Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-25 / 103. szám
XXI. (VII.) évfolyam. 103. szám Széke zárd, 1911 december S3 Előfizetési ár: ■Egész évre . .16 korona. •Fél évié .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ E*y szám ára • . 16 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kívül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heftenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség : Bezeréd) István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot -érdeklő ft«»«** közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak. ha az előfizetést egesz évre előre beküldik. 8 kor. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Karácsony. — Irta: Rausz Alajos, cikói plébános. — Betlehem tájára holdvi'ágos fényes éj terül. Nyugszik az élet néma, szent nyugodalomban s álmodik az alvó emberiség sejtelmes, nagy jövőről. Hűvös szellő lebben át az alvó természeten s valami szent titokról suttog halkan. Az égbolt ezer csillogó szemével őrködik az alvó világ fölött. Tündöklő fénypontok röppentek szerte az éjszakában és nagy messzeségben csodálatos szép ének hangj i csendül. Szent éjszaka ez . . . Es Betlehemben, egy rongyos istállóban, isteni gyermek születik. Jászolban nyugszik... A betlehemi éjszaka kihajnalodotr, bibor- fénnyel árasztotta él a földet, az alvó emberiség sejtelmes álma valóra vált: megszületett a Szeretet és angyali szó röpült át a világon: békesség a földön a jóakaratu embereknek! . . . A szeretet a békesség talaja és a békesség a szeretet virága A szeretet és a békesség szent misztériuma a betlehemi éjszakán keletkezett; az volt az emberiség újjászületésének éjszakája. Azóta az angyal szava, mely a szeretetet és a békét hirdeti, minden karácsony estéjén megcsendül, cseng, cseng az egész éjszakán, beleszövődik az emberek álmába s a hajnali misére szóló harangszóban oszlik el szerte e világon. És az emberek szivükben békével és szeretettel mennek a karácsonyi szent miséié. A betlehemi angyalok szava csendül meg abban a kis csengetyüben, mely karácsony estéjén jelzi a gyermekeknek, hogy itt járt a kis Jézus, ajándékot hozott a jóknak, ime, odarakta a karácsonyfa alá vagy fölaggatta aranyos-ezüstös ágaira. És mikor a kicsinyek ajkán fölcsendül az üde gytrmeki szív ártatlan örömének, boldogságának, elragadtatásának édes nevetése, kacagása, az is az angyalok szava : szeretet és békesség legyen köztetek. A felnőttekben pedig visszhangra kél a gyermeki kacaj csengése, velük örvendünk, köztük gyermekekké leszünk, romlatlan szivüket ezen az estén magunkban érezzük, gondtalan, árnyatlan, fellegtelen korát életünknek visszaképzeljük; jók vagyunk, a szeretet és a béke lakozik szivünkben, lelkűnkben, megbocsátunk mindenkinek, senkit sem akarunk bántani, az önzés démona elhallgat s valami végtelen jó érzés hatja át egész valónkat; elmerengünk az édes hangon, mely bensőnkben cseng, cseng folyvást. Ez az angyalok szava . . . Karácsony ünnepe, hacsak egy napig is, a béke, a szeretet ünnepe. Ünnep a palotában, ünnep a nádfödeles kunyóban. Az istenfélő szivében és az elégedetlen lázongó lelkében, mely ezen az ünnepen lecsendesül, meglágyítja azt a szeretet. Van-e valaki e világon, ki ne szeressen valakit vagy valamit? Ha nincs más, ott vannak gyermekkorának emlékei, arra gondol szeretettel. Szomorúak, gyászosok talán; de nincs emberi