Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-09-22 / 76. szám
XXIII. IX. évfolyam 76. szám Szekszárdi 1913 szeptember 2 2 Előfizetési ár: Egész évre . . . . .16 korona Fél évre ...... 8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Állami autóbusz-járat. Nem dicsekedhetünk, hogy ami a közlekedési állapotokat illeti, valami különös kiválasztott kegyeltjei lennénk a sorsnak. A görög Hermes, vagy a latin Mercurius a közlekedés és a kereskedelem mithologiai pátrónusa, már régen ledobta szárnyas bocskorát, de ma mernénk fogadni, hogy ha nem acélmadaron, de legalább is gyorsvonaton, gőzhajón, vagy legalább is automobilon bonyolítaná le kereskedelmi kirándulásait. Sajnos, minekünk állandó rovatot kell tartanunk lapunkban, ahol napról-napra, évről-évre, sőt decenniumok során ugyanazon közlekedési mizériákat panaszoljuk el úgy látszik : süket, mindinkább süketebb füleknek. Már szinte félve írunk a bátaszék—mohácsi vasútról, mely a most tervezett 1000 kilométeres görög vasút révén a világforgalomba kapcsolna bele. A tőlünk, megkérdezésünk nélkül konfiskált hajóállomásért is hiába rekriminálunk. Más, élelmes, kereskedelmi érzékkel biró külföldi helyeken villanyos-vasút hozná közelebb hozzánk a keselyüsi hajóállomást s kapcsolná be kereskedelmünket a nagy Dunán át a világforgalomba. De mi, Istennek elfelejtett vidéke, hasztalan könyer- günk nemcsak a fővárossal, de a Bajával, Pécscsel való jobb vasúti összeköttesért is, egy kis menetrend módosítás könnyen segítene rajtunk, de hát mikor még azt sem tudjuk elérni, hogy még egy első- és másodosztályos folyosós kocsit kapjunk Szek- szárd és Sárbogárd közt, hogy ne ismétlődjék az az elég gyakori eset, hogy elsőA látogatás után. — Irta: Dániefné Lengyel Laura, — Klárának délelőtt volt a doktori avatója. Délben nagy, díszes társaság gyűlt össze a fiatal leány ünneplésére. Kádár és Kádárné boldog mosollyal nézték ^leányukat. Klára huszonkét éves korára elvégezte egyetemi tanulmányait, Kádárné abban reménykedett, bogy leánya most már az ő ízlése szerint fog nagyleányoskodni. Eddigi tanú lás és tanulás. . . . Kádár büszkén mutogatta a Klára kitűnő bizonyítványait, ám az asszony szive mélyén mindig elégedetlen volt. Az ő életében mást hivtak nagyleányságnak. Es képzeletében feltűntek a forró levegőjű tánctermek, az éjjeli zenék, az óriási virágkosarak — És látta fehérfalu leányszobáját sok nippe!, figurával, kecses világoskék bútorzatával. Ezekről a dolgokról azonban nem beszélt Klárának. — Tudta, bogy a leánya a' legszeretőbb szivü, legtisztább lelkű gyermek, ám a maga utján akar járni. Ez az ut már akkor sem tetszett Kádaménak, mikor Klára az egyetemre beiratkozott. — A gimnázium még hagyján .........Végre is el kell va lamivel tölteni az időt, mig a leány 18 éves nem lesz. Akkor majd megkezdi az úri, vagyonos leányok nagylányoskodását. Klára azonban egyetemre akart menni és oly szelid határozottsággal beszélt terveiről, hogy Kádárné még ellenkezni sem próbált. A fehér leányszobából sem lett semmi.' Klára saját Ízlése szerint rendezte be dolgozószobáját. Acélszürke, nagy karosszékek, hatalmas Íróasztal, tágas könyv- szekrény, egy pár metszet, ez volt minden. Kádár teljesen leánya pártján volt mindig. Kádárnénak azonban sem a szoba, sem a Klára I osztályú utas Sárbogárdtól kezdve Ill-dik osztályú kocsiban tegye meg az utat, mivel a felemelt zónadijszabás mellett, még a folyosók álló helyeiért is valósággal du- lakodniok kell az utazásra kárhoztatott szerencsétlen halandóknak. Annak dacára, hogy nagyobb személy- és áruforgalmat kevés vidéki vasút bonyolít le, mint a bátaszék—'Sárbogárdi, még olyan kereskedelemügyi miniszter is akadt : Kossuth Ferenc személyében, aki majdnem kikergette a jobb vasúti összeköttetésért nála tisztelgő vármegyei küldöttséget, azt vágván a szemünkbe : mit akarnak az urak, Magyarországon az idő még nem pénz ; igy teljesen mindegy, ha egy-két órával későbben érnek is Budapestre vagy onnan hazafelé otthonukba! Hát biz ezek mind nagyon szép dolgok, de van még szebb is. Nem hisszük, hogy volna még Magyarországon három olyan hely, annyi ezer lakossal, mintDuna- földvár, Paks, Szekszárd, amely elárvul- tabb összeköttetési állapotban lenne egymással, mint ez az együtt körülbelül 40 ezer lakost számláló három város, a hova egy nap gyalog is eljuthat ugyan az ember, de vasúton a postának két, sőt három napra van szüksége. Tavaly már történt is valami e mi- zerábilis közlekedési állapot megszüntetésére. Úgy mondják, hogy a paks—mözs— szekszárdi vasúti szárnyvonal kiépítése elpuskázott „terepviszonyok“ miatt nagyon sok pénzbe kerülne, úgy gondoltak