Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-12-18 / 101. szám
XXI. (VII.) évfolyam 101. szám Szekszárdi 1911 december 18 Előfizetési ár: Egész évre . .16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. Befizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdoo. Egyet számok ugyanott kaphatók. Az opsz. m. kir. POLITIKAI HETILAP. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heftenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleíon-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szóm. Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ids küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be* küldik) 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő; BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A ffildmlvelésüiüi miniszter költségvetése. Most, hogy a íöldmivelésügyi költség- vetés tárgyalása a t. Házban véget ért, lehetetlen az elismerés zászlóját meg nem hajtani Serényi Béla íöldmivelésügyi miniszter előtt, aki minden téren meleg szeretettel karolta fel a gazdák érdekét. Elismeréssel kell megállapítani, hogy az 1912. évi költségvetési előirányzatban a múlt évi költségvetéshez képest fokozottabb gondoskodás történt a földmivelés érdekében. Gróf Serényi Bélakiadta a jelszót. »Többet kell termelni«. Ennek a jelszónak az anyagi terhét egyelőre csakis az” állam viselheti. A több termelést gondos előkészítéssel lehet előkészíteni. Ebben a tőkeszegény országban, ahol irigy szemmel néznek minden fillért, ami a földmivelés előmozdítására van előirányozva, ahol a törvénykönyv hosszú időkön keresztül csak a mozgó tőkét védelmezte, de körül nem bástyázta az első nemzeti ipart, a földmivelést, ott az állam segítő kezére van szükség akkor, amikor nemzeti vagyonosodásnak azt a jelszót tűzik ki, hogy, ha boldogulni akar, akkor többet kell termelnie. Semmi áldozatot nem lehet feleslegesnek mondani, amely arra szolgál, hogy a gazda boldogulása segittessék elő. Mert ha a gazda boldogul, boldogul az iparos, boldogul a kereskedő. Miután a célravezető állami pénzügyi politikának nem lehetnek földmivelés ellenes kiindulási pontjai, nagyon helyes volt, hogy a íöldmivelésügyi miniszter minden erejének megfeszítésével ki küzdötte tárcájának a megfelelő magasabb dotációját. Mert meg fog térülni, az az egy millió, a melyet mint többletet az állattenyésztésre, a tejgazdaságra küzdött ki, igy igen nagyon hasznos beruházás a 300,000 koronás többlet a tenyészállatok dijazázára, ha ma nem is, de pár esztendő múlva az égész ország dús kamatát élvezi annak a 200,000 koronának, a mennyivel több jutott a közlegelők létesítésére. A borértékesítés szervezésére nyújtott 200,000 koronás többlet bölcs gondoskodás arra, hogy a felújítással és telepítéssel nagy kockázatot vállalt, magyar szőlősgazdák valamikor számadásukat megtalálják. Hasznos beruházás az erdősítésre, lótenyésztésre szánt nagyobb összeg is, de mindezek mellett a leg- bölcsebb, legegészségesebb nemzetgazdaság iránti érzékre vall a miniszternek ama kijelentése, hogy az áruszállítás nagyobb részét vizi-utra kell terelni. Nálunk csak tiz százaléka megy a vizen az áruknak. A miniszternek van erre nagyszabású programja. Két dolgot mindenesetre megkezd már az idén. Egyik vonatkozik a Sióra, amelyet össze fogunk kötni a Balatonnal és 1917-re, amikor a vámtárgyalások éppen meg fognak kezdődni uj alapon, akkor legalább annyink lesz, hogy a Dunától a Balaton legnyugatibb részéig tudunk legalább nyolc-kilenc hónapon át forgalmat csinálni. A Sajó szabályozása pedig lehetővé fogja tenni, hogy az Alföld és a Felvidék közti forgalom kicserélését eszközölhessük. Tervbe vette még, ha nem is a. jövő évre, de 1913-ra a Maros- és a Kőrös-szabályozás föltétien megkezdését. Az uj vizi programok mindenütt összeköttetésben vannak nemcsak a hajózhatóvátétellel, hanem a vizi-erővel és az öntözéssel is. Mindezek a tételek azonban csak a kezdet kezdetének tekintendők, ma még nem tudhattunk elérkezni a nagy eszközök politikájáig. Mert például a kellő elismeréssel honorált egy millió az állattenyésztés emelésére minő csekély kis összeg Ausztria hét milliójához képest, amit ez a velünk veszekedő állam a huskérdés első fázisában azonnal mozgósított mint védelmi és támadó hadiköltséget. A magyar gazdatársadalom azonnal észrevette, hogy a perfid szerződő fél alázatos, de mindig lojális ellenfelének minő meglepetést készit, kért, könyörgött, de megmaradt az a természetellenes állapot, hogy Ausztria még mindig legalább ötszörösen magasabb állami segítséggel tudja fejleszteni állattenyésztését, mint mi, ahol ennek a nemzeti kereseti ágnak minden feltétele jobban megvan, mint a Lajtán túl. Kétszeres elismerés illeti meg Serényi Béla gróf íöldmivelésügyi minisztert azért is, hogy küzdelmének sikerült a gazdasági egyesületek dotációjára