Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-10-30 / 87. szám
1913. október 30. — Nem volt kolera. A szekszárdi vasút állomásnál összeesett tlecsi asszony, ki „kolerás tünetek miatt a helybeli járványkórházba szállíttatott, a megejtett bak terologiai vizsgálat szerint nem kolerás. Kovács J. Specialista fog- és szájbetegségeknél. Készít arany-, ezüst-, platina-, porcellán-, cement- és email-töméseket. Arany, platina és porcellán koronákat és hidakat. Kautschuk és arany lemezre műfogakat és szájpadlás nélküli fogakat. Foghúzás érzéstelenitéssel! Műfogak és javítások szükség esetén 24 órán belül készíttetnek. Lakás: a gimnáziummal szemben. A szekszárdi „Vliúf mozgóképszínház. — Megnyitó előadás október 29-én. — A gyerekjátéknak indult mozi lassanként beilleszkedett a világkultúrába. Keresztül öklözte magát az előítéleten, a tudomány, a művészet ajkbiggyesztő moso'ya dacára is kultureszközzé nőtte vagy növi ki magát. A mozi a világ szeme, mindent meglát, észrevesz s mulattatasunkra, sokszor okulásunkra, mindezt eljátsza, előadja, akárcsak egy tanult színész. Szórakoztat, oktat, gyönyörködtet s ha beválik Edison beszélő mozija, csakugyan elmondhatjuk, hogy „művész hazája nagy világ“, mert közkinccsé, az egész világ élvezetévé válik, amit hangban, játékban produkálnak a világ legkiválóbb művészei. Igen, a mozi, akárcsak a győzedelmes hadsereg, folyton előre- nyomulóban van. A fő-, a nagyvárosok után hovatovább meghódítja a vidéket is. Tegnap minálunk is állandó települési engedélyt váltott, hogy ugyinondjuk, polgárjogot nyert. Káldi Gyula és társainak a város sok kicsinyeskedése, érthetetlen aggodalmaskodása után végtére sikerült felépíteniük és megnyitniuk a szekszárdi állandó mozit. Mondhatjuk, Ízléses, gyönyörű dolgot produkáltak. Egész vagyont, körülbelül 150—160 ezer koronát fektettek be merész vállalkozásukba. Be is járhatunk messze földet, mig ilyen külsőleg és belsőleg ízléses, a legmodernebb igényeknek is megfelelő mozira akadunk. De tartsunk egy kis szemlét. Az épület külseje tetszetősen illeszkedik be a Garay-tér hangulatába. Nem ordit, nem kiabál a mozik megszokott stílusa szerint, de azért jól teljesiti kötelességét, hogy már az első rátekin- tésre is kellőleg reklámirozza a vállalatot. Nappal szép, ízléses középület, este száz meg száz villanykörte fényárja mellett egész kis tündérvár. Az utcáról pár kőlépcsőn, diszkréten bronzirozott vaskapukon át tágas előcsarnokba jutunk. A falakon Ízléses szobrászdiszitések. A karcsú pillérek mindenikében tükörbetétek, amelyek pazarul sokszorozzák és verik vissza a villany fehérsárgás fényét. Az előcsarnokban van a pénztár s innen vezetnek a lépcsők fel az emeleti páholyokba s a földszintre. A nézőtér impozáns hatást tesz. Valami 30 méter hosszú, 8 méter széles térségen, emelkedő sorban, kényelmes székek és zsölyék terpeszkednek. Akárcsak egy kis színházban lenne az ember. A falak művirágokkal vannak diszitve s körös-körül Keil György pécsi festő 12 ízléses freskót festett, amelyek beszélőén szimbolizálják az irodalmat, művészetet, ipart, kereskedelmet, mező- és szőllőgazdaságot, a négy évszakot stb., mind a legmodernebb kivitelben. A terem közepén, a padozat közt, hatalmas vasrácsok, a földalatti központi fűtés kivezetésére. Alattuk hatalmas gépszerü alkotmány szerteágazó csövekkel, ezek árasztják szét a, meleget az egész teremben. Szemközt a nézőtérrel, a terem elején nagy, diszes szobrász-munka ; a vetítő vászon kerete 6 méter széles, 5 méter magas, körös-körül villamos körtékkel diszitve. A vászon előtt elválasztó párkányzat, mely mögött a szinpad áll, egyelőre csak a konferansziéi1 számára, de ha szükség lesz reá, a színészek pár perc alatt a legmodernebb színpadot is