Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-25 / 103. szám
TOLNA'VARMEGYE és » KÖZÉRDEK 1911. december 23. Tolnovűrmesye snzttosdíi úilapotn n parcellázd;! Idz didit. (1890-1900.) _ Irta : Daróczy Alndár. Igen tiszte t Szerkesztő Ur! Fogadja kérem őszinte köszönetemet azért, hogy — mint egy év előtt, úgy most is, —[ újból helyet szíveskedik adni becses . lapjának hasábjain e dolgozatomnak, mely varmegyénk gazdasági életének első alapjaival, az itteni birtokviszonyokkal és mezőgazdasági termelésünk legjelentősebb ágazataival foglalkozik. Számadataim, melyekre fejtegetéseim során támaszkodom és melyekre némely helyen következtetéseimet alapitom, leginkább a múlt század utolso évtizedéből és kevésbé a legutóbbi időkből valók s' igy természetszerűleg nem a mái állapot képét mutatják. Az impulzust azohban, hogy e dolgozatomban tárgyalás alá vett kérdésekkel bővebben foglalkozva, az 1890—1900-ig terjedő decenium agrárviszonyainak legjelentősebb részét vázolom s azt most közrebocsátom, az a közgazdaságilag rendkívüli hbrderejü tény adta meg, melyet köznapi nyelven parcellázási láznak nevezünk. Vármegyénk földmegoszlásának a múlt század végéig nagyjában állandó jellegű képén parasztságunknak életerős vagyongyüjtő képessége s ezzel együtt megnövekedett földvásárló kedve nagy változásokat okozott. Az a sok nemesi nagyobb közép- és kisebb méretű nagybirtok, mely régi tulajdonosainak kezén varmegyénk szociális és gazdasági életét oly tipikussá tette, az utolsó tiz év alatt jó részben a kisbírtok és kisebb terjedelmű paraszt-középbirtokok sorai közé vonult vissza. A társadalmi és gazdasági rétegek erőviszonyai között ezzel nemcsak a régebbi vezetőosztályok terhére bekövetkezett negativ eredményt szemlélhetjük, de egyúttal a termelési tényezők és eredmények, valamint a mezőgazdasági művelési ágak felcserélődése terén is mélyreható változásokat állapíthatunk meg. Rideg objektivitással kívántam tehát a bekövetkezett uj gazdasági korszak előtti gazdasági életünknek mindinkább homályossá mosódó jelenségeit és állapotát megvilágítani, hogy hűséges krónikása legyek azoknak az időknek, melyeken az uj gazdasági és szociális alakulások kíméletlen könyörtelenséggel gázolva át, egy kezdődő gazdásági újabb berendezkedés alapjait vetik meg. Hogy jól fogtam-e fel dolgozatomnak irányát és helyesen vontam-e le következtetéseimet, nem tudom. De ha vármegyénk az elmúlott gazdasági életperiodusa iránt csak némi figyelmet is tudtam kelteni, úgy hiszem, hogy munkám nem volt hiábavaló. Budapest, 1911 december 15. Kiváló tisztelettel Daróczy Aladár. I a) A birtokok megoszlása. A vármegye 611,004 kát. holdnyi földjét az 1895. évi mezőgazdasági statisztikai összeírás szerint összesen 41,828 ónálló gazdaság mivelte. A földbirtokosok, földmivesek és bérlők összes száma volt vármegyén! ben 24,523, mely a gazdaságok %>-ában 58 63ö/o-nak felel még. A gazdaságok összes számából a legnagyobb százalék esik az országos átlagnak megfelelően a törpe gazdaságokra, (1—5 holdig) melyeknek száma 25,951 gazdaság, 41,083 holdddal ; ezeket követik második helyen a kis gazdaságok (5 — 100 holdig)' 15,653 gazdaság 249,743 kát. holddal; közép gazdaságok (100 100U holdig) rohamosan lecsökkenő'számban I 53 at találhatunk; ezeknek összes terjedelme 53,119 kát. hold ; mig végül a nagy gazdaságok közül; (1.000 holdon felül) már -csak 71 foglalja el a vármegye területét, de 219,548 holdnyi rend- .kívül erős terjedelemben. Vagyis a gazdaságok összes számából esett gazdaságaink közül a Duna jobb partján átlag* a törpe