Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-25 / 103. szám
1911 december 23. TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 32 arányszáma a dunántúli 571%-nyi arányszámnál jelentékenyen alacsonyabb, mégis, a többi birtokrétegek idevágó arányszámából következtetve, a kertterületek közgazdasági jelentőségét a törpe, ügyszintén a kisgazdaságokban (10°/o) nem lehet kicsinyelnünk. Figyelembe kell vennünk úgyis első sorban azt, hogy a törpe- és kisbirtok kertterületei kivétel nélkül produktiv és haszonhajtó területek közé számítandók, melyek részben gyümölcs,' részben konyhakerti terményeikkel a munkásosztály részére élelmezést és jövedelemi forrást nyújtó objektumok. A közép és nagybirtoknál a kerteknek teljesen alárendelt jelentősége van, annyival is inkábbb, mert ott a kertek területeinek nagyrésze luxustárgy, ^ igy szorosan vett gazdasági szempontokból különösebb méltatásban alig részesíthetők. A réteknek viszonyszámai a gazdaságok jellege szerint megoszló állattenyésztés és állattartás eléggé megbízható képeit tárják elénk. A törpegazdaságoknak 3 3°/o-nyi rétterülete az országos átlag 13-7°/o-áyal, úgyszintén a a dunántúli átlag 9‘0°/o-ával szemben rohamost csökkenést mutat, bizonyságául annak, hogy a törpegazdaságaink a megfelelő állatlétszámot nélkülözik. A kis-, közép- és nagygazdaságokban ellenben a rétek viszonyszáma, ha nem is éri el, de megközelíti a Dunántúl átlagát, tanúságot szolgáltatva annak, hogy e birtokkategóriák az állattartás és tenyésztés lehetőségét inkább bizonyítják, mint a törpe gazdasagok. Annak a körülménynek okát, hogy rét átlagaink egyálta áhan a dunántúli és az országos átlagok alatt feküsznek, abban vélem feltalálni, hogy egyré zt szárazságra hajló nyári éghajlatunk a sarjutermést bizonytalanul szolgáltató réteknek feltörését s így gabona termelés alá vonását tette indokolttá, másrészt pedig, hogy állatlétszámünk eltartását a belterjesség felé törekvő kultúra tudatos fokán nemcsak a rétek által nyújtott szénakészletekből, de a biztosabb és bővebb hozamokat nyújtó takarmánytermésből kívánjuk fedezni. Feltűnnek e tekintetben a kisgazdaságok, amennyiben ezeknek szalas takarmányt fogyasztó 87,132 főnyi állat- letszamahoz képest a rendelkezésre álló 19,894 holdnyi rétterületnek jelentékeny területű mesterséges takarmanyosokkál kell kiegészitődnie. Rátérve a legelők megosztására, konstatálhatjuk, hogy a törpe és kisbirtöktesteknél a legelő alárendelt szenpet játszván, megfelelő csekély százalékkal van képviselve. E tény legjobban megmagyarázható e két birtokkategória construktiv jellegéből, mely a legeltetést úgyszólván lehetetlenné teszi, továbbá abból a körülményből is, hogy sok helyütt a még osztatlan állapotban levő közös legelők leghelyesebben és leggyakorlatibban oldják meg e kisgazda állatállományának nyáron való eltartása kérdését. így az 1895-iki összeírás szerint a vármegye osztatlan állapotban levő közös legelői és közös erdőlegelői összesen I860 szarvasmarhának^ 315 lónak, 3416 sertésnek és 2880 juhnak nyújtottak nyári ellátást. A közép különösen pedig a nagybirtok a legelők területében ellenben fokozotabb mérvben részesül, mert az urasági állatállomárty gazdaságos és céltudatos tenyésztési módja a legelők fentartását sőt művelését nélkülözhetetlenné teszi. Végül az erdőterületeknek birtok kategória szerinti tagozódását nézve, csak a nagybirtoknál állapíthatunk meg figyelemre méltó hányadot, melynek nagysága azonban nemcsak az országos hányad alatt mozog, hanem a Duna— Tiszaköze fában szegény