Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-07-21 / 58. szám
XXIII. IX. évfolyam 58. szám Szekszárdi BSI3 Julius 21. L<1U11^V1CD1 ttl' . Egész évre . . Fél évre . . . Negyed évre . Egy szám ára . 16 korona 8 » 4 » 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: EE — II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. PnMoäns - pórtszervezés. Mentői tovább tárgyalják a hírlapok és a „vezérek“ a függetlenségi pártegyesülés és az Andrássy-féle pártvajudás ügyét, annál zavarosabb és szerteágazóbb lesz a közvélemény felfogása, melyet arról magának alkothat. Már ma kétségtelenül megállapítható, hogy az egyesült függetlenségi párt 3 vezére : Kossuth, Justh, Károlyi akár a taktika, akár a külpolitika, akár a pártelvek tekintetében nem értenek egyet egymással, sőt áthidalhatatlan ellentétek választják el őket egymástól. Mindezek dacára egyesültek, kimondották az egységességet. — De hiába mondották ki. A tapasztalat rövidesen be fogja igazolni, ami szerintünk már most is kétségtelen, hogy a függetlenségi pártegyesülés erőltetett, úgynevezett mondva csinált dolog, hogy itt tulajdonképen olaj és viz egyesült egymással és e két elem már elhelyeződésénél fogva úgy „fekszik“, hogy ha tűz keletkezik közelében, az egyik a tüzet táplálja, a másik pedig gátolja. Az Andrássy-párt alakulása még vajúdásban lévén, tulajdonképen még várakozó álláspontra kell helyezkednünk, mert arról, ami nincs, Ítéletet mondani'nem lehet célszerű, gyakorlati dolog. — Véleményünk azonban megvan e dologról és ez az, hogy egy 67-es ellenzéki párt alakítására nemcsak jogosítottnak tartjuk Andrássy Gyulát, hanem egy ily párt alakítására egyenesen szükség van. Meggyőződésünk szerint azonban ez a párt, ha megalakulása sikerül is, Andrássy vezetése alatt nem fog célt érhetni. Andrássy Gyula ugyanis sokkal mélyebben belemerült a parlamenti exaltádókkal való pajtáskodásba, semhogy abból ép bőrrel menekülhetne ki. Továbbá az ő grand- seigneur-i szőrszálhasogatása és cinikus felsőbbséggel véghezvitt több rendbeli állás- foglalása, melyben minden feltalálható, csak a következetesség nem, épenséggel nem alkalmas arra, hogy Andrássy Gyula pártvezéri működése elé a nemzet széles rétegei, köztük az Andrássyt eddig nem követő 67-esek is megnyugvással és reménységgel nézhetnének. Ily körülmények között előttünk kétségtelen, hogy Andrássy pártalakitása, ha sikerülni íog is, az ország közönségének csak egy kis töredékére fog izolálódni. ■ Feltűnő jelenség, hogy Andrássyhoz már eddig is több függetlenségi párti képviselő csatlakozott, vagy csatlakozni hajlandónak mutatkozik. Ez a jelenség azt bizonyítja, hogy az országban számos függetlenségi politikus van, akik a függetlenségi pártok eddigi politikáját és az egyesült függetlenségi párt mostani vezetését nem helyeslik. Nem füzünk e jelenséghez következtetéseket, csak megállapítjuk mint tényt, annak bizonyítására, hogy az ellenzéki pártpolitika terén, bármily nagy legyen is a tömörülésre való vágy és törekvés, valamint a kormány és többség ellen való gyűlölet és fogadkozás, a bizonytalanság és határozatlanság talán soha sem volt oly nagy, mint épen napjainkban. Szemben e bizonytalansággal és határozatlansággal napról-napra erősebben