Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)

1913-03-31 / 26. szám

Ki a szövetkezet tagja lenni óhajt, annak a szövetkezeti törvény értelmében üzletrészt kell jegyeznie. Hogy a szövetkezet áldásait a legsze­gényebb ember is elérhesse, egy üzletrész 4 ko­ronában állapíttatott meg és ezen csekély össze­get is a tagok 4 év alatt 1—1 koronás részle­tekben fizethetik községi szövetkezetük pénztárába. Egyetlenegy üzletrésznek a jegyzése feljogosít mindenkit összes biztosítható állatjainak bejelen­tésére, valamint a tagsági összes jogok élvezetére. Mind en községi szövetkezet az országos központ kötelékében áll s azzal szoros kapcsolat­ban van. A központ szerződéssel jogositja fel a szövetkezetét a biztosítások felvételére és bonyo litására és magára vállalja a 372 százalékon felüli károk fizetését. A központ cégjegyezteti a szövet­kezete*, előlegezi neki a cégjegyzési költségeket, a hatóságoknál helyette eljár, működését támo­gatja és ellenőrzi, minden kérdésben tanáccsal, ntbaigazitással ellátja s az ügyvezetéshez szüksé­ges könyveket, nyomtatványokat díjtalanul adja. A szövetkezeti tagok biztosított állatállomá­nyának lépfene elleni, évenkinti, kötelező beojtásá- hoz szükséges rendes ojtóanyagot is a központ bocsájtja díjtalanul a szövetkezet rendelkezésére. Az ojtási költségeket pedig a biztosítási dijakból a szövetkezet pénztára viseli. Károk esetén, midőn a’ kirótt biztosítási dijak a tagoktól még nem gyűltek be, a Köz­pont előlegezi a szövetkezetnek kamatmentesen a kártérítési összeget, hogy a kiutalt kár minden egyes esetben azonnal kifizethető legyen. A községi szövetkezet ügyeit a megválasz­tott igazgatóság teljesen önállóan vezeti. Végül a Központ eszközli ki a szövetkezet részére a ne­talán elérhető államsegélyt. A Központnak ezen sokoldalú tevékenyke- déseért és a viszontbiztosítás fejében, minden szövetkezet, tagjai állatállományának biztosítási értéke után éven kint il20/^ kezelési, illetőleg vi­szontbiztosítási dijat fizet, amely a SVs^o-ig tér jedhető biztosítási dijakból nyeri fedezetét. A beszedett pénzt a községi szövetkezet maga kezeli, ügyeiben önállóan jár el. Biztosításra egyelőre csak szarvasmarhák vétetnek fel, 3 hónapos koruktól kezdve. A szövetkezetek a szorosan vett állategész­ség, de az állategészségügyi igazgatás szempont­jából is fontos missziót teljesíteni hivatvák, azokat lényegesen előbbre viszik, ami minden állattartó gazdának elsőrendű érdeke. A gondos felügyelet, az ismétlődő védőojtások, a szövetkezet költségén való gyógykezeltetés olyan faktorok, melyeknek jótékony hatása el nem maradhat. A betegségek­nek ellenőrzésével viszont a fertőző betegségek elleni küzdelem nyer szilárdabb alapot, hathatós támogatást. Köztudomású, hogy a betegségek eltitkolása óriási károkat okozhat és okoz. Mégis azt látjuk, hogy a törvényes megtorlások szigorú alkalma­zása ellenére is napirenden vannak az ilyen ese­tek. Okát az önérdekben könnyen megtaláljuk. A helyzet ugyanis következő : Ha az állatbinokos az elhullást bejelenti, abból reá ma semmiféle egyéni haszon nem há- ramolhatik, kárát pedig tetézik az udvarára eh rendelt forgalmi korlátozások. Ha viszont nem jelenti, ezen korlátozásoktól megmenekül és a megsemmisítés alól elvont testrészek értékesítésé vei még némi jövedelemre is szert tehet. Ezen fonák helyzetén lényegesen javítanának az állat­biztosító községi szövetkezetek, mert a betegség azonnali