Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-12-15 / 100. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1913 december 15, vissza az áldozat hozatalától. Félre kell tenni a krajcáros számitgatást, félre kell tenni a méterek számolását, arra kell gondolni, hogy itt megvalósul az a remény jó részt, melyért szóban és Írásban annyit küzdöttünk, arra kell gondolni, hogy ezen vasútnak Tolnamegye egy gazdag vidékére, Szekszárdra, a székvárosra, milyen fontossága van. Mindezeket megfontolva, meggondolva vármegyéjét, székvárosát szerető tolnamegyei férfi csakis hathatós támogatást kívánhat és adhat. E sorok Írója már sok tentát elfogyasztott ezen vasút dolgában, az öröm és csalódás annyi édes és keserű perceit élte át. Most, midőn tudja azt, hogy Tolnamegye és Szekszárd áldozatkészségétől függ a vasút létesítése, midőn tudja azt, hogy más alapon emberi számítással közel jövőben a várva-várt vonal kiépülése nem lehetséges, midőn tudja azt, hogy a vasút építése úgy terveztetik, hogy annak fővonallá építése később minden nehézség nélkül lehetséges, minden érdekelt és döntő szóval bíró egyén szivébe lelkesedését szeretné beoltani, fejében a helyes elhatározást meg fogantaim. De talán ezen kívánság meg fog lenni és a megváltó születése előtti napokban a vármegye és városok óhajtott vonala támogatásukkal meg fog születni és egy nagy vidéket, de legfőképen Szekszárdot, mai helyzetéből megváltja. Kiknek szava és befolyása van ez ügyben, gondoljanak jó szomszédainkra Baranyavármegyére és községeire, a hű szövetséges társakra. Nem ezen megye közönsége támogatott e bennünket a bá- taszéki áthidalásnál, nem ezen megye sürgette e velünk a most szóban forgó vonalat? Nem szégyen volna-e ránk nézve, midőn társunk minden nélkülözhető pénzét odaadja a vasútnak, hogy a hű szövetséges cserbe hagyja. Vájjon mit várhatunk a jövőben, vájjon ki fog nekünk hinni, ki fog velünk jönni, sürgetni, támogatni? A válasz egyszerű — senki. A vasút támogatása erkölcsi, becsületbeli kötelesség. Azon nyugodt reménnyel zárom soraimat, hogy a vasút építése miatt többet agitálnom nem kell, hanem rövid időn belül a meglevő vasútvonal elsőrangusitá- sát fogjuk követelni, hivatkozva arra, hogy kötelességünket megtettük, áldozatot hoztunk, ime most állam Te is tedd meg a magadét. Kérelem az előfizetőkhöz. Az évforduló közeledtével tisztelettel kérjük előfizetőinket, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Aki előfizetése lejáratával' nem volna tisztában, forduljon kiadóhivatalunkhoz, (Szekszárd, Béri Balogh Ádám-utca 42. sz.) ahol készséggel megkapja a pontos értesítést. Hátralékban lévő előfizetőink számára lapunk előző és mai számához pontos kimutatást csatoltunk és kérjük, hogy a mellékelt postautalvány felhasználásával úgy a kimutatott hátralékot, mint a jövő évre szóló előfizetést beküldeni szíveskedjenek. Kedvezményes előfizetőinket figyelmeztetjük, hogy a kedvezmény előfeltétele az, hog}r az egész évi előfizetési dij egyszerre beküldessék, amely feltétel teljesítéséhez ragaszkodnunk kell. