Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-09-11 / 72-73. szám
érinteném hazánk és parlamentünk áldatlan pártpolitikai helyzetét. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Pár nap híján egy éve, hogy közvetlen elődöm a főispáni székben, beigtatása alkalmával tartott beszédében, a nála megszokott ékesszólással vázolván az akkori politikai helyzetet és annak már akkor is siralmas voltát, beszédének ezt a részét azon reményének nyilvánításával fejezte be, hogy a harcnak mielőbb vége lesz. Fájdalom, ebben a reményében csalódott és^ az semmiképen sem teljesült, mert hiszen talán ma még erősebben csapkodnak hazánk pártéletében a szenvedély hullámai, mint tavaly ilyenkor. Pedig azóta még jobban megnehezedett az idők járása felettünk ; az általános pénz szűke miatt egész közgazdasági életünk pang, az ország egy nagy részét elemicsapások sújtották. Közvetlen szomszédságunkban világtörténeti események zajlottak le és a jó Istenen kívül talán csak a kevés beavatottak tudják, esetleg milyen veszedelmet rejt mé- hében számunkra a közel jövő?! Nekem ugyan a nagy politika sohasem volt kenyerem, de azért néha, magányos óráimban, önkénytelenül is elgondolkodom a fölött, vájjon mi nagyot véthetett ez a nemzet, hogy az isteni Gondviselés ilyen erős megpróbáltatás elé állította ? — Vagy hogy talán a legfőbb bíró által „megmérettünk és könnyűnek találtattunk?“ Nekem tekintetes Törvényhatósági Bizottság a közélet terén sohasem voltak ambícióim, de amikor hazánk ezen vigasztalan helyzetén elgondolkodom, sajnálom, hogy nem rendelkezem a szónak azzal a hatalmával és a hangnak azzal az erejével, mely képessé tenne arra, hogy a hatásnak csak némi kilátásával kiálthassam a „Megálljt!“ De mert az én gyenge hangommal, országra szólóan ezt nem tehetem, ennek a nemes vármegyének fiaihoz intézem azt az esdeklő, figyelmeztető szót: „Értsük meg egymást, tiszteljük egymás meggyőződését és őrizzük meg a magunk kis kóréhen azt a békességet és együttérzést, mely a hasznos, építő munkának elengedhetlen feltétele !“ Egy régi jó barátomtól, aki sebész, hallottam egyszer, hogy az emberi testen levő legcsunyább fekélyen is, ha sikerül csak a legkisebb bőrrészletet épségben megtartani, vagy akár ilyet a sebre átültetni, az lassan sarjadzva, idők folytán benövi, beborítja a sebet. Miért ne lehetne Tolnavármegye egészséges gondolkozásu társadalma és törvényhatósági bizottsága °z a góc, amelyből kiindulva, megszűnnék 1, > - zánk fórumán az áldatlan visszavonás?! Nem akarok egyenként szólani azokról a fontos kérdésekről, melyek megoldását a legközelebbi jövőtől várjuk, de lehetetlen nem jelezni álláspontomat a minket, mint Törvényhatóságot legközelebbről érdeklő vármegyei reform kérdésére vonatkozólag. A magam részéről örömmel üdvözlöm azt; egyrészt, mint szükségszerű folyományát a választójog kiterjesztéséről szóló, már szentesített törvénynek, tekintettel a nemzetiségi vármegyékre, de másrészt és főképpen magának a vármegyei tisztikarnak érdekében is. Mert hiszen lehetetlen és tarthatatlan állapot az, hogy ma, amikor a megyei tisztviselői állás is megszűnt már nobile offitium lenni, bárki is költséges előtanulmányok után, gondtalanul, fáradhatlan szorgalommal dolgozzék és esetleg családot is alapítson olyan állásban, amelyben megmaradása 6 évnél továbbra igazán biztosítva nincsen. De természetesen a megyei tisztviselők államosítását én is csak úgy tudom elképzelni és csak úgy tartom eszközölhetőnek, ha az a megyei önkormányzat jogkörének csorbításával nem fog járni, sőt azt tartalmá4 . * " ' ■ I ban bensőbbé teszi. Meg vagyok győződve róla, hogy a mostani kormány ezt a kérdést igy is fogja megoldani. Vármegyénk közlekedési érdekeit