Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-03-09 / 20. szám
2 melynek tudományos neve az egész földön Polyporus. squamosus, Szekszárdon szilfa gomba, Veszprémben pesztericze, Moórott pesztercze, Gyöngyösön bagolygomba néven láttam árulni és tudtommal még más hat féle magyar néven ismerik. Tudjuk, hogy már 300 évvel ezelőtt, hazánk különböző vidékein, egymástól lényegesen eltérő gombafajokat hívtak szarvasgombának. A következőkben csak azokat a magyar népies gomba neveket emlitem, melyeket Szek- szárd piacán hallottam. * Piacunkon legkorábban, március végén látjuk a kucsmagombát (Verpa bohemica). Kucsmája gyüszü alalm és nagyságú, kivül barna, tekervenyesen redős, alsó szélén fehér csikkal, a tönkre csak a tetejével van odanöve. Szent György gombának, meg szemőcse gombának is hívjak. Április utolsó harmadában árulják a füstös gombát (Morchella hybrida). Kucsmája hegyes, kivül füst szinü, sejtes terekkel, a tönkre fölső felével van odanöve. Egyesek ezt is Szent György gombának nevezik. Néha keverve van egy nagyon hasonló fajjal (Morchella conica), melynek kúpos, hosszában bordázott kucsmája egész aljával köröskörül a tönkhöz nőtt. Szedőink ezt a két fajt nem jelölik külön névvel. Április elejétől május közepéig látni a szemőcse gombát (Morchella esculenta). Szemőrcse, meg Szent György gombának is mondják. Kucsmája tojásalaku és nagyságú, sárgásbarna, aljával a tönkhöz nőtt, redői közt lévő gödreivel némileg a szivacsra emlékeztet. Alakra egyező, de óriási, gyakran ökölnél nagyobb kucsmáju rokonától (Morchella crassipes) nem különböztetik meg pi.-cunkon. A kucsmagombáknak még egy ritka faját vettem május elején' a piacon, ahol két év alatt csak egyszer láttam. Ez a nádgomba. (Verpa conica). Gyüszüalaku és nagyságú kucsmája világosbarna, sima vagy csak gyengén redős, a rönkre csak a lecejevei van odanőve. Egész alakja legjobban egy gyűszüs ujjhoz hasonlít. Az imént felsorolt hat kucsmaforma vagy gyüszüalaku gomba egymáshoz közel rokon, kucsmája és tönkje üres. * A következő két taplófajnak és rokonának jellemvonása a kalap alján lévő számtalan, kisebb-nagyobb lyukacs. Mintha vékonyabb vagy vastagabb tűvel volnának összeszurkálva. Néha már április első harmadában árulják a szilfagombát (Polyporus squamosus). Sárgás- barnás, húsos, gyakran evőtányér nagyságú kalapja fölső lapján sötétebb pikkelyekkel, alsó lapján egyenlőtlen, halvány lyukacsokkal. Ez a tapló küönfele fák törzsén terem. Amig fiatal ehető, noha már akkor is szívós, vén korában fás. Április elejétől végéig sokat adnak el belőle. A másik ehető taplófajból már kevesebbet árulna^, április utolsó harmadától május közepéig. Ez a fatüdő vagy fűzfatüdő (Polyporus sulphureus) sokféle sebzett fán, de főleg vén fűzeken terem. Egész felületén egyszínű, kénsárga, TÁRCA. Reminiscere A szalonkavadászok latin vasárnapjai itt vannak. Ma van „Reminiscere** vasárnapja, melyre a rim kedvéért azt mondja az ismert német vadászvers: „Putzet die Gewehre I“ Tisztítsátok a fegyvereket. Úgy látszik, aki ezt a verset faragta, az utolsó januári nyulvadászat után sarokba lökte a puskáját és csak a szalonka előhírnökei, a bi bic és a barázdabillegető juttatják eszébe, hogy elő kellene készíteni a puskát a szalonkázásra. Aki azonban nem engedte rozsdásodni a fegyvereit, hanem a vadászati tilalom első idejében a rókák, nyestek után vetette magát és mikor a jég elolvadt, kacsákra vadászott, annak számára én egy jobb és magyar rímet csináltam : „Reminiscere, szalonkát keresni gyere!