Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-09-11 / 72-73. szám
6 Bernrieder József a községi bírákat, a köz- igazgatási gépezet „legkisebb kerekeit“, akiket csupán csak a hazaszeretet lángja tart hivatalaikban — vezette tisztelgésre. A főispán utalt reá, hogy a gépezetnek a legkisebb kereke is éppen olyan fontos, mint a legnagyobb, lelkesen buzdította a megjelenteket az önzetlen hazaszeretetre s hivatásuk lelkiismeretes betöltésére. A szekszárdi általános ipartestület képviseletében mint iparbiztos Zsigmond Ferenc ügyvéd mondott beszédet. Bizalommal jöttünk, úgymond, Méltóságodhoz, ki állandó figyelemmel kisérte és kiséri azokat a nagy horderejű kérdéseket, amelyek ipari életünk felvirágoztatása körül nap nap mellett felszínre kerülnek. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy ezek a kérdések, ezek a problémák — melyeknek végső célja közgazdaságunkat az egyoldalú agronoin irányzatból kivezetni — ma még megoldatlanok és ennek folytán kényszerülve vagyunk megismételni azt a sokszor elhangzott panaszt, hogy a mi iparunk még mindig nagyon visszamaradt a nyugati kulturállamok fejlett iparától és intenzív berendezkedésétől. Megnyugtathatjuk azonban magunkat, hogy a fejlődés, a haladás processzusa már ezen a téren is jelentkezik. Örömmel látjuk, hogy a szorgalmas, törekvő iparosnak munkától kérges kezét kezdik megbecsülni és hogy a tisztes ipari munka már igyekszik a mi félszeg társadalmi szervezetünkbe az őt megillető helyre beilleszkedni. Megnyugvásunkra szolgál, hogy ez a fokozatos fejlődés a társadalmi gondolkozás evolúciójával és főleg a törvényhozás korszerű reformjával az iparos osztályra egy szebb jövő perspektíváját nyitja meg, amelynek azonban első és főkövetelménye, hogy a tanult iparos elé mesterséges konkurrenciát állító, korlátlan iparszabadság elve törvénytárunkból egyszer és mindenkorra töröltessék. Főispánunk nagy figyelemmel hallgatta meg az iparos osztály kívánságait tolmácsoló beszédet. Egy szó, azonban úgy mond megütötte a fülét, az, mintha itt túlzott agrárius irány vinné a domináló szerepet. A panasz kölcsönös. A kormány azonban egyforma tekintettel van mindenkire, az igazi reális ipart mindég értékeli. Ö is készséggel ígéri meg minden méltányos igény támogatását. A Tolnavármegyei Közművelődési Egyesület nevében Wigand János alelnök a következő szép szavakat intézte a főispánhoz : „Az a merész, lelkes és példátlan sikerű kezdemény, egy vármegyének példás buzgalmu áldozatkészsége, amelyek egyesületünket megalapították, sürgős és súlyos feladatok elé állították az egyesület vezetőségét. — Csak két erő vezethet ezek sikeres megoldására: nemzeti műveltségünknek szenvedélyes szeretete, nagy jelen tőségének teljes átérzése és a terjesztésében való bölcs és biztos tapintat, higgadt mérséklet és nagy lelki türelem, olyan két tulajdonság, amelyek méltóságodban nyilvánvaló tökéletes harmóniában vannak meg s igy nemcsak állásánál, de egyéniségénél fogva is méltó diszelnöke egyesületünknek. Azzal kérjük támogatását, hogy e tulajdonságaiból fogutík serkentést, inspirációt meríteni.