Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-03-09 / 20. szám
Előfizetési ár': Egész évre .... . 16 korona Fél évre ...... 8 > Negyed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Bért Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előlizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Nemzeti veszedelem. A Tolnai Reformátusok Lapja: „Statisztika“ keveset mondó cint alatt nagyon is sokat mondó, lelkűnkbe hasitó cikket közöl, amelynek bátran adhatnánk a fenti találóbb címet is, mert a kálvinistaság, tehát kétségtelenül a magyarság pusztulásáról van benne szó. Itt közöljük ezt a lelkes hangon irt cikket majdnem szószerint. A nemzeti vérvesztés nagy kérdését ugyan felekezeti szempontból tárgyalja, de dicséretére legyen mondva az írónak, van olyan elfogulatlan, hogy magyar fajszeretete megmenti az egyoldalúságtól : tud keseregni hitsorsosai bűnén, de fel tud emelkedni a más felekezetihez tartozók erényéig, ha ez nemzeti erősödést jelent. Ez őszinte magyar szó, magyar beszéd. Bárcsak vérig sebezne mint a szeges ostor s lenne tüzes égető vas, amely a nemzetirtás fekélyét végleg. kiölné, kiperzselné ott, ahova ér. De szóljon az iró. „Szomorú mezőre irányul tekintetem, midőn arról a tárgyról irok, melyet a fenti cim jelöl. Tulajdonképpen hideg számokról volna szó, de ezek a számok megszólalnak, élesen, ijesztően, mint a próíéta kiáltása: Jaj néked Jeruzsálem ! Vájjon leszesz-e valaha? Vájjon mennyi idő után, mégis meddig?! Ez a statisztika ugyanis a tolnai (vármegye és egyházmegye) református gyülekezetek számbeli adatait öleli tel. S azért szomorú ez a mező, mert rajta a színes virágok, az ifjúságnak virágai, folyton ke- vesbülnek, fogynak, a meglevőknek fejük is lehajtott, színtelen ! A statisztikának hideg számai azt mondják, hogy süvítő északi szél zúgott el fölöttünk, amelynek fagyasztó lehelete soknak életét még gyökerében kiirtotta, a megmaradtakon pedig otthagyta a szürke zúzmaráját . . . De hagyjuk e képes beszédet ! Azok a hideg számok azt mondják, hogy mi, tolnamegyei reformátusok évről-évre fogyunk, pusztulunk ! És ez a pusztulás veszedelmes úgy vallási, mint faji tekintetben. Hogy vallási tekintetben mennyire veszedelmes, arra talán rámutatnom se kellene, hiszen mindenki által ismert dolog. Egy hazánkban utazott s egyházunk történetével ismerős külföldi tudós ezt mondotta: „A magyarok meg tudnak halni egyházukért, de élni nem tudnak azért!“ Ez a kijelentés hiven jellemzi a magyar reformátusokat. Mig küzdeni kellett, vért hullatni egyházukért, addig megtörhetetlenü! ragaszkodtak hozzá. Ma ? Sokakban csak az ősök iránti kegyeletből, esetleg szokásból van még valami abból a ragaszkodásból. Mig ki akarta a protestánsokat irtani a fanatikus vallási elfogultság és gyűlölet, addig feltartóztathatlanul terjedtek, szaporodtak. Ma, amidőn megvan a szaporodásnak és térfoglalásnak teljes lehetősége, most „pusztulunk, veszünk.“ Ebből önként következik, hogy faji, nemzeti szempontból nézve, szintén könnyűnek találtatunk abban a mérlegben, amely a magyarság erejét méri. Ezelőtt néhány évtizeddel még mi voltunk a legerősebbek, mert a „legtisztább ma- gyar“-ság fogalma, a „kálvinista“ fogalommal —■ elvitázhataílanul, letagadhatatlanul — egy volt. S ma? Csak egyetlen példát hozok föl. Egyik sárközi községben, mely községek kálvinista lakosai pedig, talán az egész országban páratlanul őrizték meg az ősmagyar jelleget, mondom abban a sárközi községben volt 1880 táján mintegy 2000 