Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-06-23 / 50. szám
50. szám Szekszárdi 1913 junius 23 XXIII. IX. évfolyam. Előfizetési ár : Egész évre ..................16 korona Fé l évre ...... 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára . ... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemienyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelelik heienkint kétszer: hétfan és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 13 -24» — Kiadóhivatali telefon-szám: S8-IS. Szerkesztőség: Bczerédj István-utca 5. siám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetőst egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Lapíulajdonosok a szerkesztők. Dunafölúvár lövőié. Ne vegye senki lokálpatriotizmusnak, ha Dunaföldvár sorsát szóvá teszem. Ez több a helyi érdeknél, ez vármegyei, sőt — joggal mondhatom —- országos érdek, mert egy nagy magyar község létéről van szó. Elismerem, hogy sok magyar község létkérdését lehetne a vidéki hírlapokban szóvá tenni, mert bizony, amily örvendetes Budapest aránytalanul nagy és rohamos fejlődése, épp oly lehangoló ezzel szemben vidéki városaink elmaradottsága, sőt egyikének-másikának határozott visszafejlődése. Kormányzatunk egészséges felfogására s helyes áttekintésére vall ugyan az a törekvés, mely újabban a városok fel- segélése terén mutatkozik. Csakhogy ezen dicsérendő törekvés mindaddig meddő lesz vagy legalább is nem íogja a várt gyümölcsöket megteremni mindaddig, mig a közlekedési viszonyok olyan kritikán aluliak lesznek, mint jelenleg. Nézzük csak pl. Szekszárd vagy Danaföldvár közlekedési viszonyait akár egymáshoz, akár a fővároskoz irányítva. Nem megszégyenitő-e, hogy a fővárostól alig 89 kilométernyire fekvő Dunaföldvár — mely még ugyszólva a főváros környékén fekszik, hisz a telefonja is e néven szerepel — vasúttal csak 5—6 óra alatt érheti el Budapestet s a tőle alig 60 kilométernyire fekvő megyei székhelyét: Szekszárdot pedig csak 7—8 órai ut megtevése árán ? Ilyen községben aztán jólét, fejlődés, gyarapodás nem lehet. Nem vagyok hivatva Szekszárdnak viEgressy Benjámin. (Folytatás és vége.) Az édes atyja, Egressy Galambos Pál ref. lelkész, az édes anyja pedig Komjáthy Juliánná, Komjáthy Abrahám abaujszántói reform, esperes leánya volt. Református lelkészi háznál énekelgetni szoktak, ha mást nem, a zsoltárokat, pláne a régi világban. Miután az Egressy testvérek hatan voltak, Benjámin volt a harmadik, bizonyosan elhangzott a családban a zsoltárok mellett sok világi ének és népdal is. Jó érzésű, vidám lelkületű családban ez igy szokott lenni. A gimnáziumi osztályok nagyobb részét a miskolci ref. gimnáziumban járta és végezte. — Mint Csorba György igazgató ur velem közli, Egressy Béni 1823—24-ben járt a grammatista, tehát a II. osztályba. — Az 1829—30 ik évben a VIII ik osztályt immár itt, Sárospatakon végzi. A református iskolákban az éneket és dalt pedig sohasem hanyagolták el; a természeti tehetségekkel megáldott diák tanult a zene- és énekből is annyit, mint amennyit az adott körülmények között tanulhatott. Egressy az 1830 ik évben subscribált ; a főiskola anyakönyvében, mint elsőrangú, egyházi pályára készülő tógátus diák szerepel. Mikor Sárospatakra kerül, a főiskolai hires kórus már akkor felszázados dicsőséges múltra tekint vissza. Orbán József „A