Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-05-26 / 42. szám

XXIII. IX. évfolyam.

42. szám

Szekszárdi 1913 május 26

Előfizetési ár:

Egész évre . ?él évre . .

Negyed évre . Egy szám ára

16 korona. 8

4 „

16 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön.

Egye* számok ugyanott kaphatód. Szerkesztőségi teleton-száiii18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II.

■löfizetéseket és hirdetéseket & kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féli könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon,

Szerkesztőség:

Bezerédj István-utca S. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő össze közlemények.

Kiadóhivatal :

Béri Balog Ádám-ulca 42.

Az előfizetési pénzek és hirdetések Idi küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre elör te küldik, 8 kor.

Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN.

Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Fü$$etlensé8i prosrammcsinúlás.

—lk. A függetlenségi pártok vezérei, alvezérei és praezumtiv vezetői hetek óta, jobb ügyre érdemes buzgósággal sürög- nek-íorognak és lázas igyekezettel dolgoznak a közös párt-programm megállapításán.

Együtt vannak a függetlenségi pártok szakács-művészei és verejtékes munkájukkal nem bírnak elkészülni, mert félnek, hogy a még kevésbbé Ínyenc ízlésű és gyomru közönség sem fogja az uj sütetü programmot bevenni.

A függetlenségi és 48-as párt innen- onnan már ötven év óta szerepel a magyar parlamentben és minél távolabbra tekintünk vissza, annál tisztesebb és dicsőségesebb a múltja.

Egy politikai párt programmjának, törekvéseinek ott kell lebegnie minden politikusnak ajakán, minden gondolatában, minden tettében a pártprogrammnak kell megnyilatkoznia. Az igazi függetlenségi politika irányzataiban és törekvéseiben nincs semmi homály, nincs semmi kétség, feltűnő tehát, hogy olyan keserves munkába kerül és még mindezideig nem sikerült a pártprogrammnak megállapítása.

Szinte hihetetlen, hogy évtizedek óta a politikai fórumon jelentős szepepet játszó pártok és vezérek, ne tudják körvonalazni avagy pontozatokba foglalni azt, hogy mi az ő politikai céljuk, mi az ő politikai kátéjuk?

Mi az oka, hogy ilyen egyszerű kérdés — mi a párt programmja ? — ennyire bonyolódik s annak megállapítása annyi titokzatos tanácskozást és fejtörést igényel ?

Bezzeg a függetlenségi párt alapítóinak nem okozott nehézséget a programm megállapítása, mert az a vezérek igaz meggyőződéséből és leikéből fakadt. Azok a vezérek a függetlenségi eszmék megtestesítését jelentették. A függetlenségi programm, a mely mint ideál minden magyar ember szivében él, jelenti a perszonál uniót, jelenti az önálló nemzeti hadsereget, az önálló bankot, az önálló vámot, az önálló magyar királyi udvartartást.

Ez az a programm, amely régebben nimbust és népszerűséget szerzett a pártnak és egykori vezéreinek, amelyet Irányi Dániel, Helfy Ignác, Herman Ottói stb. eszményi hevülettel, önzetlenséggel, nemes rajongással hirdettek. — Ez a programm — bár kivihetetlenségével minden reális politikus tisztában volt — kétségtelen varázserővel birt az egész országban és ezen eszményi céloknak hangoztatása és hirdetése volt a feladata magaslatán álló függetlenségi ellenzéknek a hivatása.

Azonban Irányi Dániel és társai nem akartak se miniszterek, se államtitkárok, se főispánok lenni.

És ebben az egyszerű igazságban van a megfejtése annak, miért olyan fáradságos, nagy az munka, amellyel most a függetlenségi pártok bábái és gyógykovácsai foglalkoznak, hogy miért késik annyira ennek a különben köztudatban élő programm- nak tételes megállapítása ?

A régi, tiszteletreméltó programmot ugyanis hamis álarc és cégér alá akarják bujtatni — vagyis fejlesztésre alkalmas, gyakorlatilag alkalmazható függetlenségi programmra törekesznek. — Mi ez egyéb, mint a nagy közönség tudatos megtévesztése — mint fából vaskarika.

Egyik lábbal a 67-es alapra akarnak állani, másik lábbal pedig a függetlenségi kurucpolitikára támaszkodni. Ebben az eljárásban nincsen egy fikarcnyi őszinteség, egy szemernyi becsületesség.

A függetlenségi jelszavakat és elveket fentartani és amellett megcsinálni a közös- vámszerződést Ausztriával, fölemelni a kvótát és az összes közös ügyeket változatlanul a régi alapon és keretben tovább csinálni, a delegációk összes követeléseit kielégíteni stb. ellenkezik a politikai erkölcs és politikai tisztesség követelményeivel.

A kormányképes függetlenségi politika nem egyéb burkolt elvtagadásnál és szemfényvesztésnél.