vidékeinek erdőterület #|o-át sem haladja túl. A kis és törpe birtokoknál az erdőterület teljesen számon kívül eső. Nádasaink csekély arányszáma belvizeink szabályozásának fokozottabb mértékben való keresztülvitelét igazolja. Mint láthatjuk tehát vármegyénk átlagos gazdasági rendszerében a kiterjedt szántófö'd területekkel kapcsolatos nagymérvű szemtermelés foglalja el az első helyet, mig állattenyésztésünk — bár erős quantitativ és qualitativ fejlődéssel — inkább másodsorban érvényesül. Mindennek s. ámszerü képét azonban később adom. Lássuk most a gazdaságoknak kezelés szerinti megoszlását: a tulajdon gazdaságok száma volt 37632, 382300,. k. holddal a hászonélv; ,, n 334, 2566 „ „ a haszonbéres „ „ 490, ,100771 „ „ a vegyes jellegű „ „ ,, 3372, 77656 „ „ Összesen: 41828 gazdaság, 563493 katasztrális holddali A vegyes jellegű gazdaságok területéből tulajdonbirtok volt 33262 katasztrális hold, ami 42'8 % területi B/o-nak felel meg, mig a gazdaságok összes területéből a tulajdonbirtok 7374*/u-ot tett ki. A gazdaságok összes számából a tulajdon gazdaságokra 89'9 a haszonélv „ 08 „ a haszonbéres „ 14 „ a vegyes jellegű „ 8 0 „ összes területéből esett 67‘8 °/0 0-4 „ 17-9 „ | 13-7 „ A birtok csoportok között különleges hely- I zetet foglalnak el azok a birtokok, melyek akár mint egyes magánszemélyek, akár mint jogi személyek részben elidegeníthetetlen jellegű tulajdonát képezik és mint ilyenek magánjogi, forgalmi és közgazdasági vonatkozásaikban teljesen más gazdaságpolitikai elbírálás és szempontok alá esnek, mint azok az ingatlanok, melyek ezekkel ellentétben, mint teljesen független vagyonállagok kezelhetők. E birtok csoportot általánosságban a Ikor- látolt forgalmú birtokok« gyűjtő elnevezése alá helyezik s miután vármegyénk is égyike aJok-** nak a gazdaságterületi egységeknek, melyeknek közgazdasági életében e birtokcsoport jelentős I szerepe figyelmen kivül nem hagyható, az alábbiakban néhány számszerű adattal kivánom megvilágítani a vármegyei korlátolt forgalmú birtokok viszonyait. A korlátolt forgalmú birtokcsoport alá tartoznak : 1. A jogi személyek tulajdonában levő birtokok, mint a közbirtokossági, úrbéres, községi, városi, törvényhatósági és kincstári birtokok, az egyházi birtokok, a vallás- és tanulmányalap, valamint egyéb alapítványok birtokai, egyletek és testületek birtokai. Ezek összesen 12-őt tettek ki 15.460 katasztrális hold területtel. 2. A maiorátusi, illetve hitbizományi birtokok. Vármegyénkben a korlátolt forgalmú birtokok területe 165,732 kát. holdra rúg, mely az összes gazdaságok területének 2711 százalékát teszi ki, s igy a Dunántúl átlagán (30‘52 százalék) sőt az országos átlagon (34 48 százalék) jóval alul foglal helyet. Mivelési ágak szerint a korlátolt forgalmú birtokok területe következőleg oszlik meg: Szántóföld ............................................. 65149 kát. hold, az összes szántóföldterület 1719 százalékban. Ker t . .'.................................... . 385 „ „ ., „ kertterület 75Q Ré t . .... . . . . . 11546 „ „ „ rétterület 2583 „ Legelő . . . .. .'. . . - 35815 „ „ „ „ legelőterület 5129 Erdő . . . . - . . . . . ; 29606 ........................ „ erdőterület 5716 Ná das ......... 1028 „ „ nádasterület 5548 Nem termő terület ..... 21464 „ „ — — — — — A korlátolt forgalmú birtokaink közül házi kezelésben volt: Szántóföld................................ . 4315 kát. hold, a korlátolt forgalmú szántóterület 6 62 százaléka Ke rt . .............................................177. „ „ „ „ „ kertterület 45~94 Ré t . ... . . . . . 