“ A főispán az egyesület alapítójára Simontsits Elemérre mutatva, úgyis, mint az egylet diszelnöke, örömmel ígérte meg a szép célú egye-ii- let tovább fejlesztését. Ezzel véget ért a hivatalosan bejelentett küldöttségek tisztelgése. De egyszerre csak ismét megtelt és most igazán szorongásig megtelt a nagy terem egy uj, minden előzőnél hatalmasabb tisztelgő küldöttséggel. Simontsits Elemér ország- gyűlési képviselő volt a szónokuk, aki előadta, hogy a főispán bizonyára nem is tudja, hogy most milyen testület vagy küldöttség áll előtte. Ez a küldöttség nem azért jött, hogy támogatást kérjen, de hogy felajánlja lelkes szolgálatát. Ez a küldöttség nem gyakorol kritikát, nem okoskodik, csak követni kívánja a kötelesség teljesítés utján vezérét, szembeszáll a terror, a rágalom, a meggyanusitás kiélezett fegyvereivel s ha a vezér kirántja védelmére az ősi fringiát, ott találja maga mellett ezt a lelkes sereget, hogy sok diadalra és dicsőségre vezesse. A tolnamegyei munkapárt lelkes serege ez, mely utolsó emberig kész kötelességét teljesíteni. Az elmondott gyönyörű beszéd óriási hatást tett. A főispán nem mondhat egyebet, mint a köszönet szavát. Kéri a megjelenteket, hogy ugyanazoknak az elveknek s magasztos eszméknek hódoljanak, amelyeket nagynevű elődje, Széchenyi Sándor gróf követett, igaz lelkesedésükkel ne az ő személyét támogassák, de ezeket a magasztos elveket és eszméket. * Az uj főispánt ezeken kívül az ország minden részéből meleghangú táviratokkal üdvözölték. Tisza István gróf a következő üdvözlő táviratot intézte Kovács Sebestény Endre főipáuhoz. „Mai beigtatásod alkalmából szívből üdvözöllek, reménnyel és bizalommal nézek működésed elé, arra az Isten áldását kérem. Tisza István.“ Többek közt táviratokat küldtek még : Báró Ghillány Imre földmivelésügyi miniszter, Turóczy Vilmos állami számvevőszéki elnök, Báró Fiáth Pál vbt. tanácsos főispán, Kazy József államtitkár, Vadász Lipót államtitkár, Gróf Széchenyi Bertalan, Domokos és Lajos, Antal Gábor ref püspök, Balogh Károly táblai elnök, Gróf Ráday Gedeon főispán, Sztankovánszky Imre orszgy. képviselő, Purgly Sándor, Mara László főispánok, Báró Inkey Pál nagybirtokos. Nemeskéry Kis Pál ny. államtitkár, Báró Jeszenszky István nagybirtokos, Hegedűs Lóránt és Hegedűs Kálmán országgyűlési képviselők, Horváth Jenő méntelepi őrnagy, Szűcs Jenő, Kacskovics Lajos, Forster Zoltán alispánok, Ke- nessey Gyula székesfehérvári tb, főügyész ügyvéd, Dr. Hegedűs Aladár bajai polgármester, ifj. Wé bér János volt orszgy. képviselő, Dőry József földbirtokos, Dr. Schvetz Antal ügyvéd és On- czay Géza plébános. A bankett. A közgyűlés óriási közönsége még el se oszlott és már is izgatott munka vette kezdetét: a terítés, mely délután 2 óráig szakadatlanul tartott. Közel 300 vendég jelentkezett a meghívottak közül, akiknek számára a közgyűlési nagy- és kisteremben és a folyosón terítettek. -— Az óriási vendégsereg pontosan két órára összegyűlt, a tálalás azonban, mert az asztalok felszerelése a fenforgó viszonyok között lassan haladhatott előre, csak 3 óra felé indult meg. — Az étlap válogatott volt. Szárnyas aprólék leves, fogas, vesepecsenye körítve, malacpecsenye és szárnyas sült salátával, befőttel; almás és túrós pite, gyümölcs, sajt, fekete kávé, pezsgő. Az első pohárköszöntőt Kovács Sebestény Endre főispán mondotta a királyra, az igaz hódolat meleg szavaival dicsőitve agg uralkodón kát, akinek fejét államiságunk jelvénye: a magyar szent korona disziti. „Nemzetünk atyjára, alkotmányunk igaz őrére, a világbéke erős biztosítékára emelem poharamat“, mondá a főispán, felszólitva a lakoma közönségét, hogy példáját kövessék és kívánva, hogy Őfelségét az Isten sokáig éltesse ! A főispán lelkesítő hatású szép pohárköszöntője zajos tetszést