Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-04-09 / 29-30. szám
2 lelkesedünk a pártkassza megszokott intézménye iránt. Jobb szerettük volna, jobb szeretnénk, ha minden választás tisztán — pénz nélkül történhetnék. Nem nevezzük desztillált tisztaságúnak az ily célra szolgáló kisebb vagy nagyobb összegek földalatti, rejte't forrásait. Nem vagyunk barátai az emberi hiúság félig-meddig önkéntes adójának, a rang, a cim, az ordók, kitüntetések csengő pénzre váltogatásának, perhorreskáíjuk a kéz-kezet mos féle bankpénzeket — a kész állami pénz ily célra költését pedig egyenesen a büntető törvénybe ütközőnek találnánk, de éppen olyan meg- engedhetlennek, sőt erkölcsi tekintetben még inkább elítélendőnek tartjuk azt a pénz- szerzési módot is, amely innen kiszakadt véreinknek az idegenben még százszorta több verítékkel nugkuporgatott fillérei után nyújtja ki csápjait. Mert mi űzte ki nagyobb részben azt a pár millió szegény embert idegen hazába ? Nem az a lehetetlen politika, amely itt Magyarországon már több mint 15 esztendeje őrjöng, issza a nemzet vérét. Nem az örökös obstrukció, a sok ex-lex, a parlamenti forradalom, pártok, személyek késhegyig menő harca, mely nem kiméit nagyságot, mely megőrölt minden tekintélyt, a mely megakasztott minden fejlődést, belekapott a haladás szekerének küllőibe, amely nem adott katonát, pénzt, munkát, amely igy kivette a szegény ember szájából az utolsó falatot ?! Nem, nem tudom hinni, ha százszor Írják is a külföldi lapok, hogy annak a bizonyos amerikai útnak az legyen a célja, hogy pártcélokra pénzt kunyoráljon azoktól, a kiket kirúgtunk, kidobtunk, kikergettünk, önző, egyoldalú, hatalomszomjas politikánkkal, hazátlanokká tettünk. Az ilyen pénzre csakugyan nem lehetne elmondani, hogy non ölet. Átkos, erkölcstelen, bűnös pénz volna az, mintha valaki nagypénteken a feltámadásra váró Krisztus lábaihoz tett peiselyből szedegetné ki a filléreket . . . B. A vármegye tavaszi Közgyűlése. Folyó hó 7 ón, kedden folyt le a vármegye tavaszi közgyűlése, a bizottsági tagok nagy érdeklődése mellett. Kovács Sebestény Endre főispán a nagy számban megjelent tagokat üdvözölve, meleg szavakkal fordult az ujonan választott bizottsági tagokhoz, kik ezúttal vesznek részt először a közgyűlésen. Kéri őket, hogy érdeklődjenek vármegyénk közügyéi iránt és a közgyűlés tanács kozásaiban vegyenek részt. — Véleményük megalkotásánál és az ebből folyó állásfoglalásukban igyekezzenek minden kicsinyes egyéni tekintet félretételével, a tárgyilagosság azon fokára emelkedni, amely elengeclhetlen feltétele, minden a közre hasznos, alkotó' munkának. Nagy vonásokban érintve az elmúlt év eseményeit, a bennünket nagy férfiaink elhunytéval ért pótolhatatlan veszteségeket, a háborús kilátások szülte aggodalmakat, a pénz megdrágulása következtében beállt nehéz közgazdasági viszonyokat, kitért a főispán a vármegyei pénzintézeteink állapotára és ügymenetére, hangsúlyozva, hogy épen a nehéz pénzviszbnyok teszik próbára a pénzintézeteket. — Örömmel konstatálta, hogy pénzintézeteink, eltekintve a szomorú paksi esettől, eléggé jól és szerencsésen állták ki a megpróbáltatás nehéz és hosszú időszakát, ami annál inkább megnyugtató eredmény, mert e téren országszerte mindenütt nagy bajokat láttunk. Sok pénzintézet válságba jutásának legfőbb okát abban látja, hogy ezek vezetői a régi jó időkben nem gondoltak a bekövetkezhető rossz napokra és tartalékok gyűjtése helyett, inkább arra törekedtek, hogy nagy osztalékokat adjanak. Azzal a jóakaratu figyelmeztetéssel fordul pénzintézeteink vezetőségeihez, hogy okulva az elmúlt nehéz idők tapasztalatain, kihelyezéseiknél a kellő óvatosság szem előtt