Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-04-20 / 32. szám
2 Albert, Kossuth Ferenc, Justh Gyula, Zichy Aladár, Rakovszky István, vagyis : a magyar ellenzék összes vezérei egymásután a hármas szövetség hiveinek vallják magukat, mégis megengedik maguknak azt a kényelmes játékot, hogy érthetőnek tüntetik fel Károlyi Mihály szlavofil, a hármas ententehez huzó külpolitikáját, csak azért, hogy egyet nagyot üssenek Tiszán és a magyar belpolitikai rendszerén, mely lehet bármily jó, vagy bármily rossz, de annyi bizonyos, hogy, ha azért folytatnak szlavofil politikát, hogy annak abbanha- gyása fejében a hármas szövetség tényezőit a magyar belpolitikai rendszer megváltoztatására inintegy kényszerítsék, ezzel halálos csapást mérnek Magyarország és a magyar nemzet önrendelkezési jogán. Nem, tisztelt vezérpolitikusok, a hármas szövetségre vagy szüksége van Magyar- országnak és akkor az fentartandó Tiszával és a belpolitikai rendszerrel is, vagy pedig nincs szüksége és akkor az elhagyandó Tisza és a belpolitikai rendszer ellenére is. Úgy de: a hármas szövetségre a magyar nemzetnek szüksége van és éppen ezért minden mesterkedés, kísérlet, kertelés, kétszinüsködés, mely a hármas szövetségtől a magyarságot eltéríteni akarja, a leghatározottabban elitélendő. Ebben a kérdésben ingadozás, eltérés nem lehet. Aki e kérdésben, mint azt a néppárt vezére tette, azt mondja, hogy ő a hármas szövetség hive ugyan, de nem tudja, hogy nem az entente-politika volna-e jobb az országra nézve — az lehet igen kitűnő mágnás, igen kitűnő pártvezér, igen kitűnő fegyvertárs, de — politikusnak és népképviselőnek nem való. Minden magyar embernek tudnia kell, hogy a hármas szövetség magyar nemzeti politika, az entente- politika, a szlavofil barátkozds tehát nem lehet magyar politika, ha mindjárt Károlyi Mihály gróf és a függetlenségi párt csinálja is. F. M. Hogy történik a titkos szavazás? Az uj választási törvény egy-kettőre életbe lép nemcsak mint eddig, a papíron, de a — valóságban is. A választok nemsokára odalépnek az urnákhoz, illő és célszerű tehát, hogy megtudják : íróként történik ama bizonyos titkos szavazás ? Titkos szavazásnál a választók borítékba zárt szavazólappal szavaznak. Tolna var sí egy k V- • ^ozfikdkk A szavazólapok befogadására szolgáló borítékokat a belügyminiszter egységesen állíttatja elő olyan át nem látszó papirosból, amely a borítékba ■ helyezett szavazólapnak sem tartalmát, sem színét el nem árulja. A boríték 12 cm. nagyságú- és el van látva az ország címerével. A belügyminiszter a központi választmánynak kellő időben megfelelő számú borítékot küld. A központi választmány, mihelyt a választási elnök a jelöltek neveit bejelentette, nyomban intézkedik,' hogy kézírással vagy so*szoro- sitással minden jelölt számára az illető jelölt nevével ellátott, legalább annyi szavazólap állíttassák elő, ahány választó van a választókerületben. Az összes szavazólapokat 8X 10 cm. nagyságban és egyenlő vastagságú és minőségű papirosból, de az illető választókerület minden jelöltje számára más-más színben kell készíteni. A központi választmány a belügyminiszter által megküldött hivatalos borítékokból és külön- külön mindegyik jelölt szavazólapjából gondosan elzárt és lepecsételt csomagokban legalább annyi példányt küld minden szavazatszedő küldöttségnek, ahány választó van a szavazókörben. A szavazatszedő küldöttség a szavazás megkezdése előtt, a bizalmiférfiak jelenlétében megvizsgálja a szavazólapokat és borítékokat tartalmazó csomagok sértetlenségét, azután fölbontja azokat és ha valamelyik jelölt