Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-03-12 / 21. szám

XXIV. X. évfolyam. _________fi. agám.__________________Saekaaárd. 1914 március 12.

F ¥ •• ¥

Előfizetési árj:

Egész évre ..... 16 korona

Fél évre.......................8 >

Neg

yed évre .... 4 >

Egy szám ára . . . .16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. •— Nyílttéri garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II.

Szerkesztöseg:

Bezerédj István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Ádám-utca 42. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona.

Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Leszámolás felé.

Mennyire tájékozatlan a magyar parlament és közvélemény az ország sorsát érintő legéletbevágóbb dolgokról, legjobban bizonyltja az a tény, hogy máról-holnapra felmerült egy orosz—osztrák-magyar—német háború fenyegető közelsége, jobban mondva: e háború kitörésének közvetlen veszedelme. És e veszedelemről halvány sejtelmünk sem lett volna, ha nincs egy németországi újság és az meg nem Írja, hogy az orosz politika agresszivitását az osztrák-magyar monarchia tovább nem tűrheti. Az illető lap és társai mondanak még egyéb fontos dolgokat is, igy azt, hogy e háborúra az osztrák-magyar monarchia teljesen fel van készülve, úgyszintén Németország is, hogy e felkészültség óriási pénzügyi terhekkel járt és jár, melyeket a gazdag Németország könnyebben elvisel, mint mi, akiket e terhek összeroppanással fenyegetnek és éppen ezért kell most szembe szállnunk az orosz agresszív politikával, mert fel vagyunk készülve és mert még nem roppantunk össze s még nem váltunk nagyhatalomból vazallus országgá.

íme: ily kedves dolgokat tudtunk meg a szövetséges Németország sajtójából és a mi kormányférfiaink hallgatnak, (ami különben természetes, mert nincs, aki nyilatkozattételre birja őket) a munkapárti államférfiak ugyancsak hallgatnak, az ellenzéki államférfiak pedig panamákat szaglásznak, a parlamenti őrség és a házszabályok miatt háborognak, són rágódnak és minden erejüket kimerítik abban, hogy kormányférfiakkal ne érintkezzenek, a parlaTÁRCA.

Rabságból házasság.

A »Tolnavármegye és a Közérdek« eredeti tárcája.

Irta : V. Fejes György.

Pataki Tatár Pál uramnak, ki is vala Sáros Nagy Patak városában egyik nemesi származású polgár — mindamellett, hogy vizparti lakos lévén : eléggé ismerhette ennek többrendbeli hasznos tanulságait —■ nagyon szomorú körülmények között kellett meggyőződnie azon természeti visz- szásságról, mely szerint a hideg Szamos meleg, a meleg Szamos pedig ugyancsak hideg.

Lovas hajdú strázsamester volt ő kegyelme s mint ilyen beállt II. Rákóczi György, erdélyi fejedelem ő nagysága seregébe. Egy ideig jól folyt dolga; a hadi szerencse forgaDdó szeszélye sokszor juttatott számára a tisztességes zsoldon kívül mellékes jövedelmet is; mint aféle nőtlen férfiú és délceg katona bizony nem egyszer tüzes szemű, darázsdereku, kackiás menyecskék körül is forgolódott és pedig kellő eredménnyel; lettének légyen azok akár lenhaju szász, akár fekete- szemű oláh, vagy éppen pirosarcu székely vérek !. . .

Hanem hát minden jónak vége szakad egyszer! . . .

Strázsamester uram feje fölött is ott lebegett már a szerencsétlenség felhője, ami csakugyan le is ereszkedett reája a gyászos kimenetelű gyalui véres ütközetben. A budai basa egyesülve a krimiai tatár khánnal, teljesen szétverte a fejedelem seregét, úgy, hogy még ágyúikat is ott hagyták a csatamezőn ; magát a súlyosan megsebesült fejedelmet az ónodi lovasok szekéren

menti tárgyalásokban részt ne vegyenek és minden bajaink orvosszeréül a demokratikus választójog megvalósítását hangoztassák és e választójog egyedül üdvözítő voltát a közvéleménnyel elhitessék. Az ellenzéki lapok pedig kéjelegnek abban, hogy a hivatalos külügyi politikát rosszalják, sőt gyalázzák és nyíltan, vagy burkoltan szlavofil politikát űznek, amennyiben magasztalják az oroszok béke-politikáját, (?) vonzódnak a mi hármas szövetségünkkel ellentétes hármas entente álláspontjához, jó viszonyt követelnek a Balkán-államokhoz, melyek pedig a mi élet érdekeinket respektálni nem hajlandók, egyúttal azonban méltatlankodnak azon, hogy nincsenek barátaink a Balkánon és gazdasági érdekeink ott egyre összébb és összébb zsugorodnak éppen a Balkánországoknak ellenünk irányitott maguktar- tása következtében.

De ha a parlament és közvélemény gyanútlan és tájékozatlan volt is e háborús fordulat és lehetőség ügyében, némi jelek voltak a közel múltban észlelhetők, melyek gondolkozásra késztethettek volna bennünket, ha egyáltalában még tudnánk a pártpolitika gőzétől tisztán látni.

Ilyen jelek : az egyre szaporodó orosz kémkedési pörök tárgyalásai, melyek szokatlan nyíltsággal tárták a világ elé az orosz politika ellenünk elkövetett perfidségeit, melyek orvoslás és megtorlás nélkül nem maradhatnak.

Talán éppen ez orvoslás és megtorlás keresésének módjai hozták maguk után északi határainkon az orosz próbamozgó- sitás tervét, ami szintén igen gyanús jel

vitték gyors menetben Nagyváradra, liol két hét múlva meg is tért apáihoz.

