Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-28 / 104. szám
2 TOLNAVARM&GYE és a KÖZÉRDEK 1911. december 28. Tolnn«drme$9e {azdisdil dllapota a pnttelldzdji Idz előtt. (1890-lfOl.) Irta: Daróezy Aladár. b) Mezőgazdaság. A vármegye gazdasági területének összesen 611,004 katasztrális holdja mivelési ágak szerint az 189ö. évi mezőgazdasági országos összeírás adatait tartva szem előtt, járásonként következőleg oszlott meg: Járás Szántó Kert 1 Rét Szőlő beültetve | parlagon Legelő Erdő Nádas Nem termő terület Összesen Dombóvári..................... 47079 616 5586 1090 975 6572 9302 49 2365 73634 Dunaföldvári..................... 83981 1734 8939 6622 739 21604 4653 1076 9161 138,509 Központi.......................... 54247 636 10156 3111 3446 13194 9181 1711 6454 102,136 Simontornyai . . . .- .. 57726 661 1 6490 2008 2935 13230 8976 75 3702 95803 Tamásii .......................... 86790 676 7$67 1101 1263 8827 11374 23 4127 122,148 Völgységi ......»■ I 49190 809 5490 2800 2784 6405 8305 — 2991 78774 Összesen ..........................1379,013 5132 1 44628 1 6732 12142 69832 51791 2934 28800 611,004 Ezt a földterületet összesen 52912 önálló gazdaságban művelik. Viszonyszámok szerint a mivelési ágak megoszlanak : Járás Szántó Kert Rét Szőlő beüttetve 1 parlagon Legelő Erdő Nádas Nem termő terület Dombóvári............................... 0‘8 7-5 1-4 1-3 89 126 00 32 Dunaföldvári.......................... K*// 60-6 1‘2 6’4 47 0‘5 \5’5 33 07 6*6 Központi ....... . . 53*1 0-6 9‘9 39 33 12 9 89 m 63 Simontornyai.......................... . . 60-2 0-6 67 20 3’0 13 6 93 00 39 Tamásii ............................... 05 65 08 ro T2 9‘3 0‘0 3‘9 Völgységi ............................... . . 64 9 1-0 69 3'5 3-5 8-1 10 5 3'8 Vár negyei átlag ..................... . . I 620 08 73 2-7 20 11-4 8-4 0‘4 4‘7 Országos átlag..................... .. . | 42’8 í:3 ío-i 06 0-3 13-0 26’6 0’J 4'7 Hogy gazdasági fejlődésünkről és gazdasági kultúránk belterjességéről áttekinthető képet nyújtsak, itt adom 1880. évtől kezdődőleg öt évi idŐKÖzökben a szántóföldek és ugarföldek terület nagyságát: A bevetett terület bevetett terület az ugar Ugar az hektárokban :* összes szántóföld hekt. összes szán. °/«,-ban: föld °/o-ban: 1880-ban 157.756 80.35 38.594 19.65 1885-ben 169.260 81.72 27.886 19.28 1890-ben 172.063 82.56 3014^.4 17.44 1895-ben 184936- 85--S1" 30.576 14.19 1906-ban 207.Y83 91.65 18.947 8.35 Szinte hihetetlen, hogy vármegyénk, melyet közfelfogás szerint hazai viszonyainkkoz mérten azelőtt is eléggé belterjesen műveltnek tudtunk, — 1895-ig a Dunántúli megyék között csak Baranya vármegyét előzte meg több bevetett területtel és kevesebb ugarral, mig a többi megyékkel szemben mindkét irányban kedvezőtlenebb százalék-arányt mutatott fel. Az ugarnak e feltűnő százaléka a 80-as években követett egyoldalú gabonatermelő gazdasági irányzatnak, valamint az akkori elég* Egy hektár 1.7377 kát. hold; egy hold 0.5755 hektár. télén istállótrágyának s igy állatlétszámunk elégtelen voltának szembetűnő bizonyítékát képezi. Az 1895-iki állatösszeirás és takarmánytermesztés adatainak számbavételével Hensch Árpád magyaróvári gazdasági akadémiai tanár számításai szerint vármegyénkben 1896-ban összesen 9,066,464 métermázsa trágya termej- tetett s igy évente egy kát. >c;u földre ö*“méterre* \>-.lijya eVv.tr/Ha szántóinknak átlagos termőerejéhez