Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-02-24 / 16. szám
Äf-;} ßm XXIII. IX. évfolyam. 16. szám. Szekszárd.1913 február 24. Előfizetési ár: Ejész évre . Fél évre Negyed évre . Efy szám ara 16 korona. ő „ 4 16 fillér. ■löflzatCHeket és hirdetések«! a kiadó- Mvatalou kívül elfogad a Molnár-fél. könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet izimok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-száin: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: : "Bezerédj István-utca 5. szám. Ida küldendők a lapot érdeklő üss..« közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-u‘ca 42. Ar. «löti'aetesl pénze'k és, hiídéiesek Ui» küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egesz evre előre 1 .» küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. „_______ _____________________________;________ .; ~ •_______________ ____________________________ I . - . t ■ ■ ■ . ..... ..1. . . . - . Va sút Boszniába.* Az a gazdasági harc, amely Magyar- ország és Ausztria közt Bosznia gazdasági hovátartozósága kerül folyik, magyar részről öntudatossá, a fegyverek talpraesett kiválasztásával majd sikeressé is válik. Körülbelül hét-nyolc éve lehet annak, hogy egy terjedelmes cikkben tettünk kísérletet arra, hogy vármegyénk vasúti politikájának olyan irányítására hívjuk fel vezető köreink figyelmét, hogy a kiépülő uj vonalak egészséges tápláló csöveivé váljanak városunknak. Helyre hozandó az elődök hibáit, kik nem ismerve fel a vasútnak a gazdasági életet átalakító hatását, Szekszárdnak olyan vasúti földrajzi elhelyezést teremtettek, mely ennek élvér- telenitését vonta és vonja maga után. Nagy példákkal mutattunk rá egy ilyen gazdasági elsatnyulási folyamatra. — Az osztrák déli vasút az osztrák Triesztet erőre hozta a hatvanas évek vasutépitke- zéseivel. A budapest—prágerhofi, bécs— kanizsai vonallal az egész Dunántúlt, a kanizsa—barcsi vonallal, a Dráva és Duna vizi utainak közvetítésével Bácskát és a Bánságot, a steinbrück—sziszeid vonallal Sziszeket, mely hajdanában Bosznia egész kereskedelmének kulcsa volt, szívó csőhálózatába vonta be. Tenger sok pénzünkbe került, a mig csak némileg is ellensúlyozni lehetett Fiume javára Triesztnek ezt a lábmegvetését, ezt az osztrák gazdasági térfoglalást hazánkban. A harc folyik. Eldöntve persze csak akkor lesz, ha az eljövendő uj Baross Gábor merész huszárvágással a déli vasút magyar vonalait az osztrák törzsről levágja. Vármegyénk is elmulasztotta és elmulasztja, hogy Szekszárd városának gazdasági felszívó ereit szerte bocsássa a megyében. Szerencsétlen vasutépitkezéseivel a vármegye északi részét Budapest és Székesfehérvár, nyugoti részét Kaposvár érdekkörébe bocsájtja! Az igali vasút kiépítésével és ennek Tamásiig tervbe vett meghosszabbításával még jobban meg fognak lazulni a gazdasági élet kapcsai Szekszárd és e vidék közt. Épp oly szerencsétlen lokális politika volt az is, mikor az amúgy is Pécs felé huzó déli részt a bátaszék— pécsi helyi érdekű vonalra adott támogatással, még szorosabb összeköttetésbe hoztuk Pécscsel. Rámutattunk annak idején a korrek- tivumokra. — Ismételni ezeket most nem akarjuk. Egy régi terv, egy régi vágy válik !most aktuálissá. Helyi érdek ritkán kapcsolódik olyan ideálisan országos érdekbe, mint most, mikor az 1913. évi költségvetés indokolásából olvassuk, hogy a kereskedelmi kormány elkészítteti a Bátaszéken Mohácson és Baranyavár— Pélmonostoron át vezetendő elsőrendű áílamvásuti fővonalnak tervét, mely vonal a Boszniával • Ezt a kiváló szakértő tollából származó cikket -ajánljuk az érdekelt intéző körök figyelmébe. való forgalmunknak a legrövidebb útirányt nyitná meg. A gondolat régi. Annyira természetes, mint a milyen természetes a geometriai tétel, hogy két pont között a legrövidebb ut az egyenes. Bosznia gazdasági uralma azé lesz, aki hamarább éri Szarajevót, a bosnyák népdalok arany Szarajevóját. Északnyugat felől már Banjalukáig eljutott az osztrák a rendes nyomszélesséjgü vonallal. Eddig a banjaluka—jajcai vonalon leküzdendő természeti nehézségek nem engedték tovább, mert politikai okok hátráltatják abban, hogy ez irányban közelébe férkőz- hesSék a bosnyák fővárosnak. Hogy meddig ? Mikor sikerül kierőszakolnia e vonal kiépítését ? Bízzunk abban, hogy elébb nem, mig a breka-—dolnja—tuzla—szarajevói egyenes vonalon tervbe vett szabványos nyomszé- lességii vonallal el nem készülünk. Ma Bosznia magyar részről csak a jóra való városi vasutaknál is keskenyebb vágányu, Bródba torkoló országos vasutakon át közelíthető meg. A kikerülhetetlen átrakodás és természetellenes átszállás megbénítja a vasúti forgalmat a