Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-09-22 / 76. szám
ismerést, nagyrabecsülést és szeretetet vívtak ki számára. Halálával nagy veszteség érte a hazát, de még nagyobb veszteség érte szükebb hazáját, Tolnavármegyét, mert jóságos szivének nagy szeretetét mi éreztük legközelebbről, mert bár a jellemszilárdság és törhetlen akaraterő fényes mintaképe volt, mégis nagy szivjósága, igaz emberszere- tete volt lelkének legvonzóbb jellemvonása. Jutott bár még oly magasra a fórumon, bármily előkelő és díszes méltóságra, szeretető vármegyéje iránt mindig változatlan maradt. Tanácsadónk, vezérünk és az önzetlen munkásságnak példaképe volt ő; s bár nagy gyászunk elhunyta felett temetésénél impozáns módon nyilatkozott meg, minket ez még sem elégithet ki teljesen s bár emléke kitörölhetetlenül van bevésve mindnyájunk leikébe, indítványozom, hogy emléke közgyűlési jegyzőkönyvünkben rrieg- örökittessék, családjához részvétirat intéz- tessék és arcképe tanácskozási termünk részére megfestessék. Simontsits Elemér távozása. Az elmúlt időszak második kiemelkedő eseménye, amely az igaz sajnálat érzetét váltja ki mindnyájunk leikéből, Simontsits Elemér ur Öméltóságának a fő- ispáni székből való távozása. Tolnavármegye közönsége, melynek javára fáradott, dolgozott és tisztviselőtársai, kik között volt főispánunk élt, tudják csak kellőleg mérlegelni az ő távozásával beállott veszteséget. Simontsits Elemér neve Tolnavármegyében korszakot jelent, mert szülő vármegyéje iránt égő szeretettel, közismert nagy tehetségét, sokoldalú tudását és nemes szive minden kiváló tulajdonságát mindenkor arra használta fel és vármegyéjét soha nem lankadó buzgalommal úgy szolgálta, hogy úgy a köznek, mint az egyeseknek hasznára, javára lehessen. Az ő vezetésre hivatott és alkotásra teremtett lelke egy pillanatra sem pihent a vármegye közigazgatása, kulturális és anyagi jólétére irányuló eszközök és módok felkutatásában. Az ő teremtő lelkének a vármegye javára irányuló készségét leg1913. szeptember 22. ját soha. Sehogy sem tudta megérteni, hogy mi ért kelljen neki azzal az asszonnyal találkozni, aki annak idején lelencházba adta kis leányát, mert a szeretője igy kívánta. Pénzért lemondott a gyermekről idegen emberek javára s pénzt fogadott el kárpótlásul, valahányszor közeledését visszautasították. Nem haragudott, nem volt fölháborodva, csak közömbös volt a lelke legmélyéig. Egyszer aztán pénz sem kellett többé a szerencsétlen, elzüllött teremtésnek. Meghalt, elfelejtették, nem beszélt róla senki. A doktorkisasszony közben férjhez ment s igen boldog asszony lett. Mikor aztán a kis lia is megszületett, úgy érezte, hogy mindent megkapott az élettől, amit halandó ember csak várhat. A betegágy után azonban nagyon ideges lett. A férj, a szülők remegve nézték a fiatal asszony sápadt, borongós arcát. Ha kis fiára nézett, mindig megnedvesedett a szeme és lelkében különös, titkos gondolatok röpködtek : — Vájjon mit érezhetett ő, mikor én meginkább bizonyítják azon tények, hogy vármegyénk közigazgatását sokak által irigyelt magas nívóra fejlesztette, a magyar nemzeti eszme megerősítését célzó kulturális alapot úgyszólván varázsütésre előteremtette, a vármegye közegészségügyi viszonyait legfelsőbb elismerést kiérdemlőleg megjavította s a közegészségügy érdekében emberbaráti célok szolgálatára hivatott