Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-09-22 / 76. szám
9 * :• fi é mt ®f Kg»,v. & • .g i \ TOLNAVÁHMEGYE és a KÖZÉRDEK Á- vármegye azonban az .ismertetett- okból nem irt fel, igy a miniszteri jóakarat is bizonyára más vidéket boldogított a vígan gördülő modern jármüvekkel, mi pedig itt küzdünk tovább ezzel a lehetetlen közlekedési állapottal, pedig ügylát- szik, csak a kezünket kellene kinyújtani s ideig-óráig segítve lenne rajtunk. De talán még nem késő. Az állami költségvetést ilyenkor állítják össze ; a vármegyének éppen most csütörtökön lesz a közgyűlése. Kérve-kérjük tehát Bartal Béla kir. kamarás urat, tegye meg az imént ismertetett nagyfontosssgu indítványát s a vármegye pedig írjon fel az uj kereskedelmi miniszterhez, báró Harkányi Jánoshoz, ki helyes közgazdasági és kereskedelmi érzékével bizonyára be fogja látni, hogy — a tervbe vett uj közlekedési eszköz áldásában részesülni kívánó vidéket is oda értve, 80—100 ezer ember fontos közlekedési igényét mulhatlanul ki kell elégíteni s mivel arra ez idő szerint csak az állami autóbusszal való kísérletezés az egyedüli mód, bizonyára sietni fog annak életbeléptetésével már csak azért is, mert Paks mellett lakó uj főispánunk, közvetlen tapasztalataiból kifolyólag is bizonyára meg fogja őt győzni kérelmünk jogos voltáról s arról az igazán Ázsiába való közlekedési elmaradottságról, amely annyi embert bánt, bosszant, sőt egyenesen — megkárosít naponta . . . B. Az alispán Időszaki jelentése. A betegsége miatt távollevő alispán helyett, mint törvényes helyettese, dr. Éri Márton főjegyző nagyszabású időszaki jelentést terjesztett a most csütörtökön tartandó vármegyei közgyűlés elé. Lelkiismeretes gondossággal számol be a vármegye ez időszerinti közállapotáról, de egyúttal gyönyörűen rajzolja meg az elhunyt Perezel Dezsőnek nemes alakját s meleg elismeréssel méltatja az eltávozott Simontsits Elemér főispán kiváló érdemeit, indítványozza, hogy a vármegye mindkettőjük érdemeit jegyzőkönyvileg örökítse meg és hogy arcképüket festesse meg a vármegyei tanácskozási terem számára. A két indítvány szószerinti szövegében a következő : Perczel Dezső emléke. Tavaszi közgyűlésünk óta elmúlt hosz- szu időszaknak, több, vármegyénk életében mély nyomokat hagyó eseménye volt. Mély gyászt és szomorúságot hózott reánk és tölti el még ma is mindnyájunk szivét azon valóban nagy veszteség, mely nemcsak vármegyénket, de egész hazánkat is érte, Perczel Dezső valóságos belső- titkos tanácsos ur Onagyméltóságának, vármegyénk nagy fiának elhunytával. Bármennyire szerettük és vettük körül figyelmünk minden jelével, bárhogy rajongtunk érte és remegtünk életéért, a kérlelhetetlen halál nem kímélte meg őt sem és a büszke tölgy, mely annyi viharnak ellenállott és dísze, erőssége volt vármegyénknek, kidőlt, mikor még soká reméltünk oltalmat, üdülést lelni nemes lelkének lombjai alatt, letűnt egünkről, hol fényes tehetsége és kiváló egyéni tulajdonai által, mint vezérlő csillagunk ragyogott, megszűnt nemes élete, mely állandó és eredményes munkában telt el a közélet javára. Veszteségünk nagy, szinte pótolhatatlan, nagyságát csak úgy mérhetjük meg némileg is, ha rövid visszapillantást vetünk nagy halottunknak fényes pályafutására, egyedül a közélet javára szentelt nemes életére. Perczel Dezső Szekszárd város szülötte; gondos nevelés és komoly, önképzés után már mint 20 éves ifjú a közigazgatás szolgálatába lép és először Baranya vármegyében, mint tiszteletbeli aljegyző, utóbb vármegyénkben, mint a völgységi járás főszolgabirája munkálkodott. 1877 március havában még egész fiatalon e törvényhatóság első tisztviselőjévé választatott s ezen állásában tette le vármegyénk közigazgatásának modern alapjait, melyek képessé tették olyan fejlődésre és eredményre, hogy közigazgatása ma is a legjobbak közé tartozik az országban. Midőn 10 évi alispánsága alatt ezen alapvető munkát vármegyéjében befejezte, szárnyaló lelke magasabbra vitte őt; 1887-ben mint a bonyhádi kerület képviselője már az ország törvényhozásában foglalta el méltó helyét. Tulajdonképen itt kezdődik az ő fényes politikai pályája. Nagy közigazgatási tudása, kiváló felszólalásai révén csakhamar közismertté lett, rövidesen a közigazgatási bizottságnak elnökévé, majd a képviselőház alelnö- kévé választatott és 1895-ben Bánffy kabinetjében már mint belügyminiszter foglalt helyet. Belügyminisztersége egyik legkiválóbb mozzanata, hogy a sokak által nagy ellenszenvvel fogadott anyakönyvi törvé-' nyékét olyan tapintattal léptette életbe, hogy általános megnyugvást keltett. Kiváló érdemeinek elismeréséül Őfelsége 1896-ban belső titkos tanácsosává nevezte ki, egy évvel utóbb pedig az első osztályú vaskorona rendnek lett tulajdonosa. 