Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-03-21 / 23. szám
19]3. március 21. TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 gal elérhető volt, hogy a pénztári számadás az egyesület vagyonában 5536 korona 17 fillér növekedést mutat.“ A jelentéshez Kunffy Károly egyleti tag szólalt fel, érdekesen és szakszerűen fejtegetve az egyes községekben az Útmutatása szerint megejtett mtitrágyázási kísérletek eredményét, amiről a gazdaközönséget az egyesület megfelelő módon fogja tájékoztatni. A számvizsgáló bizottság jelentése az 1912. évi számadásokról úgyszintén az 1913. évi működési terv és költségvetés Molnár József titkár részletes ismertetése alapján jóváhagyólag tudomásul vétetett. Elnök jelenti, hogy Kclecsényi Ambró, az egyesület nagyérdemű és páratlan buzgóságu pénztárosa, 36 évi önzetlen és buzgó tevékenység után, magas életkora miatt állásáról lemondott. Simont sits Elemér főispán a legnagyobb elismerés hangján méltatta a lemondott pénztáros tevékenységét és érdemeit, biztosítva őt az egyesület összes tagjainak osztatlan becsüléséről és tiszteletéről, amire Kelecsényi meghatva mondott köszönetét. Egyúttal a közgyűlés Sass László alelnök indítványára Kelecsényit, aki már 1861 óta tagja az egyesületnek, az egylet tiszteletbeli tagjává választotta. Helyébe pénztárosnak Matzon Kálmán, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank pénztárosa választatott meg. Ezután báró Jeszenszky István, Kunffy Károly és Plascsok Gyula tagok ból álló szavazatszedő küldöttség előtt megejtetett a tisztujitás a következő eredménnyel: Elnök: Gróf Széchenyi Domonkos. Alelnö- kök : Sztankovánszky János, Sass László Igazgatóválasztmány : gróf Apponyi Géza, gróf Apponyi Sándor, Bartal Béla, Bernrieder János, Bernrieder József ifj., Bezerédj Pál, Blascsok Gyula, Csapó Dániel, Dőry Frigyes, Dőry Hugó, báró Fiáth Tibor, Forster István, Fördős Dezső, báró Jeszenszky István, Klimes Antal, Kollmann Gyula, Kovács Sebestény Endre, Leopold Lajos ifj,, Návay Emil, Óváry Ferenc, Perczel Dezső, Perczel Lajos, Pleszky Antal, Puly Iván, báró Schell József, Sigora Lajos, Simontsits Elemér, Tóth Károly, Vizsoly Ákos, Wilczek Sándor, Csiszár Zsigmond, Forster Zoltán, Horváth János, Knefély Ödön, Kunffy Károly, dr. Leopold Kornél, Nagy Ákos, dr. Sztankovánszky Imre, Wolf Henrik. Közigazgatási járásokból 1 — 1 kisgazda : Nyéki Mihály Szekszárd r. t. v., Gutay János duna- földvári járás, Kelemen Szili József dombóvári j., Eber Antal központi járás, Werner János simon- tornyai járás, Gábriel Ferenc tamásii járás, Szieb János völgységi járás. Számvizsgálók : Boross Zoltán, Fördős Mihály, Mártin József. Beosz. végrehajtó bizottságba : gróf Széchenyi Domonkos, Kovács Sebestény Endre, Molnár József. Ezután a közgyűlésen megjelent kisgazda tagok között, akik tagdijhátralékban nincsenek, Simontsits Elemér, Pesthíj Pál és Molnár Józsefből álló bizottság 525 korona értékű gazdasági gépeket és fogatos eszközöket sorsolt ki teljesen ingyen és pedig a következő kisgazdák között: Lang Henrik (Kistormás) trieurt, Szabó György (Szentlőrinc) szélrostát, Nyéki Mihály (Szekszárd) boronát, Gerhardt Henrik (Hangos p.) szecskavágót, Frei János Takler (^Szekszárd) ekét és Kehi Lajos (Kistormás) répavágót. A városi rendőrség fejlesztése. Lapunk múltkori számában már emlitést tettünk arról, hogy a belügyminiszter a városok rendőrségeinek fejlesztésére az 