Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-07-31 / 61. szám
2 fővárosi európaiasság után, magát a magyar népet, a magyar nemzetet a maga mivoltjában C3ak statistikai adatokkal teletömött füzetekben mutatja be a hivatalos apparátus, képek nélkül. Miss L. Smith is kapott néhány angol füzetet, amikből saját bevallása szerint semmivel sem lett okosabb a magyar nemzetre vonatkozólag s mind a nyolc elég vaskos füzetből csak egyet emel ki értékeset, az országos statisztikai hivatal igazgatójának Dr. Varga Gyulának „Hungary a sketsh of the Country its people and its conditions“ cimü füzetét, amelyben legalább írásban találja meg a magyar vármegyét és a magyar népet. A többi füzet akadémikus szaktudósoknak való, akik vagy a felsőbb oktatást vagy a földművelést, vagy más ilyesfélét speci- aliter tanulmányozzák. Azonban a mi komolyan tanulmányozni óhajtó Missünket, habár hölgy is, nem abból a fából faragták, aki megelégszik a sajnos, m. kir. kalauzolással. Neki a magyar nép kell, a magyar népnek külső és belső élete, életviszonyai, gazdálkodása, házatája, lakásviszonyai, ruházkodása, egymás közt való érintkezés módja, szóval minden lettje-voltja, létezője, a magyar népnek mindezekben kifejeződő lelkivilága, nem pedig a mezőhegyesi méncsikók, meg az alföldi gulyáspaprikás. Ezeket ideje volna már, ha az állam besavanyítaná s a kalauzolást bárhonnan jövő külföldiek részére, ha a magyar népet, a magyar nemzetet kívánják tanulmányozni, bízza arra az országos intézményre, amelyikhez miss Lovina Smith is igen helyesen, és kitűnő érzékkel folyamodott: a nemzeti muzeuin néprajzi osztályára s ennek utján a vidéki múzeumok és kulturegye- sületek vezetőire. így került le hozzánk Tolnavármegyébe is az újságíró amerikai hölgy. Mire ide ért, már Magyarország keleti felét beutazta, volt Erdélyben Thoroczkó és Hátszeg vidékén, Tordán, Kalotaszegen, Kolozsvárott továbbá, Marosvásárhelyen, Kassán, Mezőkövesden a matyóknál, Szegeden, Kecskeméten Czegléden és több más kisebb nagyobb helyeken, ahol csakugyan a népet láthatta. Mikor kezemhez kaptam az országos néprajzi muzeum igazgatóságától érkezett levelet, a melyben felkérnek a kalauzolásra, kissé meghökkentem, mert akivel bajos beszélni, azzal bajos megértetni is valamit; de meg nem is voltam tisztában azzal, hogy mit is kell majd mindent bemutatnom ; csupán csak sejtettem s ez a sejtésem be is vált : megmutatni a vidéknek, a vidéken lakó magyar népnek a legmagasabbtól a legalsóbb fokig minden értékes közművelődési intézményeit s bemutatni magát a magyar népet, az ő természetes mivoltjában. Hogy ezt a feladatot miként teljesítettem, arról kívánok most beszámolni úgy a vármegyei közművelődési egyesület tagjainak, mint e lap olvasóinak s az egész vármegye közönségének. Múlt csütörtökön este érkezett meg Miss Levina Smith Szék szárára s elszállásoltam a^Szek- szárd Szállóban. Vacsora után néhány órát társaságában töltvén, megállapítottuk a helyi pro- grammot, amely abból állott, hogy másnap megtekintjük Szekszárd közintézményeit, reá következő napon végig utazzuk a Sárközt és a vasárnapot kizárólag Decsen töltjük el. Másnap reggel fél 8 órakor már a vármegyei múzeumban voltunk, a hol főkép a néprajzi osztály iránt érdeklődött, bár a régészeti osztályt is végigtekintettük. A néprajzi osztályban, mindjárt a lépcsőházban feltűntek neki a sárközi kis leányok szines rajzai, továbbá a kiállitva levő nagyszámú népviseleti és háztípus fényképek. Azontúl azután mindent megvizsgált részletesen, folytonosan jegyezgetve. Lpghosszasabban időzött a hímzéseknél, főkép pedig a csakugyan színes sárközi népviseleti tárgyaknál és remek főkötő hímzéseknél, megmagyaráztam neki a magyar motívumokat, a tulipánt, melyről külföldi tudó sitásokból azt olvasta, hogy a németországi szászoktól vettük fit, a páva motívumot, melynek tiszta alkalmazása két drb. Tengődről szerzett hímzésen látható s melyek unicumok ; ezekre megjegyezte, hogy ebből is látható, hogy a magyarok India szomszédságában voltak, mert a páva indiai madár. Maga a muzeum épület is felköltötte figyelmét, a gyűjtemények mennyisé géről és elrendezéséről, a tapasztalt rend és tisztaságról nagy elismeréssel szólott. A muzeum után a főgimnáziumba mentünk s meglátogattuk Wigand János