Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-28 / 104. szám
XXI. (VII.) évfolyam. 104. szám. Szekszárd, 1911 december 28 IQUlAVAItH moz Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér. S Kifizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda pb papi rk ereskedés r.-t. Szekszárdim. Egyes számok ugyanott kaphatók. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédl István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. A.z előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő : Or. LEG POLO KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR istvAn. Főmunkatárs: FÖLDVÄRI NHHÄLY« Laptulajdonosok a szerkesztők. Az élet és a politika. Csodálatos, a szociológus elméjének élvezetes jelenségeket tár föl az élet azon alakulásaiban, hol az összetett Nember él, az egyén elvész, vagy eszközévé válik egy-egy eszeveszetten rohanó hullámnak. — Mi is az az összetett ember? . . . Az, ami ä népköltészet alanya . . Értelme, szive, akarata van, — de teste nincsen ... . . Érezzük mindannyian hatását, itt- ott mintha látnok is, annyira megjeleníti magát s ha megszólítjuk, eltűnik előlünk; — nincs, mert nem is volt testi érzékeink szerint. Az összetett ember nem fér el egy emberben teljesen, beszélő szervének csak egy 'sipja, csak egy húrja az egy ember, egy parányi kis része- annak a nagy orchesternek. mellyel az összetett ember szól hozzánk. De honnan erednek vágyai, hol működnek agyának titkos rugói ?. .. A szociológus is ezt keresi s az: összetett ember, ez az óriás, sokszor megtréfálja a hatalmas mivoltára tapadt törpe .pitiét: magához szippantja és kiköhögi, mint tehetetlen pontot. A legtöbb halandó annyiban • nem is mer foglalkozni ezzel -az összetett emberrel, ha megérzi súlyát, ha megtántorodik lehelete alatt, csak azt mondja, hogy az »,élet;_vQlt s szomszédja fatalisztikus sóhajjal mondja rá r “ilyen az élet. De hogy milyen az élet, arra már nem tudna megfelelni, mert az az egy eset, *a szomszédjának az esete még sem az élet; mást sejt akkor, mikor az »élet« nevét kiejti, de fogalmát megalkotni nem tudja. Hát igen, létezik az az »élet« s van annak fogalma is; — igen,„van összetett ember s ha van, úgy bizonyára megvannak az összetevői is s ha nem tudjuk felfogni egészében, bontsuk részeire és ismerkedjünk meg ott vele. Az »élet« a mr életünk és tetteink egymásra hatásából keletkezik. Akiben megvan az élet szikraja, az mind tesz, cselekszik és bizonyos állapotban tartja az élet-szikrája edényét, a külön-küLön vett embert. Ezen állapotok körül kiki csak a magáét ismeri valóságosan, a másét elképzeli s ezt áz elképzelt állapotot-hozza vonatkozásba a maga való állapotával. Ennek az összevetésnek az alanyra visszaható eredménye az alany műveltségének a jellegétől és fokától függ, eszerint vannak elégedett és elégedetlen elemek. Általában több az . elégedett ember azok között, kik kevesebb képzelt állapottal vetik össze a maguk való állapotát és sok az elégedetlen azok között, kik előtt feltárul egy tágabb élet köre, ahová bele néznek, de műveltségük jellegénél és fokánál fogva nem láthatnak, élénk fantáziájuk azonban elkép- zeltet velük ezer meg ezer féle állapotot s valamennyit előnyösebbnek a maguk való állapotánál. Az elégedetlen ember önzővé válik s első sorban elégedetlenséget iparkodik kelteni másban is, különösen azokban, akiknek elképzelt állapotát a maga való állapotához legközelebb esőnek hiszi. Itt is érvényesül a munka-megosztás elve, kiki iparkodik megosztani a maga elégedetlenségét másokkal,.' mert ezáltal megkönnyebbül s az elégedetlenség terjed, növekszik, elhatalmasodik s végre mint óriás