keltett. Utána Eri Márton dr. főjegyző a főispánt köszöntötte fel, egyszerű, keresetlen, de a szív meleg érzéseit visszatükröztető igaz szavakkal. Purth Adolf a községek és körjegyzők nevében mondott igen szép és tartalmas pohárköszöntőt a főispánra, óhajtva, hogy váljanak valóra azok a szép és jogos remények, melyeket a vármegye közönsége Kovács Sebestény Endre főispán működéséhez fűz. Kurz Vilmos árvaszéki elnök kir. tanácsos a szomszédos törvényhatóságok részéről megjelent küldöttségeket köszöntötte fel, magasztalva a törvényhatóságok részéről megnyilatkozott barátságot és érdeklődést, melyért Tolnavármegye közönségének hálás köszönetét tolmácsolta. A szép felköszöntő zajos tetszéssel fogadtatott. Széchenyi Viktor gróf, Fejérmegye főispánja elismeréssel szólva a Tolnavái'megye részéről kimutatott magyaros vendéglátásért, magasztaló szavakkal, mintegy irigykedve emlékezett meg arról a szép harmóniáról, mely Tolnavármegye közéletében úgy a zöld, mint a fehér asztalnál otthonos. Vajha az egész országban úgy lenne, mint ezt Tolnavármegyében tapasztalja; vajha az egész országban követnék a tolnamegyei szép példát és megszűnnének a szinte kétségbeejtő közállapotok, melyek átkát a „magyar támad, magyar bánja“ példaszó teszi megérthetővé. Az illusztris vendég hazafias hévyel előadott meggyőző szép szavai általános rokonszenvet keltettek. Kiss Ernő dr tiszti ügyész kegyeletes meleg szavakkal emlékezett meg a főispán családi fészkéről, melyet leikével átölel és melyben ajköz- ügyek fáradalmai után örömet, pihenést talál. Minden múlandó a világon, csak a szeretet nem, mely meghatványozza a férjnek, az apának munkaerejét, élteti a feleségnek, az édes anyának lelkét. Itt sarjadzanak azok a hazafiui erények, melyek egy évtized óta tartják fenn a magyar nemzetet. Poharát a főispán családjára : kedves nejére és derék fiaira köszönti. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és tetszés követte e szép pohárköszöntőt, me'y után a barsi ref. egyházmegye küldöttségének szónoka köszöntötte fel a főispánt, aki egyúttal világi gondnokuk. Majd a főispán állott szólásra, hangsúlyozva, hogy a rokonszenv oly áradata veszi őt ma körül, hogy csaknem elszédül bele. A vallásos szellem, melyben neveltetett, adja ez ellen kezébe a pajzsot. Ezt a sok rokonszenvet köszöni és megbecsüli azzal, hogy a jövőben még nagyobb igyeTOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK kezettel fogja azt meghálálni. Köszöni az irányában és családja iránt hangoztatott jó kivánatokat. Egyúttal, nehogy még egyszer fel kelljen szólalnia, felhívja a figyelmet arra, hogy a vármegyének van egy régi határozata, mely évek óta nincs végrehajtva. Ez a határozat úgy szólt, hogy a vármegye Bezerédj Pált 30 éves szolgálati működése alkalmából küldöttségileg üdvözli. Bezerédj Pál ismert szerénysége nem engedte meg e határozat foganatosítását, ő ezt, mint főispán, nem engedheti és éppen ezért indítványozza, hogy a bankett közönsége küldöttséggé alakulva tolmácsolja érzelmeit és Tolnavármegye elismerését, nagyrabecsülését Bezerédj Pál iránt. Lelkesült tetszés fogadta a főispán méltató szavait, mit csak fokozott az a körülméuy, hogy Bezerédj Pál váltig tiltakozott az ováció ellen, a mely azonban minden szabadkozása ellenére is bőven jutott megérdemelt osztályrészéül. Ezután az általános óhajtásnak engedve, Simontsits Elemér állt fel szólásra. Meleg szavakkal szólt a bizalomról és