tőlem telhetőleg előmozdítani óhajtom, kötelességemnek tartom azonban kijelenteni, hogy én törvényhatósági úthálózatunk teljes kiépítését előbbre valónak tartom esetleges újabb vasúti vonalak építésénél, mert hiszen mit ér a vasút és annak állomása, ha az évnek felében nem tudok a járhat- lan utak miatt oda eljutni. Tudom, hogy a már most is tulkiadással küzdő közúti alapunkat véve tekintetbe, a magunk erejéből való útépítésre, legalább egyelőre, nem is gondolhatunk, de igyekeznünk kell erre a célra, ha lehet rendkívüli államsegélyt kieszközölni addig is, mig a már tervbe vett uj közúti törvény meghozatalával közúti alapunk jövedelmei megerősödnek. A vasúti építkezésre vonatkozólag mondott véleményem azonban nem vonatkozik a bátaszék—mohácsi vonalra, mert ennek kiépítését szorgalmazni, én is feltétlenül szükségesnek tartom nem csak Szekszárd város, de az egész vármegye érdeke szempontjából. Már meglévő közművelődési, emberbaráti és népjóléti intézményeink fenntartását és amennyire közönségünk anyagi ereje bírja, azok fejlesztését szükségesnek tartom. Kiváló gondoskodásom tárgya lesz a közvetlen hivatali elődöm által létesített és olyan magasztos célokat szolgálni hivatott Tolnavármegyei Közművelődési Egyletnek fejlesztése. Népünk erkölcsi élete fejlesztésére nagy befolyása lévén a valláserkölcsi oktatásnak, tág tere nyílik itt az egyes egyházak és felekezetek lelkészi kara áldásos, sokszor ugyan nehéz, de végeredményében mindenkor magasztos hivatásának kifejtésére és én biztosíthatom vármegyénknek általam igen tisztelt lelkészi karát, minden felekezeti különbség nélkül, hogy ezen a téren kifejtendő munkásságuk tekintetében, bennem mindenkor igaz és őszinte barátot és támogatót fognak találni. Tekintetes Törv* .yhatósági Bizottság. Ennyit tartottam szükségesnek a tőlem telhető rövidséggel tájékozásul elmondani jövendő működésem főbb irányelveire vonatkozólag. Tudom, hogy ez csak egy parányi kis része annak a nagy feladatnak, mely reám vár ebben a nagyon megtisztelő, de egyszersmind felelősségteljes állásban, amelyet sohasem kerestem és a melyet most is csak azért vállaltam, mert a hozzám intézett felszólításban, hazám és szeretett vármegyém iránt tartozó kötelességemre történt hivatkozás. Tudom azt is, hogy nekem még a gyakorlati közigazgatás szövevényei terén, sokat kell tanulnom és tapasztalnom, hogy megfelelhessek annak a várakozásnak, melyet nagynevű és kiváló elődeim munkája és az általuk elért eredmények folytán velem szemben is támasztanak. De bár azokkal a talentumokkal, amelyekkel elődeim bírtak, én nem rendelkezem és igy velük és az 0 érdemeikkel versenyre nem kelhetek, legyenek kérem meggyőződve róla, hogy tehetségem, erőm és igyekezetem teljességét beleviszem állásomba és bocsátom ennek a nemes vármegyének rendelkezésére. Biztat a remény, hogy működésemben az én tisztelt barátomnak, az Alispán urnák és az ő vezetése alatt levő, általam jól ismert és nagyrabecsült vármegyei tisztviselőkarnak őszinte támogatására számíthatok. De úgy hiszem, nem fog cserben hagyni vármegyénk községi jegyzői kara sem, amelynek eddig még mindig csakis a legjobb hírét hallottam. Tisztelt Törvényhatósági Bizottság! Szándékaim tiszták és becsületesek! TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK A cél* melyre törekszem, Tolnavármegye erkölcsi és anyagi érdekeinek előmozdításával és a vármegye hagyományos szellemének fenntartásával szolgálni hazámat. Az ut, melyen haladni akarok, nyíl egyenes, talaja szikla-szilárd, mert azt hazánk törvényei alkotják. Ezen az utón nem félek az eltévelyedéstől, még ha — amitől Isten óvjon — homályos ködös idők következnének is reánk, mert tudom, hogy azon is keresztül fog világítani