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ kiadóhivatala. Nyílt levél a kölesdi kerület választópolgáraihoz. Tisztelt választó Polgártársaim! Viszontláthatni valahára hazámat, kerületemet, családomat — kezet szoríthatni végre Onük- kel, kedves Barátaim — 8 hosszú, keserves hónap után — személyesen megjelenni kedves faluikban — hol minden utcához, minden toronyhoz gyermekkori emlékeim sokasága fűződik —: ez a vágy oly leküzdhetlen erővel tolult a lelkembe, hogy nem állottam itt ki tovább ! Nem hallgatva orvosaim tiltó szavára, kockáztatva az egészségem helyreállításában eddig is elért csekély eredményt, — félbeszakítottam gyógykezeltetésemet és engedve a honvágy delejes hatalmának — hazautaztam. Fájdalom, az orvosi tanács semmibevevése keserűen boszulta meg magát rövid pár hétre szabott lionnlétem szép tervein í A láz, mely csak hamar utitársamul szegődött, nem tágított mellőlem 4 hétig és igy ágynak dőlve, a végtelen bánat sajgó fájdalmával, le kellett mondanom nemcsak kerületem bejárásának kedves tervéről, de még arról is, hogy legalább lakásomon fogadhassam azon igen tisztelt kedves Polgártársaimat, akik nagybecsű látogatásukkal megtisztelni szive sek voltak ! Elképzelhetik t. Pt., milyenné fokozódott e szomorúságom, amidőn arról értesültem, hogy egy nagyobb küldöttség Budapestre tervezett jövetelét is megakadályozta az orvosi rendelés, amelyet a küldöttség t. tagjai, baráti kiméletességgel, tapintatos, helyes értelmességgel, gyengéd figyelemmel respektáltak ! Éreztem, hogy lázas állapotomban a küldöttség méltó fogadására sem lelki, sem testi erőm elegendő nem lett volna és ez kétszeresen rosszul esett nekem, nemcsak, mert megfosztott azon rég óhajtott örömtől, hogy végre szemtől-szembe láthassam kerületemnek legalább egynéhány tagját, de mert úgy véltem, hogy a hosszú távoliét után az immár oly könnyen eszközölhető találkozás elé újonnan gördülő, kegyetlen akadályok hátha meglazítják, megingatják kedves Polgártársaimnak hozzám való, benső jó viszonyát, nagyrabecsült bizalmát, jól eső vonzalmát, ragaszkodását ! Ily sötét, bántó gondolatoknak lidércnyomása alatt elkedvetlenedve talált engem Fiáth Elemér br., gyönki szolgabiró barátom, aki a küldöttség megbízásából megjelenvén előttem, mintegy meglepetésszerüleg nyújtotta át azon remekművű, diszes emlékalbumot, amelynek gyönyörű külseje által okozott örömömet csak azon boldogság érzete múlta felül, amelyet annak fennkölt szózata és az azt követő tartalma: kedves földieimnek, választó polgártársaimnak pártkülönbség nélkül sorakozó aláírása okoztak ! Magasztos érzés az, t. Pt , amidőn ép azon sötét gondolatok közepette ér azoknak, minden vigasztalásnál ékesebben szóló, félreismerhetlen cáfolata! Magasztos érzés, ime kézzelfogható bizonyítékát bírni annak, hogy kerületem megértett engem, hogy szeretett Pt. az elmúlt 3 esztendő alatt — mely óta szerencsés vagyok a kölesdi kerületet az országgyűlésen képviselni — megtanultak engem igazán ismerni és megítélni : nem a szerény tehetségem által elért eredmények gyarlósága szerint, hanem azon őszinte önzetlenség, azon baráti jóindulat és azon igaz, benső, forró igyekezet szerint, amellyel kerületem iránt mindenkor viseltettem és viseltetni fogok! Igenis, t. Pt., végtelenül jól esett és mérhetlen örömet és büszkeséget okozott nekem az, hogy ezen diszalbumba foglalt nagybecsű aláírásukkal mintegy igazolják t. Barátaim, azon mindenkor vallott elvemet : „részt az egészért !