Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-11-27 / 95. szám

XXIII. IX. évfolyam 95. szám Szekszárd« 1913 november 27! Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fé l évre 8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt­téri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Francia pénz. Folyik a nagy harc életre-halálra. A parlamentben is, de az életben is, sőt ta­lán csakis itt folyik, mert a parlamenti viaskodást már alig veszi valaki ko­molyan. Taktika meg taktika, ami ott vég­bemegy. Taktikázik az ellenzék, vissza­taktikázik a kormánypárt, taktika itt, tak­tika ott s közben tönkre megy az ország, azonban már nem taktikából, de egészen —• komolyan. Újabban, mint Nagy Sándornak Ma­cedónia, az ellenzéknek is kicsi lett a tisztelt Ház, hogy úgy mondjuk, kirúgta annak az oldalát, átugrott az ország kerí­tésén és elment Ausztriába — magyar kérdést csinálni. Csodálatos, hogy a harag átkos szenvedélye hova viszi a hálójába került lelkeket ! Kossuth Lajos élete fogytáig küzdött a delegációba való bemenetel ellen. S ami­kor Ugrón és társai ezt megcselekedték, még most is emlékszem az ellenzéki la­pok feljajdulására. Megismételték a megfejelt keleti me­sét : a Burgba tévedt szüzleányról s ag­godalmasan azt kérdezték, hogy vájjon visszajön-e a — leány ? Visszajött! De azóta megtévedt az a leányzó s most már nem a régi ártalan- ságában ment oda vissza. Az ellenzék megtagadta régi múltját. Feladta azt az álláspontot is, hogy a delegáció voltaképen a háznak egyik bizottsága s elment a rész­hez panaszkodni az egész ellen. Mintha csak a szomszédba vinné valaki a szeny- nyes ruhát s ott teregetné ki, a delegációt választotta ki ama nagy szapulónak, a melybe belehányja összes vélt sérelmét, az egész ország piszkát és szennyét, nem azért, hogy az ott talán megtisztuljon, de csupa dacból és bosszúból, hogy más is — lássa. Sajnáljuk, végtelenül sajnáljuk, hogy olyan tiszteletreméltó, okos emberek, mint egy Apponyi Albert, Andrássy Gyula is oda adják magukat a kicsinyes^ gyűlölkö­dés, bosszuállás, a se nem látó, se nem halló politikai-furror szolgálatába s nem szívlelik meg inkább az atyja oldalán s kint a külföldön is magas politikai iskolát járt Kossuth Ferencnek higgadt, bölcs in­telmét, hogy belpolitikai kérdések feszege- tése nem tartozik a delegáció elé, vagyis más szóval, hogy ha bajunk van, végez­zük el itthon, verjük be egymás fejét itt­hon, de ne álljunk ki veszekedni, vere­kedni idegen helyen, világ csúfjára, ellen­ségeink mulattatására. Annyit készséggel beismerünk, hogy az előbb említett két politikus eddigi sze­replése még nem ment túl a tárgyilagos birálat Rubikonján s bizonyára nem is fog túl menni. Úgy, de ha Andrássy meg Apponyi jót is állanak magukról, de jót állhatnak-e vájjon a többiekről, a kikben sokkal több a temperamentum, de keve­sebb a helyes, józan belátás, a tudás, ta­pintat, politikai eszélyesség ? Nem elég például, hogy Apponyi és Andrássy nyíl­tan is ellenmondanak Károlyi Mihály gróf hármasszövetségellenes, ködös - fejtegetésé­nek, de nyugodt lélekkel nem viselhetik a felelősséget azért az esetleges nagy gaz­dasági romlásért sem, amelyet ennek a merészen vagdalkozó mágnásnak politikai elszólásai, a magyar hitelügy rovására, a külföldön, de legkivált a reváns eszmék­ből még ki nem ábrándult francia közvé­leményben előidéznek. A külügyminisztert kritizálhatják, lec­kéztethetik az ellenzéki urak, de azért nem vádolhatják, hogy nem munkálkodik a francia s magyar-osztrák közeledésen. S hasztalan egyengeti a magyar miniszter­elnök is az útját trónörökösünknek egy párisi véletlen látogatásra, ha már köztünk magyarok között is s nem csak legádázabb ellenségeink között akadnak olyanok, a kik a felénk forduló francia szimpáthia el­riasztására olyan dolgokat tálalnak fel, mintha egyedül csak mi volnánk a hármas szövetség íenntartó oszlopa, amelynek le­döntésére semmi egyéb nem kell, mint az ide igyekvő francia pénzforrásnak mester­séges eldugaszolása. Köszönjük az ilyen nemzetmentö po­litikát. De nem kérünk belőle. Igen is ne­künk, ennek a tőkeszegény országnak még a hármasszövetség mellett is égető szük­ségünk van nemcsak a francia, de más idegen tőkére is. Ennek elvonását érzi ma az ipar, kereskedelem, a gazda, a tiszt­viselő, a falu, a város s még inkább fogja érezni, hogy ha a Balkán által amugyis túl keresett francia tőke csakugyan magáévá teszi a minket kibőjtölés politikáját. Elhisz- szük a gróf ur akkor sem íogja ezt meg­érzem, de azért jobbnak tartanók, ha a hármasszövetség elleni kirohanásaival itt­hon maradna a népgyülések puffogó frá­zisának s Magyarország rovására ne menne ellenségeink szemétdombjára kapirgáló ka­kasnak s az amugyis romlott magyar hitel­ügy — balvégzetének ... B. Jegyzők