sárospataki Énekkar Története“ cimü munkája szerint Egressy Béni a kórusnak az 1830—32 ik években volt tagja és pedig a tenoristák közt szerepel. Más életrajzírói és ismerősei is említik, hogy Egressy Béninek gyönyörűen olvadó, magas érces hangja volt. A pataki kórustagoknak valami keveset legalább tudniok szonyait kritika tárgyává tenni, azokat nem ismerem úgy, mint Dunaföldváréit, hol minden téren tespedést:, visszaesőt, hanyatlást látok, úgy a népesség szaporodása, mint vagyonosodéba tekintetében. De talán mi bennünk, Dunaföldváriak- ban van a hiba? Tán nem értjük meg kellően a kor intő szavát, nincs tán érzékünk a fejlődés követelte igények • iránt ? Elgondolkodva fellapozom hiteles történetünket, Dunaföldvár község jegyzőkönyvét s kezdem 1898-nál — ebben az évben lett a nagy ambíciójú s erélyes kezű Niefergall Nándor a község főjegyzője, tehát szellemi vezetője — hogy rekapituláljam a 15 év óta létesített intézményeinkéi. vS csodálkozva látom, hogy az egy légió. Csak a lényegesebbeket sorolom fel: Községi rendőrség szervezése. Uicz János-íéle árvaházi 20.000 korona tartozás kifizetése. Dunába ömlő csatorna kibolto- zása 24.000 korona költséggel. Dunához vezető utcák kikövezése 40.000 korona kiadással. Ugyancsak a Dunához levezető u. n. mélyüt járhatóvá tétele s kikövezése 14.000 korona költséggel. Három ovóda és négy ártézi kút létesítése 90.000 korona költséggel. Ugyancsak gazdasági ismétlőiskola .felállítása 60.000 korona kiadással. Állatvásártér vétele és rendezése 70.000 korona erejéig. Az utcák befásitása az e tárgyban alkotott szabályrendelet alapján, az utcák elnevezése s a lakóházak modern házszámtáblákkal való ellátása. Uj szegényház építése 60.000, uj vágóhíd építése pedig 28.000 korona költséggel. Polgári fiú- és leányiskoláknak évi kellett a hangjegymásból, mert a Mercurius által körül hordott énekdarabot az énektárába minden tagnak bele kellett írnia. — Sőt a praecentorium tagjainak, vagyis az elnöknek s a főkántornak abban az időben a dallamszerzés és még a harmonizálás szabályaihoz is kellett érteniük. Igaz, hogy a szabályok szörnyen primitivek és csak mechanikusok voltak, némi csekély zenei jártasságot azonban mégis föltételeztek. Ezeknek az ismereteknek és ügyességeknek Egressy Béni is könnyen birtokába juthatott. Egressy Béni Apáthy János, ének- és zenetanárral, a főiskolai énekkar reformátorával egy- időben került Sárospatakra. A kórus ép ez időben határszélre jut; benne válságok dúlnak; az Apáthy által kezdeményezett reformok harcra kelnek a nagyon is maradi iránnyal, mely utóbbi irány felett az uj végre is diadalt arat. Egressy kétségkívül sokat tanult a kicsiből, Apáthy Jánostól is. Billentyűs hangszeren is kellett tanulnia, mert amikor diákpályáját megszakítva Alező- csáthon és Szepsiben ref. tanító és kántor lesz, a zenekedvelő református paptiu a zsoltárok és dicséretek orgonára való átirogatásával is foglalkozik, ebhez pedig a zongorán vagy orgonán való egy kis jártasság is kell. Ezt a jártasságát később még fokozza. Bizonyosan Szepsiből rándul ki Kassára, Gábor bátyjának meglátogatására, ki akkor a kassai színtársulatnak a tagja. Kedvet kap aztán — véleményem szerint nem éppen a szini pályához, nem ahhoz, hogy nagynevű bátyja nyomdokait kövesse, hanem ahhoz, hogy a társulatba kardalosnak álljon : énekelhessan és éneket zenét kultiválhasson ; amit lehet, az útjába kerülő szini karmesterektől tanulhasson. A kassai ut 1833-ban vagy 34-ben történhetett. 