bejelentéséből az állatbirtokosra előnyök, haszon származik, a betegség bejelentésének el­mulasztásából, vagy elodázásából pedig kár, anyagi veszteség éri. Nemcsak törvények és rendeletek fogják tehát a bejelentés sürgős megtételére kö­telezni, hanem a mindent domináló önérdek is ezt fogja parancsolni, s ennek üdvös hatása el nem maradhat. S mert a szövetkezetek nemcsak az állat- egészségügy terén teremtenek előnyöket, hanem azok kebelében az állatbeszerzés és értékesítés is jól szervezhető és irányítható, a kisgazdáknak ily szövetkezetekbe tömörülése, sorsuk és anyagi helyzetük javítása érdekében felette kívánatos. S. L. TOLNAVÁRMEGYE éM M KÖZÉRDEK Városi reformok. A szombaton délután dr. Szentkirályi Mi­hály polgármester elnöklésével tartott, rendkívül látogatott képviselőtestületi gyűlés, melynek le­folyását más helyen ismertetjük, nemcsak igen érdekes, volt, hanem számos kör haszna intézke désével vonja magára a figyelmet,. Első sorban örömmel üdvözöljük az utcák Öntözése és tisz­tántartása ügyében hozott határozatot, amely végre szanálja és dűlőre viszi ezen régóta vajúdó, úgy a közegészség, mint a köztisztaság szem­pontjából igen fontos kérdést. :—A régebbi sza­bályrendelettel ellentétben, a tanács javaslatára, egyhangúlag elhatározta a közgyűlés, hogy a város összes forgalmasabb utcáit és tereit tavasz­tól őszig rendszeresen öntöztetni és tiszlogat- latni fogja.és a vele járó költségeket, — ami szin tén igen méltányos rendelkezés, felerészben az érdekelt háztulajdonosok (házadójuk arányában) fele részben pedig a város fogja viselni. Régi jogos panasznak veszi ezzel a határozattal és még inkább annak mielőbbi életbeléptetésével ele­jét a városi tanács, amely elismerést és köszöne­tét érdemel, ha ezen határozatot azonnal ételbe is lépteti, hogy a jelenlegi tűrhetetlen állapotnak, amely szégyenére válik a városi jellegnek, mi­hamarább egyszer és mindenkorra véget vessen. Hasonlóképpen igen helyes és Jontos a tanács javaslatára ugyancsak egyhangúlag elfo­gadott másik szabályrendelet,, amely a város ki nem kövezett utcáinak burkolását állapítja meg, ugyancsak felerészben az érdekelt háztulaj donorok, másik felerészben pedig a városi pénz­tár terhére. Ezen utcaburkolások fokozatosan és a fontosabb utcák sorrendjében lesznek végre­hajtva. Ezzel együtt lekerül majd a napirendről a kövezelváunszedés ügye, amely már évek óta húzódik és amelynek engedélyezését a kereske­delemügyi kormány már évek óta akadályozza. A város fejlődése, forgalma és a fogyasztó közönség érdeke a már elavult vámszedési jog alkalmazásának mellőzését igényli, mert az amúgy is megcsappant idegen forgalmat és szomszédos községek lakóinak idejövetelét kétségtelenül lé­nyegesen megcsorbitaná a kövezeti váuhszedés, márpedig nekünk az az érdekünk, hogy ne csök­kentsük és ne bénítsuk e forgalmat, ami hátrá­nyos a helyi ipari és üzleti életre és a köz­fogyasztásra, hanem, hogy inkább élénkítsük a forgalmat és városunk megközelít kelését min­den eszközzel előmozdítsuk. A harmadik fontos képviselőtestületi hatá­rozat az aszfaltjárda burkolatnak lényeges ki­terjesztése. Ez is helyes ; az utcák jelentősége és forgalma szerint kell majd ezen határozatot fo­kozatosan életbe léptetni, mert a teljesen félre­eső és jelentéktelen utcáknak aszfaltozása az illető háztulajdonosokat túlságos teherrel sújtaná és ezen utcák aszfaltirozását nem sürgeti a köz­érdek. Hisz igen szép volna, ha