Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-09 / 12. szám
XXI, (VII.) évfolyam. 12. szám. Szekszárd, 1911 február 9. TOLflAVÁRH EGV E ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre . . Fél évre . , Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér. Bliöfizetéseket és hirdetéseket a kiadóit vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer c hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi telelon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : , Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telefon. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselőház ülése. Budapest, február 9. d. u. 2 óra. A képviselőház ma délelőtt Kabos Ferenc elnöklésével ülésezett. Gsemez István, függetlenségi figyelmezteti a közös bank védőit, hogy ne kisebbítsék a külföld előtt hazánk gazdasági életrevalóságát. A javaslatot nem fogadja el. Andrássy Gyula általános figyelem között állt fel szólásra. Lukács pénzügyminiszterrel polemizálva idézi Tisza István grófot, aki kijelentette, hogy egy ország csak akkor lehet független, ha gazdaságilag erős. Jól tudja ő, hogy gazdasági megerősödés nélkül lehetetlen az önálló bank felállítása, hangsúlyozza azonban, hogy az 1867-iki törvények nem teszik lehetetlenné az önálló bankot és az önálló gazdasági berendezkedést. Védelmébe veszi a koalíciós kormányt az ellene emelt támadások ellen és csodálja, hogy most annyira támadják a koliciós kormányt, holott kétségtelen, hogy a koaliciós kormány csak azt tette, ami az adott viszonyok között a lehető legjobb volt. Elfogadja a javaslatot. Lukács László pénzügyminiszter reflektál Andrássy Gyula gróf beszédére és kijelenti, hogy ő sohase vonta kétségbe a függetlenségi párt jogát arra, hogy a gazdasági önállóságért küzdjön, ő csak azt mondta, hogy a függetlenségi párt a kormányon ez önállóság elérésére semmit se tett. Elfogadásra ajánlja a javaslatot. Lukács beszéde alatt az elnök több ellenzéki zajongó képviselet rendreutasitott. Deésy Zoltán személyes kérdésben tett le'- szólalása közben Kabos Ferenc elnök meghatott hangon jelenti be, hogy Mayländer Mihály fiumei országgyűlési képviselő, a képviselőházban hirtelen elhunyt. Az összes képviselők felállva hallgatták meg az elnök bejelentését és annak indítványára elhatározták, hogy az ülést berekesztik, ami nyomban meg is történt. A katasztrófa Andrássy Gyula gróf beszéde közben állott be és az pártkülqnbség nélkül a legmélyebb részvétet keltette. Távirataink folytatása a Hírek között. Közutáink. Tolnavármegye mindég kiváló gondot fordított közutjaira. Határozottan sok tehát a tendencia azokban az újabban itt-ott megjelent hírlapi közlésekben, amelyek úgy tüntetik fel a helyzetet, mintha mi közútjaink jósága és talán a kiépített kilométerek száma tekintetében az ország vármegyéi között az utoLsdrhelyen, kullognánk. Szó sincs róla. A fitymálni, gáncsolódni s mindenben ellenzékieskedni szeretők orrát egy kicsit felizgatta a még csak képzeletben létező alispáni automobilnak benzin-szaga. s ennek, az abszurd kifejezéssel élve : szag- hallucinációnak hatása alatt születtek meg az utaink rosszaságáról a fővárosi és vidéki sajtóban világba eregetett állítások. Pedig ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismerni, hogy intéző köreink minden lehetőt elkövettek, sőt ma is elkövetnek a helyzet javítására. Kevesen tudják, hogy az elsők közé tartoztunk az országban, ahol a régi közmunkaváltságról áttérőleg, a ma is érvényben levő utadótörvény rendelkezéseit a legapróbb részletekig, a legpontosabban végrehajtották. Elsők voltunk a közutak törzskönyvezésében, az egységes útépítési teivek elkészíttetésében s ha jól emlékszem, Tolnavármegye már akkoriban elhatározta az összes vármegyei közutaknak egyszerre való kiépittetését, amikor erre a célra, az úgynevezett nagy állami beruházásokról még szó sem volt. Kiváló., érdeme van e téren a vármegye egykori alispánjának, Simontsits Bélának, ki hetekig tartó utazásokat tett közútjaink érdekében, hogy a való helyzetet ott a helyszínen megismerhesse. S ami a költségvetés keretén belül elérhető, ma is mind megtörténik. így az elmúlt évben is a költségvetésen felül a megtakarítások terhére az alispán intézkedése folytán 36 kilométernyi ut lehengereltetett. — A völgységi járásban is a legjobban kifogásolt bonyhád—zombai és tabód—lengyeli közút már a