tartásával, a kihelyezett pénzek megfelelő részének okvetlen szükséges mobilitását is szem előtt tartva, az évi mérlegeik megállapitása alkalmával mutatkozó üzleteredmény felosztásánál ne felde- kezzenek meg tartaléktőkéik neveléséről, amely- lyel a részvények belértékét és igy az intézet megbízhatóságát is emelve, mindenesetre nagyobb szolgálatot tesznek részvényeseiknek, mintha az adott osztalékok magasságával kelnek versenyre egymással. A közgyűlés általános helyesléssel fogadta a főispán mély közgazdasági érzésre valló kijelentéseit, melyek után a főispán a közgyűlést meg- nyitottnak nyilvánítva, és utalva Ferenc Ferdi- nánd kir. herceg trónörökös születésének 50 dik évfordulójára, indítványára kimondatott, hogy a vármegye közönsége Őfenségét ez alkalomból feliratilag üdvözli és hűséges ragaszkodásának tolmácsolására a kormányelnököt kéri fel. (Lelkes éljenzés.) Igen melegen emlékezett meg a főispán dr. Kämmerer Ernő országgyűlési képviselőnek legmagasabb kitüntetéséről is, akinek őfelsége a szent István-rend kiskeresztjét adományozta és aki azt, mint a főispán általános helyeslés között kijelenté, hasznos, önzetlen, igaz munkásságával, melyet a közügy érdekében kifejtett, azt valóban megérdemelte. Kegyelettel emlékezve meg Fiáth Elemér báró tb. főszolgabíró váratlan elhunytéról, majd Reich Oszkár tb. főszolgabíró kitüntetéséről, akinek a király a katonai föhadvezetőség egyenes TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK kezdeményezésére a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta, a régi szokáshoz híven személyesen, a közgyűlés sziue előtt adta át a kitüntetettnek a lovagkeresztet, kívánva, hogy viselje azt jó egészségben mentői tovább és legyen buzditója a jövőben, mely jókívánságokhoz a közgyűlés lelkes éljenzéssel járult. Ezután még bejelenté a főispán, hogy a tavaszi rendes közgyűlés határideje belügyminiszteri engedélylyel tétetett át április hónapra, a közgyűlés áttért a tárgysorozatra. A vármegyei nyugdíjalapra az l°/0 pótadó névszerinti szavazással (141 16 ellen) megszavaztatott. Következett a bátaszék—mohács—pélmo- nostori vasútépítés segélyezése, amely hosszabb vitát keltett. Kálmán Móric azt kívánja, hogy a kiépítetlen törvényhatósági utakra is fordítson a vármegye oly összeget, mint e vasútra, mire Forster Zoltán alispán kijelentette, hogy az utak kiépítése teljesen független a vasútépítéstől. Az eddig kapott beruházási (úti) kölcsön ki van merítve, majd ha a kormánytól újabb alapot kapunk, fog• lalkozhatunk közutaink tovább fejlesztésével. Hirsch Ignác hozzájárul a épités segélyezéséhez, de nem helyesli, hogy a mindenkori alispán lesz bent az igazgatóságban, mert az államosítással az alispán kinevezett állami közeg lesz. Kérdi, hogy mi lesz a megszavazott segély- lyel, ha esetleg a vállalkozó egyáltalán nem is épit, mire az alispán kijelentette, hogy az államosítás esetén a törvényhatóság mindenkor fog arra módot találni, hogy az igazgatósági állásról, ha szüksége mutatkozik, az alispánt lemondassa és hogy a vállalkozóval szemben a vármegye anyagi érdeke minden eshetőségre kellően meg van védve. Bartal György nem látja indokolva sem a vasút szükségességét, sem a segélyösszeg nagyságát. Azt ajánlja, hogy a segélyösszeg nagyságát szállítsuk le. Simontsits Elemér hosszabb beszédben fejtette ki e vasút forgalmi, hadászati szempontokból való fontosságát. Elsőrendű magyar nemzeti érdek e vasút létesítése. De az általános érdekeken kivül lokális érdekeink is fűződnek e vasúthoz. Nagy mértékben javitaná közlekedésünket és kiemelne bennünket abból a zsákutcából, melybe forgalmi téren jutottunk. Harminc éve dolgozunk, küzdünk állandóan e vasutért, melynek