Tessék minden köntörfalazás nélkül, teljes nyíltsággal rálépni a 67-es alapra és megmondani a választóknak, hogy a függetlenségi programm ezidőszerint kivihetetlen. De tudatában lenni annak, hogy a függetlenségi programm megvalósítása az országot végzetes rázkódtatásoknak tenné ki — közgazdasági és hiteléletünk milyen összeomlására vezetett volna például az utóbbi másfél évben, ha véletlenül mégis kierőszakolják az önálló jegybankot — és ennek dacára ezt a gyakorlatilag keresztül nem vihető függetlenségi programmot hirdetni, illetve azt bizonyos elvi fentartások- kal körülbástyázni, nemcsak, hogy nem őszinte, nem becsületes eljárás, hanem ellenkezik az igazi függetlenségi politika minden hagyományával.

Az a magatartás, amely az egyik szemmel mindig a kormányképességre, a másikkal pedig a választók naivitására és hiszékenységére sandított, máris megteremtette, a maga gyümölcseit, a függetlenségi érzelmű választók nagy rétegeinek a függetlenségi politika és vezéreiből való teljes kiábrándulását. A régi dal és a régi dalnokok már nem találnak visszhangra; minden élesztgetési kísérlet hiába való, a függetlenségi politikusok elvesztették politikai hitelöket és a nagy közönség fásult közönnyel kiséri az ő kisded játékaikat. A már egyszer elvesztett bizalmat semmiíéle mesterkedéssel nem lehet visszahódítani.

Akár egyesülnek a függetlenségi pártok, akár pedig külön maradnak, akár létrehozzák a közös programmot, akár nem — a talajt elvesztették a lábuk alól mert nem volt elég erkölcsi bátorságuk teljes őszinteséggel a 67-es alap mellett szint vallani és örökös szofizmákkal, elvi fentartásokkal és kiáltványokkal mindinkább eltávolodtak az igazi . függetlenségi politikától. Hűtlenek lettek a 48-hoz, anélkül, hogy lett Volna bátorságuk a 67-es lobogót kibontani.

A bonyhádi mandátum.

Általános az érdeklődés, hogy ki fog ülni Perczel Dezső örökébe — hogy kié lesz a bonyhádi mandátum ?

Ennek a kérdésiek eldöntése természetesen első sorban a bonyhádi kerület választóinak Ítélő fóruma elé tartozik. Nehéz Perczel Dezsőhöz méltó utódot találni, akiben a politikai arravalóság egyesül a kerület és választói iránt való őszinte ragaszkodással.

És a bonyhádi kerület választóinak körében máris úgyszólván teljes egyértelműséggel megnyilatkozott az elhatározás, hogy kit küldjenek a parlamentbe.

Nem sokáig kellett keresniük — egész ösztönszerüleg, spontán érzéssel megtalálták azt a férfiút, akit teljes megnyugvással ajándékozhatnak meg bizalmukkal, aki mindenképpen méltó, hogy Perczel Dezsőnek legyen az utóda.

Ez a férfiú Simont sits Elemér, Tolnavármegye főispánja, aki egyéni kvalitásainál fogva a parlamenti szereplésre nagy hivatottsággal bir. Kiváló szónok, aki hosz- szas közszolgálati és közéleti működése alatt mint debatter is fényes sikereket ért el, aki a vármegyeházán kitűnő politikai iskolán ment keresztül, mert az ott elhangzott politikai vitáknak egyik erőssége és a politikai harcoknak egyik legedzettebb kardvivője volt, tudása, látókörének horizontja, temperamentuma, szervező és alkotó talentuma, a kczdolgokban szerzett bőséges tapasztalatai és alapos gyakorlati ismeretei, erélye, fegyelmezettsége és ambíciója egyenesen predesztinálnak a legszebb politikai pályafutásra.

Erős egyéniség férfias meggyőződéssel és rendületlen akaraterővel.

A bonyhádi kerülethez régi és gyengéd kötelékek fűzik, ott töltötte gyermekéveit és ifjúságát, ahol édesatyja egy évtizednél tovább a járás rajongásig szeretett főtisztviselője volt — és később is állandóan a legbensőbb összeköttetést tartotta fenn ezzel a kerülettel és annak közönségével.

Politikai meggyőződése a legszebb harmóniában áll a bonyhádi kerület és most elhantolt illusztris képviselőjének politikai hagyományaival. Ugyanis Simontsits is, mióta csak politikai kérdésekkel foglalkozik, tántoríthatatlan hive a 67-es alapnak és lelkének egész erejével öntudatos és igaz hive a minden utógondolat nélkül való legtisztább szabadelviiségnek.

Ezek után érthető, hogy a bonyhádi kerület választóinak figyelme azonnal Simontsits Elemér felé irányult, amikor az árvaságra jutott kerület betöltésére gondoltak. Közóhaja az egész kerület választó közönségének, hogy Simontsitsot nyerjék meg képviselőjelöltjüknek,, akivel szemben aligha akad majd valaki, aki kitegye magát a bizonyos nagy bukásnak.

Simontsits — mint értesülünk — a vele szemben legmegtisztelőbb módon kifejezésre jutott közhangulatnak engedve,