Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-02-09 / 12. szám
2 ldlí február 9. olykor itt vagy amott felforgotta közgyűléseinken a különíéle érdekcsoportok érvényesülése s az egyes minisztereknél a közelmúltban kihasznált protekció, de még csak azt sem lehet mondani, hogy a vármegyei közutak kiépítésénél valaha a vármegye közönsége félrebalanzirozott volna a jogosság, méltányosság s általános tekintetek egyenes útjáról. Vármegyénk közigazgatási bizottsága tegnapi ülésén is minden tekintetben elismerést érdemlő álláspontra helyezkedett, akkor, amikor tel jes egészében magáévá tette Alacs Zoltán műszaki tanácsos, államépitészeti hiv. főnök jelentését, amelyhez képest a köz- igazgatási bizottság a miniszterhez intézett feliratában a következő szükséges, bátran közóhajtásnak minősíthető beruházásokra hívja fel a kereskedelmi miniszter figyelmét, így: »Kívánatosnak tartja a közigazgatási bizottság, hogy a vármegye területén átvonuló budapest—eszéki állami közút nagy- forgalmu átkelési és közvetlen szomszédos szakaszai Dunaföldváron, Pakson, Tolnán és Szekszárdon fokozatosan végleges jellegű kiskőburkolattal elláttassanak, miután ezen nagyforgalmu szakaszokon oly nagy a forgalom, hogy azok gazdaságosan makadám- rendszerrel már fenn nem tarthatók és dacára az ismételt hengereléseknek, nincsenek oly állapotban, mint amilyent a mai fokozódót- tabb igényű és sürü automobilforgalom mellett meg lehet várni. A beruházási hitel terhére az előirányzott útépítkezéseknek az 1912. év végén yalószinüleg történő befejezése után az 560 km. hosszú törvényhatósági közúthálózatból még mindig 140 km. kiépiteilen marad. Kívánatos lenne, hogy ezen kiépítetlen közutak egy újabb állami beruházási hitel terhére mielőbb kiépíttessenek. Szükséges lenne, hogy a Közék-Dunán létesíteni szándékolt Duna-hid, illetőleg egy Bajáról kiinduló uj állami közút vagy Bálának, vagy Bátaszéknek, vagy esetleg Gemencen át Szekszárdnak vezettessék, úgyszintén, hogy az állami közutak hálózatába tervszerüleg az 1918. éven belül felvenni szándékolt Székesfehérvár—kaposvári közutnak a vármegyénkbe eső 59’36 km. hosszú része, 1912, vagy 1913. évtől, az állami közutak sorába tényleg felvétessék és ezen útvonalból mindazon szakaszok, melyek jelenleg ki nem épített törvényhatósági, közúti stb. földes utak és amelyek hossza 3933 km., az államország örömeiről sem, melyek az igaz hívőre várakoznak ! A szépséges hurik szinte megelevenedtek, a kék ezüst tálcán kinálgatják a gránátalmát, dulcsászát, sorbethet és a datolyaszilvát, ahol a feketekávé után a rózsaillatu dohánnyal telt »nargilé« édesen kábító álomba ringatja Allah boldog szolgáját a »Tubafa« árnyékában! (A borotvaélü Alsirát hidját azonban jónak látta nem emlegetni a selma!) Hát még mikor a soknejüséget dicsőítette; miként válogathat az ember közöttük, akik megifjodva szolgálják és keresik kedvét a férjnek, el egészen a nagy örökkévalóságig. (Itt megint elhallgatta jámbor ravaszsággal, hogy neki egy sincs! . . .) ó különben még azzal is dicsekedhetett, hogy neki »magasabb« állása van amúgy is, mivelhogy ő toronyból dicsérheti Allaht, ahonnét beláthatja a Padi-ah birodalmának egy részét! . . . Hogy pedig az anyagi dolgokról se feledkezzék meg : emlegetett holmi fényes piasz- tereket, dinárokat, kapcsolatban a selyem kaf tánokkal, sárga szattyán papucsokkal, bársony salavárival és zöld turbánnal! (Azonban a dij- levelet nem mutatta meg, mert akkor kiderült volna, hogy nem kap többet a »magas« hivatalért 100 oszporánál és a naponkénti piláfot az »imám «-tói). A magasztalásban annyira neki hevült, hogy még türbánját is hátratolta s kaftánja sarkával törölgette a verejtéket homlokáról és borotvált tarkójáról. Mikor azután már gondolta, hogy meggyőzte ellenfelét, édeskésen noszogatta Éliás bátyát: nem volna-e kedve mindezekben részesülni ? t . . . A harangozd csak hallgatott figyelmesen, látszott rajta, hogy érdeklődik a mondottak iránt. Már ott motoszkált fejeben az a bizonyos TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK kincstár terhére már az államosítás évétől kezdve, fokozatosan kiépíttessenek annál is inkább, minthogy ezen közutak Fehérmegyébe eső része már állami közutat képez. Kívánatos lenne továbbá, hogy az állami közutak hálózatába tervszerüleg az 1918. éven túl felvenni szándékolt dunaföldvár— hógyész—dombóvár—kaposvári állami közutak Tolnavármegyébe eső kezdő rész 82*71 km. hosszban, mindjárt 1918. évben, tehát elsősorban, az állami közutak sorába felvétessék és ezen útvonalból a ki nem épített törvényhatósági, községi, földesutak, melyek hossza 38*92 km.r az államosítás évétől I kezdve az államkincstár által fokozatosan kiépíttessenek. Végül az uj közúti törvényjavaslat rég tervezett megalkotását és törvényerőre való emelkedését is sürgős és általánosan óhajtott közszükségletnek tartja a bizottság s ennek mielőbbi előterjesztését kéri a minisztertől«. Nem tudjuk mi lesz megvalósítható az itt körvonalazott óhajtásokból. Érezzük azonban, hogy minden kicsinyes gáncsnak el kell némulnia vármegyénk intéző köreivel szemben. Eddig sem ő rajtuk múlt s ezután sem ő rajtuk fog múlni, ha minden egyes jogos kívánságot úgy egyszerre, egy szempillantás alatt megvalósitam nem lehet. Megnyugtató azonban mindnyájunkra, ha látjuk, hogy legégetőbb szükségleteink, igy a legapróbb részletekig felismerve s szabatosan körvonalazva vannak. Most már csak a miniszter jóakarata van bátra. Hisszük, hogy az ő jó szándékai sem olyanok lesznek, mint amelyekkel Dante hires pokla ki van —- kövezve, igy közutaink jósága tekintetében még kevesebb ok lesz a jogos panaszra. B. VÁRMEGYE. — Közgyűlés. Tolnavármegye törvény- hatósága folyó hó 2l-én Apponyi Géza gróf -vbtt. elnöklésével közgyűlést tart. Az állandó választmány 20-án ülésezik. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsággá folyó hó 8-án tartotta február havi ülését Apponyi Géza gróf, főispán, v. b. t. t. elnöklete alatt. Jelen voltak: Simontsits Elemér alispán, Forster Zoltán főjegyző, Kurz Vilmos árvaszéki elnök, Fink Kalmari kir t nácsos pénzügy- igazgató, Alacs Zoltán műszaki tanácsos, Pa- dányi Andor kir. tanfelügyelő, Drágíts Imre dr. hetedik menyország,; ahol nem kell olyan sok vöröshagymát, ecetes levest és száraz babot elfogyasztani — de még állt a magyar vallás mellett és ő is el kezdte magasztalni az övét! ... — Hallod-e te emberséges Zaid! Nékem is vannak ám prófétáim, kik az igazságot hirdették ; nékem is vari egy Istenem, aki gondot visel; tanit a jóra és majd megjutalmaz a paradicsomban, a tízparancsolatot is tudom, ismerem az alázatosságot. Azután meg én meg- ehetem a húst, bort is :ihatom reá, — ha t. i. akad! Annyi igaz, hogy csak egy feleséggel dicsekedhetem (a süveget ő hordja ... de ezt már nem mondta az, öreg) ; az is igaz, hogy én nem mehetek fel a toronyba azón oknál fogva, mivel nincs, ám azért tehetek olyat, amit te nem tehetsz : harangozhatok 1 Mi is tudjuk dicsérni az Urat fennhangon, amikor szükségét érezzük ; a szegényekre gondunk vagyon . . . a túlvilágon pedig mi is örökké élünk !... Nem volna-e inkább kedved miközénk állapi, ahol csak akkor van bojt, mikor nincs mit enni!... — Gondolkozzál csak rajta, emberséges Zaid! A müezzin se szólt semmit, csak feszült figyelemmel hallgatta a nyomós érveket; savó- szinü szemei nem árultak el semmiféle komolyabb elhatározást, bár némikép irigyelte a jó bor megihatását és a nem böjtölést. Elváltak jó békességben azzal a biztatással, hogy még máskor is találkoznak. A járókelők látták is többször még az árnyékban; ugyancsak törték a fejőket: vájjon mi sül ki ebből a nagy barátságból ?.. . Pedig hát egy cé ra törekedett a két érdemes férfiú, t. i. hogy áttéritsék egymást; addig magasztalta mindegyik a maga hitét, társadalmi tiszti főorvos, Kiss Ernő dr. ttszti főügyész, Sass László közgazdasági előadó, Széchenyi Sándor gróf vbtt., Bemrieder János és József, Schell József báró, Fekete Ágoston, Szabó Károly, Török Béla, órffy Lajos, Fischer Imre kir. ügyész, Sigora Alajos főállatorvos. Elmaradását igazolta: Kovács