eszméjének felvetéséért Baross Gábor örömmel üdvözölte annak idején a vármegyét. Egy hosszú múlt erkölcsileg kötelez bennünket e vasút propagálására. Most, mikor e vasút a megvalósulás stádiumához jutott, erkölcsi lehetetlenség reánk nézve, hogy a segély elől elzárkózzunk. Elfogadja a fél százalékos pótadót. Bartal Béla nagyszabású beszédben ismertette a vasút fontosságát. Ezen vasút létesítése állami feladat lenne, két év előtt még prograormon is volt, de arról lekerült, mert az állam elsősorban a zimony—-belgrádi, budapest-—szabadkai vonalra kénytelen figyelmét és pénzét fordítani, hogy felvehesse és elláthassa a felénk irányuló 1014 április 9, Fridolin barátunk ugyanis a kis menyecske beleegyezésével Schlézinger Márkus ügynök ur hathatós ajánlatára, aki „mindenben utazott“, egy sorsjegyet vásárolt 40020. számmal ; amint ez helyet foglalt a családi ingóságok és ingatlanok között, észrevehetőleg kezdett lábra kapni a kedélyes ellenkezések folyamata. Esténként elő elővették a sokat ígérő, de keveset adó színes papírdarabot s szemlélgetése közben megjelent képzeletükben a „főnyeremény“ kápráztató ösz- szege. Megindultak a tervezgetesek, hogy igy, meg amúgy, de bizony nem úgy, hanem igy ! . . . Fridolin ur engedve az apai emlékek visz- szaható erejének, megállapitá, nogy okvetlen be fogják járni Csehország természeti szépséggel bővelkedő he'yeit, meglátogatják Komotaut, a szülővárost; nem hagyják ki Karlsbadot; majd jönni fog a sorban a kies Aussee. Leitmericz, inni fogják Pilsenben a világhirü sört, visszafelé pedig betekintenek Brünnbe, Pommeritzbe, ahol némi atyafiság is él apai ágon, végül Znaimba, az ugorka hazájába s igy tovább ! . . . A kis asszonyka viszont megmaradt a magyar hazafiság határai között, ő meg Erdély szépségeire, remek fürdőhelyeire volt kiváncsi, majd az al-Duna vidékére áhitozott, keresztül szelvén a hatalmas alföldet, megismerni óhajtván az igazi magyarságot s igy tovább ! . . . Ezen aztán majd hogy összekülönbözének komolyan is ! De még tovább is szövögették a tervez- getések fonalát. Fridolin ur nem félt kijelenteni, hogy ha házasságuk jutalmául netalán tán fiúcska adatnék, annak nem lészen rniás neve-, mint „Ven czezláv“, ha pedig leánykát hozand a gólya, akkor „Predzlava“, micsoda történeti nevezetességű nevek ezek ! . . . Ezzel szemben az asz- szonyka sem hagyta a maga jógáit, ő bizony a fiát „Árpádnak“ keresztelted, a leányát viszont „Piroskának“, ezek is olyan magyar nevek, a miket büszkén viselhetnek még az alispán ur csemetéi is ! . . . Ezen újra összekülönböztek ! . . . Lám, még az alap meg se volt, már is épitettek ! Egyszer aztán Fridolin ur ajánlott levelet kapott attól a bankháztól, amely sorsjegyét ki- bocsátá. Szive erősen vert az izgalomtól, de azért felbontatlanul vitte haza, hogy egyszerre tudják meg a hirt ! Nyugtalanul vacsoráztak. Fridolin ur komoly képpel veszi elő a levelet, melynek borítékján a pénzes zacskó ingerlő vignettája terpeszkedett, amely még inkább felcsigázta a reményeket ! Kibontja . . . olvassa . . . azaz, hogy olvassák mindketten fogyó lélekzettel: „Örömmel tudósítjuk nagyságodat, hogy a múlt heti húzáson 40020. számú, tőlünk vásárolt sorsjegye a szerencse kerekéből 60000 korona nyereménnyel kihúzatott, kérjük az intézkedést az összeg mikénti kézbesítésére, kész szolgálattal : Weisz Salamon et Comp. banküzlete !“ Elismert kitűnő minőségű UCHTMAN-féle alakú fekete és színes Mlgy-, úri-, leány- és gyermekcipők. Uri- es fiú kalapok. Sapkák. Keztyiik. Nyakkendők. Harisnyák. Zsebkendők. Nap- és esőernyők. Legjobb szabású fehérnemiiek és vászonáruk. — Legnagyobb választékban. Pirnitzer József és Fiai áruházában Szekszárdon.
