Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-27 / 17. szám
2 den, ami él, nemhogy uj életet teremtenének ott is, ahol eddig fű se nőtt. A parlamentnek munkaképessé tétele a legsürgősebb föladat, melyet csakis a házszabály revízióval érhetünk el. Olyan házszabályra van szükségünk, mely honorálja a mai idők igényeit, mely útját állja mindannak, ami tétlenségre kárhoztatja a képviselőházat. Ennek a revíziónak az ellenzéki pártok sem állhatják útját, mivel a közelmúlt meggyőzött a parlamenti párturalom váltakozó rendszerének lehetőségéről. Ez a szigorított, csak a hiábavaló időfécsérlést kizáró házszabály éppenugy szolgálja a kisebbség, mint a többség érdekeit, mivel a kisebbségből is lehet többség és mindennél fontosabb, hogy a képviselőház dolgozni tudjon. Ameddig a mostani többség hozzá nem lát a képviselőház szabályainak átalakításához, nem tekinthetjük a parlamentet annak, aminek lennie kell, a nemzeti érdekek letéteményesének, az igazi törvényalkotás házának és bármily kényes természetű legyen ez a revízió, bátran, öntudatosan, bölcs előrelátással kell azt megcsinálni, mégis szigorúan őrködve, hogy az osztrák törekvések ellensúlyozására mindenkor megmaradjon a parlament ellentállásának ereje. De ha továbbra is úgy működik parlamentünk gépezete, mint most, akkor tönkremegy a parlamentárizmus maga és enne.< rombadőléséért a közvélemény csakis a többséget vonhatja majd felelősségre, mely a mai állapot föntartásával veszélyezteti az ország legfontosabb érdekeit. Bánffy Dezső báró. A magyar közélet egyik nagy férfia: Bánffy Dezső báró napok óta haláltusáját vívja. Eredeti vonásokban gazdag és érdekes egyéniségének legpregnánsabb tulajdonságai: megalkuvást nem ismerő, törhetetlen szabad- elvüsége és a legerősebb nemzeti érzéstől átitatott sovén magyarsága, fajszeretetc. Politikai pályafutásának voltak nagy és szép sikerei, eredményei, diadalai, de voltak fogyatékosságai, árnyékot körülrajzoló pontjai is. — De az ő neve és emléke mellett le kell szögezni azt a napjainkban annyira ritka erényt : az 5 minden időben változatlanul helyt álló és az ellenkező áramlatokkal bátran dacoló demokratikus, testestől, lelkestől szabadelvű és szinmagyar poliA holdvilágnál egyformának látszó homok- felszint kelet felé hosszú, sötét folt szakítja meg. Az ott oázis. Úgy tetszik, mintha a hold mögötte kelne fel. A szélek felé egy-egy magányos pálma szilhuettje sötétlik, mintha csak azért állna külön a többiektől, hogy őrködjön felettük a veszedelmes éjszakán. Néha tűz villan fel a pálmák sűrűjében. Csak megvillan, azután eltűnik ismét. Ilyenkor egy-egy száraz ngat;dob rá élesztője. Nagy messziről úgy tetszik, mintha csillag gyulladt és aludt volna ki rögtön. Az oázisban emberek vannak, sőt egy egész tribü. Onarghla népe tartózkodik ott sátraival, lovaival, tevéivel és asszonyaival. Az oázistól pár kilométerre egy másik, sokkal kisébb és fehér foltot világit meg a most felkelt hold. A fehér folt '— sátrak, akik ott vannak — egy escadron chasseur d’Afrique. A oázis népe szövetségese a franciának s fedezetül kérte a lovascsapatot ellenséges^ törzsek támadása ellen. A borzalmas koncert nem zavarja se az oázis lakóit, se az escadron embereit. Csak a kiállított őrszemek vizsgálják erősebben a tájat s emelik fegyverüket lövésre készen. Nem először hallják ezeket a hangokat s a megszokás elveszi a borzalmat. Hanem az oázis szélén dühödten horkol, ágaskodik félelmében, egy pálmatörzshöz kötött paripa. Szerszáma s a nyereg elárulják, hogy katonaló. Magas, erős termetű férfi közeledik hozzá csititó szóval. Megveregeti, megsimogatja fejét. — Bon dieu 1 Mit félsz ? Itt vagyok én is . . . A paripa, mintha értené gazdája szavát, elcsendesedik, csak az idegesen rázott zabla csörgése árulja el, hogy nem teljesen nyugodt. A magas termetű férfi aztán újra ott hagyja megnyugtatott állatját. Visszatér a hatalmas »fig barbari« mögé, ahol két ölelő kar fonódik TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK tikai magatartását. Az utóbbi években az általános választói jog eszméjének lett apostola és az országos ligának elnöke. Elmúlása súlyos veszteséget jelent a demokratikus haladás és a reformtörekvések mindinkább elhalványodó irányzatára. ... Bánffy Dezső báró 1843. október 28-án Kolozsváron született. Már korán lépett a politikai pályára. 