Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-12-01 / 96. szám
96* szám Szekszárdi 1913 december í XXIII. IX. évfolyam. Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Eé l évre ...... 8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garrnond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésziési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre b« küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Egyrfil-másról. A statisztika még nem készült el a megyei bizottsági tagválasztásokról; még nem tudjuk, hogy a megválasztottak között hány a munkapárti, egyesült függetlenségi, alkotmánypárti, néppárti, országos Kossuth Lajos párti, szocialistapárti vagy pártonkivüli párti, de azt már megállapit- hatjuk, hogy a volt bizottsági tagok közül igen sokan, kik az értelmiségi osztályhoz tartoztak : papok, jegyzők, ügyvédek, tisztviselők, gazdatisztek, birtokosok kibuktak és helyükbe kékbeli földmivesek jöttek be. Ez a csere nemcsak felfrissülés, de szin- vonal-sülyedés is. A „Bauernbund", mely kisgazdapárti köpönyeg alatt német nemzetiségi politikát üz, támogatva a magyar kisgazdák részéről, elég messze és elég sokfelé kinyújtotta csápjait és szervezkedése erejével sikerült neki nemcsak az intelligencia számos tagját kirekeszteni a megyei közügyek hivatott fórumáról, hanem egyúttal oda saját kisembereiket is beültetni. Isten látja lelkünket, hogy mi ember és ember, megyebizottsági tag és megyebizottsági tag között különbséget nem teszünk és távol van tőlünk az a gondolat, hogy falusi gazdáink a megyebizottsági tagsággal járó jogukkal és kötelezettségeikkel nem tudnak úgy élni, mint az értelmiségi osztályhoz tartozók. — Az azonban kétségtelen, hogy a választások ez eredménye egyenesen . lesújtó az értelmiségi osztályra nézve, amiért nem is annyira a „Bauernbund“ és a kisgazdák erőfeszítését kell dicsérnünk, mint inkább az értelmiségi osztály szervezetlenségét és nem törődömségét kell hibáztatnunk. Ennek az eredménynek intő jelül kell szolgálnia a jövőre nézve és pedig két irányban : 1-ör, hogy a megyebizottságot nem szabad a „Bauernbund“ politikai játékszerévé tenni és átengedni; másodszor abban az irányban, hogy a megyei életben nagyobb és intenzivebb figyelemben és gondozásban kell a vezető elemeknek részesíteniük a kisemberek értelmi és érzelmi világát, szellemi és különösen anyagi, gazdasági érdekeit, mely esetben az értelmiségi osztály eddigi vezető szerepét megtarthatja, sőt erősítheti, ellenkező esetben azonban föltétlenül elveszti, mi annál sajnálatosabb lesz, mert e vezető szerep tudatlan, képzetlen és lelkiismeretlen demagógok kezébe fog kerülni. Gondoljunk csak a szakcsi népvezérre, aki egy Ízben már „működött“ a vármegye közgyűlési termében, vagy a bonyhádi közgazdasági vezérférfiura, akinek működése már szintén nem ismeretlen. Ezek az emberek azt hiszik, hogy a múltat, bármilyen lett légyen is az, expiálja a félrevezetett nép kegye. De éppen ennek a körülménynek kell a megye vezető elemeit arra kényszeríteni, hogy a népet megnyerni, bizalmát kiérdemelni és maguk részére biztosítani törekedjenek. Ez néha könnyű, sokszor nehéz feladat. De : meg kell tenni. Mert ha nem, a piramis a csúcsára fordul. ■ * Az országos munkapárt a játékbank engedélyezéseért befizetett 1.400,000 koronát visszafizette. Ez helyes dolog és más nem is volt várható a Tisza-kormány- tól, melynek semmi köze nem volt ez ügyhöz, amely kellemetlen örökségül szállt reá. De az nem volt helyes, hogy Lukács volt miniszterelnök ez engedélyt párcélokra akarta gyümölcsöztetni. — Ha már egyszer közismert dolog, hogy párt-élet sok pénzbe kerül, még pedig a mai választójog szerint oly sokba, hogy arról közönséges embernek alig lehet fogalma, a legkevesebb, amit kívánhatunk, az, hogy a pártcélokra szükséges költségeket a pártférfiak a sajátjukból adják össze, mert ha a választási pénzeket más teremti elő, akkor a képviselőt a kerület választja ugyan meg, de a képviselő mandátumát még se a kerületnek köszönheti csupán, hanem annak a másnak is és a képviselő ellenőrző hivatását teljes szabadon nem gyakorolhatja, amely ellenőrzés pedig minden képviselőnek, még a munkapártinak is kötelessége. * A munkanélküliek sorsával a Tisza- kormány komolyan törődik és immár bizonyosra vehető, hogy úgy a főváros, mint a kormány megteszik a lépéseket, hogy a lOO.OOO-nél több munkanélküli foglalkozáshoz jusson. Az állam majd föld és egyéb munkákat rendel el, ami igen szép dolog, a társadalomban is segítő akciók fognak megindulni. De mi ez mind a nagy szükséghez képest ? A 100.000-ből majd kap inségmunkát néhány ezer. A nagy tömeg