Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-04-20 / 32. szám
XXIV. X. évfolyam 32. szám Szekszárd, Ihsi4 április 20. Előfizetési ár: Egész évre . . . . .16 korona Fél évre ......................8 » Ne gyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőse^: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze; közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hlrdetésekOdf küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KÖPNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A hármas szövetség ellen. A hármas szövetség, mely Ausztria- Magyarország, Németország és Olaszország külügyi érdekeinek és nemzetközi helyzetének, feladatainak és törekvéseinek biztosítására köttetett, ma, a balkáni háború lezajlása és az abbáziai külügyminiszteri tanácskozás befejezése után kipró- báltabb és erősebb, mint több évtizedes fennállása óta bármikor volt. És a magyar függetlenségi párt vezére, aki ez idő szerint Karolyi Mihály gróf, éppen most látja az időt alkalmasnak és elérkezettnek arra, hogy pártját, illetve Magyarországot a hármas szövetségtől elfordítsa és az Oroszországgal való barátkozás, helyesebben a hármas szövetség ellensúlyozására az Angol, Franczia és Oroszországból alakult hármas entente-hoz való csatlakozás vizeire eveztesse. A inai hármas szövetség alapját : az Ausztria-Magyarország és Németország között létrejött benső szövetséget a nagy Andrássy és a nagy Bismarck messze, jövőbe látó geniaiitása rakta le. Mindenki tudja, hogy Bismarck magyar-barát volt. Az is kétségtelen, hogy Andrássy a szó szoros értelmében magyar külpolitikát csinált. És ha nem áltathatjuk is magunkat azzal, hogy Bismarck, a vér és vas embere, a magyarok szép szeme kedvéért kötötte meg Andrássyval a szövetséget, az bizonyos, hogy Bismarck e szövetséget Németország jövendő sorsa biztosítására szükségesnek tartotta, de éppen így bizonyos az is, hogy ez a szövetség éppen úgy Ausztria, mint különösen Magyarország egyetemes érdekeinek és e mellett még a magyarság kulturális és faji érdekfeltételeinek is megfelel. Az osztrák-magyar—német kettős szövetségből alakult ki Olaszország csatlakozása következtében a mai hármas szövetség. És hogy ez a szövetség is megfelel a magyar érdekeknek, annak bizonyítására csak arra utalunk, hogy Ausztriában ugyanazok a befolyásos osztrák körök ellenezték az olasz szövetséget, melyek nem akarták elfeledni Königgräcet. — Az állatn-raison azonban végre is győzött a beteges érzékenykedésen. A hármas szövetség politikája ma egyetemes politikai hitvallás Németországban, Olaszországban, Ausztriában, Magyarországon ; ez a szövetség világpolitikai tényező, melyhez a számottevő összes nemzetek külpolitikája igazodik, melynek fennmaradása az azt alkotó nemzeteknek mintegy becsületbeli kérdése és a magyar függetlenségi párt vezére nemcsak ki akarja e szövetségből ugratni Magyarországot, ami árulás volna a szö- vetségesi ,hűség ellen, hanem bele akarja, vinni az országot egy orosz szövetségbe, ami, eltekintve attól, hogy képtelenség és lehetetlenség, még a magyar faj elárulása, igazi nemzetgyilkos politika is volna. Mert Oroszország mutathat ugyan barátságot irántunk, de nekünk ez a barátság nem kell és azt, mikor kellene, soha meg se kap- nók; ellenben bizonyos, hogy oldalba rúgva a hármas szövetséget, magunkra zúdítanék a németek és olaszok ellenérzését, aminek felidézése nem lehet célunk, jobban mondva: egészen más célok állnak nemzetünk előtt, melyek megvalósítását ez ellenérzés felkeltése lényegesen megnehezítené, talán meg is hiúsítaná. Nem mondjuk mi, hogy a hármas entente hatalmai, vagy különösen Oroszország, a hivatalos Oroszország a magyar nemzetnek ellenségei. És az is bizonyos, hogy a magyar nemzet szemében minden más nemzetnek és igy a francia, angol és orosz nemzetnek barátsága, rokonérzése is kell, hogy kívánatos.legyen, de, ha ezt csak úgy érhetjük el, hogy legtöbb érdekeink megtagadásával uszályhordozóikul felkínáljuk magunkat és esengve lessük, hogy időnként egy-egy jó szót vessenek nekünk, uzsora-kamatra megalázó pénzkölcsönt adjanak, vagy tőlünk rabló hadjáraton elvitt harci zászlókat ajándékozzanak vissza, akkor e megalázó barátkozásból nem kérünk, mert hála Istennek, Magyarország és a magyar nemzet még mindig azon a fokon van,. hogy hozzá illő, egyenrangú barátait maga válogathatja meg. Az orosz-barátkozás magyar híveit figyelmeztetjük, hogy Nagylengyelország pártjai között is voltak, melyek Oroszországban kerestek szimpáthiákat