közegészségügyi alapot létesítette. Emellett az ő nemesszivüsége nyitva tartotta az ajtót mindazok előtt, akik akár igazságuk keresése, akár tanácsadás kinyerése céljából felkeresték s mindenki lelki megnyugvással távozhatott tőle. Tisztviselő társaival szemben mindenkor szeretetteljes, előzékeny, érdeküket szivén viselő főnök volt. Eddigi élete tehát teljesen vármegyénk jólétének szolgálatában telt el s ha igaz, hogy egyedül a köz javára teljesített önzetlen munkásság képes csak embertársaink leikéből az igaz elismerés és őszinte nagyrabecsülés érzetét kiváltani, akkor Simontsits Elemér, különösen alispánságá- nak ideje alatt, vármegyénk javára teljesített hasznos és önzetlen szolgálatok her- vadhatlan érdeméért e vármegye közönségének osztatlan elismerését és háláját érdemelte ki. Távozása felett érzett őszinte sajnálatunkat csak azon körülmény enyhíti, hogy nem vesztettük el őt egészen, csak működési köre változott; és mivel szilárd meggyőződésünk, hogy mint a vármegye egyik kerületének országgyűlési képviselője és mint a törvényhatósági bizottságnak tagja, lelkének egész szeretetével és minden tehetségével tovább íog munkálkodni vármegyénk javára és uj működési körében is erőssége, dísze és büszkesége lesz Tolnavármegyének. Abban a biztos tudatban, hogy tekintve eltávozott főispánunk kiváló érdemeit, az egész vármegye közönségének érzelmeit tolmácsolom, midőn tiszteletteljesen indítványozom, hogy a tekintetes Törvényhatósági Bizottság Öméltósága Simontsits Elemér volt főispán ur iránt érzett háláját és elismerését jegyzőkönyvileg is kifejezésre juttassa és arcképét közgyűlési termünk számára megfestesse. TOLN A VAKMEGYE és a KÖZÉRDEK születtem ? Szenvedett-e ilyen halálosan, ujjongott-e ilyen földöntúli örömmel ? ! Akkor, ott, abban a szent pillanatban nem volt ott a nyo moruság, a pálinka, a szerető . . . Akkor mindez semmit sem jelentett számára. Anya volt, mint én, ki ott vonaglik az életet adó, halálos fájdalmak alatt . . . Akkor én az övé voltam, a testéből kiszakított darab és senki hozzá oly közel nem állott, mint én . . . Az ő kebléből szívtam az élet első forrását s az ő tekintete alatt pihentem, aludtam el, hogy aztán ne lássam és ne akarjam látni soha. Pedig mi egyek voltunk valaha s nekünk nem lett volna szabad örökre elszakadnunk egymástól. S ha ő vétett is ellenem nagyot, halálosat, vájjon nem nagyobb e az én bűnöm, amit ellene követtem el ? Hiszen ő szegény volt, tudatlan, elhagyatptt ; rabja vágyainak, alacsony szenvedélyeinek. Én pedig ember voltam, erős, tanult, független, egész ember. Én nekem kellett volna tudnom az eszemmel, amiről az ő szive elfelejtkezett. Es mentül többet nézte gyermeke arcát, annál többet gondolt anyjára. S gondolataiban 3 HÍREK. — Kinevezések. A pénzügyminiszter Friedmann Samu tamásii kir. adóhivatali gyakornokot a szekszárdi kir. adóhivatalhoz adóhivatali tisztté, Polgár József tamásii lakóst pedig a tamásii kir. adóhivatalhoz segélydijas adóhivatali gyakornokká nevezte ki. A szekszárdi kir. törvényszék elnöke Bors István szekszárdi kir. törvényszéki napidijas szó 1- gát a gyönki kir. járásbirósághoz III. osztályú hivatalszolgává nevezte ki. — Szaktanítók előléptetése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Pigniczky Ferenc, Pré- kop Ferenc és Paulies Géza (aki most katonai évét szolgálja) szekszárdi