1912. évi LVIII. t c. alapján Szekszárd városnak 5000 korona államsegélut engedélyezett s utalványozott. Ezen államsegély elsősorban a városi rend őrségek legégetőbbnek mutatkozó szükségleteinek a kielégítésére fordítandó. Ilyen elsősorban a rendőrlegénység illetményének javítása, rendszeres rendőri szakoktatás, a polgári biztosi (detektív) szolgálat létesitése, a közbiztonság javítása érdekében u. n. rendelkezési alap rendszeresítése. A legtöbb városban a rendőrlegénység fizetése oly csekély, hogy a nehéz megélhetési viszonyokat tekintve azért a fizetésért megbizliató, jó s minden tekintetben alkalmas egyént alig lehet kapni. A redőrlegénység mostani fizetésrendezése azonban még nem végleges s amig véglegesen rendezve lesz, addig a legénység fizetésének legalább fejenként 100 koronával kell magasabbnak lenni, mint az állami és vármegyei szolgák, illetve altisztek fizetése. A legénység lakbére a szolgák részére megállapított lakbér ostálynak megfelelő lakpénze lesz s fizetés gyanánt 0—5 évi szolgálat után legalább 700 korona, 5 —10 év után 800 kor., 10—15 év után 900 kor. és 15 éven felüli szolgálat után minimális 1000 korona. A lendőr- altiszt fizetése pedig 0—5 évi szolgálatt uán 1100, 5—10 1200, 10—15 1300 és 15 éven felüli szolgálat után 1400 korona és a megállapított lakbér. A fizetés itt is a minimális összegben van megállapítva. Ezen illetményrendezésnek a kedvezményében csak azok a rendőrök részesíthetők, akik ténylegesen is rendőri szolgátra használtatnak fel. Azon rendőrök, kik szolgai, kézbesitői és egyéb teendők ellátására is használtatnak, azok status-viszonyai külön a helyi viszonyok figyelembe vételével rendezendők. Nagy fontossággal bir a rendőri szakoktatás. Felette fontos s egyik nélkülözhetetlen feltétel, hogy a rendőrök hivatásuk teljesítésében a fennálló törvények és szabályok szerint biztosan járjanak el. Ezen célt kívánja szolgálni a miniszter azon intézkedése, hogy Budapesten oktató tiszteket és oktatóaltiszteket képező tanfolyam állíttassák fel. Ezen tanfolyamra a városi rendőr- kapitány által kijelölt és a rendőrök oktatásával megbízott rendőrtiszt fog kiküldetni. A kiküldött költségei az államsegélyből erre a célra fordítandó összegből fedezendők. Az összeg nagysága a város lakosságának számától függ. így 5000 lakossal biró város 300 kor., 5 —10000 lakosnál ságának áldozatkész támogatását arra, hogy dr. Peslhy Pál földbirtokos, Uzdborjád község határában fekvő u. n. kazalosi ingatlanát, (174 kát. hold és 717 Q öl), 122,000 korona vételárért megszerezte. A pénzügyi lebonyolítás 1913 jannár 30 án megtörtént, amikor is a Jelzálogbank által ki bocsájtott 90,000 korona névértékű 4x/2°/o os községi £ kötvényeket 93 Va °/o'03 napi árfolyam mellett, február 1-i értékkel 84,150 koronáért váltotta magához a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank. Az ekként megvásárol ingatlan vételára után a gazdasági egyesületet a következő kiadások terhelik 50 éven át: 1. a 90,000 koronás törlesztéses kölcsön annuitása 4950 korona, 2. az 50,000 koronás jelzálog kölcsön évi 6 százalékos kamatja 3000 korona, összesen 7950 korona, amely tételből 3000 koronát a földmivelésügyi m. kir. minisztérium, 2000 koronát pedig a vármegye közönsége volt szives magára vállalni és igy az egyesületro magára csupán 2950 korona marad. A befüvesités nem fog terhet róni a gazdasági egyesületre, hogy annak költségeire