Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-09-11 / 72-73. szám

TOLNA VAKMEGYE és a KÖZÉRDEK Mégsem teljesítené kötelességét és nem töltené be hivatását az olyan főispán, ki egyedül az állam kormány szolgálatát tartaná szem előtt; világosan bizonyiija ezt azon körülmény, hogy esküjét nem a kormány kezébe, hanem itt, a tekintetes tör­vényhatóság színe előtt teszi le. A főispán kötelessége tehát tekintetes tör vényhatósági bizottság, a mellett, hogy a törvé­nyek végrehajtását ellenőrzi, legfőképpen abban áll, hogy annak a vármegyének, melynek élére állíttatott, érdekeit minden erejével, minden lia- ta mával elősegítse, annak javára és boldogulására munkálkodjék. Ebből a szempontból végtelenül fontos reánk nézve, hogy a főispáni széket olyan férfiú töltse be, ki ismeri törekvéseinket, céljainkat, ismeri azt, aminek már birtokában vagyunk, tudja mire vágyunk és tudja főleg mire vau szükségünk, hogy az elődök nyomdokain előre haladhassunk. Teljes megnyugvással fogadhatjuk tehát Kovács Sebestény Endre főispáni kinevezését, mert ő mindig velünk ér zett, velünk dolgozott, velünk fáradozott A múltban is alig volt olyan fontos közügy, melynek szervezésében, sikeres megalkotásában, előbbre vitelében, mint e vármegye törvényható­ságának és számos más bizottságának tagja, tévé kény részt ne vett volna. Mennyivel inkább remélhetjük tehát most, midőn a küzdő harcosok sorából vezérségre hiva­tott, midőn már rendelkezni fog eszközökkel és hatalommal s minden erejével azon lesz, hogy általánosan ismert munkaszeretetével és kitűnő tehetségével vármegyénk javát előmozdítsa. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Mit szóljak azon feladatokról, melyeknek teljesítése vármegyénk legfőbb érdekeit képezik. Annyiszor és oly kiváló emberek ajkairól hangzottak el e teremben azon vezérszavak, a melyek szerint vármegyénknek haladnia kell, hogy nekem alig van mit hozzátennem. Nagyszabású, vármegyénk határai fölött messze kimagasló kulturális és közhasznú intéz­ményeink, melyeknek létesítésében Tolnavármegye mindig előljárt, most is igénylik a céltudatos veze­tést és a kor szükségleteinek megfelelő fejlesztést. Az anyagi boldogulás eszközeinek előterem­tése és a meglevőknek hasznos értékesítése, most is alapföltételét képezik létünknek. S talán még sohasem volt oly nagy szükség erős és biztos vezetésre, mint a jelen nehéz idők­ben, midőn csaknem minden téren a széthúzás és a gyűlölet lesz úrrá s politikai közállapotaink­nak és a közerkölcsöknek olyan elfajulását látjuk hazánkban, hogy ezen tapasztalatok méltán a leg­nagyobb aggodalommal töltik el mindnyájunk szivét. Tolnavármegye a múltban is mindenkor megőrizte magas kulturális fejlettségéhez méltó nyugalmát és ezen dicső múlttal telitett teremben soha nem esett csorba méltóságán. A mindenkori kitűnő vezetők kiváló tapin­tata és energiája meg tudta őrizni a tanácskozás szellemének hagyományos előkelőségét és egye­síteni minden értékes erőt a vármegye javának előmozdítására. Abban a reményben és tudatban, hegy Öméltósága Kovács Sebestény Endre e kitűnő tradicionális szellemben fogja vezetni vármegyénk ügyeit, áldást és szerencsét kívánok az ő műkö­désére és a közgyűlést ezennel megnyitom. Dr. Eri Márton főjegyzőnek mondhatni ez volt az első nagyobb szónoki szereplése. Jó lélek­kel írhatjuk meg róla, hogy úgy a beszéd belső tartalmassága, mint szép előadása örvendetes meglepetést keltett mindenfelé. A főjegyző ci kornya nélküli egyszerűséggel nem mondott töb­bet, mint amennyit kellett s amit mondott az méltán válthatta ki a közönség általános tetszé­sét. A szép beszédet gyakorta szakította félbe a lelkes éljenzés, a gyűlés végeztével