1869-ben Belső-Szolnokmegyében balközép programmal fellépett képviselőjelöltül, de kisebbségben marad, 1872-ben szintén. — 1875 ben Szolnok-Dobokamegye, majd 1883-ban Besztercze-Naszódmegye főispánja lett. 1890-ben a főispánságról lemondott. 1892-ben a szilágy- somlyoi kerületben képviselővé választatván, a képviselőház többsége az elnöki székbe ültette, még u. a. évben vbt. tanácsos lett. A Wekerle- kormány lemondása után 1895. január 15 én miniszterelnökké neveztetvén ki, uj kabinetet alkotott, amely a még függőben levő egyház- politikai törvényjavaslatokat törvényerőre emelte s azok békés végrehajtását biztosította. 189S. őszén az ellenzék obstrukciója folytán nehéz helyzetbe jutott. 1899. február 26-án beadta lemondását, mely alkalommal a Szent-István:rend nagykeresztiét kapta. Ekkor néhány évre az aktiv politikától visszavonult és. folyóiratokba irt cikkeket. 1904-ben időközi választáson Szeged város I. kerülete képviselővé választotta és megalakította az »uj-párt«-ot, Széli Kálmán és Tisza István kormányával szemben erős ellenzéki álláspontra helyezkedett. 1905-ben a koalícióhoz csatlakozott és a vezérlő-bizottságban jelentős szerepe volt. A katonai kérdések miatt kilépett a koalicióból, 1905-ben Pápa város és Szeged 1. kér. választotta képviselővé, ez utóbbit tartotta meg. 1906-ban és 1910-ben ugyanezen kerület választotta meg. Budapest, Zágráb, Szamos- ujvár, Dés, Varasd, Marosvásárhely, Jászberény, Kolozsvár, Belovár, Eszék, Szentes és Nagybánya városok díszpolgára. Az egyetemes ref. konvent és zsinat világi elnöke, a református egyház erdélyrészi kerületének főgondnoka. A Bezerédj-szobor ügyéhez. Régen volt, de ma is aktuális a megemlítése ... Valami évkönyvet szerkesztettünk. Sorra jártuk az írókat és poétákat. így kerültem Váradi Antalhoz, megyénk szülöttéhez. Hivatalos szobájában (a szinészeti akadémia igazgatója volt akkor) tettem nála tiszteletemet. Szívesen látott. És szívélyessége fokozódott, amikor megtudta, hogy tolnamegyei vagyok. Sok kedves, kellemes emléket elmondott, amik szülőmegyéjéhez fűzik. De a visszaemlékezésből kiemelkedő volt egy disszonáns hang is. — Nem szeretnek, nem becsülnek, mint a megye szülöttjét .. . Nem panaszkép mondta, de — láttam — jól esett lelki fájdalmát kiöntenie. a nyaka köré szerelmesen. — Nincs baj Az oroszlán-orditástól félt egy kicsit... — Azután csókok özöne következik. Valamelyik pálmabokorban egy kis láthatatlan madárka kezd trillázni. Csak halkan, gyengén, hogy meg ne zavarja a csendet. Egy másik ágról rövid, szaggatott pettyegés felel neki s alig hallható; suhogás, mint mikor egy kis szárnyás másik ágra szállva, megüt egy-két levelet. Most már egy helyről hallatszik a halk trilla is, a még halkabb pettyegés is. A teljesen feljött hold, érzéketlenül a saharai éjszaka szépségei iránt, egykedvűen folytatja útját a ragyogó csillagtábor között. Csak a két kis madárka riad fel hirtelen s figyel a tova rohanó paripa után. Charles kapitány vágtat a síkon, csendesen nyugvó százada felé. Az ott maradt fehérburnuszos nő sokáig néz elvágtatő szerelmese után. Pedig nem sokáig láthatja. A paripa dobogását is alig hallja már, azért csak néz abban az irányban, elmerülve, másra nem' ügyelve, hátha láthatja még egy pillanatra azt, aki éjszakánként megteszi érte ezt a veszedelmes utat. Hirtelen egy kéz nyomását érezi vállán. Ijedtében halkan felsikolva fordul hátra. Egy szintén fehérburnuszos alakkal találja magát szemben. — A kaid felesége — susogja kétségbeesetten. A másik nő szétvonta fátyolét. — Igen, én vagyok, Onarghla kaid felesége. Mit keres> Ben-Hamizra jegyese éjjel a pálmás szélén, egyedül, fedetlen arccal ? Felelj Helima. A fiatal nomád leány meghajolt s az asszony humusza szegélyét ajkaihoz vonta. — Azt hallottam, hogy csak az éjjel szedett keserű fűtől gyógyul meg a beteg" kecske. Az enyém beteg .. . — Hazudsz! — csattant föl az asszony ldíl február 27. — Azután sok mindent elmondott bizalmasan, szeretettel. És niinden igazolta a fájdalom jogosultságát. . .. És itt álljunk meg egy pillanatra. Most ujult ez fel emlékezetemben, amikor olvasom, hogy a Bezerédj szoborra gyűjtött összeg annyira megnövekedett, hogy a szobor elkészíttetésének ideje elérkezett. De tovább is szólott a hir ». . . és a szobor elkészítésével X, Y szobrászok bízattak meg.