élet olyan, hogy ne csillant volna meg rajta esak egy pillanatra az örömnek legalább egy vékonyka sugara. S ennek a pillanatnak emléke is megcsendül karácsony estéjén a szívben — s ez is az angyal szava. Nem a szokás, vagy a divat késztet rá, hogy ajándékot adjunk karácsony estéjén, hanem az angyal szava int, a szeredet mondja, hogy adjunk a gyermekeknek, a kis Jézus, a nagy szeretet nevében, mely vele született e világra a betlehemi jászolban. A pásztorokat is az angyal szava intette, hogy örvendezzenek, mert megszületett az isteni Szeretet. És a szegény pásztorok elvitték amijök volt a kis Jézusnak — ajándékul. Ez volt az első karácsonyi ajándék szívből, szerétéiből. Nincs irigység ezen a szép ünnepen, eltakarja a Szeretet. A szegény nem irigyli a gazdag drága, fényes ajándékát. Boldogan szedi össze megtakarított fillérein, amit övéinek szánt, mint a szegény pásztorok egykoron s a Szeretet boldogító tudatában adja, amit adhat. Némuljon el tehát még a politikában is a visszavonás, a pártoskodas szava, mikor Annak születését ünnepeljük, aki vérét ontotta mindnyájunkért s ki szent örökségül hagyta ránk. hogy egymást szeressük; kor, rang, társadalmi osztály, faji es felekezeti korlátok nélkül szeressük. Ahol a szeretet, ott a béke, ahol a béke, ott a boldogság! Ezt hirdeti a nemzetek nyelve és hite. E't hirdette az angyali szózat Jézus születésének éjszakáján, Betlehem környékén, ezt hirdeti karácsony ünnepén szerte a földtekén s hirdeti most, örökké, folyton-folyvás t. Mert szeretet nélkül nincs béke, béke nélkül nincs boldogság! És mily kevés kell a megelégedett boldogsághoz karácsony ünnepén, mikor a megajándékozott nem az ajándék értékét nézi, hanem a szivet, melyben gyengédség, figyelem vagy hódolat fakasztotta a szeretet ajándék virágát. A megelégedettség az embernek legdrágább kincse. Ha csak egy baráti szivet is a magunkénak mondhatuak osztatlanul, egész nyíltságában, őszinteségében : már van valamink, amiért élni erdemes. Hallgassunk a békéthirdető angyal szavára ne esak karácsony ünnepén, kedveseink körében, de mindig és mindenütt, hol emberemberrel, érdek-érdekkel áll szemben és ne a rideg önzés legyen tetteink vezére, hanem a szeretet, mely nélkül nincs boldogság a földön. Legyenek az emberek jóakaratuak, békeszeretők, igazságosak, akkor békesség és boldogság leszen mindenki számára a földön és dicsőség Istennek a menyekben! Ezt hirdeti az angyali szózat karácsony éjszakáján. Garoy János ifjúkori kiadatlan versel. — Közli: Bodnár István. — Lassanként kinyílnak úri családaink leveles ládái, a gondosan, majdnem hermatice elzárt levéltárak. Nemrégiben hírt adtunk arról a nem csekély irodalmi nyereségről, amelyhez a Csapó Vilmos kir. kamaras által kiadott, a báró Augusz Antal levéltárból való Liszt levelekkel jutottunk? E ttÖTÍyv ismert:téseköt jeleztem már azt is, hogy báró Schell Jozset utján ugyancsak az Augusz féle levéltárból erdekes Garay-reliquiák kerültek hozzám felhasználás végett. Szekszárd jeles költőjének, Garay Jánosnak ifjúkori versei ezek, amelyek eddigelé tudtommal sehol meg nem jelentek. A repülni akaró költő első szárny- próbálgatásai e versek. Köitói müveknek talán zsengék, irodalomtörténeti szempontból azonban egészen érdekesek, mert bevilágítanak a 16 éves Garay János egesz belső lelki világába, sejtetik, sőt már teljes valójában élénkbe állítják