a város leg­kisebb és. legfélreesőbb utcáját is aszfaltburkolat­tal lehetne ellátni, azonban ez egyelőre kivihe­tetlen és az esetleg ennél szükségesebb reformok életbeléptetésétől idegenitené el a közönségnek épp azt a részét, amely legjobban szorult kímé­letre. A tanács javaslatát, az 5 éven belül ki- aszfáltozandó utcákat illetőleg, az előadó' városi mérnök helyes módosítással látta el, amely a kényszeraszfaltirozás alá kerülő utcák számát, azok forgalmi jelentőségére való tekintettel meg­felelően leszállította. Ennek keretében a belváros összes utcái és az újvárosi temetőtől egészen az alsóvárosi temetőig terjedő utcái is ki lesznek asz­faltozva. . .V9.1. 3 március 3 .-U y A közigazgatási bizottság jelentése. A közigazgatási bizottság havi ülésén tár­gyaltatott a miniszterelnök elé terjesztendő és a vármegyei, valamint a községi közigazgatás köré­ben előfordult jelenségekről szóló 1912. évi Il ik féléves jelentés. A jelentésből a következőket említjük meg. A rendőri büntető bíráskodásról, a véderőről, az uj adótörvényről s az azóta alkotott fontos tör­vények, általában a rohamosan fejlődő közigaz­gatás folytán a járási főszolgabírói hivatalokra háruló több munka elvégzésére a jelenlegi sze- ] mélyzet elégtelennek bizonyul s a temérdek munkát csak a hivatalos órák nagymérvű meg­hosszabbításával bÍrják elvégezni. Szükséges lenne minden járási hivatalhoz ' 1 — 1 irodasegédtiszti állás szervezése. Nagy s a következményekben ki nem szá­mítható baj mutatkozik a községi közigazgatás terén. Ugyanis a községi al és segédjegyzői állá­sokra kiirt pályázatok igen sok esetben eredmény­telenek s így ezen fontos állások vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak hosszabb idő múltán töltet­nek be. A baj oka abban látszik lenni, hogy a jegyzők fizetése nincs arányban a tőlük megkívánt magas képesítéssel, továbbá azon alárendeltségi, viszony­ban, melyekbe a törvény őket helyezte, noha ők a község szellemi vezetői. Szükséges leime teliét a fizetéseket a magas kvalifikációval s a drága­sággal arányba hozni, továbbá a jegyzői állás nívójának emelése. A vármegye közúti forgalma érdekében a Felső-Ausztriába hátrált. Károly főherceg azon­ban, ki már a háború kezdetén sem osztotta a háborupári; túlzásait, a balsiker által lehangolva és féltve a hadsereget egy bekövetkezhető na­gyobb katasztrófától, szeretett volna a háború­nak gyors békekötéssel véget vetni. Közeledést keresett'tehát Napóleonhoz s e végből vezér­kari főnökét a foglyok kicserélésének ürügye alatt hozzá küldé. A váratlan sikerektől elkapatott imperator azonban a küldönccel szóba sem akart állani s igy a közeledésnek mi eredménye sem lett. A francia hadsereg, miután az elővédnek Bessieres marschall alatt még egy kisebb ösz- szeütközése volt a Lajos főherceg és Hiller hadoszlopával, a Duna jobb pártján nyomult előre Bécs felé és útjában megakadályozni tö­rekedett a Duna jobb partján maradt seregrész­nek Károly főherceggel való egyesülését. Az osztrák hadoszlopnak sikerült azon­ban Ebersbergnél a Traun hídja mellett egy véres ütközetben Massena marschallt feltartóz­tatni s Kremsnél a Dunán átkelve a hidat maga mögött felégetni és Szent-Pölten táján a főse­reggel egyesülni. A francia hadcsapatok legelőbb Colbert lovas hadosztálya május 10-én érkeztek Bécs a mariahilfi külváros elé, maga Napoleon a sehőnbrunni kastélyba ütötte fel főhadiszállását. Bécset Miksa főherceg alig egynéhány