ref lélek Ma van körülbelül 1700 lélek. Ugyancsak 1880 táján volt abban a község ben mintegy 268 lélek róm. kath., ma van 1700 lélek. Harminc egynéhány év alatt a reformátusok fogytak 2—300 lélekkel, a katholikusok sza porodtak 1500*—1600-zal. Természetes! Hisz abban a községben, hol most már a ref. és kath. ok teljesen egyenlő számmal vannak, születik éven kint átlag 30 ref. és 50 kath. gyermek. Majdnem a kétszerese. A 30 ref. születéssel szemben áll 50—60 haláleset. Ez csak egy példa a sok közül. Mert igy vagyunk mi Tolnában csaknem mindenütt. S ha csak Tolnában volnánk igy . . . ! S mit gondoltok, tolnamegyei reformátusok ? 100 év múlva milyen lesz az arány abban a községben ? S az ehhez hasonló községekben, Tolnában, Somogybán, Baranyában és a többi vármegyékben ? Mindig fájdalmas mosolyra vonul ajkam, midőn hallom népünktől a dicsekvő beszédet: Mi még megőriztük eredeti tiszta függetlenségünket, mi még igaz hazafiak vagyunk 1 Dehogy vagytok igaz hazafiak ! Milyen ha- zafiság az, mely nemcsak engedi, de elősegíti fajtájának kipusztulását! Tudjátok reformátusok, kik vették el tőletek az igaz hazafiság nimbuszát? Azok a magyar katholikusok, akik 30 év alatt 300-ról 1700-ra szaporodtak ! Igen ! Boritsa szégyenpir orcánkat, hogy az ősök által tisztán ránk hagyott örökséget kiadtuk kezünkből ! Azokat a jó magyar katolikusokat pedig dicséret illesse, amiért a magyar fajt nem engedik kiveszni ! Kemény beszédek ezek ! A fájdalom tüze égeti arcomat, mig e sorokat leirom. De ne gon doljátok, hogy ez Írottakat én mondom nektek ! Ezek a számok beszélik, melyeket itt végig néz hettek : Az 1913. év statisztikai kimutatása. Alap szül. 19, meghalt 9; Alsónyék szül. 19, meghalt 17 ; Báta szül. 5, meghalt 7 ; Bonyhád szül. 9, meghalt 8; Decs szül. 34, meghalt 53; Fadd szül. 33, meghalt 40; Felsőireg szül. 29, meghalt 24 ; Magyar Gyönk szül. 13, meghalt 12 : Kajdacs szül. 38, meghalt 25 ; Lápafő (Dombóvár) szül. 2, meghalt 12; Medina (Tengelic) szül. 30, meghalt 20; Miszla szül. 16, meghalt 16; Mórágy szül. 50, meghalt 19; Nagydorog szül,. 43, meghalt 46; Nagy- szokoly szül. 19, meghalt 23; Ocsény szül. 29, meghalt 40; Paks szül. 45, meghalt 31 ; Sárpilis szül. 12, meghalt 9; Simontornya szül. 19, meghalt 16; Szedres szül. 4, meghalt 12; Szekszárd szül. 42, meghalt 43; Tengőd szül. 5, meghalt 15; Tolnaváralja szül. 14, meghalt 20: Zengő- várkony szül. 10, meghalt 10, összesen született 539, meghalt 527. Nem küldöttek be adatokat a bölcskei, duna- szentgyörgyi, dunaföldvári, kölesdi, madocsai, nagypalli, ge'rjeni, pécsváradi és cecei egyházközségekből. A fenti kimutatás megtekintése után, mintha látnám csodálkozástokat ! Hiszen nem fogytunk az 1913. évben ! ? Szaporodtunk 12-vel ! Igen, de vonjuk le ebből a németajkú bonyhádi és mórágy i gyülekezetek 32 szaporulatát, mindjárt fogytunk mi magyarok 20-szal. Vegyük ehhez még azt, bogy a kimutatásban van néhány olyan község — az enyém is ezek közé tartozik — melyekben már több mint egy évtized óta állandóan 8—15 volt a fogyás évenként és csak az elmúlt év mutat pár szaporulást, azt is az u. n. költözködő, szegényebb néposztályunk folytán. Éppen a legnépesebb és — ezt nyomatékosan mondom — a leggazdagabb, szinmagyar községeinkben : Decs, Fadd, Nagydorog, Őcsény, Tengőd, Váralja látjuk a statisztika elriasztó eredményét. Még csak egyet! Adótörvényünk a 4—5 gyermekkel biró adózók javára bizonyos —- 15 százalék — kedvezményt biztosit. Tudok egy gyülekezetei, tudhatnék az egyházmegye területén többet is, ahol a 400 adófizető közül csak egyetlen egy veheti igénybe ezt a kedvezményt. Tolnamegyei reformátusok ! ,,Lesz-e gyümölcs a fán, mel nek nincs virága.