Tolnavármegye és a Közérdek, 1913 (23./9. évfolyam, 1-103. szám)
1913-03-21 / 23. szám
500 és 10000 lakoson felüli városoknál 800 korona. A városok közbiztonságának egyik nagy hiánya, hogy a legtöbb városnál nincsen polgári biztosi (detektív) állás szervezve. Az engedélyezett államsegélyből minden 10000 lakos után 1—1 detektiv állás szervezendő. Ennek fizetés» egyelőre 1400 korona és a XI. fizetési osztálynak megfelelő lakbér. Ugyancsak a közbiztonság fejlesztését kívánja szolgálni azon rendelkezés, hogy rendelkezési alap létesittessék és pedig oly módon, hogy az államsegélyből a rendőrkapitány kezéhez 0—5000 lakossal biró városban 200, 5—10000 300, 10—15000 400, 15—20000 500, 20—30000, 600, 30—50000 800, 50000 felül 1000 korona utalványoztatok. Ezen összeg a különleges és bizalmas rendőri kiadások fedezésére fordítandó s elszámolás tárgyát mint bizalmas dolgokra fordított összeg nem képezi. A folyósított államsegélyből elsősorban a rendőri szakoktatás költségei fedezendők, a detek- tivi állás szervezendő s a rendelkezési alap létesítendő, Az ez után fenmaradó összegből azután a rendőrlegénység fize ése javítandó. Ha a fenmaradó összeg nem lenne elég az emlitett mérvű fizetésrendezéshez, úgy a megmaradt összeg ara. nyához arányosan leszállítandó a fizetés emelés. Ezen rendezés és államsegély a rendőrség államosítását kívánja előkészíteni s vele a végle ges rendezésig a közbiztonsági szolgálat jelentékeny támogatást nyert.- 4 __________ A Garay-téri kút. Több oldalról érkezett hozzánk panasz, hogy a Garay téren ilevő kút szerkezete megromlott. Különösnek tartjuk ugyan, hogy az illetők, akiket a kút használhatatlansága károsan érint, ahelyett, hogy a város polgármesteréhez fordulnának, akinek e bajon segiteni nem csak joga, de hivatása is, lapunk szerkesztőségéhez folyamodnak. De közügyről lévén szó : természetesen szivespn állunk a közönség szolgálatára. Értesülésünk szerint megállapíthatjuk, hogy a Garay-téren álló kút már hórapok óta rossz állapotban van. A kút szerkezetében beállt zavar következtében oly nehezen lehet a vizet felszí - vattyuzni és oly csekély mértékben, hogy az valóságos emberkinzás számba megy és épen e körülmény miatt a Garay téren levő házak cse h ősége, akik e kút vizének használatára vannak utalva, egymás után mondanak fel, mert mem bírják el a kút szivattyúzással járó nehéz munkát. Minthogy a Garay-téren levő kút a város tulajdonát képező közkút, abban a meggyőződésben vagyunk, hogy e kút jókarban tartását és vizének könnyű hozzáférhetőségét biztosítani a város elmulaszthatatlan kötelessége. Épen ezért sürgősen kérjük a po'gármester urat, hogy e kút alapos kijavítását haladéktalanul rendelje el. Egyúttal gondoskodni kellene a városnak arról, hogy valamely célszerű újítással, elmés szerkezet beállításával e kút vize könnyen hozzáférhetővé és a kút gyakori elromlása, vagy elrontása elkerülhetővé tétessék, de csak a kút haladéktalan megjavítása után. Ha már 99 százalékos pótadót fizetünk, legalább a város közkutai legyenek jó és használható állapotban. Ez a legkevesebb!), amit közegészségi szempontból is megkívánhatunk. Ne várjunk e kérdéssel se a vízvezeték létesítéséig, se a visszafejlesztés nyélbeütéséig, Ezek mind a távol jövő kérdése. De a Garay- téri kút a jelen baja és azt most és azonnal kell orvosolni. fm. Háztartási iskola Szekszárdon. Felhívás a mélyen tisztelt szekszárdi hölgyközönséghez, az első szekszárdi háztartási iskolának érdekében. A magyar nő hajdanában hires volt arról, hogy jól értett a háztartás vezetéséhez, sőt a főzéshez is. Ez a jó hírnév újabb időben mintha kezdene liornályosodni. Bár sikerülne ily háztartási iskola által s ilyen ma már több városban van — vissza szerezni, feléleszteni a háztartáshoz, főzéshez való kedvet — mert hiszen a háziasszony által vezetett jó konyha a kellemes otthon megteremtésének s igy közvetve az igazi családi boldogság megalapításának egyik nélkülözhetetlen feltétele. TOLNAVAKMECtYE és a KÖZÉRDEK Mert tagadhatatlan, hogy a nőnek hódítani kell; de nemcsak a szivjósággal, szépséggel, hanem az általa készített Ízletes, jó ételekkel, illetve a jó háztartás vezetésével is. Ezért látogatják oly kedvvel a már sok helyen életbe léptetett háztartási iskola