gazdaságokra 62"04% » 37‘42% , 0 3 7% E^zel szemben a gazdaságok összes terű létéből esett a törpe gazdaságokra 7 29% * 4432% » • 9-43°/0 » 38 96% 608% 39 20% 1116% 43-56% a kis 57 75% 41-47% 0 56% a kis a közép . • » a nagy » Miként e viszonyszámokból láthatjuk, vármegyénk területen a nagy birtoknak igen magas arártyszámával találkozhatunk. A nagy gazdaságoknak a miive’és alá*t álló területekben való részesülési aránya, bár kisebb a Dunámul átlagos arányszamánál, vármegyénkben még mindig oly magas összeggel szerepel, mely leg- kevésbbé sem közt üti meg a birtoktesteknek egyetemes gazdasági szempontok szerint való eszményi tagozódását A nagybirtok vármegyénknek több mint % ad részét foglalja el és pedig határozottan a Középbirtok rovására, mely | vármegye területében még 10%-alsem részesedhetik. Ma már a parcellázások folytán még e csekély számarány is jelentékenyen csökkent. A kis gazdaságoknak absolut arányszáma és a gazdaságok területében való' ' részesedése inkább mondható kedvezőnek, amennyiben ezek a vármegye területének több mint egy harmadát teszik. Mivelési ágak szerint és viszonyszámoka nagy - . » 0 lg ' 0 22% ban a birtokok következőleg oszlanak meg: szántó kert lét s z beült. ő 1 ő parlag legelő c rdő nádas terméketlen a törpe birtok 62-1 3-2 3-3 14-7 11 — i -5 0-2 . ’0‘1 3 5 a kis » 801 1-0 79 3 7 2 9 2-3 0-3-0 2 1-1 a közép » ■6 7 7 05 82 1 0 05 13.3 4-4 0-9-3 2 a nagy » 53-4 0-3 7-5 0-2 00 15*7 18-0 '0-6 3 9 A szántóföldek, legmagasabb arányában a. (a dunántúli átlag 14%). A szőlőgazdaságoknak kisbirtok részesedik 80 1%-a1, mely összeg a Duna jobb partjának kiszámított 72 6% anál jelentékenyen magasabb. A törpe és középbirtokok szántóföldjének megoszlási aránya néhány %-nnyi különbséget mutat csak fel, s mindkettő a dunántúli átlaggal csaknem egyezik, mig a nagybirtokaink javára irható szántóföld-terület csaknem l$°/o-al kedvezőbb a Dunántúli átlag számná1. Törpe gazdaságainknak a szemtermelés, után legjelemzőbb kultúrája a saelő, mely a kipusztult területeket is számba véve, csaknem 25°/o-át, tehát egy negyedrészét foglalta le e birtok réteg területeinek. Nem szabad azonban itt felednünk azt, hogy ezek az adatok az 1895. évi gazd. összeírások felvételei, s igy a parlagon heverő szőlőbirtokok ily magas viszonyszáma az ezen évi állapotot öleli fel, midőn o. filloxera pusztítása folytán beállott területi hanyatlás legmélyebb pontját érte el. Vármegyénk lakosságának a szőlőtermelés iránti szenvedélye magyarázhatja csak meg a törpebirtokréteg e túl nagy szőlőterületi °/o-át jelentékeny hozamai, jóminőségü boraink, s a I betelepítésre felhasználható lankás hegyoldalak és magasan fekvő homokterületeink egyaránt voltak természetadta meghonosítói és terjesztői ama törekvéseknek, melyek a lakosság minden rétegét a napszámostól fel a kis városi tisztviselőkig, apróbb Szőlőbirtokok megszerzésére és betelepítésére buzdították. Egy két év óta azonban a munkáskéz előteremtésének kérdése jelentékenyen emelkedett, föld- és napszámárak, nemkülönben a szőlő trágyázásának megnehezült módja a törpebirtok rétegébe sorozódó szőlőtelepítések lazát alaposan csökkentették, s ezzel ellentétben megteremtették a szőlőbirtokok kezdődő nagy üzemét. A kis- birtokon már nem mutatható fel a szőlőgazdasagoknak ily számottevő térfoglalása, mert itt már a törpegazdaságok szőlőterületének csak Va-ével találkozunk, mig közép és a nagybirtoknál e százalék, különösen az utóbbinál,, alig számbavehető. A kerti földeknek hasonló arányszámban való tagozódását állapíthatjuk meg a fenti kimutatásból. Bár törpebirtokainknál a kerteknek zök’ Igaz fiúi áLDozattya. 