felállíthatják. Innen két ajtó az öltözőkbe és egy a díszlet raktárba vezet. Az udvar felé eső oldalon 4 hatalmas ajtó : a kijárások, amelyeken a színház egész közönsége 2 perc alatt távozhat. A terem hátuljában nagy erkély a páholyokkal, amelyek plüseh és posztóval bevonva, vete kednek a legdíszesebb fővárosi színházzal és mozik páholyaival. Ide, az utca felőli előcsarnokból, kétoldalt kényelmes lépcsők vezetnek. KözéTOLN/.VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK pett van a vetítő ház tiszta vasbetonból építve. Az erkélyről két ajtó az utcai terraszra vezet, ahonnan kényelmes és gyönyörű kilatá-i nyílik a Garay-térre és a korzóra. Az erkély baloldaláról átjáró a hatalmas emeleti télikertbe, hol a közönség előadás előtt és a szünetekben frissítőket kaphat. Az előcsarnokban van még a pénztár, azonkívül a ruhatár, az áramfejlesztő dinamó (tenné szetesen légmentesen elzárva üveg alatt) és a cukrászda bejárata. Az egéaz termet a menyezeten, oldalfalakon és a vászon körül elhelyezett 180 darab villamos körte látja el pazar világossággal, a képeket pedig egy hatalmas reflektorral biró, legújabb talalmányu vetitő-gép jelenteti meg a vásznán. Kiegészítik még a színházat a széles, majdnem ötméteres kijáró, kellékraktárak és az igazgatói iroda, a bygienikus mellékhelyiségek. De már gyülekezik a publikum. A bemutató előadás szép közönséget vonzott össze. A páholyok s a földszint drágább helyei egészen megteltek. Az olcsóbb helyek publikuma rendszerint konzervatív. Előbb meggyőződik másoktól, hogy érdemes e a beléptit megreszkiiozni s csak azután szurkosa ki az obulust. A nézőközönség sorában ott volt főispánunk Kovács Sebestény Endre is, Sztankovánszky János kir. kamarás, Vizsoly Ákos és többek társaságában s mindvégig kitartott A hatóságok képviseletében dr. Eri Márton főjegyző és dr. Szentkirályi Mihály polgármester volt jelen. Volt egy kis technikai katasztrófa is. A műsor első számai zavartalanul mentek egy darabig. Béliek Lajos zenekara eljátszotta a Nyitányt, Brónyai Lajos, a mozi igazgatója elmondta az ilyenkor szokásos Megnyitót, kiemelve az épités körüli érdemeit különösen Uglár Jánosnak, ki az uj mozival igen szép jelét adta tervezői ügyességének, kiváló ízlésének és ambíciójának. S miután sorba megkapták tőle a megérdemelt elismerést, mindnyájan, akik csak rászolgáltak : igy az épités vezetője: Kovács András, továbbá Keil György pécfsi festő, Janusek Géza technikus, Polgár Ignácz szobafestő, Fusz Ferenc üveges, Ilaiidinger Gyula asztalos stb. elkezdett berregír a gép. A harmadik számnál azonban hogy-hogy nem, felmondta a szolgálatot. A Pali és a rendőrök cím ti képnek a végével bizony már adós maradt az ördöngős masina No de ez a kis katasztrófa nem vette el a közönség kedvét. A földszint diákjai is kedélye sen fogták fel a helyzetet. A cigányzenét is sokszor tulharsogó tapssal ösztönözték a gépmestert a sietségre,1 aki végre is megtalálta a masina bibéjét s ez egy jó órai késéssel ismét berregni kezdett s most már mint egy becsületes, szolid géphez illik, reméljük, zavartalanul fog berregni a közönség mulattatására még nagyon sokáig. Már hagyomány, hogy a megnyitó elő adásokat ilyenféle baleset éri. De a tulajdonosok azonnal intézkedtek, hogy a jövőben ez elő ne fordulhasson és egy másik nj és tökéletesebb gépet szereztek be. „VILÁG“ Mozgóképszínház Szék szárd, a budapesti „Uránia“ magyar tudományos szinház fiókintézete. Szerdán, október 29-én este 6 órakor Ünnepélyes iMtó-előadás szenzációs műsorral, mely est8 3U9 órakor és 30-án 6 és 3A9 : Órakor is bemutatásra kerül. : Előadások naponta 6 és 3/49 ómkor. HolllfÍKfflr • Emeleti fenntartott helyek I K 40 f., nuyurutv • emeleti páholy személyenkint I K 20 f., földszinti páholy személyenkint I K, zsölyeszék 80 f., körszék 60 f., támlásszék 40 f., zártszék 30 fillér. Diákoknak az első előadás kivételével kedvezmény. Kiadó lakás. Szek^zdrdon, a főutcában, Széchenyi- utca 169. szám alatt 3 szobából, konyha, speizból álló udvari lakás 400 koronáért azonnal kiadó. 