1838-ban Halmival együtt gyalog indul el Olaszországba,- 12.000 korona segéllyel való felállítása. A régi községházának modern emeletes épületté való felemelése. A tűzoltóságnak kellő felszerelése s 36 tűzjelző állomás létesítése telefonnal kapcsolatban. A piactér s a Fehérvári-utca kikövezése, a belváros járdáinak aszfaltburkolattal való ellátása. Villanyvilágítás bevezetése. A dunai rakodópartnak örökáron való megvétele és kocsiutjának rendezése illetve kikövezése. Az óvodáknál a tandíj eltörlése. Az ipartestület megalakítása. Szabályrendeletek létesítése a házaló ipar s a nyilvános előadások megadóztatása tárgyában. 12.000 korona értékű terméskőnek kieszközlése a földmivelésügyi minisztériumtól. ... De nem folytatom tovább. A felsorolt intézmények igazolnak bennünket, igazolják a község vezetőit. Tehát nem bennünk a hiba. Rajtunk kívül álló tényezőkben és viszonylatokban kell keresnünk az okokat, melyek Dunaföldvár egyenes visszafejlődését és nagy hanyatlását előidézik. És itt elsősorban a vármegyére gondolok. Alidon utaink és közlekedési viszonyaink javítását kérelmezzük és sürgetjük, ne utasítson el bennünket mindig azzal g. stereotyp kijelentéssel, hogy nincs pénz. Kell, muszáj, hogy legyen, egy haldokló város létérdeke parancsolja. Ott van a bölcske—madocsa—dunakömlődi ut, ősszel és télen járhatatlan, ott van a németkéri ut dunaföldvári szakasza szintén járhatatlan az év nagy részében. Utaink s közlekedési viszonyaink javítása mellett segítsen bennünket gyárhoz, iskolához, katonasághoz. Szóval azon tényezközökhöz, melyek hogy magát az énekben képezhesse, tenorhangját kiművelhesse. Bejárta Fiúmét, Triesztet, Velencét, Páduát és Milánót. Nélkülöz és gyönyörűséggel szenved, csakhogy lelkének ideáit valóra válthassa . Hangja azonban fakulni kezd, az olasz- országi úttal Egressy reményei nem teljesülnek. Haza jőve, hozzáfog irodalmi s zeneköltői munkásságához, mely tevékenységével nemcsak a Nemzeti Színház tagjai közül eitíelkedik ki, hanem irodalmunk művelői közt is számot tesz ; dalszerzőink között pedig egyike a legérdemesebbeknek. A színészetnél hozza össze sorsa Szerdahelyi Józseffel, aki zeneszerzeményeit lejegyzi vagy részben korrigálja. Még 1843-ban is Erkel írja át Egressy Szózatát zenekarra, sőt 1844-ben a Hymnusz pályázatán Egressy Hymnuszát is, mely, mint tudva van, Erkel Hymnusza mellett a pályázaton háttérben maradt. Az alkotó ihlet nem egyformán szállja meg a lelket; Erkelnek a Szózat, Egressynek a Hymnusz nem sikerül. Énekkarra maga Egressy is képes átírni szerzeményeit. Erre nemcsak a Beteg leány, a Álért oly borús ? jó példa, hanem népdalait is énekkarra írja és énekkarral mutatja be. Iiné, a pataki diák, aki megkedveli a kórust s élete végéig gyönyörűségét találja benne. 1848-ban, mint annyi sok közt bátyja és Petőfi, Egressy Béni is honvédnek áll. Kápolnánál sebet kap. Alajd mint főhadnagy Klapka mellé Komáromba kerül, ahol is mint Szinnyei J. naplóföljegyzései fönntartották, fölszólítják a zászlóaljakat, hogy a zeaeértő tagokat szolgálattételre Vizer Leó őrmesterrel együtt Egressy Béni főhadnagy és zeneigazgató alá átadási jegyzékkel beosszák. Komáromban az ő főnöksége