a földmivelésügyi magyar királyi minisztérium 4000 korona, a vármegye közönsége pedig 6000 korona egyszer és mindenkorra adandó segélyt volt sZives biztosítani. A legelő üzemtervét a gazdasági egyesület már felterjesztette a földmivelésügyi minisztériumhoz. A gazdasági egyesület ezen vállalkozásának gazdasági jelentősége nem csupán a legelőre felvehető tenyészanyag mennyisége alapján mérlegelendő. Ennél sokkal fontosabb hivatása az üszőlegelőnek az, hogy mintául szolgáljon a községeknek és az úrbéri birtokosságoknak az osztatlan közös legelők feljavítása, kezelése és fentar- tása körül követendő eljárás tekintetében. Az az áldozatkészség és ügyszeretö jóindulat, amellyel a gazdasági egyesület az ezen intéz ményének létesítésében érdekelt tényezőknél találkozott, reménnyel biztat az iránt, hogy a gazdasági egyesület az üszőlegelőt olyan kezelésben részesítheti, amely ennek most jelzett és szarvasmarhatenyésztésünk fejlesztése körül sokra hiva tott szerepét biztosítani alkalmas lesz. Éppen ezért — ezen vállalkozásunk nagy horderejének tudatától áthatva — indítványozom, hogy Serényi Béla gróf, földmivelésügyi miniszternek és Simontsits Elemér vármegyei főispánnak jóakaratukért és messzemenő erkölcsi támogatásukért 5 a földmivelésügyi m. kir. minisztériumnak és vármegyénk törvényhatósági bizottságának pedig áldozatkész anyagi támogatásukért, Püly Iván m. kir. gazdasági felügyelő urnák a munkálatokban való szives részvételért ; úgyszintén a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknak a pénzügyi műveletek lebonyolítása körül tanusi tott előzékenységéért mondjon köszönetét a t. közgyűlés. A gazdasági egyesület anyagi helyzetéről a számvizsgáló bizottság számadást záró jelentése ad tüzetes felvilágosítást, itt elégséges lehet annak megállapítása, miszerint szigorú takarékosságálló haderőnek a franciákat két tűz közé szorítva Regensburgnál kellett volna egyesülnie. A fővezényletet a délnémetországi hadsereg felett Károly főherceg, a generalissimust, magának tartotta fenn. Olaszországba ugyan ekkor szintén tekintélyes haderő küldetett János főherceg vezénylete alatt. Miután a délnémet államok csapat kontingensei is csatlakoztak a francia sereghez az egymással szemben álló katonai erők meglehetősen egyenlők voltak körülbelül 10—20.000 emberrel lehettek az osztrákok előnyben. A hadiállapot a két osztrák-magyar hadseregnek Bajoroszágba való benyomulásával állott be. Ezt a hadjáratot, melyet a regensburgi 5 napos csata elnevezése alatt foglal össze a világtörténelem, első Napoleon Szt.-Ilonán tollba mondott memoárjaiban fényes hadvezéri pályája legragyogóbb részének, az itt elért eredményeket legfényesebb sikereinek nevezi el. Pedig eleinte a szerencse nem igen látszott kedvezni a franciák fegyvereinek. Berthier nem ismerve fel a helyzetet ura kettős parancsából az elsőt választá és jóllehet ekkor már bekövetkezett az az idő, midőn az első hadmozdulat kivitele elkésett, mégis az első parancsot, a francia haderőnek Regensburgnál való egyesítését akarta végrehajtani. A hadmozdulat azért volt elkésett, mert ekkor már az egész felsőausztriai inváziós hadsereg teljes előnyomu lásban volt és a Regensburg felé siető francia hadtestek* az egyenként való megverettetés veszélyének tétettek ki. Szerencsére azonban Napoleon, ki váltott lovakkal igyekezett a harctérre, már április hó 17 én Donauwörthben termett, rögtön felismerte