az ő későbben kifejlett ertéKes egyéniségét, szép lelkét, nemes gondolkozását s itt-oit a már-már megcsillámlo vénáját is. Gtray Janos korán, már 14 éves korában kezdett verselgetni. Természetesen az akkori primitív irodalmi viszonyok között — amikor Szekszárdra még csak 2, mond, két nyomatott újság járt, hamarosan hire futott a verselgető fiúnak. Minden szüle büszke gyermekének korán fejlődő tehetségére. Az öreg .Garay is örömtől eltelten mutogatta fia írásait, sőt, amint az öregnek nálam levő kézirata bizonyitja, meg le is irta a gyerek egyes dolgait, például az iskolai dolgozatul Írott meséket és személyesen vitte el az idősebb Augusz Antal föszoigabiro- hoz, ki nagy tekintélyű, irodalomkedvelő férfiú volt. Később talán már ném annyira a szülei büszkeség, mint inkább a kényszerűség is hajtotta az öreg Garayt, hogy fianak támogatókat, partfogókat szerezzen. Az ő anyagi sorsa ugyanis nagyon szomorúra fordult, fiát nem segíthette s az alig 16 éves Garay János már maga tartotta fenn magát, igy bizony nem igen csodálható, ha a vármegye jobbjai között pártfogókat — mondjuk ki, az akkori poéták szokásai szerint — mecénásokat keresett. A verselgető fiú költeményeket irogat tehát Augusz Antalhoz, Csapó Dánielhez, kik bizonyára anyagilag is gyámolitgatták. Első nagyobb müvét, a Csatárt 1834 pedig Csapónak ajanlá, ki aztán Pesten kifizette a költemény összes kiadási költségeit, anélkül, hogy erről Garay csak tudott volna is. Az öregebb Augusz Antal'is bizonyára segítette anyagilag a fiatal költőt. Bizonyság erre a kezeim köze jutott reliquiák egyike: ' *Hálaadó Verseset, mellyel Tekintetes~ Augusz Antal ur alázatosan tiszteltetik « Annyi bizonyos, hogy a nagy műveltségű s az akkori varmegyei eleiben nagy szerepet játszó idősb 'Augusz Antal már akkor szép reményeket fűzött a fiatal Garayhoz, erre mutat az, hogy gondosan összegyüjtögette a neki kéziratban bemutatott költeményeket, amelyeket aztán fia, a költőnél öt évvel idősebb báró Augusz Antal is Kegyelettel őrizgetett, Így maradtak fenn ezek az erdekes reliquiák. amelyek között ott van egy : »Bat, Janya és Leányvár* című, 32 írott oldalas hosszabb elbeszélés, a fentebb mar említett »Halaado ver^ sezet«, továbbá a költőnek első, nyomtatásban megjelent »Emlekáldozat« cimü müve, »amellyel nagyérdemű, Fő Tisztelendő Igazgatójának és Tanítóinak áldozik a pécsi királyi Gimnasiumban lévő iffiuság 1828*. - Terjedelmére s a versek szamát tekintve, legnagyobb a 44 oldalra terjedő füzet, amely a következő Címmel büszkélkedik : »ijfjoncz Múzsámnak Apoll' oltárán tett első áldozattya ajánlva Tekintetes Nemes Augusz Antal ZJrnak, több tt: Uradalmak ügyészinek, T. N. Tolna Vmegye Tábla Birájának etc. nagy tisztelettel 1828 lti\9. Garay János a Pécsi köt- tőség tanulóinak egyike. A füzet belől mottóval kezdődik : »Édes, de egyszersmint terhes vándorlással keressük tárgj unkát, kemény bajvivással.< Ányos Pál. s benne a következő versek foglaltatnak»: 1. Ajánlás Tekintetes Augusz Antal úrhoz, Nagy tiszteletre méltó Úrhoz. 2. A Múzsához. 3. Az alkony, 4. A holdhoz. 5. Dicső Nemzetem Nyelvéhez. 6‘. A 7. A Barátságnak. 8. Irigyem- nek. 9. Búcsú vétel Barátomtól. 10. Tekintetes Csapó Dániel Úrnak, T. N. Tolna Vmegye első Vice Ispánynak, Nagy Regyességü úrnak, 11. VILLaX FerDInánD' Apát Urunk' Látogutásá- sának Tiszteltét OLtárára Intézett Pécsi Verse-