“ Mert ha „Oculi“ az érkezés napja, miért ne lehetne egy héttel előbb már keresni a várvavárt hosszucsőrüeket. Március 8. Olyan se téli se tavaszi nap. Az ember nem tudja, hogyan öltözködjék. Ha siet az ember, vagy hegynek megy, lemelegszik róla a kabát, fent a hegytetőn pedig jeges szél fogadja. Késő délután vállamra vetem a puskát, egypár patront teszek a zsebembe és a kutyám őrült ugrándozása közben kiballagok az erdőbe. Az ut már egészen száraz, de a rét mélyén még fehér tömegben fekszik a vastag jég. Az utmenti szederfákon már egy egy madár félénken próbálgatja dalát, érzi a tavaszt, de hangját elnyomja még a téli;, yepdégek, a fekete varjak károgása. ;!.: jj 1;. f T1 . Amint az ut emelkedik, lassan kibontakoTOLNAVÁRMEGYK és » közfjrdek vagy néha halvány narancsszínű, különféle alakú és nagyságú, daganatforma gomba. Á közönség jól teszi, ha az imént említett két taplófajt nem veszi, mivel ezek fiatalon is szívósak, nehezen emészthetők. Rokonuk a vargánya (Boletus edulis), egyike legjobb gombáinknak és csak sajnálni lehet, hogy ritkán és drágán árulják. Barna, domborodó kalapja kissé nedves, csövecskéi fehérek, később sárgák, tönkje gyengén barnás, finoman recézett. Legkorábban junius 13-án, legkésőbb szeptember 8-án láttam piacinkon. Használatkor csöves rétegét és tönkjét el kell dobni. Felmetélve és szárítva, csemegekereskedésekben úri gomba néven árulják. * A megszokott gombaformától egészen eltérő a szarvasgomba (Clavaria flava), mely sárgaszinü, ágas-bogas alakjával lombtalan bokorra, vagy némileg a szarvas agancsára emlékeztet. Szeptember és október hónapban néha-néha árulják. Jól elkészítve is többnyire kesernyés. Az összes ezután következő fajoknak közös jellemvonása, hogy kalapjuknak alján, a tönktől kifelé, sugarasan futó lemezek vannak. Ezekből a lemezes gombákból áll a legtöbb és legnagyobb tömegben árult piaci gombánk. Április elejétől julius végéig, egyfolytában a leghosszabb időn keresztül és a legnagyobb mennyiségben árulják a fűzfagombát (Lentinus tigrinus}. Az egész gomba fehér, de kalapjának felső lapján és tcnkjen fekete pikkelyekkel tarkított, némileg a tigrisbőrre emlékeztet. Fő termő idejében, április másodiK és május első felében, 20—30 kosárral is hoznak egy-egy heti piacra. Ez a fűzfa törzsön és lábánál termő gomba fiatalon puha húsú, kellemes illatú, vén korában szívós. Jól elkészítve is gyakran kesernyés. — A Tiszamenti füzesekben is bőven terem, de Kecskemét piacán húsz év alay egyszer sem láttam. A vörösbélü gomba (Psalliota campestris) félgömbös kalapja és gyűrűs, tömör tönkje hófehér, lemezei rózsaszínűek, vén korukban csaknem feketék. A közönség legjobban kedveli a félig zárt, fejletlen példányokat s a palánki meg decsi legelőről főleg ilyeneket hoznak. Sokan sampion gombának is mondják. (A francia champignon =gomba elferdítéséből lett a magyar sampion, pedig ez a szó hőst jelent.) Parisban évente mintegy 20 millió korona értékű cham- pignont termelnek