pedig min denfelől melegen gratuláltak a szónoknak. A megnyitó beszéd . elhangzása után Szé vald Oszkár másodjegyző a belügyminiszter ren­deletét olvasta fel, mely lapidaris rövidséggel tudatta, hogy Király Ófelsége Kovács Sebestény Eudrét Tolnavármegye főispánjává nevezte ki, amit a közgyűlés percekig tartó éljenzéssel és zugó helyesléssel vett tudomásul. KI3 szeptember 11. Ezután a közgyűlés az elnöklő főjegyző indítványára Simontsits Ek-mér országgyűlési kép­viselő vezetése alatt küldöttséget menesztett a főispánért. A küldöttség tagjai voltak : Apponyi Sándor gróf tárnokmester, Apponyi Géza gróf, Bezerédj Pál vbt. tanácsosok, Sztankovánszky János cs. és kir. kamarás, Bernrieder József, dr. Fent Ferenc apátplébános, Kátai Endre esperes, Őrffy Lajos, Leopold Kornél dr , Purth Ado'f, Thész Lőrinc és Gyenis István bizotts. tagok. A küldöttség élén megjelenő főispánt a köz­gyűlés riadó és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta, Éri Márton dr. alispán helyettes főjegyző pedig felszólította, hogy tegye le az esküt. Az uj főispán erre letette a Szévald Oszkár másod főjegyző által előtte felolvasott esküt, mi megtörténvén, az elnöki széket elfoglaló főispánt az ősi szokáshoz hiven, négy főszolgabíró, Szévald Móric, Nagy István, Rassovszky Julián, Perczel Béla dr., székében kétszer fölemelte, a vármegye kö­zönségének zugó éljenzése és tapsai között. Mi­előtt a közgyűlést tovább folytatták volna, Kovács Sebestény Endre főispán felszólította a bizottsági tagokat, hogy a régi, szép és tiszteletreméltó hagyományoknak megfelelve, vonuljanak le vele együtt az Isten házába, hogy ott kikérjék Isten segedelmét jövendő munkásságukra. A közgyűlés tagjai erre hosszú menetben a r. katli. templomba vonultak. * Mise után, mely d. e. 11 óráig tartott s amelyet Fent Ferenc apátplébános fényes segéd­lettel celebrált, a főispán a folytatólagos közgyű­lést megnyitva, a következő székfoglaló beszédet mondotta : Tekintetes Törvényhatóság Bizottság! A közgyűlést folytatólagosan megnyi­tom. Amikor mint Tolnavármegyének, ha­zánk törvényes rendelkezései szerint immár beiktatott főispánja, először van alkalmam az elnöki székből Önökhöz szólani, ezen első szavam legyen a hála és a köszönet kifejezése mindazokkal szemben, akik mai közgyűlésünkön való megjelenésükkel, egy­részt vármegyénk közügyei iránti érdeklő­désüknek adták tanujelét, másrészt a fő­ispáni beiktatás tényének jelentőségét emelve, ezen magas közjogi állás fényé­nek további fenntartásához hozzájárulni szivesek voltak. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Ha egészen őszinte akarok lenni, úgy be kell vallanom, hogy e percben a leg­nagyobb fokú elfogultsággal küzdők, a melynek egyik természetszerű oka, kétség­telenül a reám nézve teljesen uj és szo­katlan helyzet, amelyet csak sulyosbit a szónoklás terén való járatlanságom ; de a másik és talán még nehezebben leküzd­hető oka a visszaemlékezés, nekem felejt- hetlenül kedves idők emlékein át, a tompa fájdalom és gyász forrására, a folyó év tavaszán minket ért halálesetekre, melyek sokunkat két igaz baráttól, vármegyénk és hazánk közéletét pedig általánosan tisztelt és szeretett két kiváló oszlopos tagjától fosztották meg. Ezen két érzés okozta lelki- állapotomra hivatkozva kérem a tekintetes Törvényhatósági Bizottság jóindulatú elné­zését, ha igénytelen beköszöntő szavaim és különösen azoknak előadási formája, még csak megközelíteni sem fogja azt a mértéket, amelyhez közvetlen elődöm fé­nyes tehetsége és szónoki készsége hoz­zászoktatta volt. Politikai pártállásom te­kintetében voltaképpen úgy érzem, feles­leges is lenne nyilatkoznom; mert hiszen maga az a tény, hogy a