2965 „ „ „ „ „ rétterület 25j-69 v Szőlő . 1 I ............................ 92 íj „ „ „ I szőlőterület 6619 Le gelő . 22930 „ „ „ „ „ legelőterület 64*02 Er dő . . . .... 13687 „ „ „ „ „ erdőterület 46 23 Nágas 28 4, „ „ „ nádasterület 172 Nem termő terület .... 15239 „ „ „ __________,,_____nem termő terület 70 99_____„ Ös szesen ....................................... 59433 kát. hold, a korlátolt forgalmú összesen 35 86 százaléka. El lenben a korlátolt forgalmú birtokok közül -haszonbérei kezelésben volt: 69 834 kát. hold szántó —■208 „ _ „ kert 8 581 „ ,, rtt — 47 ,, „ szőlő 12885 „ „ legelő 15919 „ „ erdő 1-600 „ ,, nádas 6225 „ ,r nem termő terület Össz. 106 299 kát. hold. Nem nézte éltét, mélli/ gyönyörű korán Bimbóza még, sem ritka tulajdonit A mord hálál, sem könnyeinknek Áradozó szomorú patakját. Még majd a jövendő maradéknak is Ajkára adgyuk: «hogy te igaz hive Válál a virtusnak, dicső volt Hű szived és ~nagy eszed háláiig». — De mit kesergünk Múzsa ? hová ragadsz ? Méltó siralmad' tűrd él ez egyszer! — oh f Jer, jer Csapónak fentre szálló Érdemeit ma zengjük együtt. Haj! melly halálos csend mi homájos éjj Borlttya éles bölcs esze fénnyeit, Mellyről a késő kor haszonnal Szedte le vólna nemes gyümölcsét. Perczel! virító Angyala megbusult Szivemnek! ah Lmelly sok szemek öntözik Sírod' magányán jó szivednek Könnyeiket heves áldozással. Oh! te, ki már illy zsenge idődben e Tömjént meg érdemletied az érzelem Szivétől, oh! mennyit nem Ígért Már, tehetösbb korod' értt kalásza! ? Sokat, sokat vesztett vála benned a K Hány! — melly! dicsőség' szép koszorúja várt! — Ah! de mi másképp végze a sors' Mindeneken forogó parancsa! — Hideg sírodnak méllyibe fektett S éképp' irigyen gázola léteden. Hogy lenne élted áldozattya Kéfjinek, 's eltakar a világtól. ... Ne véld azonban (bár az Egekben élsz) Hogy csorba essék rajtad e földiek' Emléke végett, nem J — nem! — élsz te!. Túl a halálon is e kebelben. Tekintetes Csapó Dániel Urnák T. N. Tolna. Vmegye első Vice Ispánynak. Nagy kegyességü Úrnak. Most, most midőn hév mejjem a szent tüzek Mélly ihletésén repdes emelkedik Múzsám emeld fél gyenge lantom Versezetét rébegö szaváról. A min hatalmad' balzsama lelkesít Vidítsd idétlen szivbeli vágyaim, Hangosbb dalikra penderítsük Kis kobozom nosza szép leányka, Űzd el borongás durva homájjait Egünknek, a mig énekeinket az Ég halja és derítsd szivemnek Egy keveség be borúit setétét. Óh! jaj naponként látom emelkedik A sors kemény érez-ostroma ellene A bús kajánság szülte bűnnek Fellegi közt az egünkre szólván. S ím' a mikor most kellene érzenem Recsét leginkább, a mikor édesen Várom derülttyét, most gyötör, most Menyköveít lebocsájtya hozzám, A szent örömnek bájos özönnyein Egünkre szálván a kecsek Angyala Boldog vigalmak közt Nevének Tisztelet ünnepeit rivadta! Oh! fórr szivünkben Nagy Neved' érezi Szép virtusod' jó szívedet, s oh! Egek! Láttam minő fórrón óhajtott Drága Megyénkbe a felhevitett , mmm Nép, melly örömmel várt maga a Megye, A néki búzdult ritka Magyar Nemes Édes reménnyé csak Te tőled Várta nemes kecseid gyümölcsét... Mindent eggy édes andalodás lepe, 'S A szent örömnek Nagy zaja közit csak ez Rivadt!: »Csapó, Csapó* —■ s Te lettél Vágyainak szeretett jutalma. így áldoz a nép annak a kit szeret, Kit Honnya édes tüze hevít, kit a Valódi virtus halhatatlan Ritka babér koszorúja díszít. Nagysága már egy ritka remény néki 'S Éltének eggy olly drága kecsegtetés, Hogy hol nemes szivét tekinti Már ki derülni Egét alajtsa. m