folyó évben kiépítés alá kerül. A bonyhádi vasúti utat azonban jókarban tartani óriási forgalma miatt makadám-rendszerrel teljes lehetetlen, az állandóbb kiskóbufkolat "pedig 240 ezer koronába kerülne. Útjaink olyan kiváló szakerő buzgólkodása folytán, mint Alacs műszaki tanácsos, a szomszédos vármegyékéhez képest igazán kitűnőik. Vannak ugyanis a közelben vármegyék, hol a múlt évre szánt kavicsmennyiség beágyazva még máig sincs. Persze, mindennek a pénzhiány az oka, ott is! Vannak tehát minálunk is jogos és még ki nem elégített kívánságok, de hát ez másutt is igy van. A kiépítési tervezet egységét — célszerűségét is talán — olykorEllácska . . . A homloka, mely gyilkos lázban égé, Fehér, kihűlt, hideg; Örök-imára vannak összetéve A pajkos, kis kezek. Jaj! Csendes lett a zord halál csókjára A gőgicsélő száj . . . Fehér bimbót lopott a Nirvánába A fekete király 1 A bús, a hűs nászágyra hull, sűrűn hull, A könny és a virág, Sugárzó, büntelen homlokra simúl A szűzi mirtusz-ág. »Ne sírjatok, hisz véget ért már bajom, Ne sírj, apám, anyám! A mennyországban, Istenkénéi lakom, Ő majd vigyáz reám. Ne sírjatok! Az Istenkét megkérem, S mondok sok, szép imát: Hogy minden bútól óvja kis testvérem’, S édes anyát, — apát!« Összekulcsolva nagy, örök imára Fehér, pici kezed . . . Imádkozzál mindnyájunkért, Ellácska! Aludj ! . . . Isten veled! Keszeőkúthy R. B. Képek a múltból. — Irta: V. Feje» György. — VIII. Akik egymást áttérltettéh. Nagytótfalu ma is éppen oly közel fekszik Siklós városához, mint régen. A tyúkok átjárnak egymás határába; a kakasok is felváltva költögetik a lakosokat. Csakhogy a tájék panorámájába nagy változás történt! Ma már nem nyúlnak a magasba a siklósi karcsú minarettek csillogó félholdjaikkal; valamint, hogy Nagytót- faluban sincs meg a fából összetákolt imaház, az egyetlen harangocskával szerénykedő gerenda állvánnyal — hanem e helyett kőből épült, bádoggal födött magas torony jelzi a csillaggal, hogy az ősök unokái laknak ott, mint a néhai való jó Siklósi Mihály uram által a »magyar vallás«-ra térített apák maradékai, szám szerint mintegy 400-an ... A török világ Baranyában is beállott. A Hedzsira 938-ik esztendejében, Zil-hidzse hava 18-ik napjan (1532 julius) Szulejmán szultán győzhetetlen hadai elfoglalván Siklós várát — az egész környék a mozlimé lett! Ebben az időben, amelyből eseményünket kihámoztuk, t. i. az Urnák 1592-ik évében már egészen beleélték magukak a lakosok a változott viszonyokba s elég békésen éldegéltek a nagytekintélyű bégek kormánya alatt elannyira, hogy az alsóbb rendűek, úgy a török, mint magyar részről még bensőbb viszonyba is kerültek egymással; összebarátkoztak. A gyakori érintkezés — amely sok tekintetben bizalmasságá erősödött — elfeledtette a hóditó és hódított közötti külÖmbséget! Abban az időben a vallásos viták foglalkoztatták az elméket, azon iparkodván fent és alant, hogy saját nyáját szaporítsa mindenki s nagy volt az öröm, ha egyet-egyet sikerült megnyerni akár ide, akár oda 1 Az áttérések meglehetős gyakoriakká is valtak, még pedig nem csak a keresztyén felekezetnél, hanem Mohamed híveinél is. így járt többek között ami két emberünk is t. i. az egyik siklósi mecsetnek «műezzin-je, névszerint »Mahmud ben Zaid« és a nagytótfalusi harangozó, aki viszont »Konyhás Éliás« névre hallgatott. Az egyik valahol Bagdad környékén látta meg a napvilágot, a másik azonban valóságos »benszülött« volt. A közelség összehozta a két férfiút: nemcsak megismerkedtek, de őszinte barátság fejlődött ki közöttük. E körülményen nem is lehetett csodálkozni. Hiszen mindkettőnek társadalmi állása körülbelül egyenlő volt s valószínűleg jövedelme is. Az ut szélén terebélyes vadkör^efa (ha ugyan még meg volna!) bizonyságot tehetne arról, mily sokszor elévődtek egymással, enyhet adó árnyéka alatt — megosztván még egyszerű eledelüket is! Rendszerint a valláson teleselget- tek, védelmezvén mindegyik a maga igazát. — íme most is ott találjuk őket; a müezzin szőnyegen ül keresztbevetett lábakkal, Éliás bátya pedig egy fanyelű bicskával falatozza kukoricás kenyerét! . . . A müezzin van soron ; tőle telhető ékes-, szólással festi a Korán megragadó szépségeit, a próféta igazságait; a dzsinek és ibliszek szereplését az ember életében, kisérve a Gábor- Mihály és Izrafil angyal csodás dolgaitól, nem feledkezvén meg nemkülönben a hetedik meny-
