Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-03-12 / 21. szám

2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK ________ 1914 március 12, zetün k nagy anyagi megterheltetésével, szükségleteinek keserves megszorításával járt, de — megérte és megéri az áldozatot. Nincs oly botor ember e hazában, aki Oroszországgal a háborúit kívánná. De ha meg kell lenni, ha Oroszország hábo­rút provokál, meg kell azt vívnunk annál is inkább, mert Oroszország sokkal jobb ellenségnek, mint barátnak. — Ha ez az óriás birodalom kardot ránt, megindíthatja katonáinak millióit, de egyúttal megindítja sötét rejtekéből a Nemezist is, mely őt, annyi nemzet és nép gyilkosát el fogja érni. A Nemezis munkáját nekünk is tá­mogatnunk kell, hogy miben és mivel : megmutatja a lengyel alkirályság eszméje. Ha kitör az orosz háború: vissza kell állí­tani Lengyelországot. — Ez igazi magyar külpolitika és érvényesítése nem csak el­dönti a háborút, de a hármas szövetség erejét meghatványozza és a katholikus szláv Lengyelország létesítésével nemcsak kiveszi a pánszlávizmus méregíogát, ha­nem az európai államok koncertjében is kiegyenlítő és egyensúlyozó üdvös hatás­sal lesz. Az orosz pánszlávizmus ellen más si­keres magyar politika nincs, mint Lengyel- ország visszaállítása, de ez a politika egy­úttal jó osztrák politika is, mert vele jár Ausztria német jellegének kidomborodása és megerősödése, ami viszont jól felfogott magyar érdek is. Ennek a politikának közel százados pihentetése után is előbb-utóbb érvénye­sülnie kell. • F. NI. Az uj hajózási szerződések. E héten tárgyalta a Ház azt az öt hajózási szerződést, amelyek Magyarország külkereske­delmi forgalmát a folyam- és tengerhajózás igény­bevételével hosszabb időre rendezni, egyúttal külkereskedelmi forgalmunkat, folyam- és ten­gerhajózásunkat fejleszteni, elősegiteni és azzal egész gazdasági életünket uj erővel gyarapítani vannak hivatva. A folyam- és tengerhajózás je- jentőségét külkereskedelmi forgalmunk lebonyo­lításában élénken .illusztrálják azok a számok, amelyek külkereskedelmi forgalmunk megoszlá­sát a szálIitás módjai, vagyis a közlekedési esz­közök szerint feltüntetik. Az 1912. évi külke­reskedelmi forgalomban a kivitelből 1.4 milliárd korona értékű áru a vasúti forgalom, 263 millió korona áru a tengeri forgalom utján szállíttatott a külföldi rendeltetési helyekre, mig az import­forgalomban 1.3 milliárd korona áru a vasúti forgalom, 335 millió korona áru a folyam és 180 millió korona áru a tengerhajózás igénybe­vételével hozatott be az országba. Vagyis az 1912. évi forgalomban úgy a kivitel, mint a behozatal szempontjából jelentős helyet foglal el már a természetesen nálunk tulerős vasúti for­galom mellett a folyam- és tengerhajózás a kül­kereskedelmi forgalom terén. Jellemző azonban már e számokból kitüDŐleg is az, hogy a két másik forgalommal' szemben a folyamhajózás, vagyis a dunai forgalom mérlege-passzív, ameny- nyiben főleg az .1912. évben a behozatal a kivi telt ezen az útirányon való forgalomban megha­ladja. Ebben, az 1912. évi kukoricabehozataltól eltekintve, jelentékeny része van annak, hogy a Nyugatról jövő, főleg osztrák iparcikkek, a pa műt- és gyapjuáruk folyton növekedő mértékben veszik igénybe a dunai útvonalat. A kivitelben ezen az útirányon a liszt dominál, amely túl­nyomó részben a Dunán megy Ausztriába, mig a fennmaradó rész gabonakivitelünknek jut. A tengeri forgalomban viszont úgy a behozatal, mint a kivitel jelentékeny emelkedést mutat, főleg az utóbbi 1912. óta a rendkívül emelke­dett cukorkivitel következtében, amely az egész tengeri forgalomnak a kivitelben csaknem a fe­lét teszi. Ezek a számok