főispáni állást, mely a közfelfogás, de a dolog természete szerint is teljesen bizalmi állás, — vállal­3 tarn, kellőleg jelzi azt, de ettől eltekintve úgy hiszem legalább is itt a vármegye termében nincsen senki sem, aki ez iránt kétségben lehetne, mert amióta Tolnavár­megye közéletében, mint annak egyik sze­rény munkása résztvehetni szerencsém volt, mindig azon igyekeztem, hogy azt nyíltan és minden félreértést kizárva kifejezésre juttassam. Ennek dacára, a tekintetes Törvény- hatósági Bizottság iránt érzett tiszteletem­ből eredőleg is kötelességemnek tartom ki­jelenteni, hogy amióta önállóan gondolko­zom, mindig és változatlanul Deák Ferenc nagy alkotásának, a 67-iki kiegyezésnek voltam és vagyok hive. Mint ilyen a régi szabadelvű pártnak voltam és most, meg­alakulása óta a nemzeti munkapártnak vagyok tagja. Ösmerve a mai kormány elnökének, Tisza István grófnak hazasze­retetét, igaz magyarságát, alkotmányunk­hoz és alkotmányos intézményeinkhez való törhetlen ragaszkodását, nagy tudását és széles látókörét, őszinte, egyenes jeliemét, minden kicsinyes személyi gyűlölködéstől való mentességét, teljes megnyugvással lá­tom őt, a mai áldatlan pártpolitikai viszo­nyok között fokozottan nehéz és felelős­ségteljes, magas állásában. Éppen azért azonosítva magamat kormányzati tényei- vel, minden hátsó gondotat és fenntartás nélkül támogatom őt és a vezetése alatti kormányt, hazánk javára irányuló mun­kásságában. De ezen határozott politikai álláspon­tom éppen nem zárja ki, sőt meggyőző­désem szerint annak természetes következ­ménye, hogy az enyémmel ellenkező min­den politikai véleményt tisztelek és annak tárgyilagos megnyilatkozását is mindenkor tiszteletben tartom, amennyiben az a ma­gyar állam és a magyar nemzeti egység ellen nem irányul. Hogy ezt nemcsak mon­dom, de a közéletben érvényesíteni is igyekezem, annak úgy hiszem már nem egyszer tanúbizonyságát is adtam. Ez az elv lesz irányadóm közgyűlési tárgyalásaink vezetésében is. Elnöki jogaimat és köteles­ségeimet felejthetlen nagy főispánunk, gróf Széchenyi Sándor példáját követve, a szó­lásszabadság magasztos elvének tisztelet­ben tartásával, a lehető legszabadelvübb formában szándékozom gyakorolni és tel­jesíteni, kijelentem azonban, hogy tárgya­lásaink nyugodtságának és annak a feltét­len ildomos és tárgyilagos modornak fenn­tartására, — mely ennek a nemes várme­gyének tárgyalásait eddig jellemezte, amelyre méltán büszkék voltunk és vagyunk, — minden rendelkezésemre álló eszközzel tö­rekedni fogok. Hiszem és remélem, hogy ebben a törekvésemben az igen tisztelt Törvényhatósági Bizottság minden egyes tagjának támogatására számíthatok. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság. Én a mai napot szivem szerint a béke és az egymást megértés ünnepének tekintem és éppen azért tudatosan kerülni akarok mindent, ami minket kedélyileg elválaszt­hatna, tehát, mint ilyet, elsősorban a párt- politika kérdéseit. Ennek dacára úgy érzem, mint igaz magyar ember hibát és mulasz­tást követnék el, ha a legmesszebbmenő tár­gyilagosság szem előtt tartásával nem Főzzön ma karfiol-levest (5 személy részére) a következőképen: Szépen megtisztított karfiolt P/a liter gyengén sózott vízben majdnem puhára főzünk. Azután ritka rántást készítünk, melyet a leszűrt karfiollével felöntünk, 3 Maggűféle kockát adunk hozzá és felforraljuk. Végül a karfiolrózsákat belerakjuk és a levesbe esetleg még egy tojást habarunk. it eg fog róla győződni, hogy a feresncsi//^ H R ffl (gSS lg -féle Mlllflírl Mrnr'Tsrnnm darabja előállított húsleves a hamis leveseknek koczKiiliíl, erőteljes, jő 1st a,d.. I kocka Vé liter húsleves számára.

Next

/
Thumbnails
Contents