nyilatkozik meg a törvényhatóságok részéről a kormány és a többség támogatását célzó guvernementális érzék. Az ellenzéki törekvések jelszavai lehetnek bármily vonzóak és népszerűek, de azért a józan közvéleményt, a felelősségük tudatával biró politikai tényezőket nem fogják becsalogatni abba a feneketlen hínárba, melybe a parlamenti munkásságot megtagadó ellenzéki pártok és párttöredékek fokról-fokra mélyebbre merültek. És ha az ellenzéki pártok a nyári szünet felhasználásával fokozottabb mértékben akarják és fogják az országos közvéleményt „felvilágosítani“ és maguk részére megnyerni, amihez feltétlenül joguk van, ezzel szemben a munkapártnak is meg van a joga, sőt kötelessége, hogy az ország közvéleményét magától elfordittatni ne csak en engedje, hanem elveinek terjesztésére és érvényesítésére az ország minden legkisebb pontján szervezkedve vegye fel a harcot. F. M. A magyarosodás Tolnamegyében. E címen a „Pesti Hírlap“ folyó évi julius hó 13, számában egy kulturkép jelent meg dr. Mányoki Gyula tollából. Mikor mi benszülött tolnamegyeiek végig olvastuk a szeretett pátriánkról készült jellemrajzot, azonnal tisztában voltunk vele, hogy a körünkből elszakadt fiskális ur egy kissé felültette a Pesti Hírlapot. Legsötétebb „Biharország“ tán van, ezt megengedjük, mert nem ismerjük, legsötétebb „Tolnaórszág“ azonban nincs, sőt még csak sötét sincs, mert nagyon világos itt minálunk minden, kérem szeretettel. Bárcsak a hármas balom és a négyes folyó honában mindenütt oly könnyen asszimilálódnának a nemzetiségek s oly szépen haladna a magyarosodás ügye, úgy tán már egy félszázad múlva nyelvben s érzésben egyek volnánk valamennyien. A „Mitru“. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ eredeti tárcája. — Irta: V. Fejes György. — Verőfényes nyári reggel van. A roletta szélén beszűrődik a napsugár. A város utcáin megkezdődött a forgalom. Karvalyossi Aladár törvényszéki biró ur is siet elhagyni nyughelyét, mert a nagy ingaóra komoly, lassú gong ütéssel elverte már a 7-et. A ház úrnője: Keservessi Bella, a jó egyetértés kedvéért szintén követte a példát s halványkék féldelin reggeli pongyoláját magára öltve, legott asztalhoz ült s együtt fogyasztották el a reggelit, a mit Zsuzsi — egy szemre- való székely leány — már jó előre elkészített. Aladár ur tova siet az üde levegőt élvezni, útját a konyhán keresztül irányozván — mint rendesen — ahol Zsuzsival átmenetileg, sebtiben szokta elvégezni a „sommás ügyet“ tanuk nélkül, a mi rendszerint egy arccsippentésből állt. Bella asszony pedig minderről mit sem sejtve, gazd- asszonyi talentumait kifejtendő, megnyomja a lámpa alján elhelyezett villamos csengőt s maga elé téve egy tiz koronást, gondolatait rendbeszedve, várakozik. A csengetésre ajtócsattanás hangzik s megjelenik „Zsuzsi“ egy jókora gyékényszatyorral, csinosan kiöltözve. — „Parancsoljon nagysága kérem“ — szól - meghajolva az úrnő előtt, olyan ártatlan képpel, mint a ma született bárány ! . . . — Zsuzsi, itt van egy tiz koronás — szélt az úrnő ! — Vásároljon be ; előbb megveszi a túrót, tejfölt a helybeliektől, de vigyázzon, hogy a tejföl lisztes ne legyen, a túrót pedig ne verje ki a savó ; azután megveszi a tojást a hídvégiektől, mert azok