egészen jól illusztrálják folyam és tengerhajózásunk szerepét külkeres­kedelmi forgalmunkban, amelynek jelentősége folyton növekedik. A folyamhajózás érdekeit a Magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársasággal kötött szer­ződés szolgálja, amely egyfelől gondoskodik arról, hogy Nyugatról jövő vámipart a bécs—budapesti relációban az eddiginél előnyösebben legyen le­bonyolítható, másrészről úgy az aldunai, mint a nyugati útirányban a kivitel céljait szolgáló hajó­járatok fejlesztéséről is gondoskodik. A tengerhajózás terén az uj szerződések szintén határozott és igen nagy haladást jelen­tenek az eddigi állapottal szemben, úgy a keleti, mint a nyugati relációk tekintetében. Ebben a tekintetben különösen ki kell emelnünk az uj Adria-szerződés gyakorlati érzék­ről és az üzleti viszonyok alapos ismeretéről ta­núskodó megállapodásait, mert a szerződésnek igen ügyesen sikerült megoldania a határvonalat a szubvencionált vonalak és a szabadhajózás kö­zött úgy a magyar gazdasági érdekek, mint a hazai tengerhájózás helyes fejlesztése szempont­jából. Egyrészt a hajózási vállalatokat akadályoz­zák a szabad fejlődésben és a hajózási konjunk­túra kihasználásában, másfelől a lekötött vona­lak túlságos kiterjesztésével a hazai közgazda­ságnak nem tesznek a szubvencióval arányban álló szolgálatot. Ezekből a szempontokból az uj szerződések, főleg az Adria-szerződés, rendkívül sikerült alkotásoknak mondhatók ; ez utóbbi a szabad hajózásnak jóval nagyobb teret biztosit annak dacára, bogy a hazai közgazdaságra je­lentős vonalak tekintetében az Adria társaságot jóval erősebben köti, mint az eddigi szerződés. Ugyanerről a praktikus érzékről tesznek tanúsá­got a kormány jogainak biztosítása :a. tarifakép­zés tekintetében, ami természetesen jelentékeny áldozatokat, is jelentett a társaság részéről. Az utóbbi időben rendkívül megváltozott viszonyokra való tekintettel figyelmet érdemlő az Unsraro- Groatá nak a parti hajózás, valamint, általában az adriai és görög kikötőkkel való forgalma érdekében létrejött megállapodás, amelynek ha­tásait már az eddi A - járatok révén volt alkal­munk tapasztalni. Fiume forgalma és összeköt­tetése a parti hajózásban már eddig is óriási mértékben föllendült és a déladriai és görög ki­kötőkkel való hajózásnak köszönheti az argumen- forgalomban szerzett fölényét és a Dalmáciával való közvetítő kereskedésnek mind erősebb mér­tékben való megszerzését is. Végül a Magyar Keleti tengerhajózási társasággal kötött szerző­désünknek köszönh 'tjük a keleti, főleg a távol keleti relációknak a saját hajózásunk révén való ápolását és elismerés illeti mindazokat, akik ezt az álomnak tartott vágyakozást tudásukkal és tehetségükkel előmozdítani igyekeztek. Az uj szerződésnek a régi, de bevált relá­ciókat intenzív módon fejlesztik, gyakorlatilag kifogástalan uj forgalmi útvonalakat nyitnak meg és a hajózási társulatokat a forgalmi eszközök jelentékeny és a célnak megfelelő szaporítására kötelezik. Es ezzel megadják a széles perspek­tívát folyam- és tengerhajózásunk, külkereske delmi forgalmunk és egéaz gazdasági életünk egészséges irányban való továbbfejlesztésére VÁRMEGYE. — Az állandó választmány csütörtökön dél­ben Kovács tíebestény Endre főispán elnöklésé­vel rövid ülést tartott, amelyen megalakították az állandó választmány tagjaiból a két szak­osztályt és pedig a pénzügyi és a közigazgatási szakosztályt. A pénzügyi szakosztály elnökévé gróf Széchenyi Domonkos, a közigazgatási szak­osztály elnökévé pedig 0"f]y Lajost választották meg. — A vármegyei állandó bíráló választmány március hó 13 án délelőtt 3/j42 órakor a vár- megyeháza kistermében Kovács SebestényEndre főispáu elnöklésével ülést tart, melynek tárgyso­rozata a következő : 1. Am. kir. közig, biróság Ítélete Betnár Béla lapszerkesztő, bonyhádi lakos­nak a törvényhatósági bizottság 1914. évi leg­több adót fizető tagjai névjegyzékéből történt kihagyása miatt benyújtott felebbezésére vonat­kozólag. 