és talajminőségéhez viszonyítva az egy kát. hold földre szükséges trágyamennyiséget 150 métermázsával vesszük fel, mely számot a gyakorlati élet Útmutatása állapította meg, úgy a rendelkezésünkre álló trágyamennyiséggel a szántóföldek termőerejének pótlását csakis hatévenkint visszatérőig eszközölhetjük s igy gazdaságaink átlagban legkedvezőbben is csak hatos forgó terv szerint lennének kezelhetők. A gazdaságoknak igy megállapított hatos forgója azonban a gyakorlatban hetes sőt nyolcas forgóvá válik, mert a kimutatott trágyamennyiségből jelentékeny részt fogyaszt nagy kiterjedésű szőlőkulturánk, nem számítva rétjeink, kertjeink és legelőink trágyaszükségletét.. A nyolcas forgóknak gazdasági rendszere pedig biztos fokmérője a trágyaszegénységnek, akadálya a gazdasági intenzív művelésnek és megkövetelője a bizonyos százalékig való ugarolásnak, különösen ha a földek termőerejének pótlására zöldtrágya vagy műtrágya nem használatik. Az 1895. évre kimutatott ugarterület tényleg a nyolcas forgó által megkívánt ugarterületnek felelt meg. Azt a körülményt, hogy állatlétszámunk gazdaságainkat a kellő mennyiségű trágyával ellátni képtelen volt, világosan beigazolja állat- állományunknak olykép való komparativ számbavétele, mely a szarvasmarhára redukált állatlétszámot a gazdasági területek bizonyos egységére felosztva alkalmazza. A szaktudomány által elfogadott alapokon egy szarvasmarhát egy lóval, öt sertéssel, tiz juhval és tizenöt kecskével értékelve egyenlőnek, kapjuk meg azt az összeget, mely a szarvasmarhára redukált állatlétszámot képviseli. Vármegyénk állatlétszáma tehát ez alapon 1895 ben 166,042 darabot tett s e mennyiség szerint 100 hold szántóföldre esett átlagosan : vármegyénkben Dunántúl a törpe gazdaságoknál 98 darab 106 darab a kis gazdaságoknál 41 » 50 » a közép gazdaságoknál 30 » 32 » a nagy gazdaságoknál 40 » 36 » mely átlagos darab szám mellett a legjobb etetéssel és bő almozással sem mutatkozik lehetőnek az ugar nélkül való gazdálkodás trágyaszükségletének előállítása, különösen akkor, ha nem hagyjuk figyelmen kivül, hogy ez állat- létszámn0!: 25 százalékát trágyater.melésre csak szükebb mértékben alkalmas igás állatjaink képezték. 1895-től 1906-ig azonban, tehát húsz év leforgása alatt gazdasági irányzatunk a megváltozott termelési viszonyokat nyomon követve, a bevetett területek nagyságát mig 6 százalékkal emelte, addig az ugar területeket ugyanannyi százalékkal csökkentette. Bár ez átalakulás a szemfermelés fokozása iránti igyekezetben is találhatja részben való magyarázatát, mégis az utolsó két évtizedben rohamosan fejlődött állattenyésztésünk számbeli emelkedésének kell tulajdonítanunk ama körülményt, hogy az ugaros mivelés csökkenő irányzata bekövetkezett és az igy nyert termő területek szaporulatát a mesterséges takarmánytermelés vette igénybe. A következő statisztikai táblázat kellő magyarázatát adja e feltevésemnek. TÁRCA. Borong az alkony. A nap lement. Borong az alkony, Fáradt fejem már-már lehajtom Pihentető álomra csendesen. S miként a nap hunyó sugára Visszasüt még egyszer a tájra: A múltba mélyed bágyadó szemem. Munkáltam, szenvedtem, szerettem, Úgy suhant el időm felettem, Mint egy szép tavaszi s szép nyári nap. Bár utamon megannyi lépten Ezer szúró tövisre léptem: Örülök egy-két szál rózsáinak. Minden keserűt elfelejtek, Búbaj miatt könnyet nem ejtek, Sokat veszíték