“ Tudjátok-e, óh gondoljátok meg, hogy „Jaj az olyan fának . . . !“ —nos.“ Szekszárd piacának gombái. 0r. Hollós László tól. Mikor gombáról esik szó, a közönség rendszerint csak a piacon árult, ehető gombákra gondol. Szekszárd piacán két év alatt 24 faj gombát láttam és igy az, aki csak piacunk gombáit ismeri, nehezen tudja elképzelni, hogy vidékünkről kerek hétszáz, megvizsgált faj fekszik gyűjteményemben. Pedig hozzávetőleges becslésem szerint, ez még csak harmadrésze a Szekszárd környékén élő gombafajoknak. Földünkről mintegy Hatvanezer faj gomba ismeretes, melynek körülbelül egytized része hazánkból is fel van kutatva. Kecskemét vidékéről 1934 fajt ismertettem. A legkülönbözőbb termesztett és vadon élő növénynek megvan a maga gombája, mely rajta élősködik, vagy elhalt levelen, ágán található. Gondoljunk csak néhány közönséges, kártevő gombára, milyen a gabonafélék rozsdája és üszögje, a szőlő lisztharmatja és Peronospo- raja. Közismert tény, hogy az ehető gombák közül a trillából, melyet betanított kutyával vagy disznóval kerestetnek, Francziaország 15—20 millió koronát vesz be évente. Könnyen megérthető tehát, hogy nemcsak az a vágy serkentette az embert a gombák tanulmányozására, miszerint életkörülményeiknek rejtélyeit megismerje, hanem az anyagi haszon és kár is, melyet okoznak. Ezért kultúrállamokban dúsan felszerelt intézetekben foglalkoznak gombákkal és a művelt nemzetek egész sereg tudóssal dicsekedhetnek, kik munkaerejük javát a gombák tanulmányozására szentelik * A. gombamérgezés elkerülésének két biztos módja van. Az egyik, ha az ehető és mérges gombát ismerjük, megtudjuk különböztetni, a másik, a legalaposabb, ha gombát egyáltalán nem eszünk. Olyan közös ismertető jel, melynél fogva az ehető gombát a mérgestől meg lehet különböztetni, nem létezik és a közönség körében elterjedt, a mérges gombák közös ismertető jeleit összefoglaló hiedelem — mind jámbor tévedés. Sokan azt hiszik, a mérges gomba az ezüstkanalat megfeketiti. Minden bomlásban lévő, kéntartalmú fehérnye anyag me;gcselekszi ezt, igy az állott tojás, romlott hús. Ezek ugyanis kénhydrogen gázt fejlesztenek, melyet az ezüst elbont úgy, hogy a kénnel egyesülve, feketés-szürke ezüstsulfidot alkot. A legmérgesebb gomba sem feketiti meg az ezüstöt, ha nincs romló félben. Azt is erősen állítják, hogy amelyik gombának húsa széttörve színét változtatja, az mérges, a többi nem. Vidékünk legmérgesebb gombájának, az Amanita phalloides-nek, csaknem hófehér húsa még szárítva sem veszti színét, több ehető vargánya-fajunk húsa pedig megtörve megkékül, vagy megfeketedik. * Szekszárd vidékén két éven keresztül számos olyan ehető gombafajt is gyűjtöttem, mely piacunkra nem kerül, noha éppen közöttük vannak a legértékesebbek. Csak a római császároK kedvenc gombáját {Amanita caesarea), meg a pástétomhoz használt triflát {Tuber aestivum) emlitem. Midőn a piacunkon eddig látott ehető gombafajokat röviden leirom, megjegyzem, hogy tudományos jellemzésüket, mikroskopi meghatározásukat meg sem emlitem, de latin vagy görög neveiket kénytelen vagyok Használni, mivel a magyar népies gomba nevek nemcsak hazánk különböző vidékein eltérők, hanem még városunk piacán is ingadozók. így azt a gombát, ggr Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. * A