1899-ben a képviselőház elnökévé választatott s a tanácskozások pártatlan vezetésével és szives, mindenkivel szemben előzékeny, lebilincselő, szeretetreméltó modorával az egész ház osztatlan szeretetét és nagyrabecsülését vívta ki magának. — 1903-ban a Tisza-kormány alatt ismét vállalta a ház elnöki tisztét; ezen működése közben érkezett el politikai pályájának golgotájához. Egy válságos pillanatban, midőn a haza sorsa forgott kockán, az 1904. évi november hó 18-iki éjjeli ülésen végbement történelmi nevezetességű szavazással, feláldozta egyéniségét, odadobta rut rágalmaknak, eltűrte a hazaárulás vádját, csakhogy legjobb meggyőződése szerint megmentse hazáját a romlástól. Tiszta öntudattal, hazájáért hőn dobogó szívvel, hősiesen állta a vihart, mely rázúdult. — Választóinak bizalma, mely 1905-ben és 1910-ben ismételve osztatlan lelkesedéssel nyilatkozott meg mellette, vármegyéjének szeretete és a lelkiismeret tiszta öntudata, erőt adtak neki minden méltatlanság elviselésére. A Nemzeti Munkapárt megalakulásakor fényes elégtételt szolgáltatott a méltatlanul meghurcolt Perczel Dezsőnek, megválasztotta elnökévé; majd mindőn betegsége miatt erről a fényes tisztségről lemondott, a pártnak örökös diszelnöke lett. Ilyen volt Perczel Dezső politikai pályafutása, hol babér és tövis egyformán termettek számára, szeretet és gyűlölet egyformán fonták körül; de az a szilárd meggyőződés és hűség, melylyel elveihez ragaszkodott, az a nagy, önzetlen szeretet, mellyel hazáját szolgálta, osztatlan el1913 szeptember 22. Fel akart állni, hogy Klára mellé lépjen, hogy védje, bátorítsa, erősítse, ám a másik percben örömmel látta, hogy leány nyugodtan futja át a tentafoltos, görbe sorokat, mikor átolvasta, összehajtja s még keze sem remeg közben. Most hirtelen fölemeli szemét és pillantása találkozik Kádárné remegő, riadt, esengő tekintetével. Klára gyöngéden, szeretettel mosolyog az anyja szeme közé. Az asszony lelke felszabadul, vígan repül megint fölfelé, mintha rabláncokból szabadult volna me. Mikor a vendégek eltávoztak, megszólítja a leányt: — Klárikám, levelet kaptál . . . — Igen, — felelt elfogulatlan hangon a leány — épen beszélni akartam róla veled. Apá nak szólni sem kell, csak ingerelnénk, idegesítenénk a dologgal. Nyugodtan beszélt, mig Kádárné egész testében remegett. — Ő irt ? — Igen. Az asszony, akitől örökbefogadta tok, aki írásban adta ki a nyilatkozatot, hogy egyszersmindenkorra lemond rólam. Azt írja, hogy beszélni akar velem, de én jobban tudom hogy mit akar . . . — Mit ? . . . kérdezte Kádárné, lélegzetét visszafojtva. Pénzt, — felelt nyugodtan a leány. — Már többször irta, hogy meghal, ha nem lát, de mindig megelégedett azzal a kisebb, vagy nagyobb summával, amit levelére küldtem. Most azonban nagyon eseng utánam, hát több pénzre lesz szüksége, mint amennyi zsebpénzemből futná. Hozzád fordulok hát, anyuskám . . . — Óh szivesen . . . ezer örömmel . . . hadarta Kádárné boldogan, amennyit akarsz . . . De miért nem mondtad soha, hogy levelet ir neked ? — Nem akartalak nyugtalanítani téged, sem apát. Ti mindentől úgy rettegtek és nem akarjátok megérteni, hogy ő az életemben nem jelent semmit. Ti neveltetek, gondoztatok, szerettetek és a tietek vagyok egészen. De olyan lealázó rám nézve, hogy ezt még bizonyitgatni kell. — Nem, — nem, kis lányom, ne beszélj igy, ezt nem bírom hallgatni ... A többi már csókba és könnybe fulladt. Klára oly gyöngéden simogatta az asszonyt, mint • az okos, fölényes anya a csacsi, érzékeny, ok nélkül siró gyermekét. A pénzt elküldték s azonfelül még igen sokszor küldtek pénzt, de Klára nem látta anyMűtrágya!! Szavatolt 18 °/0-os műtrágyát, szu- perfoszfátot, kálisót, vasgálicot nagy és kis mértékbeni eladásra állandóan raktáron tart Sarkam Andor a Műtrágyát Értékesítő Szövetkezet Tolnamegyei képviselője Szekszárdi)n, a főpostával szemben. Eredeti Mnlif'llfll' gyártmányú páros és páratlan sorú, va- - I Idilliül, lamint mütrágyaszóró készülékkel ellátott vetőgépek, Bacher ekék, valódi ÜRayfapih valamint Pohl gyártmányú szőlőprések és zúzok nagy készletben kaphatók ChrbPfli Anrinr Séprnlfiárában Szekszárdim, rámául M1IUUI = a főpostáual szemben. =