szavazólapjából vagy a borítékból a kellő mennyiség nem állana rendelkezésére, a hiány pótlásáról gondoskodik. A szavazatszedő küldöttség elnöke a szavazás megkezdése előtt kihirdeti, hogy melyik jelöltnek milyen szinti a szavazólapja s valamennyi szavazólapnak egy példányát fölmutatja. A szavazás megkezdése előtt a szavazatszedő küldöttség köteles meggyőződést szerezni arról, hogy az asztalra állított urna üres. —- Ugyanezen vagy közvetlen e mellé állított asztalon kell elhelyezni a szavazólapok befogadására szolgáló borítékokat. Avégből, hogy a szavazó észrevétlenül helyezhesse szavazólapját a borítékba, a szavazóhelyiségnek egy közvetlenül belőle nyíló mellékszobával kell bírnia, vagy pedig magában a szavazóhelyiségben kell erre a célra egy vagy több elrekesztett fülkét berendezni. A mellékszobában, vagy az elrekesztett fülkében a szavazólapokat jelöltek szerint elkülönítve és egyszerre csak kisebb készletben kell az asztalon elhelyezni. Ha a készlet fogytán van: az elnök újabb készlet elhelyezése iránt intézkedik. A szavazat leadása azzal kezdődik, hogy a választó a szavazatszedő küldöttség asztalához lép és szavazásra bocsátása után az elnöktől egy borítékot vesz át. A választó kérelmére az elnök köteles megmagyarázni, hogy az egyes jelölteknek milyen szinü a szavazólapjuk. Ezután a választó a mellékszobába vagy az elrekesztett fülkébe megy, ahol annak a jelöltnek a szavazólapját, akire szavazni akar, a borítékba helyezi és a borítékot lezárja. Innen visszamegy a szavazatszedő küldöttséghez és a szavazólapot tartalmazó borítékot átadja az elnöknek, aki fölbontatlanul és úgy, hogy a szavazatszedő küldöttség minden tagja szemmel tarthassa, azonnal az urnába helyezi. A mellékszobában vagy az elrekesztett fülkében az alatt, mig a szavazó ott van, a szavazón és elengedhetlen kísérőjén kiviil senki nem tartózkodhatik, sem od i be nem léphet és be nem tekinthet. Azt a választót, aki a mellékszobában vagy az. elrekesztett fülkeben hosszabb ideig tartózkodik, mint amennyi a szavazólapnak kiválasztására és borítékba helyezésére kétségtelenül elegendő, az elnök csengetyüszóval vagy más alkalmas jellel szavazata leadására figyelmezteti. Ha a választó szavazatát a figyelmeztetés után sem adja le, az elnök a szavazás lehetőségét reá nézve egyelőre megszűntnek jelenti ki és a következő választót bocsátja a szavazásra. A szavazástól ilyen módon egyelőre elesett választó újabb szavazásra csak a törvényes záróra után, illetőleg az elnöki záróra alatt jelentkezhetik. Azt a szavazólapot, amelyet a választó nem a hivatalos borítékban vagy ismertető jellel ellátott borítékban akar leadni, továbbá annak a választónak a szavazólapját, aki az elnök fölhívására sem megy a mellékszobába vagy az elrekesztett fülkébe, az elnök el nem fogadhatja. 1914 április 20 Nobile officium.* (A vármegyei állandó választmánynak figyelmébe ajánlva.) A régi jó patriarchális időkben, amikor az élet még nem támasztott.igen igényeket az emberrel szemben, hanem megelégedett a becsületes egyszerűséggel; amikor a terményeknek, munkának, fuvarnak, az összes életszükségleteknek, szóval: a kenyérnek nem volt még akkora értéke, mint amilyen ma van: akkoriban az emberek a bizalmi állásokkal járó szolgálatok-, munka- és kiadásokért nem fogadtak el recompensatiókat, mert a kiadások oly csekélyek voltak, hogy szóba sem jöhettek a nagy megtiszteltetéssel és figyelemmel szemben, amely az illetőt érte, és azért inkább gavalléros nagylelkűséggel maguk viselték a bizalmi állással járó összes kiadásokat, mert ezt kívánta a magyar nobilis