a Berthier intézkedései következtében támadt veszélyt, megváltoztatta a kiadott diszpozíciókat és mindenek előtt az ellenség hadállásairól és hadmozdulatairól igyekezett tiszta képet szerezni. Az osztrák-magyar hadsereg főereje pedig most már fenyegetően közeledett. Mindjárt látni fogjuk azonban, hogy a rosszul alkalmazott takarékossági elv az osztrák-magyar hadvezetőségnél nagyon is meg- boszulta magát. Pénzkimélési szempontból a kémrendszer kifejlesztésére nem helyeztek súlyt, minek eredménye ezután az lett, hogy az osztrák-magyar hadsereg teljes tájékozatlanságban volt a francia sereg holléte és hadmozdulatai felől. Maga Károly főherceg Albert szász-tescheni herceghez írott leveleiben panaszkodik, hogy éppen semmi hirt sem kap az ellenség felől. Miután annyit mégis megtudtak állapítani, hogy a francia hadtestek egyesülése még be nem fejeztetett, hadmozdulataik főcéljául azt tűzték ki, hogy meglepik a szétszórt francia haderőket, igyekeznek a francia hadtestek egyesülése előtt elérni a Dunát, Donauwörth és Regensburgnál átkelni azon és egyesülve Kollowrath és Belle- garde Csehországból előnyomuló hadtesteivel, elözönlik hadaikkal Würtenberget, Észak-Bajor- országot és a többi délnémet tartományt. Az osztrák-magyar hadsereg előnyomulása négy hadoszlopban történt. A fővezér Károly főherceg eleinte a Hiller és Lajos főherceg által vezényelt hadoszlopnál, amely a működő nagy hadsereg balszárnyát képezte és amely számra is a legjelentékenyebb volt, tartózkodott, később azonban a közép hadoszlop vezényletét vette át. Április hó 15-én értek az Isar folyó elé az első osztrák csapatok Landshut városkánál. A város felett elterülő magaslatokat Deroy vezénylete alatt bajor csapatok foglalták el, melyek a folyó átkelési pontjait is védelmezték. Hatalmas tüzérségének védelme alatt átkelt az osztrák-magyar hadsereg az Isaron és néhány száz ember elvesztésével elűzte a bajor csapatokat. 20 mértföldre kiterjedő arcélben folytatta most már Károly főherceg az előnyomulást az Isartól a Duna felé és egyidejűleg erélyes parancsokat küldött a Csehországból jövő Belle- garde-féle hadtestnek a gyors előnyomulásra és arra, hogy egy erőteljes támadást intézve a Regensburg felé törekvő Davoust marsall csapataira készítse elő az osztrák-magyar hadak Regensburgnál való egyesülését. Napoleon azonban ekkor már kitűnő kémei és lovasságának felderítései következtében meglehetősen pontos értesüléseket szerzett az osztrák-magyar haderők holléte felől és sietett az időt gyorsan felhasználni. Activite et vitesse tevékenység és gyorsaság, ez a jelszó Írja marsalljainak. Neustadtná! akarta egyesíteni az egész hadsereget. Ideirányi- totta tehát Regensburg felől Davoust marschall hadtestét éí Augsburg felől Massena hadtestét. Ennek a kettős hadműveletnek úgyszólván az ellenség szemei előtt való végreh jtása nagy veszélyekkel járt és Napoleon fényes katonai tehetségének és bámulatos szerencséjének eredménye volt, hogy azt a legnagyobb sikerrel hajtotta végre. A hadmozdulat megkezdése a legnehezebb feladatot Davoust marsall hadtestere rótta. Ez a hadtest valósággal be volt ékelve a Csehországból előretörő osztrák hadtestek és Károly főhercegnek Regensburg felé nyomuló serege közé. S azonkívül előtte volt a Duna is, melyen át kellett kelnie, kitéve magát annak, hogy északról és délről egyszerre tamadtatik meg túlnyomó ellenséges erők által. (Folyt köv.)