összetett ember rémes megnyilatkozása hat. Lehelete éget, sorvaszt, — itt van közöttünk ez az'összetett ember, de honnan erednek vágyai, hol működnek agyának titkos rugói? ... A képzelet . hozta létre, az élteti, az fakasztja vágyait és az agya . . . az a politika szövevényeiben fészkel. De az elégedetlenség nem az egyetlen megnyilvánulása ennek az összetett embernek : as elégedetlenség együtthatója a tagadás. . Az elégedett ember nem keresi jogait, mert minden cselekvésében kötelességet lát, önmagával és viszonyaival szemben tartozó kötelességet. Az elegedetlen a kötelesség helyébe szükséget, kényszert állít oda cselekvése rugójául s tagadja önmagánál a kötelességet, másnál a jogot. De egy ember tagadása talán közel esik a csökönyösség fogalmához s mindig bizonyos fokú komikumot rejt magában, a megoszlás íolytán azonban ez is növekszik föl egész, addig az összetett emberiség, akinek a tagadásra már a megrázó tiagikum felé viszi erőtől elmaradó hősét. Íme ! az összetett ember vágyait itt is a képzelet szövi, tetteit pedig a — politika irányítja. Az elégedetlenség s a tagadás, úgy érezzük, megszemélyesültek már napjainkban, oly eleven, oly lesújtó a hatásuk, aminő csak egy mindent -átható szellembe olvadásuk révén érvényesíthető. S ez a szellem lassanként minden embert felszív magába, hogy benne mindenki elégedetlen legyen es tagadjon. Ennek a szellemnek, ennek az összetett embernek a heves, messze kiható indulatai tűrhetetlenné teszik már az egyes emberek életét, megnehezítik az egymással való meghitt érinkezést, bizalmatlanságot élesztenek egymásban. egymás iránt, a kötelesség általános tagadása mellett a jogok átlalános hajszolását nyomják előtérbe és vég- élemzésben az összetett ember megcsömörlése miatt kénytelenek majd az egyesek éhezni, * koplalni.,.. . Eddig az élet* — és .SMSt - jő ., a politika, amely a mi felfogásunk szerint az államkormányzat és a nép, az államot alkotó nép között az agent provocateur szerepét viszi. A kormányzó kötelessége a való állapot meg- figyelése, mert a cselekvése okául nem a lehető, az elképzelt, hanem a meglevő, a való állapot szolgál. Aki nem számol a meglevő állapottal, az Utópiában kormányoz, mert képzelni mindig többet, szebbét, nagyobbat lehet, mint elérni. A kormányzónak időnként feltétlenül egy-egy célponthoz kell jutnia, amint a sivatagban bolyongó zsidó népnek is forrás kellett, mert az eltikkadás elsősorban a kormányzót emészti fel. A kormányzó nem évtizedeket, de éveket sem lephet át megbosszulatlanu), mert a való élet fejlődésében nincsen ugrás. És mit tesz vele szemben a politikus ? ... A való állapot megfigyelése helyett általánosítja az általa .elképzelt állapotot s erre építi a honboldogitó következtetését. A politikus az itt-ott' elhangzó elégedetlenségből csakhamar azt a bizonyos összetett embert érzi a háta mögött, ki felkapja vállára és viszi, rohan vele, beszél, jajveszékel általa, kikiáltja rossznak, elátkozottnak egész kormányzati rendszerünket, melyet alapjáig lerombolni s helyébe újat építeni kell ... A politikus kiragadja a jogot a való ember természetéből és felszáll vele az üres levegőbe, ott váj.kát a tartalmában, felismeri benne a társadalmi ember alkotó elemét s kimondja ítéletét, hogy minden ember egyenlő mértékben részesítendő benne. Az ítéletet tombolva hordja szét az az összetett ember, súlyos léptei alatt meg inog a kormányzat egész szerkezete, az itt-ott -előbukkanó egyéni meggyőződés félénken meglapul, hogy észre se vegye, hogy össze ne tiporja az összetett ember . . . S igy vagyunk minden elképzelt állapottal, az az összetett ember ezer fele bajt