mesterségesen. Karcsúbb, vékonyabb húsú, odvas tönkii testvérét (Psalliota arvensis) ritkábban árulják piacunkon és szintén vörösbélü gombának hívják. Egyszer egy hatalmas poszgombát (Myce- nastrum Corium) vettem egy ózsáki szedőtől, aki éretlen vörösbélü gombával tévesztette össze s vele hozta a piacra. A poszgombák legtöbb faja gömbölyded, tönktelen, fiatalon fehér, ehető, de éretten belseje porrá válik s igy élvezhetetlen. Az csak tévhit, hogy a poszgombák mérgesek és poruk a szembe jutva, vakságot okoz. A'sik vidék legelőiről kerül piacunkra a szegfűgomba (Marasmius Oreades) is. Kalapja csak 2—5 cm. széles, zsemlyeszinü vagy halvány zik az erdő. Feketén, violaszin árnyalatokkal öleli körül a hegyet, a széle felé a fiatal tölgyes rozsdaveres színfoltjai enyhítik a komorságot, itt-ott egy fenyőcsoport zöldje örvendezteti meg a szemet. Akaratlanul is vigahban lépek ki, vonz magához az örökszép, a minden évszakban gyönyörű erdő, mely sajátságos érzését a feiszaba dulásnak váltja ki belőlem. Vajon erre gondolt-e Montesquieu, amikor azt irta : „Az erdők tani tották meg az embereket a szabadságra 1“ Az erdőig bujazöld rozsvetés húzódik. A szélén majdnem fehéren fakó füsáv, aztán a sötétbarna sürü. Igazi szalonkának való hely, vajon itt vannak e már 2 Az, akinek jóvoltából puskával járom e szép helyeket, csak nemrég irt Lussinpiccolóból, hogy sok szalonka telel ott. Vajon elindultak-e már V Keskeny gyalogút vezet az'erdőbe. A kutyám zörögve jár a sűrűben, hallani, amint néha megáll, figyelve, követem e. Hallom a libegősét, aztán megint a zörgést. A puska meg van töltve, de nem veszem le a vállamról, hiszen csak ki akarom tapasztalni, van-e már snepf. Lehetőleg nagy darabot keli ilyepkor bejárni a kutyával. , Itt, ahová nem ér a napsugár és a déli szél, még sáros az ut és a puhaságába az erdő egész vadleltára van benyomatva. Az őzek úgy látszik, erre korzóznak, itt egy csapat dámvad váltott keresztül, odább egy erős szarvasbika impozáns csapása látszik. De más nyoma is maradt az erdő királyának. A tisztáson egy pár magában álló fenyőnek úgy lebántotta a kérgét agancsával, mintha késsel faragták volna le. Szomorúan állnak a fehér karók a sötét környe1914 március 9. bőrszínű. Április végétől szeptember végéig láttam szórványosan, néha nagyobb mennyiségben. Ezt a legkisebb piaci gombánk egyikét főleg levesbe szeretik elkészíteni. Áprilisban, néha késő ősszel is, a tüske gombát (Tricholoma őri rubens) hozzák az erdőkből. Akkora, mint a vörösbélü, de húsa vékonyabb és kalapja fölül szürkés, lemezei csak gyengén vörösödök, nem feketédnek meg, tönkjén nincs jjyűrü. « Ősszel, főleg októberben, de még a novemberi vásárban is, sok géva gombát (Pleurotus ostreatus) árulnak. Májgomba meg jegenyefa gombának is mondják Tönkje oldalt álló, osztriga- alaku kalapja fölül galambszürke vagy barna. A kinőtt példányok kisebb tányérnagyságuak. Főleg nyárfán terem. A közönség előszeretettel veszi a zsindelyszerü csoportokban egymás fölött összenőtt fiatalját. * . A következő hét faj lemezes gomba többnyire csak csekély mennyiségben kerül piacunkra. • Április végén, május elején a lisztszagu, vajszínű vajgombát (Tricholoma graveolens) hozzak erdeinkből. A nyúlfüle gomba (Canlharellus cibarius) tönkje