bár, — nyertem sokat: Ki rám az égből néz le áldón, Még most is érzem, most is áldom, Édes anyám te, édes csókodat! Sok bár, amit az ég reám mért, Boldogság volt, hogy szép hazámért Dobogott, lángolt s munkált a szivem. S kit ,e bölcseség keres ittlent, Meglelte a jóságos Istent Szerető lelkem & gyermekded hitem. Most őszöm itt. Borong az alkony, S hálaimádság kél ez ajkon, Hitem megtartám s megtartott a hit. Nem vénít engem már az éjjel, Mert tele hinted szép reménnyel Én Istenem Te, sírom álmait! SÁNTHA KÁROLY. A bölcső, — A szekszárdi műkedvelők előadása. — A »Szekszárdi Általános Műkedvelő Társaság« 1912. január 6-án szombaton este előadja Brieuxnek, a kiváló francia írónak «A bölcső» cimü darabját. Ez a rövidke hir őszinte örömet s kellemes meglepetést szerezhet mindazoknak, akik városunkban a művészet és irodalom iránt érdeklődnek. «A bölcső» Brieuxnek nemcsak a legerősebben irodalmi darabja, de szinpadilag, drámailag is a leggazdagabb cselekvésben, erőben és szépségben. Mint minden munkája, magán viseli a nagy francia kultúrharcok bélyegét s azt a színpadi érdekességet, mely a modern francia Írókat oly kedveltté tette a. közönség előtt; ennek dacára is, sohasem válik egyszerű vitairóvá; munkái, bármily kérdés igazságait óhajtja bizonyítani a költő munkái s igy sohasem érdes, kemény ; a viták hevében, a szenvedélyek lángjában, mindenkor ott lobog az ő költői lángesze. «A bölcső'»-ben egyébként a legérdekesebb témát választotta, melyet a jelen nagy kérdései felvetnek: a család helyzetét a válásban, ha a házaspárnak gyermeke van. És fogadjuk el akár az iró álláspontját igazságul, vizsgáljuk akár más szempontból a dolgokat, lehetetlen a legnagyobb érdeklődés nélkül kisérni azokat a jelenségeket, melyeket az Élet hullámai vetnek fel. És Brieux! Brieux nemcsak az eszével, a szivével vitatkozik. Alig van darabja, ahol annyi melegséget, nagy érzést, finomságot nyújtana, mint ebben. — A forrongó élet nagy erőit, legszebb érzéseit és nagy szenvedélyeit viszi a színpadra, csak kevés jelenete van, mely ne váltana ki nagy hatást. Es a lélekzetfojtó nagy csendben, mikor a jelenetek legszebbjei hullám- zanak a színpadon, ki ne erezné, hogy a leg- nagyobbról, a legszentebbről vitatkozik az iró, érvel, bizonyít mellette magával az élet forrongó erejével : a gyermekről, a gyermek jogairól. Őszintén és melegen kell üdvözölnünk a műkedvelő társaságot, hogy semmi nehézségtől sem riad vissza, midőn arról van szó, hogy igazán értékes dolgot adjon. Hisszük, hogy en- luk a darabnak a nehézségeit éppúgy legyőzik, mint az eddigiekben mindig művészi élvezetet nyújtottak. Szinte’ bizonyosak vagyunk abban, hogy játékbeli intelligenciájuk és intellektuálitá- suk, melyről annyiszor volt alkalmunk meggyőződni, ennek a darabnak szépségeit is egész teljességükben hozza érvényre, az árnyalások finomságát, az érzések bensőségét s a jelenetek szenvedélyes hevét teljes értékükben adja vissza. S hisszük azt is, hogy intelligens közönségünk legnagyobb érdeklődésével pártolja ezt a vállalkozást, mely alkalmat nyújt számára, hogy a francia színpad egyik legtehetségesebb írójának legszebb és legművészibb darabját kétségen kivül összevágó szép előadásban élvezhesse. A darab főbb szerepeit Herczeg Mariska • (Laurence), Kamarás Józsa (Marsanne-né), Rácz József (Marsanne), Jasek Sándor (Chantrel), Haraszti József (Girieu) játszák. K■ Zs.