12. Ajánlás Barátaimhoz. 13. Ki a boldog. 14. Az emberi sors álhatailansága 15. Krisztus Urunk születésén. 16. Egg rest tanulóra. 17, Anda/gás. 18. Tisztelendő Pantl Istráng Úrnak, midőn első miséjét olvasná. 19. Lantos Dali a tavasz élébe. 20. A mezei élet boldogsága. Horátz. Epod. II. 21. Bony: Perc*el Antal Barátom halálára. Összesen tehát 21 vers. Az ilyen ifjúkori szárnypróbálgatásban persze nem szabad keresni valami magasabb költői ihletet, formai kiforrottságot, mütöké'yt, azonban az akkori irodalmi iskola szabályai szerint jól megcsinált versek ezek, amelyek nem sértették, sőt egyben másban xki is elégítették az akkori fejlettebb irodayni -ízléstjsV Mindenesetre érdekes látni egy Tö éves ifjú lelkének forrongását, bátortalan rtpüleSét, tapogatózását. Még nem tud szabadulni teljesen az iskolában hallottaktól s lelkében, mint a lágy viaszban — mélyebb nyomokat hagy egy-egy olvasmány. E verseken is meglátszik az akkori irók hatása. »Bat, Janya és Leányvár« Kisfaludy regéi nyomán születik. Maga a történet elég naiv, regényes, de már szép verselési ügyességgel, ritmus érzékkel van megírva. Rímei itt- ott gondosan összecsengnek, találunk benne alliterációkat is. A többi verseken is érezhető az akkori irodalmi iskola, de még semmi sincs bennük Vörösmartyból, ami azt bizonyítja, hogy Vörösmarty irodalmi hatása az iskolai oktatásban nem fellépésével egyidejűleg*, de jóval később következett be. A pécsi poézütanár s ennek nyomán a poéta Garay ekkor még Ányos Pálnál és Kiss Jánosnál tartanak. De beszéljenek maguk az érdekes reliquiák,* amelyek közül ez alkalommal hármat mutatok | be az eredeti ortográfiával. Később sorra kerül valamennyi költemény. Garay tisztes emléke s e kétségtelenül értékes irodalmi kísérletek megérdemelnek annyit, hogy legalább a hírlap hasábjain a nyilvánosság levegőjére jussanak. E versek nem az örökkévalóságnak készültek, de annyi értékük mindenesetre van, hogy abban a nagy pantheonban — a magyar irodalomtörténet fennmaradt emlékei között megillető helyet találjanak. Ajánlás Tekintetes AugUSSZ Antal Úrhoz, Nagy tiszteletre méltó Úrhoz, Oh! égi szent fény végy kebeledbe ma! Adgy versezö toliamba elég erőt. Egy bátor érzést, melly szivemből Sarjadozik, kijelentve zengek: Antal! Minervának híve, dicső fia! Oh! Te vagy ez, kit fennyen emelve zeng Múzsám, kinek nagy tisztelettel Tiszteli zsámolyodat dalában, Illik, hogy első légy, kinek áldozik, Ki olly kegy essen nézsz zenegésire, Oh! hajtsd le hozzá bölcs füled', hajtsd, S adgy kegyes eggy szemet énekének. Itt van kívánságod’ betelésire, Szentelve Néked, ’s bő kegyeidnek é Kisded csomó virág, vegyed hát Jó névén azt, amit olvasándasz. Tekintsd szivemben sarjadozó heves Erzésimet már, ’s vedd ki titokjait: Szivembe zárva léssz örökké Ezt fogadom, s Néked áldozom fél. Láss számtalan vígság’ közepette nagy Jóságokat még, follyon él életed A lét’ szerencsésbb gyönyörébe, Messze kerüljön a bu zivatarja; Száljon meg a Menny Úra malasztival, ’S örökre száljon! — száljon a békésig Bölcs’séggel ékes homlokodra, ’S ezt az örök jutalom kövesse!! Végtére ismét ezt rébegem, vegyed Tőlem szivessen többször is, ám noha Csekély, de ön’ szivednek énnye Kjszte reá, ’s magasabb reményem. — Bonyhádi Perczel Antal Barátom halálára. volt Au?. 23-án élete 15. évében 828. .... Tub Tlt» dijjnio* alt»* Virgil. Megholt! — keserves fátumák árjai! — Megholt barátunk! — a kiben életünk Szebbik virágját látta nönni, Durva homájj födi drága testét.