Menekült ki merre látott és tudott. Többen a Szamos hullámai közé vetették magukat, hogy talán a túlsó partra kivergődve megszabadulhatnak a kelepcéből. — Tatár Pál uram is igy gondolkozott és cselekedett. Gyors vágtatással elérve a partot, tétovázás nélkül beugratott a meleg Szamosba ; felheviiltében csakhamar érezte annak hidegségét . . . Sebaj, katonadolog, — gondolá magában, ettől nem kap még az ember patéesot. Hát azt ugyan nem is kapott, hanem ehelyett a tulparti bozót közül egy lesben álló talár csapattól zudult reá egy olyan nyilzápor, a mi miatt Isten csodája, hogy oda nem veszett. Kilábolván nagy nehezen, újra megsarkantyuzta fakóját; egy negyedórái távolságban útját állja a hideg Szamos ; kénytelen-kelletlen abba is beleugrat; ez meg nagyon meleg lett reá nézve, mert az üldözők már a part mentén várták, A tatár logika ugyanis nagyon szarkatermészetíel dicsekedett; meglátva fényes mentekötőjét és bogiáros kalpagforgóját, sehogy sem szándékoztak kiereszteni körmeik közül ; néhányan szintén bementek a vízbe s mivel ott nem használhatta fegyverét, elfogták s partra érve közrekapták, nagy örömmel kisérvén a csatamező felé, ahol már valami negyven társa busán elmélkedhetett a hadifogság kellemetlen állapota felől!

Erős szijakkal egymáshoz kötözve hajtották őket ki egész Erdélyen végig egy murza vezetése alatt. Brassónál elhagyva az édes haza földjét, haladtak Galacon át Bender felé; majd ezt is túlhaladva, Khersonban állapodénak meg, több mint két heti sanyarú menetelés után. A szenvedés és nélkülözésből már eddig is elég rész jutott számukra ; a hiányos élelmezés és fáradság miatt

és itt emlékeztetünk arra, hogy a legutóbbi Balkán-török háború is ilyen próbamozgó- sitásból tört ki.

Egy másik jel volt: a debreceni gyalázatos bomba-merénylet, melynek tettese egy bukaresti orQsz kém volt. Most már kétségtelen, hogy e merénylet az embertelen orosz politika müve volt, abból a célból, hogy a magyar nemzetet a romántól elfordítsa és ez által lehetetlenné tegye azt, hogy Románia a hármas szövetségbe be- fogadtassék és ezzel a hármas szövetség politikája úgy a Balkán, mint közép Európa felé domináló állást nyerjen.

És még egy utolsó jelként említjük az oroszországi alkiráíyi állás szervezését. Ez mutatja legvilágosabban Oroszország háborús szándékát. A bűnös lelkiismeretű Oroszország jól tudja, hogy mit vétett Lengyelország ellen ; tudja, hogy ez az agyonsanyargatott nép, mely a gyalázatos elnyomatás dacára is számban, kultúrában, anyagi erőben egyre gyarapodik, az Ausztria-Magyarország ellen operáló orosz hadsereg hátában éppenséggel nem tekinthető megbízható, vagy veszélytelen tényezőnek különösen akkor, mikor a hadműveletek Galíciában és Posen közvetlen közelében folynak, az egykori hatalmas Lengyelország szétdarabolt területén.

Kitör-e a háború Oroszországgal, nem-e, az a sors kezében van és azokon fordul meg, akik az osztrák-magyar monarchia sorsát kezükben tartják és irányítják. Mindenesetre megnyugvást kelthet az a tudat, hogy a habomra hadseregünk teljesen és jól fel van készülve. Ez a felkészültség sok száz millióba került, nemelerőtlenedve, hátukon a „nogajka“ fájó nyomaival vonultak be a meglehetős nagy tatár városba, mely közel a tengerparthoz terült el.

Pál urat a murza tartotta meg magának; nem mintha talán a többinél jobb sorsra érdemesítette volna, hanem mivel erős testalkatú volt s igy nehezebb dolgok végzésére is felhasználható. Itt ismerték csak meg igazán a foglyok keserves életét. Egy részöket a taposó malmok hajtására, más részöket a csávázásra, bőrcserzésre alkalmazták ; egy tágas juhakolban szállásoltak s napról- napia más ennivalót nem kaptak, mint a már halálig megunt faggyus izü birkahússal kevert piláfot.

Nemcsak férfiak, de nők is hurcoltattak e sanyarú fogságba; ezek részére könnyebb munkakört szabtak ki; némelyek sziksót sepertek, mások kertekben foglalatoskodtak ; aránylag legjobb dolguk volt azoknak, kik a már kikészített- bőrökre színes hímzéseket alkalmaztak ; ezek már némi pénzt is kerestek és élvezhetőbb táplálékkal láttattak el. Ezek között volt egy tolcsvai származású magyar nő, névszerint Váradi Farkas Anna, ki is négy évvel ezelőtt került az idegenbe férjével, aki azonban egy év múlva elhalálozván, özvegységre jutott; volt neki egy kis birtoka is Tolcsván. Úgy harminc év körülinek nézett ki az illető menyecske, kit a kettős bánat nyomai meglehetős érdekessé tettek. Megadva magát sorsának, szorgalmasan végezgeté a reábizottakat.

Pál ur egyik pénteki napon találkozott vele, mivelhogy ekkor —- mohamedán heti ünnep lévén — nem dolgoztak. Elmondogatták egymás körülményeit, szülőhelyeik közelségét s a többszörös találkozás, meg a közösen viselt rabság érzete belsőleg is közelebb hozta őket egymással; sokszor felsóhajtgatának, midőn látták a kertekben