kereskedelem kárára és a hadügyi szempontok veszedelmére. Ennek a vonalnak a jövőben más szerep nem juthat, mint a mi való neki: a bosnyák lokális érdekek szolgálása. — Bosznia gazdasági meghódítása és megtartása a budapest—szarajevói közvetlen vonalnak feladata lesz. Ismertettük azt az agitációt, melyet a wien—pécsi — ott osztrák, itt lokális érdekek ellenére az eszéki kereskedelmi- és iparkamara, Eszék városa, Verőcze és Szé- rém vármegyék kifejtenek a budapest— mohács—szarajevói útirány kiépítése érdekében és amelyhez természetszerűleg csatlakozik Tolnavármegye is. Országos érdekről van szó, érdekelve van e kérdésben az ország minden gazdasági érzékkel biró polgára, amint azt Gönczy főmérnöknek a Budapesti Hírlapban megjelent cikkei kifejtették. A legjobban azonban Szekszárd városa Van érdekelve. A régi budapest—pécsi vasút annak idején kigondolt egy menetrendet, rosszat, ezt ránk erőszakolta. A világ forgott, haladt, meg lett a budapest—fiumei gyofs- vonatjáratu fővonal, mi maradtunk, ahol voltunk. Harmincévig kértünk, küldöttsé- geztünk eredmény nélkül. Akkor a kezébe vette ügyünket városunknak és vármegyénknek egy kiváló barátja, kivel azóta sajnálatunkra hivatalos összeköttetésünk megszakadt, de búcsúzóul egy csapásra segi-. tett, a mi menetrendünk bajain. A Bosznia körül forgó gazdasági harcban, melyben az operációk kiindulási pontját a vasúti kérdések képezik, ä kereské- delfni kormány megbízásából nagy szerep jutott neki. E tárgyalásokban a vasúti kérdések körül a kereskedelmi kormány képviseletével lévén megbízva. Még miniszteriális működése idejében kedvelt terve volt a Dunamenti egyenes vasúti vonal létesítésének terve. Ma odáig jutott, hogy régi álmának megvalósításában aktiv tér nyező. Igaz, hogy egy vasút tervezésétől annak megépítéséig hosszú az ut. De azé, aki megvalósította ez útnak első részét: a május 1-én már megnyíló budapest— adonyszabolcsi második vágányt, ki kimérette már annak folytatását Rétszilasig és nem áll messze a bátaszék—mohács—baranyavár—pélmonostori elsőrendű vonal tervezésére felvett költségvetési tételnek beállításától, azé lesz.e város hálája azért, amiért ezeknek megvalósítása után már ki sem lehet térni azelől, hogy a rétszilas— bátaszéki vonal elsőrangusittassék és a szekszárd—bátaszéki vonal államosittassék. Ezzel Szekszárd nemzetközi vonal mellé kerül, melynek mentén Budapesttől Eszékig kívüle más jelentősebb város nem lesz. Hogy ez mit jelent, arra tanítson bennünket Kaposvár, a budapest—-fiumei vonal egyetlen magyar városa, amely húsz esztendő alatt háromszorosára növekedett. Akkor azok a vicinális beágazások, melyeket hiába keresünk ma, önként fognak kínálkozni és ha egy paks—szekszárdi összeköttetés azért nem kívánatos ma, mert akkor a paksi, meg a földvári polgár maga jár be Szekszárdra fiskálist ke- résni, meg kocát venni, egyes emberek éfdékeinek ki kell térnie a tömegeknek a fővonal elérése utáni vágya elől. Szekszárd jövője bele ván akasztva egy meg nem állítható gazdasági történeti folyamatba: egyik részen a nemzetközi, keleti — az aegei tengeren végződő vasúti vonal perspektívája, másik oldalon a Sió, Duna és a vasút forgalmának átrakodására való, szinte praedesztinált fekvésé. A fegyvertársakra, kikre a vármegye, a város számíthat, rámutattunk. Vegye fel mindakettő napirendjébe a kérdést és ne engedje lekerülni onnan, csak ha majd el- intéztetett. D. M. J. VÁRMEGYE. A paksi biróválasztás. A Pakson 1911 ben megtartott első biróválasztás elten Péger István és több paksi lakos panasszal élt. Panaszukat arra alapították, hogy a választási elnök nem jelölte Szép Gyulát, jelöltjüket, továbbá, hogy az egyik jelölt visszalépésével nem történt uj jelölés 8 végül, hogy a választás ellen emelt állítólagos óvás a jegyzőkönyvbe fél nem vétetett. — Ezek alppján kérték a választás megsemmisítését. Az ügy felebbezések folytán a közigazgatási bírósághoz került, ahol a panaszt etlitasitotiák. Elutá- áitani kellett a panaszt, mert a választási elnök azzal, hogy Szép Gyulát nem jelölte, törvény- sértést nem követett el, mert a törvény rendelkezései szerint a bírói állásra bárom páiyázó jelölésével szabályszerűen járt el. Az egyik jelölt visszalépése sem kívánt újabb jelölést, mert az a választás folyamán lépett vissza és nem a választás megkezdése előtt, mely utóbbi esetbeji szükséges lett volna az ujabbi jelölés. Az pedig, hogy az óvás a választási jegyzőköny vbe fel nem vétetett, szintén nem képez okot a választás megsemmisítésére, mert a választási eljárás felebbezés tárgyává tétetvén, az óvás jegyzőkönyvi megeiií- litésének elmulasztásából jogsérelem nem származott.