“ hogy édes Hazánknak úgy tehet mindenki leginkább szolgálatot, ha saját kisebb körének szenteli tehetségeit, igyekezetét, életét ! Es ez a „rész“ Uraim, alkotmányos országban a képviselőnek : a kerülete ! Amiként e, felhőkig húzódó fenyveserdő rengetegét is az egyes fenyőszálak és kisebb facsoportok alkotják : úgy hazánk is erős és hatalmas csak akkor lehet, ha annak minden tagja, polgára igazságos céljait eléri, méltányos jogainak birtokába jut, jogos igényei arányos kielégítést nyernek ; mert igy alkothatják azután egy állam szabad és boldog polgárai azon csoportokat, amelyek, összegyűjtve tagjaiknak tehetségét, erkölcsi súlyát, érvényre juthatnak hazájuk államéletében! Boldoggá tesz, Pt., hogy nem ismerték félre munkálkodásomat, melyet mindig az vezetett, hogy ,,töbuet tettel, mint szóval !“ Fogadják, pártkülönbség nélkül, t. Pt., távoli, kedves otthonukban, forró háláját, igaz szívből jövő, őszinte köszönetét a messze idegenben Önökre gondoló képviselőjüknek ezen nagyrabecsült és oly páratlanul kedves módon kifejezett, szives figyelmükért! Soha nem múló, kedves emléke lesz becses ajándékuk szerény közéleti szereplésemnek, értékes záloga az Önök nagybecsű bizalnéhány kinevezésről, természeti tüneményről stb emlékeztek meg, nem versenyezhetvén a német újságokkal, melyek gyorsabb és alaposabb hírekkel szolgálhattak. Innen ered a magyar lapok gyors megszűnése. A szépirodalmi lapok közül ezen időben hasonló mostohaviszonyokkal küzkö- dik egynéhány, például : a Magyar Musa, Uj Bécsi Magyar Musa stb. Az 1825 iki országgyűlés meghozza a politikai élet fellendülését, s ez ismét a sajtó ujja alakulását. A modern hirlapirás előhirnöke ebben az időben keletkezik, cime : „Jelenkor“ s többet foglalkozik a közügyekkeí, a megyei élet eseményeivel, művészettel stb. A magyar hirlapirás történetében uj lökést ad Kossuth Lajos Pesti Hírlapja, amely mindenben megfelelt az akkori kor igényeinek. Merész és radikális politikai irányzata miatt, a szerkesz tést Länderer, a kiadó, Szalay Lászlóra bízza 1844 ben, hogy a bécsi körök meg ne szüntessék a lapot. A Pesti Hírlap mintájára szerveződnek ezután a többi hazai (vidéki) lapok is s a 40 es évek elején megjelennek egyúttal az első komoly szépirodalmi újságok: a-Honderű, Pesti Divatlap és Életképek. A 48-iki sajtótörvény hatása alatt, az eddig még mindig időszaki sajtó felszabadul. A tekin télyesebb lapok: Pesti Hírlap, Budapesti Hiradó, Jelenkor stb. napilapokká alakulnak át s a vidéki hetilapok is felszaporodnak: Alföldi Hírlap (Debrecen), Ellenőr (Kolozsvár), Szegedi Hírlap stb. Megjelenik az első élclap a „Charivari“ is. A harc kitörése megbénít mindent, a lapok újra rendetlenül jelennek meg, a szépirodalmi lapok megszűnnek. Az abszolutizmus azután megfojtja a sajtót is s a hivatalos Magyar Hírlap 1849. novemberében homlokára illeszti a kétfejű sast. A szerkesztők lemondanak a munkáról, némelyek, miot a Figyelmező redaktorja, Pozsonyba menekül a magyarok elől s ott folytatja munkásságát. :— 1849 ben indul a Hölgyfutár Nagy Ignác szerkesztésében, hetenként hatszor s ebbe az időbe való a Religio cimü egyházi lap. A kitartó nemzeti mozgalom eredménye a Pesti Napló, mely 1850-ben indul meg, eleinte kényszerűségből aulikus színezettel, majd később radikális irányzattal. Ugyanekkor megjelenik a „Magyar sajtó“, előbb Becsben, majd Pesten. — 1857 tői kezdve újra több lap alapul: A Hon, Sirolin“ Roche ezerszeresen bevált tüdőhurutok ellen friss és idült köhögés, hörghurutnál tüdőgyuladások után. Egészséges tüdők erős étvágy óvszer a tüdővész ellen. J