5 CSARNOK. A kalaptü. (Hármas jelenet.) Személyek: Vida Béla, miniszteri fogalmazó, Etel, a felesége. Róza, a szobaleány. Történik egy fővárosi lakásban, déli 12 óra tájban. Béka (egy kis asztalkánál cigarettát tölt. Fekete ruha rajta, cilinder a fején.) Ezen is át kell esnünk. A miniszter maga adta értésemre, hogy veled meg akar ismerkedni. Amúgy is sokszor kitüntetett már, ez is a jóakaratának újabb jele. Etel. (A ruháját igazgatja. Róza segít neki.) Igaz, igaz, de azért én mégis félek. Tudtommal nem is láttam még eleven minisztert, nem hogy viziteltem volna nála. Róza. Ugyan mit fél a nagysága! A miniszterek sem harapósak ! Béla. Kivált az oly kedves kis hölggyel szemben, mint az én feleségem! Etel. No hallod, nekem nem kell a miniszter kedveskedése. Inkább el sem megyek, lrogy sem . . . Béla. Ugyan mi ütött hozzád ? Mire nem gondolsz? Velem csak eljöhetsz? Róza. Lássa nagysága, már én is voltam a miniszternél ! Etel. Mit beszél ? Maga ? Róza. En bizony ! Mikor a bátyámat kértük ki a katonaságtól. Akkoriban a honvédelmi miniszter anyósánál szolgáltam, az biztatott föl, hogy vigyem el személyesen a kérvényünket. (Béla közben a tárcájába teszi a cigarettákat és elteszi a dohányt.) Etel. No és hogy fogadta ? Róza. Egyszerűen mesésen! Mikor azt mondtam neki, hogy ki küldött, azt mondta, meglesz, Róza, meglesz ! Meg is lett. Két nap múlva otthon volt a Pistánk. Persze az anyósnak még a honvédelmi miniszter is paríroz. Még meg is veregette az arcomat. Béla. Azt is az anyósa kedvéért, ugyebár? (óráját nézi.) No de félre a tréfával, eljár az idő és te még mindig nem vagy készen. Pedig tudod, a kegyelmes urakat nem lehet megvárakoztatni. Etel. Jó, jó, hisz látod, már készen vagyok. Csak a kalapot teszem föl. Róza, a kalaptümet! (Róza hoz egyet. Ne ezt. Hova gondol ? Béla. Jó lesz ez is, csak siessünk ! Etel. Ugyan ne türelmetlenkedjél. A fiakker sincs még itt. Róza. De igen kérem, már régen itt van. Béla. Jártat? Hisz akkor vagy tiz kiométert mutathat már a taxaméterje. Látod, látod . . . Etel. Megvagyok már. Azt a fekete tüt, Róza, amelyik tegnap volt a kalapomban. Róza. De hol van nagysága kérem, hol van? Etel. Hol van, hol van . . . Magának kell tudnia, maga rakta el. Róza. Én ? Etel. Maga hát. Tegnap délután. Róza. De nagysága kérem, hiszen tegnap kimenőm volt. Estig itthon som voltam. Etel. Persze, hogy nem volt Mert ha maga kimegy, keresztet lehet vetni-, hogy előbb haza nem jön, amig a kaszárnyában el nem fújják a capistrángot. Róza. (Siránkozó hangon.) Csak nem gondolja a nagysága, hogy én a kaszárnyában voltam. Béla. Bánom is én, akárhol volt is! Róza. De nem úgy van, nagyságos ur kérem. A nagysága meggyanúsított. Béla. A nagysága csak tréfált. Hozza már azt a kalaptüt, aztán menjünk. Etel. Igenis nem tréfáltam. Ez a leány az utóbbi időkben olyan hanyag . . . Róza. Kérem szépen mi baja van most egyszerre a nagyságának énvelem ? Béla. Semmi baja sincsen,, ha mondom. Azt a kalaptüt, mert lekésünk. Etel. Micsoda ? ? ? Te pártját fogod a cselédnek velem szemben ? No hallod, ezt egyszer és mindenkorra kikérem magamnak ! Béla Etus, az ég áldjon meg, mit beszélsz össze-vissza ! Etel. Össze vissza ? Sőt nagyon is tudom, mit beszélek. Mást is tudok ! Béla. A kalaptüt, mert mindjárt olyant mondok, hogy ... Róza. Hoznám én, csak tudnám, hova tette a nagysaga. Etel. Velem ne tessék kiabálni. Béla. Róza, az Isten áldja meg, teremtse elő azt a kalaptüt.