gazdasági szaktanítókat a X. fizetési osztályba léptette elő. — A bíróság köréből. Az igazságügymi' niszter a szekszárdi kir. törvényszék területére vizsgálóbíróvá újból dr. Joób Imre kir. törvény- széki bírót, állandó helyettesévé pedig Wagner Andor kir. törvényszéki birót rendelte ki. — Kánlortanitó választás. Szigeti József kányái kántortanitó a folyó hó 18-án tartott választáson egyhangúlag kilitii kántortanitónak választatott. — Felvétel a Ludoviceumba. A budapesti katonai akadémiában, a Ludoviceumban, a napokban tartott felvételi vizsgát sikerrel letették s az intézetbe felvétettek megyénkből Béri Balogh Lajos faddi és Pápé Lajos szekszárdi érettségizett ifjak. — Kezelői vizsga. Wéberné Stann Anna szekszárdi p. ü. napidijas jó sikerrel letette a pénzügyi irodakezelési tisztek részére előirt szakvizsgát. — Konferenciai beszédek. Bangha Béla, az országos hirü egyházi szónok, Jézus társaságbeli atya, október hó 1 én kezdi meg Szekszárdon 4 napra terjedő egyházi szentbeszédét, melyeknek tárgyát részben a modern embereket érdeklő vallási kérdések fogják képezni. Bangha Béla, aki külföldi útjáról nemrégiben tért vissza, naponkint a délutáni órákban egy konferencia- és egy szent beszédet fog tartani városunk intelligensebb közönsége számára. Közönségünk bizonyára a legmelegebb érdeklődéssel fogja kisérni a tudós szónok előadásait. — A dunamelléki 'ref. egyházkerület közgyűlése. A Dunamelléki ref. egyházkerület Baksay Sándor püspök és Darányi Ignác főgondnok elnöklésével folyó évi október 18-án és következő napjain tartja meg őszi rendes közgyűlését Budapesten. — Felolvasás. A Magyar Heraldikai és Genelógiai társaság igazgató választmánya f. hó 25-én a Nemzeti Múzeumban tartja ülését, amelyen dr. Holub József igazgató választmányi tag Tolnavármegye 1698-iki pecsét kéréséről tart felolvasást. egyre több lett a megértés és a részvét. A gyermek arcára néha meleg könnyek hulltak. Es ezek a könnyek egy szerencsétlen, elzüllött teremtést gyászoltak, aki valaha szive alatt hordozta, aki fájdalmai árán vásárolta meg számára az életet. És egyszer, egy őszi délután, mikor senki sem volt otthon, kocsit hozatott és kihajíatott a temetőbe. Hosszas keresgélés után meg is lelte a szegény asszony sírját. Ott állt zokogva a sir előtt és lelkében elmondta mindazt a gyöngéd, szánakozó, megbocsátó szót, ami leánykorában eszébe sem jutott volna. Mire hazament, már megkönnyebbült a lelke és derülten nyújtotta csókra homlokát az urának, meg a vacsora után mindig pontosan beállító Kádáréknak. Ott ült a nagy karosszékben és mosolyogva nézte, amint férje fel s alá sétál a pólyás kis fiúval és kedvelt dalát énekli neki nagy buzgalommal és felette hamis hangon : Ha én nekem száz forintom volna, A kilincsem vert aranyból vol! De mivel hogy nincsen, Fából van a kilincsem, Madzag a húzója . . . ■>iill Ü Sirolin "Roche" biztos = gyógyhatást nyújt ka tarrhu soknál EEE hörghurutnál,asthmanál, influenza után. Sirolin’Roche1' kezdődő tüdőbetegséget :::= csirájában elfojt. Kellemes ize és az étvá= = gyra való kedvező befolyása megkönnyítik EEr a Sirolin “Roche"-al való hosszabb kúrákat! A légzési szervek meghűléseit legbiztosabbana Sirolin "Roche'T al kezelik. Ezért nélkülözhetetlen ezen elismert és bevált szer minden háztartásban. Szíveskedjék a gyógytárakban határozottan Sirolin,,Roche-t kérni. o