főző tanfolyamát, mert azt ma már sok szülő tudja, hogy leánya az iskolában nyert ismeretekkel még nem mehet neki az életnek, hiányzik neki éppen az ami őt háziasszonnyá kvalifikálja: a háztartás minden ágában való jártasság. A felszínen levő szociális kérdéseket a háztartási iskolák részben megoldják, mikor a modern irányzatok által magasztos hivatásától elvont nőt vissza vezetik oda, hová rendeltetése fűzi: a családhoz. Ha igaz, hogy az emberiségnek egyedüli kincse a családi boldogság, amelyet gazdag, szegény egyaránt elérhet, úgy a háztartási isko Iák ezt akarják, mikor a nőt azokra az ismeretekre tanítják, melyek őt igazi háziasszonnyá képesítve leikévé teszik a családnak. Mert a háztartási iskolában nemcsak a főzést tanulják, hanem, hogy miképen kell és lehet takarékossággal is finom izü, jó eledeleket készíteni, illetve, hogyan kell jövedelmünk és igényeink között a harmóniát fenntartani, amivel előkészítjük, alapját vetjük meg a jövő boldogságnak. Nem a nő kezében van-e a család boldogsága? Ha igen, nem a nő tehet-e legtöbbet a család boldogitásában, melytől pedig a nemzetek nagysága nem független. íme itt a háztartási “ iskola nemes feladata. A háztartási iskola sok oldalú képzését nem is részletezem, de a feladatok között első helyen a főzés elméleti és gyakorlati tanítása lesz és hogy miként lehet kevés költséggel Ízletes és tápláló eledeleket készíteni és takarékoskodva háztartást vezetni. Vajha nemes célunkat sokan elismernék és jóakaratulag támogatnák ezt az ügyet, mely ma már az egész magyar társadalomé. Szekszárd, 1913 március 7. Tóth Piroska.* *Bővebb felvilágosítással szívesen szolgálok lakásomon Béri Balog Ádám-utca 37. szám (a volt ovoda épület), A beiratás kezdődik március 25-ikén és tart április 10-ig. Beiratási dij 5 korona, a tandíj 50 korona. lljabbl néprajzi és régészeti kutatások. A múlt napokban, egyik délután egy tanuló fiatalember keresett fel azzal, Hiogy ő olvasta a fészerről irt tanulmányomat s ő tud egy kerek- gunyhót Tolnamegyében is, amelyben télen- nyáron pásztorok laknak. O legalább úgy emlékszik reá, hogy az olyan gunyhó, amilyenről én azt Írtam, hogy már nincs Tolnamegyében s ajánlkozott, hogy lefényképezi számomra. Ezt az ajánlatot ugyan nem fogadtam el, mert a fénykép csak illusztráció a pontos leíráshoz, azonban örömmel és köszönettel * fogadtam értesítését s most újólag megköszönöm; mert a múlt szombat délutánján kirándulva az általa megjelelt irányba : Decs község határába, a Terézianum uradalom legelőjére, s bár ott ugyan nem volt kerek- gúny hó, hanem nyeregtetős, nem is a szorosabb értelemben vett pásztorok tanyája, hanem kaoász gunyhó volt, azonban mellette egy régóta keresett téli sertésállást, sertésakolt találtam, amely alkotmány — miután a kerekkunyhót és szerkezetét, berendezését ismerem, — többszörösen felülmúlja értékben és érdekességben azt, amiért tulajdonkép oda elindultam. Ez az állás egy nagy csűrbe számára van berendezve. Alaprajza tökéletesen egybevág az aklos fészer alaprajzával, maga az állás egy és ugyanaz, mint a fészer. A kettő közt a különbség az, hogy mint a hogy a fészernél leirtam, a nyugoti és északi oldalon széna vagy takarmányszalma kazlak képezik a falat, délen és keleten nyitott, ennél a sertésállásnál hasonlókép nyűgöt és észak felöl van a fal, de ez földhányás, sánc és mögötte közvetlenül egy méter mély árok vonul, ennek az ároknak a két vége pedig egy méter magas sáncba megy át Ez a földsánc az állás előtt ép úgy vonul, mint a fészernél a ru- dakból összeállított akol. A sánc tetején gyalogút van, melyen a kanász sétálhat és vigyázhat a nyáj felett. Ha ezt az állást, sáncolásával és árkolásával együtt, kissé távolabbról nézzük, úgy hogy együt- 1 tesen betekinthetjük az egészet, * akkor kicsiben, 1913. március 21. egy sáncvonallal és árkolássa! körülvett gyűrűs földvár alapját, szerkezetét láthatjuk. A magyarság sátrai, téli szállásai is hasonló gyűrűs sán- colásokkal voltak körülvéve egyenként s az egész törzs székhelye külön is nagy gyűrűkkel, az úgynevezett avar fji/őr vagy 7ijűr ükkel, magyar „guepű“ vei, melynek nkapuu-\a is volt és csakugyan ennek a sertésállásbeli sáncnak is van egy átvágása dél felé, mintegy ki- és bejáró. Lehetnek, akik