reménységiől, mely- lyel ő is és a vármegye közönsége Kovács Sebestény Endre főispánsága elé néz. Nem azért állt fel szólásra, hogy fokozza azt a lelkesedést, mely itt tegnap óta lépten-nyomon megnyilvánul, mert erre nincsen szükség. Öt az ily lelkesedést szülő ünaepies alkalmak mindig az erők összefoglalására bírták a múltban és a jelen pillanatban sajnálattal látja, hogy a vármegye erőtényezői közül kettő hiányzik ^körünkből. Az egyik a vármegye alispánja (lelkes felkiáltások: éljen Forster Zoltán), aki betegen fekszik és akit betegágyánál meglátogatott. Forster Zoltán alispán ezt izeni általa a mai napra : „Szeretem vármegyémet. Szerencse fel !“ Az ő nevében hiszi és reményű, bogy a főispán működése, a megyei tisztikarral megpecsételt uj szövetsége nagy eredményeket biztosit a vármegyének. A második távollevő : Sztankovánszky Imre, a kölesdi kerület képviselője, akit a betegség távol tart ugyan, de lélekben velünk érez és együtt ünnepel. A vármegye alispánjára és Sztankovánszky Imrére köszönti poharát, zajos és általános tetszést aratva a szép pohárköszöntővel. Majd Kovács Sebestény Endre főispán búcsút véve a vendégektől, asztalt bontott és ezzel a bankettnek délután 6 óra körül vége szakadt. A nagyszabású mulatság a legszebb rendben folyt le. Az ausztriai borpiac befolyása szőlőművelésünkre. Agrár vezérférfiaink megadták a jelszót az önálló vámterületre. Nehezen képzelem el, hogy 1917-ben az önálló vámterület tényleg létrejöjjön és felállítsák a vámsorompót Ausztria és Magyarország közt és különösen nehéz megállapítanunk az esetleges kereskedelmi szerződés paragrafusait. Az önálló vámterület létrejöttét azok sem tudják biztosan, akik megfujták a riadót és lehet, hogy ez csupán az osztrák merkantil támadások elleni fegyver, mely természetesen mint falrafestett ördög, tényleg meg is jelenhetik. A mai helyzet azonban nem is volna any- nyira természetellenes és ha a monarchia két állama máskülönben nem állana az „enfant terrible“ képében egymás előtt, kétségbevonom, hogy volna tendencia, mely ennek megváltoztatását kívánná. De e két pákosztos diák örökösen borsot tör egymás orra alá. A szőllősgazdákat legjobban érdeklő ilyen csintalan incselkedés a borárak egyoldalú spekulációs megállapítása, amely teljesen az osztrák borkereskedők együttes elhatározása, taktikája alapján történik. , A magyar szőlőművelés fejlődése az ausztriai kereslet növekedésével tartott lépést és berendezkedésünknek is a nagy mennyiségű ausztriai export képezte alapját. Akkor elfeledkeztünk arról, hogy ez a felvevő piac nem nőhet a végtelenig és hogy a mi szőlőtelepitési lázunkat le fogják hűteni, mikor az osztrák piac betellett és mikor látni fogja, hogy a magyar bortermelés sikerét az ő kereslete mozdította elő és hogy nélküle prosperálni nem tudunk. Ez be is következett és már Bécsből diktálják ami terményeink árát, tekintet nélkül arra, hogy a termelési költségek fedezve vannak-e, vagy sem. A mi teendőnk tehát nem állhat másból, mint minden igyekezettel arra törekedni, hogy a magyar szőlőművelést az osztrák piactól függetlenítsük és hogy bortermésünk azon részét, melyet eddig az osztrák piacra vittünk, ezentúl a jelenlegi vámkülföldre szállítsuk. Ha ezt elértük, akkor a vámterület kérdése a magyar szőlőművelés szempontjából (de csak ebből) semlegessé válik. Mert hogyan is állunk önálló vámterület esetén ? Statisztikai adatokkal bizonyítható, hogy 1913. szeptember 11.