ügyei. Közérdekű voltánál fogva bekülclték hozzánk a következő jegyzőkönyvet : Felvéve a „Tolnavármegyei Községi- és Körjegyzők Egyleté“ nek Szekszárdon, l9lo. évi október hó 28 án tartott rendes évi közgyűléséről. Jelen voltak : Purt Adolf egyleti elnök, Vi­rányi Károly egyleti főjegyző, Huber Ferenc egyleti aljegyző, Janosits Károly egyleti pénz­tárnok, Névery Árpád, Duzs Dániel, Cholnoky Lajos, Gungl József, Öllé Mihály, Takács József, Takács Gyula, Halmi Tivadar, Tury Sándor, Laskó Dezső, Kliegl Béla, Kommandinger Kál mán, Török József, Zsigmond Elemér, Szepesy János, Várkonyi Imre, Oravszky László, Győrffy Zoltán, Babay Géza, Szepessy Kálmán, Linka Ottmár, Kardos István, Laki László, Huszár Pál, Matzon Béla, Hesz Lajos, Kálmán Endre, Grei­fenstein István és Csóry Ferenc egyleti tagok. Purt Adolf egyleti elnök a megjelenteket szívélyesen üdvözölvén, megnyitó beszédében rá­mutat arra, hogy az egyesület ezen közgyűlésé­vel 30-ik évi fenállását zárja le és kiemeli azo­kat az eredményeket és sikereket, amelyeket az egylet a lefolyt 30 év alatt működésével elért. Megemlékezik arról, hogy a kormány benyuj­1 tóttá a községi- és körjegyzők, valamint a segéd­jegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló tör­vényjavaslatot, amelyért a tolnamegyei jegyzői egylet is már évek óta küzdött. Ez a javaslat ugyan nem elégíti ki a jegyzői kar kívánságait, mert nélkülöz sok oly dolgot, amelynek kivívása eddig nem sikerült. Remélhető azonban, hogy a községi közigazgatásnak küszöbön álló reformja alkalmából a jegyzői karnak eddig nem teljesült kívánságai is teljesülni fognak. — összetartással, egységes, akaratteljes munkálkodással sikerülni fog ezeket is kivívni és azzal a kívánsággal nyitja meg a közgyűlést, hogy a munkát minél- előbb teljes siker fogja koronázni. A felveendő jegyzőköny hitelesítésére Kom­mandinger Kálmánt és Zsigmond Elemért kéri fel. 1. Elnöki jelentés. Elnök felolvassa a következő jelentését : Tisztelt Közgyűlés ! Elnöki jelentésem előterjesztése a rendesnél sokkal nehezebb feladat elé állit a jelen esetben, mert azon tény, hogy folyó évi szeptember hó 12 én múlt 30 éve, hogy a Tolnamegyei Községi és Körjegyzők Egylete megalakult, ennek 30 éves múltja nem engedi, hogy csak a legutóbbi közgyü'ésünk óta történt dolgokkal foglalkozzam, hanem kötelességemmé teszi, hogy visszapillan­tást vetve ennek 30 éves életműködésére, abban a szűk keretben is, melyben elnöki jelentésem mozoghat, csak általánosságban megállapítsam azokat az igazságokat, melyek egyletünk 30 éves fenállását, illetve eddigi életműködését jel­lemzik. Van e gyümölcs a fán ? Az a felelet, amit erre a kérdésre, mely őszinte önmegismerésre és önbirálatra hiv fel bennünket, szigorú tárgyilagossággal és nyugodt lelkiismeretességgel adhatunk, lesz igazságos bí­rálója egyletünk működésének, fokmérője a tolna­varmegyei jegyzői kar szellemi és erkölcsi szín­vonalának, erejének és mértéke egyéni érté­künknek Tehát van e gyümölcs a fán ? Van, még pedig egészséges és édes, mely­nek élvezete felejteti velünk a múlt fáradalmait, csalódásait, fájdalmait, melynek élvezete megadja nekünk azt a képességet és erőt, hogy a múlt kellemetlen és keserű tapasztalataiból mindig ta­nulva és okulva haladtunk előre feladatunk ne­héz, természetes és mes erséges akadályokkal tele hegyi pályáján, évről-évre egy-egy lépéssel köze­lebb jutván célunkhoz. Istennek hála, hogy van egészséges és édes gyümölcs a fán. Kevesen vagyunk már, kik az egyletünk egész múltjára visszaemlékezünk, keveseD vagyunk már, kik ott álltunk az egylet bölcsőjénél és végig éltük fejlődésünk egész történetét mind a mai napig. Szomorú, de igaz, kevesen voltak egyle­tünk történetének megirói, hanem ez a kevés bű apostola volt egyletünk céljának, bű gondozója, kertésze volt a testület életfájának. Hogy van gyümölcs a fán, azoknak a kar­társainknak köszönhetjük, akik érdeklődtek kö­zös bajaink, sorsunk javítása iránt, akik kartársi szeretetből, önzetlenül másokért tudtak érezni, szenvedni és tenni, de köszönheti annak az ér­deklődésnek, amit tagtársaink között közös érde­keink iránt sikerült felkelteni. Tagadhatatlan, hogy a legutóbbi féltized alatt az állapot jelentékeny mértékben javult, mely kedvező eredmény előidézésében nagy része van a korszellemnek, annak átalakító ha­tásának. Hogy a már egyszer felkeltett érdeklődés mind nagyobb gyűrűben terjedni fog, azt csak az egészséges fejlődés természetes következmé­nyének tekintem ; csak kivánatos, hogy ez a ter­jedő gyűrű minél előbb magába foglalja karunk­nak valamennyi tagját. És kérdezitek, mi gyümölcs termett a fán ? Karunk életfáján, mely az összetartozamdóság ér­zetének talajába van ültetve, oly talajba, mely-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents