Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-07-31 / 61. szám
XXIII. IX. évfolyam 61. szám Szekszárd, 1913 Julius 31. L1UH/.VIV.31 ttf'i Egész évre ..... 16 korona Fél évre ...... 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztésS felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfen és csütörtökön. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Árverési hirdetések.: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. 18—11. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Laptulajdonosok a szerkesztők. Bótűszéh Mohács—Pélmonostor/ Sokszor leirt, egymásmellé rakott helységnevek, évtizedes reménység, és vágyak fűződnek ezen címhez ; hol azt hive, hogy e vasútvonal kiépül, hol mint a mocsár tovaíutó bolygó tüze messze fut és elvesz a semmiségbe a megvalósulás reménye. Hányán tervezték, hányán dolgoztak, fáradtak érte. Törvényhatóságunk és Baranya felirt számtalanszor, deputációt küldött és ime a dolog csak maradt, de nem haladt, a sok Ígéretet, a sok deputációt siker nem követte. A múlt év őszén egy agilis, munkás és ismert íérfia Baranyának, Horváth István pécsi mérnök vállalkozott a régi vágy megvalósulását az ábrándokból a valóságra hozni. A remények duzzadtak és a dolog meg is indult. Hónapokig azonban misem történt és már-már reményünket vesztettük, hogy egy szívós munkás, • akaraterős férfi sem tudja a dolgot előmozdítani, nem tudja az akadályokat elhárítani. Ezen körülménynek tudható be, hogy Tolnavármegye májusi közgyűlésén ezen vasút állami megépítését feliratban újból kérte. Ha a vármegye érdemes urai érdeklődtek volna a dolgok iránt, ezen feliratot megtakaríthatták volna. A vasút létesítésére vállalkozó bátor férfi nem jött kö- nyöradományokat gyűjteni, hanem átta- nulmányoztatta az eddig készült terveket, abból ami jó volt átvette, uj felvételeket készíttetett, terveit benyújtva, f. é. junius hó 19—20. napjain a bejárást megtartotta. A bejárásnál meggyőződhetett Tolnavármegye jelen volt érdemes képviselete, hogy a vonal vezetés, emelkedés és kanyarulat! viszonyai olyanok, melyek kielégíthetik mindenki igényeit és nem egy csoszogó vicinálisról van szó, hanem egy oly vonalról, mely bármely pillanatban fővonallá tehető, csekély befektetéssel. A bejárás után fordult csak az engedményes az egyes községekhez Baranyában. A községek belátva azt, hogy az állam mai pénzügyi viszonyai még sok éven át nem adnak reményt a megvalósulásra, belátva azt, hogy az éytizedes reménykedés, hiú várakozás még tovább is húzódik, saját erejére támaszkodva magos hozzájárulásokkal, nagy áldozatokkal kívánja megvaló- * * Ez a cikk némikép ellentétben áll a mi ismeri álláspontunkkal. Nekünk ugyanis az a meggyőződésszerü véleményünk, hogy ezt a vonalat kiépíteni hadászati, közgazdasági s igy a legigazibb nemzeti szempontokból az államnak a legelsőbbrendii feladata. Tolnavármegye közönsége is igy fogta fel mindég ezen vasút ügyét. Senki sem veheti tehát zokon és rossz néven, ha vármegyénk annyit járt, sőt jár és kilincsel még ma is érte- Mint ellenvéleményt közöljük még is e cikket, mert mi is mielőbb dűlőre szeretnénk vinni az ügyel. Tolnavármegye közönségének szerintünk az lenne most a legelső feladata, hogy sok felirataira a kormánytól döntést provokáljon, vagyis nyilatkozatot arra, hogy rövidebb időn belől lehet-e számítani e vasút állami kiépítésére, vagy sem. Ha nem, akkor igen is előtérbe lép a fenti cikkben hangoztatott óhaj. Tolnavármegyének nem csak erkölcsileg, de anyagilag is támogatnia kell ezt a vasútépítési tervet, mert tényleg jobb ma a veréb, mint ama bizonyos túzok — soha. Természetesen akkor sem óhajtunk oly vicinálisszerü megoldást, mint a pécs—bátaszéki vasútnál, amely gyönge alépítményével, mizerabilis menetrendjével semmivel sem hozta hozzánk közelebb Pécset és a szomszéd vármegyét, A szerk. sitani a' vasútvonalat és pedig oly alakban, hogy az fővonal is lehessen. Baranyamegye 150.000 korona, Mohács egyelőre 200.000 korona, Bán község 200.000 korona összeggel támogatják a vasutat, vissza van Dunaszekcső, Dályok, Kisfalud nagyobb összegű jegyzése, a Frigyes főhercegi uradalom és Mohács újabb nagyobb támogatása ; .tehát ha Tolnamegye egy felirat helyett, anyagi viszonyainak megfelelően támogatja a vasutat 1 év múlva készen áll az és megindul. Azt kérdezzük tehát, midőn Baranyamegye és községei tovább várni nem akarnak és a vasutat mint nem közönséges vicinálist akarják és fogják létesíteni, van-e jogosultsága Tolnamegye további régi álláspontjának, van-e jogosultsága annak, hogy a vasútnak állami kiépítés kérésével a baranyai községek olthatlan vágyát a vasút után megzsibbasztja, ahelyett, hogy segítségét nyújtaná és a gyöngéket tettel, szavakkal segítené, támogatná. A régi idők hagyománya mindent az államtól várni, de az állam mindent nem tehet meg, az állam kötelessége minden lakosát támogatni, azonban ezen támogatásnál mindig előtérbe nyomul ami sürgősebb, ami szükségesebb. A budapesti pályaudvar kérdés, a fiumei vonal kiépítése stb. sok és sok száz millió kiadás előtt állunk és akkor jön a cikk cime szerinti vasút. Közbe jön egy kis annexió, egy kis Balkánháboru, márma- rosi, erdélyi, krassómegyei vízkárok stb., a milliók elvesznek és az általános nemzeti és forgalmi életszükségletet képező dolgok elmaradnak. Tudva és ismerve a szomszéd megye és községei példátlan áldozatkészségét/elő- térbe kerül az a kérdés, hogy Tolnamegye mit csináljon ? A válasz igén egyszerű. Ne hozzon határozatokat, ne kérjen államvasutat, hanem a baranyai testvéreit támogassa, ha kell a szükséghez képest anyagilag. Midőn az érdekeltség százezreit ösz- szerakja, akkor Tolnamegye közönsége írjon föl és mondja meg a magyar kormánynak, ime mi, ismerve az állam pénzügyi nehézségeit, ismerve az államkincstár igénybevételét, elhoztuk csszetakaritott pénzünket, állam te is méltányold a mi áldozatkészségünket, adjál olyan támogatást, hogy a régi vágyunk megépüljön és pedig úgy, hogy ha majd évek múlva a pénzügyi viszonyok megengedik, a kész vonalat vedd át és azután készítsd el a legegyenesebb összeköttetést Sarajevo felé. Ez az egyetlen ut és mód mellyel a régi vágy megvalósul és midőn látjuk, hogy a vasút megépítését kezdeményező engedményeseknek eddig nem is remélt eredményeket sikerült elérni, őket tettel támogatni szent és félreismerhetlen kötelességünk. Reméljük tehát, hogy Tolnamegye ma ismerve helyzetét, a vasút létesítését támogatni, elősegíteni fogja. A támogatást bőven kárpótolja a megnyert évek haszna. Amerikai ujsásirónö nálunk. Irta: Kovách Aladár. Teljes nevén miss Lovina Steward Smith ujságirónő, New Yorkból, Amerikából jött át ide a szomszédba, a vén Európába, annak is a keleti végére, hogy ezen a területen, Európa keleti végén egy másik világrésznek, Ázsiának közvetlen határszéle mellett, mit találhat Ázsiába valót és mit Európába valót, mivelhogy az amerikai köztudás és közfogalom szerint, amint ő azt többszörösen kifejezte, ezen az áttanulmányozandó területen a szerbek, románok és bolgárok európai magaslaton állanak, ellenben az ezekhez képest aprócska Magyarországnak egykor Ázsiából átvándorolt csekélyke magyar népe mindenestül együtt még az ősi állapotban levő „nomadizi- rendes Heidenvolk“ amint ő németül mondta. Két amerikai újság, az „American Press- Ássuciation“ és a „The Travel Magazine New- York City“ hivta fel, hogy tanulmányozza ennek a területnek közművelődési viszonyait s ő vállalkozott reá. Megbízói által összeállított utiprog- rammja ez; Románia, Bulgária, Szerbia, Dalmácia a Karsztvidékkel és Magyarország. Ezt az igen bölcsen összeállított programmot igen híven követte, és elsőben is az előbbi hatalmas és igen művelt országokat járta be, háromnegyed vagy tán inkább kilenctized részben . . . gyalog- szerrel, néha-néha román vagy szerb ökrös szekéren, mivelhogy arrafelé már ez az európai divat dühöng ; nálunk még csak gyorsvonaton, fiákeren, autón és néha-néha repülőgépen utaznak az emberek, még a külföldiek is. Végre azután mikor már betellett a balkáni nagy civilizációval, megérkezett a barbárok országába. Ne csodálkozzunk rajta. Mert, ha mikor egy bécsi doctor jurisutriusque Advokát is csodálkozni tudott nem is régen azon, hogy nálunk Magyarországban, a vidéken is vannak gimnáziumok, akkor — Amerika egy kicsit távolabb esvén tőlünk, — nem csodálandó, ha a tengi reotuliak még kumiszt nyeldeső karakirgizek- nek néznek bennünket. Node hát ezeket a ferde fogalmakat majd csak úgy szövögetem bele cikkembe a megfelelő helyeken úgy, amint azokat a Miss is beszélgetésünk közben beleszőtte. Egyet azonban előre kell bocsátanom és kiemelnem, azt, hogy utazásának főcélja : Magyarország és kulturális viszonyainak, népéletének tanulmányozása. Már három hónap óta tartózkodik nálunk s állandó lakása van Budapesten egy Gellérthegyi csinos villában. Innen utazgat el hazánk különböző vidékeire s ide tér vissza egy-egy kis pihenőre. Külsőleg egyszerű, a mi női divatunktól semmiben sem eltérő utazó ruhában öltözködött, középtermetű, eléggé jól táplált, kellemes arcvo- násu, úgy ötven év körüli idős hölgy, élénk és fáradságot nem ismer. Csak angol nyelven és németül beszél, ezt az utóbbi nyelvet azonban teljesen angol kiejtéssel és eléggé hiányosan beszéli, úgy hogy kezdetben bajos őt megérteni s magunkat vele megértetni. Ez a csekély nyelvtudása igen nagy hátrányára van úgy neki, mint az őt kalauzolónak, aki az angol nyelvet nem bixja, de nagyon hátrányos lehet magára a célra nézve is. Egyébként azonban a vele való társalgás igen kellemes, mert igen müveit hölgy, ami természetes is, hisz, amint ő mondja, 18 éves korától fogva foglalkozik újságírással. A nemzeti muzeurn néprajzi osztályának igazgatósága állította össze a hazánkbeli útprogram mját. De amint beszélgetésünk közben tapasztaltam, előzőleg már végig tanulmányozta azokat a conventionalis helyeket, amiket a hivatalos Magyarország szokott bemutatni évről-évre a külföldi vendégeknek, nevezetesen Mezőhegyesen a méncsikókat és nagyszarvu ökröket, meg a Hortobágyon a gu'yásokat és csikósokat; node hát ez a m. kir. civilizáció is a többihez tartozik, mint a székesfővárosi kultúrintézmények tanulmányozásának végbefejezése : Mezőhegyes és Hortobágy, egy kis ázsiai nyalánkság a székes-