az én közéleti tevékenységem vezérlő csillaga : gróf Széchenyi Sándor nemes szelleme. Isten segedelmébe vetett hittel és a tekintetes Törvényhatósági' Bizottság tagjainak jóindulatú támogatásában való reménnyel foglalom el állásomat. Ajánlom magamat barátságukba ! A főispán nagyszabású, szép beszédét, mely minden általánossága mellett is igen világosan szabta meg politikai programmját, vezérlő motívumait és szinte mesterien domborította ki azt a közóbajt, hogy a pártpolitikai életben elfajult széthúzást az egyetértés, az egymást megbecsülés, a gyógyulás folyamata váltsa fel, a vármegye közönsége általános tetszéssel és sokáig szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta. A hatalmas éljen zaj csillapultával Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnök a vármegye közönsége nevében a következő beszéddel üdvözölte a főispánt. Méltóságos Főispán Ur ! Nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy Méltóságodat, mint Tolnavármegye ujonan kinevezett főispánját a vármegye közönsége nevében üdvözöljem. A törvényhatóságnak azon hagyományos szokása, hogy a kormány bizalma folytán kinevezett főispánt beigtatása alkalmával üdvözli, kedvező alkalmat képez arra nézve, hogy hódolatát fejezze ki koronás királyunk iránt, ki a főispánt kinevezte s hogy kifejezést adjon azon érzelmeknek, melyekkel a kinevezés a vármegye közönségénél találkozott. Tekintetes Törvényhatóság ! Jelen esetben koronás királyunknak ezen alkotmányos jogából folyó ténye őszinte örömmel tölt el bennünket, mert évek hosszú során át ott láttuk Méltóságodat vármegyénk legjobbjai között a köztevékenység terén. S most, midőn a magán élet nyugalmát és kényelmét a közélet szolgálatának, az eddiginél nagyobb mértékben áldozatul hozza s midőn nemcsak ismeretekkel és tapasztalatokkal, de jogokkal és hatalommal is rendelkezik, fokozott reménnyel vagyunk az iránt, hogy Méltóságod, nagynevű elődeinek nyomdokait követve, vármegyénk szellemi és anyagi érdekeit hathatósan előmozditani fogja. Igaz tisztelettel és örömmel üdvözlöm tehát Méltóságodat s biztosítom arról, hogy a vármegye közönsége azzal az őszinte ragaszkodással és bizalommal kiséri főispáni ténykedését, a melyet Méltóságod önzetlen s mindenkivel szemben igazságos közéleti szereplésével már régen kiérdemelt. Adjon Isten Méltóságodnak erőt s áldja meg munkáját sikerrel. Az árvaszéki elnök tetszéssel fogadott szép beszéde volt a beiktató közgyűlés napirendjének utolsó pontja és a főispán a jegyzőkönyvet hitelesítettnek mondván ki, a beiktató közgyűlés véget ért és kezdetüket vették a tisztelgések. A tisztelgés. A tisztelgés délelőtt V2I2 órakor kezdődött s körülbelül 2 óráig tartott. A küldöttségek ka- lejdoszkópszerüen váltakozva vonultak fel egymás után. Az elhangzott beszédeket az azokra adott válaszokat egész terjedelemben visszaadni természetesen lehetetlen, jelentőségénél fogva azonban egynéhányat mégis kiragadunk közülök. Legelsőnek a római kath. papság vonult fel, dr. Fent Ferenc apátplebános vezetésével. A küldöttség tagjai voltak: Dr. Fent Ferenc apátpleb. Szekszárd, Frübwirth Géza tb. kano ■ nők, esp. pleb, Gyulaj, Romeisz Fereuc tb. kanonok Bátaszék, Streicher József apátkanonok Pécs, Fekete Ágoston prépost plébános Tolna, Magyar Zsigmond esperes pleb. Koppányszántó, Offen- müller Zsigmond plébános Dombóvár, Dr. Vörös Nándor pleb. Kajdacs, Mosgay Sándor pleb. Szekszárd, Dubniczky László pleb. Pári, Kiss Rezs5 plébános Harc, Késmárky István jogakadémiai igazgató, szentsz. ülnök Pécs, Dr Jozgits János esp. pleb. Bonyhád, Szeutiványi. József Szekszárd, Meyer Lajos hittanár Szekszárd, Kun Lajos Szekszárd. Fent Ferenc apát a következő beszédet mondta: 1913. szeptember 11.