fölfelé egyenletesen vastagodó és a fodrosán hajlott szélű kalapba észrevétlenül átmenő. Lemezei ráncosak, az egész gomba tölcsérforma, élénk tojássárga szinü és viaszszerü. Pár órai állás után szaga olyan, mint a kajszin baracké. Nyersen borsszemen csípős, elkészítve pompás eledel. Nagy előnye, hogy igen ritkán férges. Csak hegyi erdeinkben, a földön terem. Piacunkon júniusban és szeptemberben láttam; csibeláb gombának, meg Hasenschwammnak is mondják. A keserű gomba (Lactarius piperatus) töl- csérszerüen bemélyrdt kalapja fehér, sima, nem pelyhes, nem szőrös szélű, megtörve nagyon csípős, fehér tejnedv csepeg ki belőle. Júniustól szeptemberig temérdek terem erdeinkben, de a piacra csak igen ritkán hozzák. Ebből a közönséges, olcsó, igazi néptáplálékból más városok piacain rengeteget árulnak. Északi megyéinkben, megtisztítva, esész sort húznak vékony pálcára s igy a parázson sütik, mikor csípős borsizét csaknem teljesen elveszti. Főzni ritkán szokták. A Szent Mihály gomba (Armillaria melled) félgömbös, sárgásbarna, mézszinü kalapja sötét pikkelyekkel. Lemezei sárgásak, majd vörösbarnán foltosak. Barna tönkje fölső szélén fehér, pelyhes gyűrűt visel. Fatuskón vagy körülötte gyakran seregesen található, szeptember, október hónapokban. A sebzett fáknak veszedelmes pusztítója. Erdeinkben gyakori, de piacunkon ritkaság, noha jó eledel. A bükkfacsonkokon közönséges tuskó- gombát (Pamis rudis) és a nyárfatörzseken termő Lentinus degénér t csak más gombákhoz keverve láttam piacunkon. Az utóbbit jegenyefa-, szilfa-, cserfagombának is mondták szedőink. Mindkettő szívós, értéktelen faj. Október, november hónapokban piacunkon egész kosarakkal többször láttam egy gombát, melyről az irodalomban sehol sincs említve, zetben, egy pár fiatal kürisfán pedig a szarvas fogainak bosszú nyomai látszanak. A kutya valami madarat vert fel a sűrűben. A puskámhoz kapok, de az ijedt hangból csakhamar látom, hogy csak fekete rigó, igy megint elmerülök a nyomok tanulmányozásába. Itt azonban uj látnivaló van a sárban: olyan mint a kisgyermek talpa, de éles körmök nyomai látszanak. A holdvilág' barátja, a borz sétált erre. A tavasztváró hangulatot minduntalan a tél emlékei zavarják. Sűrűn találni éneklő madarak tolláit, az éhes karvaly áldozatainak maradványait, itt egy fácántyukot tépett össze a róka, amott sok szőr, sőt egy őzláb emlékeztet a fehér világban lefolyt tragédiákra. De hát a tél elmúlt és megint jön a tavasz ! A mogyoróbokrokon megnyulottak és szépen sárgállanak a barkák, a som bimbói már majd kipattannak és a barkás füzet szép ezüstszürke cicák diszitik. A napos oldalon bizonyára hóvirág is nyílik, de hát a szalonka a sötét, nedves völgyeket szereti, igy én is azokat bújom, de úgy látszik hiába. Hiába ? Mikor annyi gyönyörűséget szerez ez a barangolás az erdőben, amely époly szép most, mint májusban, mikor minden csupa virág és dal, júliusban mikor egyformán haragoszöld és csendes minden, vagy októberben mikor a sárga, vörös és lila színek százféle árnyalata ragyog az őszi napsugárban. Hóban-zuzmoradiszben talán legpompásabb az erdő, de szép az talán még esős novemberi napon is. Ily szemlélődés közepet* feljutottam a begyéire, a hol boss \dék húzódik végig. Felkeresem