« És ez az, ami a fent elmondottaknak megemlítését időszerűvé teszi. Megértettem Váradit. És mégis úgy éreztem, úgy gondoltam, hogy nem lehetnek hálátlanok, vagy —mondjuk — elismerésnélküliek azok, akik annak bölcsőjét körülállotik, aki megnőve, megerősödve, sasszárnyakkal tör az ég felé. A gyermek sikere a szülő büszkesége. A nagy közönség elismerése, dicsőség a gyermekeknek s közelállóinak egyaránt. Ma máskép érzek. Ma átérzem Váradi szavainak teljes jogosultságát. Indokolt lett volna úgyis beszéde, ha panaszkép hangzott volna el és nem a fájdalomnak szava lett volna. Ma belátom azt. Meggyőz erről a hir. ». . . és a szobor elkészítésével X, Y szobrászok bízattak meg.« Hogy kik, az teljesen mellékes. A fő és egyedül szémbaveendő az, hogy annak következtében, hogy valaki vagy valakik meg- bizatást nyertek, lehetetlenné vált, hogy más bárki is, aki rászorultnak érzi magát a szobor elkészítésére, ambicionálja magát a kivitel megbízásának elnyerésére. Ez is mellékes körülmény, ha (és ezt aláhúzzuk) nincs közelállónk, akit serkenteni, buzdítani, sőt tovább megyek, törekvéseiben támogatni kötelességünk 1 Nem arról van szó, hogy ha van ilyen közelállónk, akkor minden egyébre való tekintet nélkül bízzuk őt meg a szobor elkészítésével. Nem, azt távolról sem kívánjuk. De viszont nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy teljesen kizárjuk azt a lehetőséget is, amely szerint a szobor elkészítésére pályázhatna. Beszéljünk világosan, Kisfaludy-Stróbl Zsigmond, az ifjú szobrásznemzedék egyik legtehetségesebb és legjelesebb tagja. — Művészi tudása, eredeti felfogása, gondolatai megvalósításának módja, a legszigorúbb kritikusok elismerését és dicséretét is kiváltotta. Ma nincs művészeti kiállítás, amelyen Kisfaludi-Strobl szobrai ne szerepelnének, sőt többet mondva kevés van, ahol ki ne tüntetnék. Ma már elismeri mindenki jeles művészi kvalitását. Szobrait újabban az állam vásárolja meg, ami — tudjuk — nálunk szintén kitüntetésszámba megy. Ennek a fiatal művésznek, aki egyik legjelesebb portréistánk, négy éve van műterme. —• Vidékről és fővárosból a legelőkelőbb körökből is kapja a megrendeléseket. Egyik legutóbbi müve Szent- irmay dalköltőnek síremléke. Újabban pályamüveket készít, amitől eddig ,sok megbízatásának kivitele tartotta vissza. És erről mindneki hangja. — Nem keserű füvet szedni jöttél ide a beteg kecskédnek. A leány dacosan nézett rá. Előbb tűzpiros arca elsápadt. ' — Azért. A kaidné felkacagott. Bántón, élesen, dühösen. — Hol van hát a keserű fü, amit szedtél a beteg állatodnak ? Megrázta erősen a leány vállait, mintha birkózni akarna vele. — Hol van hát az a fü ?. . . Helima nem tudta megérteni az asszony szenvedélyes kitörését. Majd én megmondom, hogy miért jöttél ide — folytatta amaz. — A kedveseddel találkozni. Tudom, mert láttam. A leány most már elfeledte, hogy kaidja feleségével áll szemközt. Most már nem félt. Hisz’ kedveséről volt szó. Ellökte magától az asszonyt. — Kémkedtél utánam ? Onarghla kaid felesége úgy tesz, mint a legutolsó rabnő ? Mi közöd hozzá?. . . Az asszony szemei nagyot villantak. De nem sértő szavaktól. Hangja rekedten csengett az indulattól, mig válaszolt. — Mi közöm hozzá ?-------— Az, hogy én is szeretem a te kedvesedet. Én is . . . Helima nem tudott válaszolni a meglepetéstől, az ijedtségtől. — 0 is szereti — susogta . . . Hirtelen az az érzés fogta el, hogy valami nagy veszedelem fenyegeti őt is, kedvesét is. Ösztöne megsúgta, hogy ez a szép, erős, szenvedélyes asszony el akarja tőle rabolni kedvesét. Ez a gondolat fölkeltette benne a dacot. Erőt adott neki. Nem fog engedni a kaid feleségének, bármily hatalmas is. Inkább meghal.