gondolkodás és gavalléros cselekedet, ezt kivánta a megtiszteltetés, a kapott bizalom, a vállalt „nobile officium“. Mit szóltak volna pl. a régi időben ahhoz, ha diétára vonuló „ablegatus“ fizetést, honoráriumot vagy csak diurnumot kért volna ? Hiszen „nobile officium“ volt az állása! (Tévedés, Tolnavármegye igen is adott már a legrégibb időben diurnumot követeinek s azt Csapó Dániel, Beze- rédj István, Jeszenszky János, Perczel Miklós, Móric, István, Döry Gábor stb. fel is vették. A szerk.) Vagy melyik főispánnak jutott volna valaha eszébe fizetést kérni a vállalt méltóságért, a viselt ,,nobile officium“ ért“ ? * A beküldő iránt való tiszteletből közreadjuk, nem hisszük azonban, hogy ez az indítvány keresztülvihető volna. A szerk. Julia asszony nem akart hinni fülének. Nővére folytatta : — Titkon, férjem tudta nélkül spóroltam meg magamnak éppen 20J frankot. írok neki, hogy küldje el. Julia szomorúan csóválta meg a fejét. — Ezer köszönet, de a pénz későn jön, jó testvérem — sóhajtotta — ha holnap nem fizetünk, minden veszve ! Dacára „alapos“ takarékosságának, energikusan jelentette ki Tamásné asszony : — Táviratozni fogok ! — Még erősen hatása alatt állva a zajos megnyilatkozásoknak, lépett be a postahivatalba, mely ez időtájt teljesen csendes és elhagyatott volt, tollat ragadott. Igen ám, de a dolog nagyon nehéz és körülményes. Hogy értesse meg az urával ? A pénz el van dugva. Miután egy csomó távirati űrlapot tett hasznavehetetlenné, megállapodott a következő szövegnél: „A honnhagyott pénz kamrában ruhák alatt“. Ez a cimmel együtt alig tett ki többet 10 szónál. Az igaz, hogy ez pénzbe kerül, többe, mint két sou, ennyiért Írhatna pedig egy levelet, melyben mennyivel többet mondhatna. De hiszen rablók is ezek a posta- hivatalok ! Még egy pár rövidítést akart eszközölni a táviraton. Nem ment. Az izgalomtól az izzadság verte ki a homlokát. Végre, végre számtalan balsikerü kísérlet után, reszkető kézzel irta le a végérvényes szöveget: ,,Pénz, kamrában a ruhák alatt“. A többit — gondolta — majd csak megsejti. Feladta a táviratot s elégedetten tért vissza nővéréhez. Tamás ur, aki húsz év óta először volt egyedül, boldogan élvezte a szabadságát. Feleségének hihetetlen elutazása az egész falut forrongásba hozta. A kiváncsi szomszédok felkeresték Tamás uramat, hogy kihallgassák s a végén egy kis kártya-partiét ajánlottak neki. A házukkal szemben fekvő korcsma nagyon kedélyes hely volt. Egy este a szegény Tamás, kinek a kártyajátékban nem volt gyakorlata — szigorú felesége e bűnöktől távol tartotta — jelentékeny veszteséget szenvedett. Kábult fejjel be akarta hozni veszteségeit, de csak jobban belemerült. Az a kevés pénz, amit felesége nála hagyott, sőt még a hitvesi árgus-szemek elől elrejteni sikerült kis summa is eltűnt már. Egyik partnerének még hozzá 200 frankkal adós maradt. Ingadozva botorkált haza. Teljesen le volt sújtva. Alig, hogy haza támolygott, jött a postás és átadott neki egy táviratot. Reszkető kézzel tépte fel és olvasta : (>Pénz kamrában, ruhák alatt.“ A szavak táncolni kezdtek a szeme előtt. Majd megindultan kiáltott fel: Az én jóságos nőm még a távolban is gondol rám ! Én mindig fösvénynek tartottam. Pedig, hogy meglepetést szerezzen nekem, képes volt megvonni magától a falatokat. Elismert kitűnő minőségű UCHTNAN-feie s&KhSfsS; hölgy-, úri-, leány- és gyermekcipők. Uri- es fiú kalapok. Sapkák. Keziyűk. Nyakkendők. Harisnyák. Zsebkendők. Nap- és esőernyők. Legjobb szabású fehérnemüek és vászonáruk. — Legnagyobb választékban. Pirnitzer József ás Fiai áruházában Szekszárdon.