S. Éndre. A főbb határozatokból adjuk a következőket: A közigazgatási bizottság félévi jelentése felterjesztetett. Bonyhád község legelő-rendtartása átdolgozás vegett visszaadatott, úgyszintén Máza, Czikó, Lengyel, Bonyhádvarasd, Szálka, Nagy- vejke, őcsény és Mucsfa községeké; ellenben Mórágy, Kisdorog, Kakasd, Sióagárd, Decs és Tolna legelőrendtartása jóváhagyatott. Kovács István és társai decsi lakosok felebbezé e (legeltetési ügyben elutasittatott. A szekszárdi rendőrkapifány útiköltségei ügyében a város újabb határozathozatalra uta- sittatott. A szekszárdi vasútállomás mellett felállított oszlopok és korlátok eltávolítása tárgyában emelt panaszok elutasittattak. Bemrieder János indítványa az adókivetés és beszedés körüli mulasztások megvizsgálása és megszüntetése iránt elfogadtatott és kiadatott a pénzügyigazgatónak a vizsgálat megejtése és az eredménynek bejelentése végett. A hivatalfőnökök jelentéseiből a főbb adatok a következők: Az alispánt hivatalban elintézendő volt a januárban beérkezett 1601 darabbal együtt 2306, ebből elintéztetek 1481; a hátralék 768, (szapo. rodött 63-mal.) A közegészségügy állapota kevésbé volt kedvező. Kanyaró volt 9 községben 230 esetben, 9 halálozással; vörheny 22 községben 202 esetben, 25 halálozással; hökhurut 4 községben 63 esetben, 2 halálozással; roncsoló toroklob 29 községben 41 esetben, 6 halálozással ; hasi hagymáz 15 községben 42 esetben, 5 halálozással; gyermekágyi láz 3 községben 3 esetben, 2 halálozással. Legnagyobb mértékben volt kanyaró Bölcskén és Tolnán, a vörheny Dunaföldváron, Györkönyben és Pakson, a hökhurut Tolnán és Kölesden. Törvényszpki boncolás volt 2, orvosrendőri hullavizsgálat 5. ; Piacvizsgálat tartatott ,14 községben, 39 esetben; vendéglők, és korcsmák vizsgáltattak 27 községben, 54 esetben; mészárszékek és hentesműhelyek 24 községben, 38 esetben; szatócsüzletek 11 községben, 27 esetben ; pékműhelyek 14 községben, 22 esetben ; szikviz- gyárak 18 községben, 25 esetben; tejcsarnokok 22 községben, 37 esetben ; vágóhidak 16 községben 16 esetben. Iskola bezáratott ragályos betegség miatt Bölcskén, Mucsiban, annak megszűnte után pedig megnyittatott Pálfán, Földespusztán, Decsen, Tolnán, Belaczon. Ragályos betegségek után 48 lakás fertőtlenittetett. Az utcák, közterek, közhelyisége'-', iskolák, ovodák és gyermekmenhelyek tisztántartására az egész megye területén nagy gond fordittaállását és jövedelmét, — hogy elvégre is megérlelődött bennük a renegáttá-létel gondolata, de kinyilatkoztatni^ egyik se merte a másiknak !... Hat hiszen Éliás bátya részéről tanácsos is volt a titkolózás, mert ellenkező esetben tiszteletes Gyarmathy Miklós uram majd segített volna a dolgon, de meg más részről Túrós Borbála asszony sem engedte volna szó nélkül a tévelygő szándékot hitvesi jogánál fogva I. . . így hát csak titkon érett meg a gyümölcs ! A körtefa nem látta többször a vitatkozó feleket, hanem történt ehelyett más valami. Vagy úgy két hónap múlva mind a két emberünk eltűnt hazulról. A müezzin szegre akasztotta turbánját, kaftánját, száraz tökhéjből készült kobakiát (víztartó) és fatányérjat a mecsetben s ezzel odébb állott Siklós városából, átengedvén Allah védelmét másoknak ! . . . Nemkülönben cselekedett Konyhás uram is, otthagyta Borbáláját állásával együtt s a harangozás tisztes mesterségét — nem lévén egyelőre más vállalkozó — Natkái preceptor uramnak kellett teljesíteni, kapván ezért egy »fejelés csizma« túlfizetést! . . . Hanem bezzeg nagy volt a csodálkozása tiszteletes Gyarmathy uramnak, midőn egy napon a méhesbe való elmélkedés közepette egy lovas csausz jelentkezik s illő tisztelettudással átnyújt egy »teszkerét«, (levél) amelyet is legott felbontván látja, hogy Iszkender pécsi basa tudósítja: miszerint egy Konyhás Éliás nevű nagytótfalusi gyaur jelentkezett nála az igaz hívők közé való fölvétel végett; amely kérés meghallgatván: a szokásos szertartások mellett át is vétetett Allah hivei seregébe és a siklósi nyugati mecset *káim«-jává (templomszolga) rendeltetett !« ...