éhezni és fázni fog, mert a tél nem jó időszak a munkára ; a gazdasági viszonyok rosszak, pénz nincs, vállalkozás nincs, kereset nincs és a kivándorlás is a legnagyobb mértékben korlátozva van. Ezt a korlátozást megnyugvással látjuk, de ez esetben az államnak a legelemibb kötelessége, hogy a tétlenül heverő munkáskezeknek bőséges munkaalmat nyújtson. Inségmunkával ezt elérni bajos, szinte mondhatnám : lehetetlen. És várható-e, hogy a 100.000 főnyi ipari szakmunkásból jó földmunkás fog válni ? Sokkal többet érne, ha nagyarányú akció indulna meg gyáripar fejlesztésére, mely esetben Amerikában kint levő honfitársaink tízezrével térnének vissza. De még nagyobb szükség lenne egy jól átgondolt telepítési akcióra, mely nyerészkedés nélkül, tehát méltányos áron földhöz juttatná az arra alkalmas népelemeket. É telepítési akció segélyével nemcsak a nép kereseti viszonyait javíthatnék meg, hanem a nemzetiségi vidékeken a magyarság számarányát is tetemesen emelhetnék. — Ez az egy körülmény is megérdemelné, hogy mindannyian lelkesüljünk ez eszméért. De mi csak meghasonlani tudunk. És pedig testtel, leiekkel. Mesterséges szakadékokat vájunk soraink közt, tépjük, szaggatjuk, marcangoljuk egymást, sebeinket mutogatjuk és átkozódva várjuk az ellentábor megsemmisülését. Valóban igaz a régi mondás : A jármot nem tűrjük, a szabadsággal élni nem tudunk. És ez a legnagyobb istencsapás rajtunk ! F. M. Bessenyö telepek Tolnavármegyében. — Adalék Tolnavármegye múltjához. — Irta: Kovách Aladár. A honfoglaló magyarság hót törzsének : Nyék, Meyyer (Megeri), Kiírt-Gyarmat (Kurtu- Germatu), Jenő (Genak v. Jenah), Tarján, Kar (Karé v. Kari), Kaz (Kazé v. Kazi) törzseknek neveit, mint helyneveket, szétszórva az országban majd minden vármegyében megtaláljuk. Főkép a honfoglalás első századaiban leginkább a rablókalandokra járt s igy a területfóglalásbói többé- kevésbé kimaradt törzseknek neveit, még pedig szintén legtöbonyire a fejedelmi ház birtokain, mert mire nyugodalmasan letelepültek volna, alig vagy éppen nem volt elfoglalni való uratlan te rület s igy a fejedelem, majd a király bőkezűségéhez folyamodtak. Tolnavármegye területén Nyék, Kér és Kesri vagy Keszii helynevekben találjuk meg a honfoglaló törzsek neveit. Kér és Keszi a Kar, Kari és Kaz Kazi törzsek nevének magas hangú mása éppúgy, mint a magyar a mcgyer-nek mélyhangu mása. Ugyancsak a Kiírt-gyarmat egyesült törzsek első törzsének a Kiirt-nek illetőleg Kurtának felel meg a vármegyei Kiírd helynév. — A szomszédos Fejérvárraegyében Nyék, Jenő és Keszi törzsek neveit találjuk. Mivel úgy Fejér mint Tolna és Baranya vármegyék a fejedelmi Megver törzs birtokai voltak, melyről az egész nép kapta a magyar nevét, igy e tájékon hiába keressük a megyei’ helynevet. Ismeretes továbbá, hogy a Kazár eredetű Kabar nyolcadik törzs neve, az azonos helynevekben, igy Baranyában Nagy és Kis Kazár, ma Ráczkozár helynevekben maradt fenn, de a törzsnek nyoma a tolnavármegyei Sárközben is feltalálható. Amint igy a honfoglaló magyarság egyes törzseinek neveit a helynevekben feltalálhatjuk, éppúgy feltaláljuk a későbbi rokon települőknek törzsneveit Í3. Nevezetesen a hazát kereső magyarságot nyomon üldözött s utóbb mégis a magyarság testébe beolvadt Bessenyö k törzseincdt neveit is. Valószinü, hogy már a honfoglalókkal is jöttek egyes bessenyö nemzetségek, de Taksony és Géza fejedelmek alatt nagyobb csapatban szállingóztak, kiket a fejedelem a Fertő-tó vidékén telepitett le határőrökül. Srent István idejében szintén egy nagyobb csapat, a történelmi adatok szerint 60 család érkezett s e számukat a fejérmegyei Hatvan egykori bessenyö helység neve tartotta fenn. Ezek nyomán azután Szent István alatt tömegesebben jöttek be Magyarországba, kiket azutan a király Fejér és Tolnamegyében, mint külön bessenyö kapitányok allatt álló szabad nemes bessenyőket telepitett le. A bessenyők a reánk maradt oklevelekben Nobiles Bisseni, Besseni, néha Vossiani, Vas- sani néven is neveztetnek. Az egykori bessenyő- telepek nagy tömegben íőkép Fejérvármesyében vannak, ahol Székesfehérvártól délre eső Nádasd vagy Sár Ladány vidékétől, vagyis az úgynevezett Sárréttől kezdve a Sárviz mentén végig le délre Tolnamegye határáig sorba szedhetjük az oklevelekkel igazolható egykori bessenyő-telepe- ket. Csór, Ladány, Szabad Battyán, Aba, Alap, Zedreg (ma Alsó Szentiván-puszta), Fáncs, Igar, Hatván, Hörcsök, Menyőd, Hard, Füle, Polgárdi, Sárszentmiklós, Szentágota, Töbörzsök, őrs, Sár- bogárd (egykor Bogárd és Tinord), Tülgye, Saág, Soponya, Szentmárton, Czecze, Sáregres voltak Fejérvármegyében a bessenyő-telepek, de voltak
