Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-01-09 / 3. szám
3. szám Szekszárdi 1913 január 9i XXIII. IX. évfolyam. Előfizetési ár: ggés* évTe . .16 korona, fél é/re 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára 16 fillér. ■lSflzetPfieket és hird.téseket a kiadó- klratalon kivlil ülőpad a Boliár-féla aönyvnyomda és paplrkereskedés r.-t. Szekuv.áidon. Egyea szamok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsi. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. RRegjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telefon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telefon-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezeréd] István-utca 5. szám. Id. küldendők & lapot érdeklő közlemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Adám-u‘ca 42. A.z elöüzetési pénzek és hirdetések Id. küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egesz evre élőt« a küldik, 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Politikai gyűlölet. Tisza Istvánnak Károiyi Mihály gróffal, majd Széchenyi Aladár gróffal vívott párbaja a legszomorubb mértföld mutató azon a sivár utón, melyre a magyar közélet sodortatott. Sodortatott pedig nem máról holnapra, hanem tervszerű számítással, nem véletlenül, hanem erőnek erejével, közéletünk nemes hagyományai és mind- annyiónk jobb tudása ellenére. A magyar közéletben nem éppen szokatlan jelenség, hogy az izgalmas politikai harcok hevében egy-egy kardcsapás, vagy pisztolygolyó nyomán kiömlő vér egyenlíti ki a túlhajtott feszültséget és téríti észre az elvakult gyűlölködést, mely vérmes, lelcsattanó, indulatosságra hajló természetünknél fogva nem ismeretlen a magyar lélek előtt. De hol vannak most a politikai harcok? Hiszen az ellenzék hónapok óta nem vesz- részt a parlamenti tanácskozásban és ezt megelőzőleg hónapokon át nem engedte meg, hogy a parlamentben tanácskozni lehessen. Bármennyire óhajtandónak tartjuk is, hogy az ellenzék részt vegyen a parlamenti munkában, ami tulajdonképen elemi kötelessége, annyi bizonyos, hogy ennek lehetőségét az ellenzéknek is keresnie kell és nem szabad úgy odaállítani a dolgot, hogy e lehetőség megvalósítása a többség dolga. Viszont a többségnek nem szabad felednie, hogy az ellenzéknek, ha prepotens magatartásához és diktátoroskodásához nincs is joga, de bizonyos jogai vannak} amely jogok annál erősebbek, mentői kevésbé vannak dekrétumokba foglalva. Az ellenzék magatartása lehet bármilyen, lehet kicsinyes, szüklátkörü, gyűlölködő, igaztalan : a többségnek nem szabad felednie, hogy a politikai ellenfél nem ellenség s amint eddig ezt nem is feledte, jövőben sem szabad felednie, mert akkor joggal illetné a felelősség a közélet eldurvulásáért is. Közéletünk ez eldurvulása, mondhatnánk : elfajzása nem mai keletű ugyan, de ily nagy mértékben, mint mostanában, sohase mutatkozott. A magyar politikai életben mindig voltak pártellentétek, mindig voltak szó- és toll-csaták, de a fórumról megtérve, a zöld asztal lovagjai — a magán életben tisztelték egymásban az embert, a tudást, a jellemet, a hazafit. A közélet porondján harcolhattak egymással érvekkel, sokszor súlyos, éles szófegyverekkel, de az ellentéteket nem vitték át a magánéletbe és a legnagyobb politikai ellenfelek vetekedve vettek részt a társadalmi mozgalmakban és a társadalmi együttműködés gyakran enyhítette, sokszor teljesen elsimította a politikai ellentéteket. Szerencsére : ma is igy van ez még a „kis emberek“, a „dii minorum gentium“ között, de borzadva látjuk a nagy szakadékot a törvényhozás tagjai között, akik a pártkereteket egy-egy rablóvárnak tekintik, melynek lőrésein át kényök-kedvök szerint lövöldöznek mérgezett nyilakkal azokra, akik az ő pártkereteiken kívül állanak. —• Mérgezett nyilak! Ez az az idegen vonás, mely mai közéletünket oly rut bélyeggel diszteleniti el. Mérgezett nyilakat használnak politikusaink. Mérgezett nyilakkal lövöldöz a magyar sajtó egy nagy része és ezek a mérgezett nyilak inhciálnak mindent- : fórumot, magánéletet, irodalmat, művészetet, társadalmat. Kinek a hasznára ? Nem a demokrácia, nem az alkotmány, nem a közszabadságok hasznára, mit uton- utfélen tajtékzó ajkakkal hangoztatnak, hanem a véres szájú demagógia, a caesariz- mus, a mindent felemésztő ochlokrácia hasznára, mely nem született ugyan még meg, de osztracizmussal terhelt méhe már előre veti árnyékát. Hogy egy Károlyi Mihály gróf, egy Széchenyi Aladár gróf, akik született törvényhozók volnának, úgy értik és úgy űzik a politikát, hogy a véletlenül velők ellentétes politikai táborban küzdő képviselőházi elnöknek baráti üdvözlését nem fogadják és sértően visszautasítják, ez lehet fokmérője Károlyi Mihály és Széchenyi Aladár egyéni qualitásainak, de egyúttal szomorú bizonyíték arra, hogy az a szélsőséges politika, melyet az engesztelhetetlent játszó Justh-párt oktrojált a vele szövetségbe állt ellenzéki pártokra, csak végleteket vonhat maga után : végtelen türelmetlenséget, feneketlen gyűlöletet, határtalan elbizakodottságot, hihetetlen rövidlátást és rettenetes durvaságot. Abban nyugodtak lehetünk, hogy Tisza István a sértésért, mely őt szándékosan érte, elégtételt vesz magának, mint férfi. E percben el akarunk tekinteni politikájától, melynek pedig hívei és tisztelői vagyunk, melynek azonban sok gáncsolója és kárhoztatója is akad és csak az embert látjuk benne, aki erős meggyőződésével, fényes készültségével, acél jellemével, megingathatatlan akaraterejével, puritán TARCA. Hányszor olvasta át l. Rákóczi György a bibliát? A régmúlt idők hires magyar bibliaolvasói közül a köztudatba leginkább I. Rákóczi György erdélyi fejedelem neve ment át,1 akinek szüntelenül fülébe csengett a Názáretinek ama mondása: Tudakozzátok az írásokat, mert néktek úgy tetszik, hogy azokban örök életetek vagyon (Ján. V. 39.) és aki sohasem feledte ama igazságot, hogy amelyek régenten megirattak : a mi tanulságunkra írattak meg (Róm. XV. 4.). És ha áttekintjük e bibliás fejedelemről szóló irodalmat s meg akarjuk állapítani, hogy háborús küzdelmekkel teljes életének folyamán ugyan hányszor olvasta át a Szentirást: azt lát juk, hogy e kérdésre nézve az irók, csaknem kivétel nélkül, eltérnek egymástól a szerint, mint egyik egy, másik más forrást használt. Sőt mint látni fogjuk, az is előfordul, hogy ugyanazon 1 Hírneves magyar bibliaolvasók voltak még: Lorántfy Zsuzsanna, 1. Rákóczi György felesége, aki 1638. március 13-án az Uj-testámentumot már ötödször kezdte átolvasni. (Sárosp. Ref. Lapok 1999. 