2. Szabó Péter gyulaji m. bizottsági tag­nak felebbezése a bizottsági tagok névjegyzéké­ből történt törlése miatt. 3. Mácsik András faddi lakos felebbezése — a faddi m. bizottsági tag­választás ellen. 4. Stern Árpád és társai tolnai lakósok felebbezése — a tolnai m. bizottsági tag­választás ellen. diszlő gránátalmafákat, gyönyörű sárga baracko­kat, kéklő hamvas szőlőfürtöket, hogy mindezek nem nekik virítanak és teremnek ; elmerengve nézegettek nyugat felé s a lemenő nap hazájuk­hoz vitte gondolataikat: vájjon megláthatják-e még a kies „hegyalját“, a gyorsan folyó Bodrog vizét, vagy pedig itt keil bevégezni magukra hagyatottan, idegenben a jobb sorsra méltó életet! ? „Sok nyomorusági vágynak az igaznak, de. Lsíen mindabból kiszabadítja őket“ — mondja a zsoltáriró. íme, az egyik szép őszi napon már kora reggel egybehivatá Achmed Taktai murza az összes nála levő foglyokat, férfit és nőt együtt véve ; ennek megtörténte után egy szerecsen éles sippal jelt ad s a murza egy teszkerét olvastat föl, melyben meg van hagyva, bogy a dicsőséges padisah parancsára szabadon kell bocsátani min­den foglyot, még pedig váltságdij nélkül; egy csapat fegyveres tatár lovas fogja őket kísérni Brassóig s onnét kiki mehet tovább szabad aka­ratából, ahova tetszik ! . . . No hiszen lett erre a nem várt hírre nagy örvendezés ; vig énekszóval ajkukon hagyták el a sanyaruság helyét. Pál ur azonnal melléje fér­kőzött Anna asszonynak, készséggel felajánlotta szolgálatát; a menyecske nem is utasította vissza, szivesen fogadá az önzetlen ajánlatot s midőn Brassónál elváltak, biztatólag kérte: ha haza kerül, keresse fel, Ígérvén, hogy nem lesz hálá- datlan a tapasztalt jóindulatért . . . Úgy karácsony táján, a pataki vásáron ta- lálkozának ; ekkorra mindketten kézhez vették és rendbe hozták kis birtokaikat s Pál ur menten ki is nyilatkoztatá szive szándékát, amely abban talált érthető kifejezést, hogy „ha már az Isten egybehozta őket a rabságban, hát-folytassák ez ismeretséget még közelebbről, itthon a békesség idején is egy boldognak ígérkező házasságban“. A uienyecske épen nem ellenkezett, mosolyogva kezet nyújtott a beleegyezés jeléül s az egyházi engedély is megadattatván, mint hü férj és szerető feleség éltek huszonnégy éven át boldogan a tolcsvai portán ... így forditá a Mindenható a szomorúságot örömre; igy lett a tatár rabságból magyar há­zasság. Hogy pedig mindez nem mese : méltán bizo­nyítja nagytiszteletü Miskolczi Csulak István uram esperesi diáriumjának egykorú följegyzése, mely is ilyeténképpen szól: „Pataki" Tatár Pál Váradi Farkas Anna asszonyt még rab állapotában es- mérte Tatárországban. Isten mindakettőt kiszaba­dítván a fogságból, szerencsére egymásra talál­kozván, Tatár Pál megkérette az asszonyt; mível mindeniknek olyan állapotja volt, hogy egymás­hoz adhatták magokat: deliberátumként az szent Ecclésia admittálta őket a házasságra, az Urnák 1663 ik esztendejében.“ írolin’Roche r biztos, hatású tartós köhögésnél, a légutak hurutainál, hörghurut és asthmánál. Influenza és tiidögyuladások után a jóízű Siroíin "Roche - a] való hosszabb kúra megvéd az összes ártalmas következményektől. 5/ROUN„Roche"oldólag és fertőtlenítő leg hat; elősegíti az étvágya t^ és emésztést. ^ Sziveskejék a gyógy tárak ban határozottan Sirolin ’Roche”" f kérni.

Next

/
Thumbnails
Contents