megmosolyogják ezt a levezetésemet ; de erre azzal felelhetek, hogy az ősmagyar pogány vallás ráolvasó igéinek és imamondásainak töredékeit ma már csak a falusi kisgyermekek játékainak kiolvasó versecskéiben találjuk meg s ebből szedegeti össze a magyar folklorisztikai tudomány az ősvallás sajnos, gyér maradványait, épugy az ősmagyarság lakás és települési viszonyait az ilyen pásztormaradványokból szedhetjük össze, ezek beszélnek hozzánk az ősi mu'tról. Egy másik érdekes kutatásom Harc községben történt. — Ugyanis Csőri Ferenc harci jegyző figyelmeztetett, hogy a községi lakosok egy hosszú, barlangszerü üregről beszélnek, mely közvetlen a falu felett levő „várhegy“-en vonulna keresztül ; több nyílása van s az idősebb emberek gyermekkorukban jártak is benne, — de messze bemenni nem mertek. Mivel egyébként is bizonyos régészeti ásatási ügyben a harci polgárokkal megbeszélni valóm volt, múlt vasárnap kirándultam Harcra. — Hazulról vittem magammal három fáklyát és Harcon felfogadtam három ásóval és kapával ellátott napszámost. Néhány a várhegy alatt lakó öreg embertől kérdezősködve, mindannyian megerősítették, hogy ők gyermekkorukban jártak a barlangban ; két nyílása volt, de már beomlott. Az egyik bejárat, az úgynevezett „vaskapudnál van. Ez a vaskapu tulajdonkép a hosszú várhegy átvágása, melyen át közlekednek, ki a zombai országúira; a nyílás a koc.siut fölött mintegy 6—7 méter magasan, a hegynek déli felén volt. A másik nyilás pedig a hegy déli végén, a Sió - Kapos fölött, mintegy 15 méter magasan. Először ezt a helyet ásattam s mindinkább több érdeklődő csatlakozott hozzám, kik megerősítették, hogy gyermekkorukban bent jártak s igy reménnyel ásattam, hogy legalább az egyik bejáratot fel - tárathatom. Annyira mentüok is, hogy egy ember bebújhatott, kinek egy fáklyát nyújthattunk be. Az üreg elég tágus volt belül, úgy hogy többen bebújhattak, de a nagy omlás miatt tovább hatolni egyelőre nem lehetett. Ekkor a hegytetőn át a vezetőkkel a vaskapunál levő nyíláshoz mentem. Ez alkalommal a szőlővel teljesen beültetett hegytetőn három helyet jeleltek meg, ahol állításuk szerint nagy kerek behorpadás volt és akkora nyilás, hogy egy gyermek beférhetett. Regenten, az 1860—70 es években ez a hegy legelő volt s akkor ők, mint őrző gyerekek, egymáshoz kötözött borjuköteleken eregették le és húzták fel egymást, de messze távozni nem mertek. A szőlők közt járva keresztül át, minden lépésnél bronzkorbeli mészbetétes edények töredékei hevertek a felszineo. — Kérdésemre azt a választ kaptam, hogy mikor a legelőt felosztották, felforgatták szőlőnek és igen sok edény került elő, amiket összetördeltek, ezeknek a maradványai I a cseréptöredékek. Igazuk volt. Wosinsky Mór is múzeumunk mészbetétes edényeinek nagy ré szét innen szerezte ; ámde az első eredeti forgatás az 1870 es években és a 80 as évek elején tör tént, amidőn még nemcsak a muzeum nem volt, de Wosinsky sem foglalkozott terjedelmesen a régészettel. — Rengeteg mennyiségű edény ment tönkre, amig Wosinsky is oda ért s ő a barlanglyukakról sem tudott, mert bizonyosán megásatta volna. Szóval a vizsgálatból kitűnt, hogy ez a várhegy valamikor praehistorikus időbeli nagy fazekastelep volt. Ezek után elérkeztünk a másik nyíláshoz. Itt Újvári nevű öreg ember volt a vezető, aki megmutatta a nyilás helyét, a part oldalban, melyet ő maga temetett be s állitasa szerint ez lett volna az igazi bejárat. Mivel a nyílások olyan feltárása, hogy aránylag kényelmesen be lehessen jutni, hosszabb ideig való ásatást kívánt, ünnepnap lévén, a további kutatásra nézve megkértem a jegyző urat, hogy fogadjon fel hat munkást, akik az omladékokat valamelyik hétköznap el távolitják, még pedig ott, ahol Újvári kijelelte.. A munkások kedden és szerdán dolgoztak s én 1 szerdán mentem ki ismét a helyszínére. Az UjváriTekintetes Jánoshalma, 1912. december 9. szép, jó s Weiss uraknak Baja. Fogadják hálás köszünetünket a hálószoba és ebédlő bútoraikért, melyet 1912 Julius 13-án és 14 én vettünk. Egyben tudatjuk Önökkel, hogy bútoraikkal úgy minőség, mint kiállítás tekintetében nagyon meg vagyunk elégedve és mindenkinek, ki és tartós bútort óhajt vásárolni, a legjobban ajánlhatjuk. Tisztelettel: Bükk Mihály és neje.