főgimn. igazgatót, úgy is mint a közművelődési egyesület alel- nökét, aki a gimnázium belső berendezését, az egyes osztályokat mutatta meg kellő magyarázattal kisérve. Itt szintén statisztikai adatokat gyűjtött a tanulók, tanárok létszámáról, a gim náziurn fennállási idejéről stb. A szemle után az igazgató ur bevezette családja körébe is, hol igen kedves fogadtatásra talált s 0 nagysága, a háziasszony, szives készséggel mutatta meg neki, a tulajdonában levő sárközi szép és finom szőtteseket. A főgimnázium után az igazgató ur társaságában a Molnár-féle vállalatot néztük meg, a hol Molnár Mór igazgató távollétében Stein Jenő üzletvezető és Húir Lázár köny vkötőmüheíy vezető kalauzolták, méltó csodálkozására, hogy a vidé ken is ilyen nagyszabású és gyönyörű munkákat előá'litó ipartelep található -—a külföldiek szerint — barbár Magyarországon. Itt több díszes kötésű emlékkel is megajándékozták az előzékeny vezetők. A nyomda után a szekszárdi Ferenc köz kórházba mentünk, hol dr. S7tanó Sándor főorvos és Nagy Béla ellenőr vették át a kalauzolást. Elsőbben is az elmebeteg osztályban úgy a női, mint a férfi csendes betegeket néztük meg, valamint azoknak lakosztályait, azután átmentünk a sebészeti osztályra, a műtőtermekbe, a kórházi konyhába és házi kápolnába, mindenütt feltűnt a Missnek az a kiváló rend és pedáns tisztaság, mely végig tapasztalható ; továbbá a háló szobák tiszta, jó levegője, a kiválóan modern műtő berendezések és igy tovább, jegyzőkönyvét folyton kezében tartva, jegyezgette benyomásait s a vele közölt adatokat a kórház betegszámairól, ápolási dijakról, a keletkezésről stb. A kórházból felmentünk a várba s tisztelegtünk Forster Zoltán alispán urnái, úgy is mint a közművelődési egyesület elnökénél. Itt már a bemenetkor nagy elismeréssel szólott a vármegyeház impozáns épületéről, valamint később a székház nagyterméről és az ott elhelyezett arc kép festményekről. Ez alkalommal kezdtem érezni a kalauzolás nehézségét, meg kellett volna értetni vele, hogy mi az a vármegye, mi az a főispán, meg alispán, meg a vármegyei önkormányzat. Hanem hát ezen hiába igyekeztünk, Wigand igazgató ur is, meg jó magam is, neki a vármegye, maga az a nagy, szép épület volt, amit látott Azt ügyön megértette, hogy a vármegye olyanféle, mint az angol county = grófság, de már a többit nem bírta megérteni, mert hát ő grófi kastélyt keresett, a hol a grófság grófja lakik és az épület, amit látott, az a vármegye. Hát bizony később, többszöri magyarázat után alkotott aztán helyes fogalmat magának mindezekről, de erről majd alább lesz szó. Ekkor már déli egy óra lévén, ebédelni siettünk. Ebéd utáni pihenő után az országos selyemtenyésztési felügyelőséget látogattuk meg, a hol Prehál Henrik helyettes felügyelő kalauzolt bennünket. Itt ugyan keveset láthattunk, mert most szünetel a górcsövezés, csupán a tér meket néztük végig és a visszamaradt gubákat, kikeltett pilléket, amelyek azért érdekesek voltak előtte, mert még ilyent sem látott. Az öt órai vonattal azonban Tolnára rándultunk, a hol a selyemgombolyitót és a munkásnő otthont szemléltük meg. Itt Kákonyi gyári tiszt kalauzolt bennünket. A munkásnőket még munkaközben találtuk, gőzölgött a forró viz, forogtak az áztató kefék, pörögtek az orsók és gombolyitó kerekek, négyszáz leány dolgozott a hatalmas teremben és Kákonyi helyettes gyárigazgató tőrül-hegyire magyarázta a selyemgombolyitás vizgőzös, de nagyon szép mesterségét, majd pedig a hivatalos helyiségben bemutatta és megmagyarázta a munkásnő otthon munkásnőinek jövedelméről, megtakarított tőkéikről szóló főkönyveket és takarék- tári könyveket. Ez alatt letellett a napi munka idő s a női otthonba tartozó leányok vacsorázni mentek, mi pedig előbb megszemléltük a legombolyított selyemnek fonatokba és bálokba való göngy-ölését. Itt egy szép selyemfonatot kapott ajándékba, melyet üveg alá fog helyezni. Azután lementünk az otthonba, a hol a leánykák inár javában vacsoráztak s itt Huszár Jánosné úrnő félügyelőnő kalauzolt bennünket ; megszemléltük a lakó és hálótermeket, a ruhatárt, konyhát, fürdő helyiséget s gyönyörködtünk a pompás dunai látképben, a leányok csoportjában, mig nem elérkezett az idő, hogy vissza kellett térnünk Szek- szárdra. Ezzel kapcsolatosan azt is meg kellene mondanom, hogy Miss Lovina Shmithre minő hatással volt a selyemgombolyitó és a munkásnő otthon, hát ezt igen bajos lenne leírnom, mert ő többszöri kérdéseimre másfelé való utazásunkban is nem tudott mást felelni, minthogy egyre azt hajtogatta : „fabei, fabei, nikt vergessen, nikt vergessen, fabei, fabei“, = ami az ő rossz németségével azt akarta jelenteni, hogy : „mese, mese, sohsem tudom elfelejteni, mese, mese“. Hát hiszen csakugyan mesébe való ott minden, egyenként és összevéve s tán még seuki sem mondott ilyen igaz szivből fakadó bírálatot ezekről a gyönyörű intézményekről. Már most még csak az van hátra elmondani valóm, hogy az alatt, mig ÍSzekszárdról egyik helyről a másikhoz mentünk, egyúttal magát a várost is, amennyire időnk engedte, bemutattam, több helyen a nyitott kapukon át az udvarokba is be-be tekintettünk ; a Casinó parkján is végig sétáltunk, hogy legalább a főbb és csinosabb, mondjuk tisztább utcákat és épületeket is láthassa. Véletlenül a korzó is tiszta volt, meg a Fő-utca is, amit ugyan csupán az előző^ tisztitó esőnek köszönhetünk s igy aztán nem állhatta meg a megjegyzést, hogy milyen tiszta a város — gondoltam magamban, jönnél csak jó poros nyárban, ősszel, meg a sárban ! Egyébként a látottak és tapasztaltak felett a legnagyobb elragadtatással és elismeréssel szólt. Ezzel a szekszárdi kalauzolást befejezvén, a sárközi utazásunkat e lap következő számában irom le. (Vége köv.) A vörheny és a hatóságok. Sajnálattal konstatáljuk, hogy a vörheny- járvány alig javul és hogy az újabb megbetegedések napirenden vannak. Jelenleg 30 a vörheny- betegek száma és az utolsó nyolc nap alatt 6 uj vörhenybeteget jelentettek be, nem szólva a városban bizonyára szép számban létező be nem jelentett vörheuybetegekről. Junius végén 28, julius végén újabb 33, összesen 61 vörhenybeteg állott ápolás alatt. Ezek közül meggyógyult 23, meghalt 8, jelenleg ápolás alatt áll a már jelzett 30 beteg. Szekszárd lakosságának nagyobbik része — sajnos — hijján van minden higiénikus érzéknek, nem hisz egyáltalán a fertőzés lehetőségében és orvost csak a betegség utolsó stádiumában, a legnagyobb veszély idején hivatnak. Ilyen körülmények között, amikor ez nálunk köztudomású, egy veszedelmes gyilkos járv.ány fölléptével szemben, a minő a vörheny, az illetékes hatóságoknak kétszeres szigorral és eréllyel kellene fellépniök, hogy a járvány tova terjedését minden rendelkezésre álló eszközzel megakadályozzák. íme a központi járás községeiben a járási rendőrhatóság erélyes és eszélyes intézkedései következtében azonnal elfojtanak minden járványt, nálunk a r. t. városban azonban minduntalan fellép és tovaterjednek a legkülönfélébb betegségek. — A betegek és lakóházaik nem lesznek kellőképpen ellenőrizve, ki és bejárnak az emberek és a házbeliek g janiit la- mii cipelik tovább a várasba, a piacra, ahol tejet, gyümölcsöt, zöldséget árulnak, a pékhez és boltba, ahol bevásárlásokat végeznek, a fertőző ragályt. A legszigorúbb ellenőrzés alkalmazásával kell a vörhenybetegségek hozzátartozóit és lakását elszigetelni és a közegészségügyi törvény be nem tartását példaszerű büntetésekkel sújtani. Éppen a humanizmus és a közlakosság logfontosabb érdekei követelik az immel-ámmal folytatott, bürokratikus hatósági eljárás helyett a gyors, erélyes, hathatós és legmesszebbmenő intézkedéseket. Egy hónap múlva kezdődik az uj iskolaév. Az a veszély fenyeget bennünket, hogy’ szeptemberben — amennyiben addig a járvány meg nem szűnik — az elemi és egyéb iskolák esetleg meg sem nyithatók. Ennek hire járván, a vidéken lakó szülők ide sem hozzák gyermekeiket, mert nem akarják, hogy7 a gyermekek a késedelmes és bizonytalan beiratás folytán tanulmányaikban hátrányát szenvedjenek, hanem elviszik őket más városba, ami szintén nem csekély kárára volna városunknak. Bebizonyítottál! 50-100 %-al több szinszappant tartalmaz a Schicht „Asszonydicséret“ mosópor más, hasonló gyártmányokkal szemben. Az „Asszonydicséret“ ártalmas al tatrészeket nem tartalmaz. Olcsó tartalmatlan de maró hatású mosópor a fehérnemű élettartalmát felényire csökkenti. Óvakodjunk az ilyen mosóporoktól. A „Schicht“ név szavatol az _:___■. . . " =— áru kitűnő voltáért. . . — ■ TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 1913 julius 31.