433. lap. Élete végéig (1660) bizonyosan átolvasta még töbóször is. — Bethlen Cábor erdélyi fejedelem, aki a bibliát konstantinápolyi követsége alatt 3-szor, egész élete folyamán pedig 26-szor olvasta át. (Szilágyi : Millenn. tört. VI. K. 549. I. P. Szathmári Károly : A gyulafehérvár—nagyenyedi koll. tört, 46. I.J. — Szemere Ferenc, Pálnak, a költőnek édesatyja, aki kirv helytartósági ügyvivő (ágens) volt s 1813-ben halt meg. Ő 190- szer olvasta át a Szentirást. (Szvorényi : Szemerei Szemere Pál munkái, I. k. 5. lap). irók egyik munkájokban más számot említenek, mint a másikban. (Bod. I., Balogh F.) Hogy a fölvetett kérdésre teljesen elfogadható feleletet adhassunk, vissza kell mennünk az eddig ösmert legrégibb forrásokhoz s azok ada- adatait a többi följegyzésekkel tüzetesen egybe kell vetnünk. Csak illyen eljárás mellett lehet helyes eredményre jutnunk. Egyik forrásul kell tekintenünk a fejedelemnek egy nyilatkozatát. Egy nagy úri lakoma alkalmával ugyanis, mikor igaz szívessé ggel kinálgatták étellel, itallal, a fejedelem a kínálás elől ezzel a válasszal tért ki : „Három dologgal dicsekedhetem; először, hogy a bibliát 17-szer már átolvastam ; másodszor, hogy nőmön kívül más szépség soha nem érdekelt; harmadszor, hogy bor soha meg nem tántorított.U1 Egykorú forrás a fejedelem történetiró titkárának : Szalárdi Jánosnak (f 1666?) följegyzése, aki az ő hires Krónikájában, urának vallásosságáról és bibliaolvasásáról ekképen ir: Az istenitiszteletre rendeltetett egyházbéli közönséges órákat is el nem mulatja ; de azokon kivül is, reggel ágyából felkelvén s ebéd előtt félórával s vacsora előtt is félórával, este háló- házában való bemenésekor magánosán is az isteni tiszteletet soha el nem mulatja vala. A bibliábul pedig rendszerint minden estve két-két caputo- kat akárminemü gondos dolgai közben is el nem vesztegeti vala. És igy az ó-testamentom könyveit 13-szor, az Ujtestamentumot pedig 32-szer- nél többször olvasta vala el.‘2 1 Szűcs: Debrecen tört. I. 316. Adalékok Zemplén vm, történetéhez. 1905, 262. 2 Krónika, 236. hasáb (Újabb nemzeti könyvtár III, k. Medgyesi Pál udvari pap, a fejedelem koporsója felett tartott halotti beszédében3 megka- póan jellemzi a nagy halott mély vallásosságát és kiemeli „sűrű. bibliaolvasását“, de azt nem említi, hogy hányszor olvasta át a Szentirást. Harmadik forrásul sorolom fel Debreczeni Ember Pálnak, a híres sárospataki, majd losonci, szatmári s végül debreceni ref. lelkésznek följegyzését,4 amely igy hangzik: „Ama boldog emlékezetű, fényes és dicsőséges Erdélyi Fejedelem Magyarország sok szép részeinek Ura, Első Rákóczi György ... az Istennek Ó és Uj Testa- mentombéli szent írásokból álló beszédét, a szent Bibliát, az eleitül fogvást az utoljáig, ditséretes és minden rendeknél örök emlékezelre méltó példa szerint 27 szer, 27 ízben, olvasta által.“ Negyedik forrás Bőd Péter, aki két müvében is megemlékezik I. Rákóczy György bibiia- szeretetéről. Az egyikben5 azt írja, hogy a fejedelem 27 szer olvasta által az egész Bibliát, jóllehet Gyermekségétől fogva Életét Hadakozások között töltötte; a másikban6 7 meg azt, hogy az egész Bibliát a fegyver zörgésekben és hadakozásokban is 14-szer által olvasta.“ Bőd első müvében írott forrásra hivatkozik (e sorok Írásánál minden valószínűség szerint Debreczeni Ember Pál müvét használta), a másodikban azonban forrást már nem nevez meg. íróink közül P. Szathmári Károly' és Balogh Ferenc8 bizonyosan Szalárdi után említik, hogy 3 Hármas jaj. Várad. 1653- 20—21 lap. 4 Gariziin és Ébál Kolozsvár. 1702. 192. lap. 5 A szent bibliának históriája, 1748. Ajánló lev, és 153. lap. u Athenás. 1766. 230. lap, 7 A gyulafehérvár—nagyenyedi Bethlen-Főtanoda tört - 1868, 4(3. lap. 3 Prot. Szemle. 1904. 11. lap.