tehát a bajon segíteni, hogy Dunaiöldvártól Pakson át autóbusz-járat bonyolítsa le, legalább a személyforgalmat. életprogramul ja nem tetszett. Am összeütközés sohasem volt közöttük. Imádták egymást, azonfelül Kádárné érezte, bogy a leánya energiája nagyobb, erősebb, mint az övék. Ezt csodálatosképen már akkor is tudta, mikor Klára mint bárom éves gyermek a házukhoz került. Mert a szép, barnahaju, nyúlánk leány böl csője nem a Nagy János utcában ringott. Isten tudja, volt-e egyáltalán bölcsője, vagy csak rongyokból vackolt helyen aludta gyermekálmait, mig az emberi könyörületesség ki nem szabadította a legszörnyübb nyomorúságból. A gyermek a lelencbázba került s ezt a gyermeket fogadták örökbe Kádárék. A Nagy János-utcai palotában eleinte nagyon titkolták a dolgot. Még cselédséget is változtattak, hogy Klára ne sejtsen semmit származásáról. Mikor a leányka serdülni kezdett, Kádárék elhatározták, hogy megismertetik a titkokkal. Inkákb tőlük tudja meg, mint mástól, idegentől, közömböstől, vagy éppen rosszakaratútól. S volt még egy rémük: az anya, aki élt züllötten, egy förtelmes, mocskos élet fertőjében. — Néha-néha azonban jelentkezett, többnyire csak levélben és gyermekét kivánta látni. Bár semmiféle törvényes joga a kérésre nem volt, Kádárék ilyenkor mindig pénzt küldtek neki s az asz- szony égy darab ideig szerencsésen elcsendesedett. , . Féltek, hogy ez a rettenetes asszony valahogy a serdülő Klárához tolakodik s ezért felakarták világosítani a leányt. Klára azonban a harmadik mondatnál felállt és átölelte Kádárt és Kádárnét: — Tudom már mindezt. Ne beszéljünk róla. Látom, hogy nektek rosszul esik. A vármegye múlt évi nyári közgyűlése meg is szavazott 20 ezer koronát e célra, a kicsit kacskaringós: „közúti beruházási alap keretében elérhető megtakarítások terhéreA másik 20 ezer koronát a vállalat tervezői adták volna, mig a még hiányzó 60 ezer koronát az érdekelt vidék pénzintézetei utján akarták összehozni. A vármegye határozata még a múlt év szeptemberében felment a miniszterhez, de még most sem érkezett le a döntés, ami most már felesleges is, amennyiben az autóbuszvállalatot tervező cég, ha jól tudjuk, fizetési zavarokba jutott s a vidéki pénzintézetek helyzete sem olyan rózsás, hogy a kívánt 60 ezer koronát a mai pénzszük világban csak úgy az ingujjból elő tudják rázni. Ennek a nagyfontosságu automobil összeköttetés létesítésének tehát ma már csak az az egyetlen módja maradt meg, amelyet jeles szakemberünk : Bartal Béla kir. kamarás Öméltósága már a múlt évben proponált, de amelynek forszirozásától éppen az irányadó körök ama kérésére állott el, hogy ne gördítsen akadályt az imént ismertetett magán autóbusz-vállalkozásnak biztos sikere elé. Az ő terve szerint Dunaföldvártól Szekszárdig, mint más vidékeken is, az állam létesítene automobil-járatot, mely a postai szállítás mellett, a személyforgalmat is lebonyolítaná. Az akkori kereskedelmi miniszter nem idegenkedett ettől a gondolattól, sőt egyenesen megígérte az eszme megpenditőjének, hogy ha a vármegye fel- terjesztése idejekorán felérkezik, már a múlt évi költségvetésbe felveszi az automobiljáratra szükséges összeget. — Mióta tudod ? — kérdezte riadtan az asszony. Klára elgondolkozott. —• Igazában már nem is emlékszem. Csak nagyon régóta tudom, az ilyesmit valahogy megérzi az ember. Az asszony elsápadt és halkan mondta : — Lehet, hogy igazad van. Hiába minden jószándék, gyöngédség, senki sem tud anyává lenni, ha a természet nem tette azzá. — Nem-nem, kiáltott a leány indulatosan, ezt ne mondd ! Ti vagytok a legjobb, legszeretőbb, legnemesebb szülők. És mert ti választottatok engem magatoknak, még százszor jobban imádlak benneteket. Nem is a ti viselkedésiekből tudtam én azt, hanem a sok suttogásból, célzásból, hirtelen abbanmaradt beszélgetésből . . . De hiszen mindegy az. Többet nem beszélünk róla ugy-e? Es hízelgő dorombolással simult Kádárék- boz, kik reszkettek, hogy szülőiről fog tudakozódni, de nem tette és Kádárék megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Kádárné most ott ült az asztalfőn s hol az urára, hol a leányra nézett. Kádár arca ragyogott a boidog büszkeségtől. Sűrűn kocintgatott a doktorkisasszonnyal és az asszony arra gondolt, hogy igy is jó. Ha Klára nem akar zsurozni, táncolni, estélyekre járni, hát menjen a maga utján, hiszen szemmel láthatólag igen jól érzi magát rajta. Az ajtó hirtelen kinyilt s a szobalány sürgős levelet adott át a kisasszonynak. Klára kissé csodálkozva forgatta kezében a nagy, pecsétes, szürke borítékot. Kádár másokkal beszélt, ám felesége meglátta az írást és falfehér lett a rémülettől.