és azt meg is találták, amennyiben támogatásukra az orosz kormány csapatokat küldött be, de mikor a csapatok bent voltak, ki se mentek addig, mig Lengyelországot fel nem osztották. Vigyázzunk tehát az orosz barátkozás hirdetésénél, tisztelt magyar függetlenségi politikusok, mert: csak vakarni kell az oroszt és mindjárt előtűnik a — kozák. És mert ez igy van, mert a lengyelek orosz barátkozásának története még nem oly régi, csak csodálkoznunk lehet azon, hogy mig Andrássy Gyula, Apponyi Fényes hetük, Isten kezével ima* Fényes betűk, Isten kezével írva A magas égre, nap, hold, csillagok: Ha a keresztet vállam már nem bírja, Kérlek, könyörgök: vigasztaljatok! Gyermek-módjára, óh, hadd kibetüznöm, S a hit betűit gyöngyként sorba fűznöm: A ki a kezdet és a végezet, Az mindent bölcsen és jól végezett. Néma tanúi vagytok ősz Időnek: A zűrzavarból hogy lett szép Egész, — A mint az évek Óceánba dőlnek, S megint ujszázad születik s enyész, A mint a népek fel- s alámerülnek, Az érző szivek sírnak és örülnek, Mert népnek és egyénnek célja egy: A boldogság, mig napja száll, lemegy. Tanúi vagytok, hogy a föllegekben Az Úristen szól, hogyha mennydörög, — Szélvész ha zug-bug, szellő hogyha lebben, 0 int s szelíden O súg, az Örök. Balzsamot Ő hint, ha beáll az este, A mint a harmat füvet-fát megeste, S áléit növény és szomjas völgy-halom Megfürdik hüs, pirosló hajnalon. Tanúi vagytok, hogy uj-uj tavasszal Tapsolnak a fák bimbós ágai, A kis madárka nagy Istent magasztal, És mindenek készek Öt áldani. A lomha rög is megmozdul s kizöldül, Csillogó porszem égre száll a fóldrül, Virág nyit szent jelül a sir felett: Vár még reánk egy uj, szebb kikelet * Mutatvány az ,,Isten, Haza, Család“ kötetekből. Megszaggatott szív, én szomorgó szivem, Miért epesztenéd úgy magadat ? Viseld, a mit az Ur reád mért, [híven, S a láz kódját meg a kereszt alatt. Aranyat tűz, 'lelket tisztítja bánat, Szúró tüskéje is van a rózsának, A fény árnyat vet, nap után jön éj — Bánatos lélek, nyugodj meg s ne félj! Fényes betűk, Isten kezével írva A magas égre, nap, hold, csillagok: Ha a keresztet váltam már nem bírja, Kérlek, könyörgök: vigasztaljatok! Gyermek-módjára, óh hadd kibetüznöm, S a hit betűit gyöngyként sorba fűznöm: A ki a kezdet és a végezet, Az mindent bölcsen és jól végezett! SÁNTHA KÁROLY. Telegramm. — Irta : H. — Tamásné asszony egy reggel azzal az égő vággyal ébredt föl, hogy egyszer ő is részesülhessen a nyaralás örömeiben. Nagyon serény háziasszony volt, kinek nap nap után keményen kellett dolgoznia. Méltán kiérdemelte tehát, hogy egyszer pár napig kipihenhesse magát. A pompás tavaszi idő mmeggyorsitotta elhatározását s a férje, kit erős kezekkel kormányzott, örömmel adta beleegyezését tervbevett nyaralási útjához, mert hiszen ezáltal néliáhy napi „szabadság“ biztató képe integetett feléje. Tamásné asszony rég nem látott nővérét meg akarta lepni, épp ezért nem jelentette be látogatását. A pályaudvartól a rokoni házhoz vezető rövid utón gondolatban kiszínezte magának azt az örömet, mellyel nővére fogadni fogja. Már bontakoztak a szerény háznak a körvonalai. Egészen megindulva közeledett a rácshoz és belépett a kis kertbe. Figyelt. Semmi nesz. A gyermekek pedig viháncolva, pajkos lármával szoktak volt a ház körül játszani. Föl- rántotta a szoba ajtaját. Megdöbbenve állt meg a küszöbön. Ott ült a sógora, nővére, a kicsinyek s valamennyi a kezét arcába tapasztva, sirt és jajongott. Névére, kinek szemei vörösek voltak már a sirástól, elébe jött az üdvözlésére. — De az égre, hát mi történt ? — kérdezte Tamásné asszony egészen -kiforgatva a nyugalmából. Csukló zokogással válaszolt nővére. — Tönkrementünk, a termés rossz volt, már kétszer adósok maradtunk a bérrel s épp most volt itt a végrehajtó ... A többi szava elveszett a hangos sírásban. Tamásné asszony előrelátó, takarékos, de kissé fösvény nő volr. Őszinte sajnálkozás ébredt föl benne, hogy kéjutazásának napjául éppen a bérfizetés szomorúan jelentkező napját választotta. Hiszen igaz, kötelessége lenne nővérét segíteni. De a patvarba is, takarékosságának minden gyümölcsét föláldozza '? Nagy küzdelem, mondhatnók : „véres csata“ között. Végre mégis elhatározásra jutott. — Julia — kérdezte tompa hangon — mennyivel tartoztok ? — Kétszáz frankkal — sóhajtott a jó asz- szony, ki vajmi kevés reményt fűzött nővére lelki nagyságához — vagy kidobnak bennünket innét — tette hozzá. — Nos, jól van, ha megigéred, hogy visz szahzeted, kölcsön adom azt a pénzt . . .