ezer indulattal szív föl magába és fölnyergeli a politikát, nyargal velük szédítő bravorukat mutatva. A kormányzat ezalatt megfeszített figyelemmel keresi a való állapotot, hogy minden forrást megdagasszon, minden léket betöltsön, hogy emelje és vigye,, vitesse előre a nagy hajót. Állandó éberséggel figyeli az örökké változó'szelet, hogy aszerint alkalmazza a vitorláit, de hasztalan. A szikár árbocok csupaszon merednek föl a nagy hajó-testből, a politika hullámai egymáson keresztül törnek neki, dühökben tajtékzó "habbá verődnek oldalán, hogy a kormányzat bele ne tekinthessen, bele ne lásson a mélységbe . . . Azt kívánja a politika, hogy. a kormányzat is képzeljen ott, ahol nem engedik látni. Rendeljen magának szeleket a Napkeletnél, állítson magának gyarmat-áruval telt kikötőt a Napnyugatnál és higyje feltétlen reménnyel, ^hogy képzelete valóra válik, csak akarnia kell. Es ha a kormányzat nem azt teszi, a veszteglő hajó bizalmatlanságot támaszt a kormányzat iránt, a bizalmatlanság kiszámítja, megrepeszti az árbocokat és — újakat rakat helyűkbe . . . Ez a mi életünk és politikánk szomorú képe, amelybe maholnap már benne leszünk mindnyájan a szegény napszámostól kezdve, föl a kimerült mágnásig és magunktól nem jutunk szárazra, há csak egy külső erő, hatalom Ái nem lök bennünket. Ideje, lenne mar megkérdezni önmagunktól, mért csábittatjuk el H»á- gunkat minden lépésünkben a politikától. Mi az alapja ennek a nagy és kárhozatos bizalomnak ?.. . Félek tőle, hogy ez a bizalom^ az általános erőtlenséget leplezi, mert könnyebb oda vetni magunkat annak a bizonyos össze e embernek, a felkavart áramlatnak a karjaiba, mint megállni helyünkön és teljesíteni egyem kötelességünket, — egyéni, családi boldogu a- sunk érdekében. Egy-egy összetett embert, egy- egy áramlatot nehezebb kielégíteni, mint egyeseket s a boldogítandó társadalom, a való elet egyesekből, nem ilyen fantasztikus összetett emberekből áll. A napjainkban felkavart áramlatok nemsokára már össze-vissza valamennyiünket szembe helyeznek egymással. A munkás a munkaadó, az őstermelő — síz iparos. és kereskedő, a szellemi érő —- a fizikai erő elicri "tor - •,©£ fordítva, az egyik fél elégedetlenebb mini. a másik s a politika, ez az örök fantázia, egymásután hajigálja közénk üres pattantyúst, hogy újra és ismét tüzet -gyújtson képzeletünk alá, ne engedjen megnyugodni s józanul dolgozni egyéni javunkra s közös boldogulásunkra. A politika ma már tisztesi égés fegyverré avatja a sztrájkot is, tiszteletet követel részére, pedig kötél ez az erőtől duzzadó férfi nyakán ! Különben minden véleménynek megvan a magyarázó oka, az élet terheitől való megszabadulásnak is egyik neme az öngyilkosság, de az életre való kar másra használja erejét! Vájjon hány ujesztendő fog még ilyen fölzaklatott állapotban találni bennünket ? Lássuk be, mig időnk van hozzá, hogy az élet meg a politika nem haladhat egy ösvényen anélkül, hogy össze ne kuszálná a való s a képzelet szálait. Vagy számoljunk le a valóval s engedjük magunkat vitetni a képzelet szárnyain.... Isten tudja, hová; — vagy térjünk vissza a valóhoz, nézzünk magunk körül, mennyi a félben maradt munkánk — és dolgozzunk. »Ember küzdj és bízva bízzál.» P. A. Előfizetési felhívás! 1912. évi január hó 1-ével uj előfizetést nyitunk a Tolnavármegye és a Közérdek cimü lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejár, felkérjük, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Előfizetési feltételek: Egész évre . . . 16 korona, Fél „ . . . 8 Negyed évre .4 „ Hazafias tisztelettel a „Tolnavármegye és a Közérdek“ politikai hetilap kiadóhivatala.