tyúkjai nagyobbakat tojnak s lia lehet 7-et hozzon 40 fillérért, tudja? . . . ezt elvégezvén, válogasson zöldséget; petrezselyem, zeller, répa, zöld paprika, borsó, saláta és krumpli el ne maradjon ; azután szaladjon le a fűszer- kereskedésbe maggi kockáért, borsért, szerecsendióvirágért, meg gyömbérért: nem Übánom, ha héjat, cimetet és sót is hoz ; onnét kerüljön fel a mészároshoz sütnivalóért, ha vesepecsenye nincs, rostélyost is mérethet, a hátszínhez azonban sok csontot kérjen ; közben forduljon be a pékhez friss kenyérért, de abban krumpli ne legyen ám, érti ? . . . azután a pucéréit se szalassza el s hozza meg a gallérokat; végül a bazárból gép- tüt vegyen s ha megjön, akkor hozhat ártézi vizet és elkészítheti az ebédet! “ . . . Eme terjedelmes napi parancs után az úrnő nagyot lélekzve, fölényének tudatában, elhallgatott. — No, szegény Zsuzsi, kemény próbára vagy téve ! Ha csak nem káptalan a fejed, vagy grammofonba nem foglalod e változatos rendelvényt, lehetetlen, hogy beteljesithesd hiány nélkül ! Kilenc helyen kilenevenkilencfélét besze rezni s végül pontosan beszámolni az obulusok- kal a mathézis szigorú törvényei szerint, ez felülhalad minden véges elmét 1 Hanem hát Zsuzsi nem holmi „gányó^-féle teremtés volt, aki azért nem meri tolni a talicskát, mert fél, hogy belelép ; még csak nagyot sem nézett ; tudta már a szokást, ismerte a dörgést ; hiszen bárom év óta hűséges alattvalója Aladárné úrasszonynak, miután látta, hogy immár elfogyott a tennivalók előterjesztése, szerényen magához vevén a pénzt, módosán meghajtotta magát s egy „kezét csókolom nagyságával“ tova tűnt a szobából. Úgy két óra múlva bevégezte a fontos megbízatást ; pedig hát vagy tiz percecske jutott a „Mitru“-val való találkozás rá nézve édeni üröméből is, a mi a beszámolásnál majd zavarba is hozta. Ugyanis a szatyor rejtelmes mélyéből — mely valóságos „Noé bárkája“ volt -—- már csaknem minden előkerült a kívánt mennyiségben s keresztül is ment a szakavatott felülvizsgálaton, csupán a zöldpaprikák száma volt több a rendes illetménynél, holott a pénz kifogástalanul lett visszaszolgáltatva. — Zsuzsi .— szólt fürkésző tekintettel Bella asszony, ez a paprika több mint kellene! Honnét ez a váratlan szaporodás, talán csak nem „blicceltél“ ? ... Mi ?... — Zsuzsi most az egyszer nagyot nézett, de csakhamar tisztába kezdett jönni a „ráadás“- sal ; szive sugallta, hogy észrevétlenül alighanem „Mitru“ a bolgár kertészlegény jóindulatú beavatkozásában rejlik a magyarázat ; azért hát szemlesütve, minden kertelés nélkül imigyen válaszolt: — Instálom nagysága: a „Mitru“ volt! —- Mii i-tru ! ? . . . Hát az mi a csuda?... emberi vagy állati szerzet — kérdé tágra nyilt szemekkel az úrnő, aki ezt a nevet még sohase hallotta ott a nagy alföldi városban, a hol csak Pisták, Jancsik és Jóskák vaunak feles számmal. — Kézit csókolom nagysága — az férfi, egy emberséges, jó képű fiatal bolgár kertész ; ott van a telepe a „Tószegen“, már régebben ismerjük egymást 1 . . . — Ej Zsuzsi, Zsuzsi, hát hogyan eshetett meg ez az ismeretség? — kérdé kíváncsian az asszonyka. — Hát tetszik tudni: a vasárnapi kimenőt mindég az én öreg édes apám meglátogatására szoktam fordítani, aki mezőőr a tószegi dűlőben ;