ezer emberrel védelmezte. Miután a városnak a régi török időkből visszamaradt erődítménye­ken s a megerősített Lenghauson kiviil egyéb erődítményei nem voltak, sikeres ellenállásra alig lehetett kilátás. Miksa főherceg különben is tartván attól, hogy a francia ostromló tüzérség részéről ne­héz mozsarakkal és tarackokkal folytatott bom­bázás a város épületeiben tesz nagy kárt, sere­gével elhagyta Bécset, átkelt a Dunán, de maga mögött a hires Tábor hidat, melyet 1805-ben a franciák egy ügyesen alkalmazott csellel hatalmukba kerítettek, fölégette. Ez nagy csapás volt Napóleonra, aki ége.tt a vágytól, hogy a Regensburgnál megvert el­lenséget mielőbb felkereshesse és döntő ütkö­zetben egy végzetes csapást mérhessen reá. Előbb ugyanis most már egy nagy termé­szeti akadályt kellett leküzdeni. A teljes tavaszi áradásban levő Dunán az átkelés egy nagy hadsereg, ágyuk és társzekerek számára amúgy sem tartozott a könnyű dolgok közé a technika akkori nagyon kezdetleges eszközei mellet, meg­tízszereződtek azonban a nehézségek az által, hogy ezt az átkelést egy hatalmas tüzérséggel •rendelkező ellenségnek úgyszólván a szemei előtt kellett végrehajtani. Napoleon azonban, ki ekkor állott káder­jének zenitjén s ki eddig bámulatos szerencsé­vel küzdötte le a legnagyobb nehézségeket s a leggyilkosabb és legmakacsabb csaták is tu­lajdonképpen csak arra valók voltak, hogy hadvezéri dicsősége azokból még fényesebben ragyogjon elő, nem riadt vissza ezektől a ne­hézségektől sem. Nagy geográfiái tudása és éleslátása nyil­vánult meg az átkelési pontnak helyes megvá­lasztásában. Bécs alatt a Duna több ágra sza­kadva számos szigetet képez, melyek közül legnagyobb a Lóban szigete. Miután a sok sziget a hidverést annál is inkább megkönnyítő, mert a folyam több ágra szakadván, árja is sokkal gyengébb, sőt a szi­getek közt némely helyen a viz folyása oly lassú, hogy tó jellegét veszi magára, Napoleon ezt a helyet Gross Enzersdorffal szemben vá- lasztá az átkelés végrehajtására. Az átkelés eszközölhetése céljából két hi­dat készitettek. Az egyiket a nagy Dunaágon keresztül Lóban szigetére, a másikat a stadelani kis Dunaágo’n keresztül Lóban szigetéről a Duna balpartjára. Az osztrák hadak a Hillerrel és Miksa fő­herceg csapataival való egyesülésük után Bécs- től északra a Bisambergnél kezdtek gyülekezni. Miután május 20-án a Lasallenak lovas­ságból álló előhada a Duna balpartján össze­ütközött az osztrák lovasság egy előcsapatával, májúé 21-én szép és meleg tavaszi napon meg­kezdődött a francia csapatok átszállítása a Duna balpartjára. Május 2l-én délután 4 óráig, midőn a tulajdonképpeni harc kezdetét vette, mintegy 17000 francia gyalogos, 8000 lovas és 4000 testőrhadtestbeli katona összesen alig 30.000 ember kelhetett át még csak a folyam bal­partjára. Miután az ellenség még a stadelani Duna­ágon való átkelést sem zavarta, Napoleon már attól tartott, hogy Károly főherceg az össze­ütközés elől kitérni és Csehországba vissza­vonulni szándékozik. Károly főherceg eleinte tényleg nem gondolt támadásra, később azon­ban tartva attól, hogy Napoleon a Lóban szi­getén való átkelés után vele szemben csak ki­sebb erőket hagyva, fő erejével Bisamberg felé előnyomulva, a gazdag Csehország felé, amely a küzdő osztrák-magyar seregnek valósággal tárháza volt, visszavonulását elvághatná, elha­tározta a támadást, melyet hat hadoszlopban hajtott végre.

Next

/
Thumbnails
Contents