szánt, támogatást kétszázezer koronával felemeltetni. Ezzel mindössze 350.000 ezer korona áll évente a gazdasági egyesületek támogatására, sokkal jelentékényebb összeg, mint amennyit eddig erre a célra felhasználtak, de ez még mindig nem áll arányban azzal a sokoldalú és támogatásra szoruló komoly munkával, amelyet ezek az egyesületek, a mezőgazda- sági érdekképviselet pótfunkcionáriusai, a TÁRCA. Bodnár István: Alkonyat c. könyoe. — Egy tárcára való kritika. — —Ik. A lap és szerkesztő között való szoros viszony feszélyezett bennünket, hogy lapunk szerkesztőjének Alkonyat című; nem rég megjelent könyvével mi, — magunk foglalkozzunk. Attól azonban szerkesztőnk ismert szerénysége dacára sem tarthat vissza semmi sem bennünket, Sőt ezzel egyenesen tartozunk olvasó közönségünknek — mely negyed század óta a legélénkebb és legmelegebb rokonszenvvel kiséri a mi gyengéd és szubtilis lelkületű lírikusunknak működését — hogy mások és pedig legelőkelőbb napi- és szépirodalmi lapjaink véleményét ne ismertessük. — Ezekből a szemelvényekből igazi és méltó nagy elismerés sugárzik a szerző felé. Átadjuk tehát a szót a fővárosi kollégáinknak : Budapesti Hírlap. Alkonyat. Bodnár István verseskönyve erős lirai egyéniséget mutat be. A szubjektivitás oly erős ebben az íróban, hogy még apróbb kis meséket elmondó verseiben is dominál. Ezért nem lehetnek az apróbb történetek, mesék, események sohasem balladákká. Mindaz, amit ir, egyszerre közel jön hozzánk és szubjektivitása leköti érdeklődésünket. A balladái tárgyakból igaz, gyakran szentimentális mesék lesznek nála, de ez sem baj, mert az érzékeny történetek meghatnak bennünket s alakjait mind szere- tetünkbe fogadjuk. Hogy nyelve tiszta, szép, magyaros, hogy strófái finomak", hajlékonyak és szépen csengők, azt csak másodsorban említjük, mert Bodnár komoly tehetség, ki nem ügyeskedéssel hat az olvasóra. A könyvet Garay Ákos rajzai díszítik, szépen simulván mindenütt Bodnár szövegéhez. A könyv egyik kis versét itt adjuk : Rövidke hír, apró betűkkel Tarkítja, tölti a lapot: »Az elmúlt éjjel egy csavargó Ott kinn az utcán megfagyott.« S e pár sorban végeztek, véle, Nevét sem kérdi senki se, Pedig tudom, megdobban mégis Nem egy embernek a szive: A ki tegnap koldust űzött el És alamizsnát nem adott, Ha percre is, mind reád gondol Te névtelen halott ! Egyetértés. Bodnár látván versel. Már nem ismeretlen ez a név, amelyet az Alkonyat cimü verseskönyv címlapján találunk. Bodnár István nevét már akkor is jóindulatú szeretetébe fogadta a magyar olvasóközönség, amikor a »Tiszavirágok« cimü első könyve meglelent. A költő azóta is megmaradt annak, aminek megindult: csendes érzések dalosának, akit megindít a családi kandalló szentsége, a magyar falu népének poézise, régi, nagy magyarok emlékezete és dalol valami csöndes, megkapó lírával. Nem világokat átfogó érzések vannak_ezekben a versekben, nem verik, nem kínozzák, nem részegítik meg a lelkünket, de szépek, finomak és gyönyörűséget találunk bennük, amig olvassuk őket. A könyv Garay Ákos szép illusztrációival jelent még Singer és Wolfner kiadásában. Pesti Hírlap. Alkonyat. Bodnár Istvántól ezzel a címmel jelent meg egy igen díszes kiállítású verseskötet, amelyhez az illusztrációkat Garay Ákos készítette. Bodnár István csinos, hagulatos költeményeket nyújt ebben a könyvben s egyikmásik müvében igen tisztességes magaslatra emelkedik. Úgy véljük, hogy ez az illusztrált kötet egyike lesz azoknak, amelyekben a költemények igaz hívei örömüket találják. A könyvnek három korona az ára. Uj Idők. Alkonyat. Egyszerű érzések őszinte poétája Bodnár István. A hangszere nem a sok huru hárfa és a hangja inkább az a férfias meleg- ségü hang, amely leginkább a csellóéhoz hasonlítható. Mély borongás az alaptónusa legtöbb versének, de ez nem affektált, beteges szomor- kodás, hanem egy egészséges lélek őszinte megnyilatkozása a fájdalommal szemben. Minden során meglátszik, hogy a tollat csak akkor veszi kezébe, amikor »íemcsak hogy mondanivalója van, de túláradó érzései egyenest már- már kicsapni készü'nek. A költő ? | I , más a , szive és más a dala, A vers; nem mindig a költő maga! Óh más a szív, — egész mély tenger ez! És más a dal, mely könnyű, játszi hab: — Mintha pohárból a pezsgő kicsap! A szomorúsággal, fájdalommal szemben is csöndes megnyugvás fogja el. Nem az a dacos lélek, sem az a karcias szív, amely fájdalmában az eget is kihívja. Szelíd természetében ősi magyar vonások lelhetők föl, békés megnyugvása pedig nemcsak önmagát karakte- rizálja, hanem a magyar temperamentumot is : Öregbéres a vén idej, Elszántogat csendesen. De elfelejt boronálni: Mély barázdát azért látni Homlokodon ; . . sziveden. Bodnár István szereti a népdalok motívumait, amelyek vissza-visszacsendülnek verflV Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. "98
