Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-11-30 / 96. szám

XXI. (Ifit.) évfolyam.

96. szám

Szekszárd, 1911 november 30.

■ Előfizetési ár:

Egész évre . .16 korona.

Fél évre .... 8 „

Negyed évre ... 4 „

Egy szám ára . 16 fillér.

'lefizetéseket és hirdetéseket a kiadó- 11 utalón kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon.

Egyet számok ugyanott kaphatók.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II.

Szerkesztőség:

Bezeréd| István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő ösazei közlemények.

Kiadóhivatal : Vármegye-utpa 130. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre beküldik,. $ kor.

Főszerkesztő : Dp. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÄN.

Főmunkatárs:

FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulaj donoso k

a szerkesztők.

A szivekhez.

Irta: Rákosi Jenő

Az első szóra, az első kiáltásra szárnya nőtt a legszebb gondolatnak : a beteg gyermekről való gondoskodás gondolatának. Szárnya nőtt és a gondolat szárnyát c-attog tatva berepülte a haza téréit és ahol megcsapott egy szivet, a szív kinyílt s befogadta a gondolatot.

És a munka egyet lépett, s nagyott Tépett. Varázsütésre tetté vált a szándék és ma már nem kezdeni, hanem csak folytatni kell a dicső- müvet, amely a tavalyi esztendőnek egy históriai tényévé leve.

Hiszen mentő révet építettünk az' élet, a szenvedés tengerén tehetetlenül vergődő lelkeknek. — A gyermekvilág a nemzet életének a forrása. Amily bőven fakad, amily zavartalanul folyik, amily épen—csörgedez: abban a mértékben vetődik fény, öröm, remény arra az útra, amelyen a [nemzet a maga jövőjének titkai felé vándorol. A nemzet ereje, a nemzet hatalma, a nemzet dicsősége lélekzik a bölcsőkben, szólal meg a gyermekszobák vidám zajában és dobog fel a gyermekek szivében. A gyermekvilágon kell a nemzet szemének pihennie, mert a maga jövőjének a képét szemléli benne.

Jusson eszetekbe a Krisztusi rhondás : Bocsássátok hozzám a kisdedeket, mert övék a menyeknek országa.

A Ne nzet pedig, Krisztus szavával ezt mondja: Jertek velem a kisdedekhez, mert ők az én Menyországom

És nem a boldog gyermekről van szó, amikor én a Ti szivetek ajtaján zörgetek. Nem a gazdag vagy a jómódú emberek gyermekeiről, akikért a szülék képesek mindarra az áldozatra, amely szeretetüknek megfelel ; nem az ép és egészséges gyermekekhez hívlak ezúttal beneteket, akiknek vidám i zaja, csengő nevetése- a világ legdicsőbb és | legédesebb muzsikája; — hanem viszlek beneteket a szegénység és a betegség tanyáira, ahol ez a leglelketlenebb zsarnokság a gyermekvilágot fojtogatja. Letörli nedves kezével arca szép színét; ujjával megérintvén szemét, elveszti ragyogását; irtóztató szájával elíujja örökre kicsi ajakáról a mosolyt.

Akinek a szive é gondolatokra össze nem facsarodik, aki még nem látott boldogtalan szülőt, ki beteg gyermekén nem csak segíteni nem, de nem tud szenvedésein csak enyhíteni is, aki nem látott kisded koporsót, amelyet szegénységgel szövetkezett betegség ácsolt; aki nem látott tehetetlenül vergődő anyai szivet megszakadni, nem látott gondban kimerült atyát bomlott elmével vagy megrontott erkölcscsel; aki a szenvedések szenvedését, a kínok kínját, a gyötrelmek gyötrelmét a nyomorban pusztuló gyermeksereget nem 4-átta: az ám zárja el beszédem elül a szivét. De aki Krisztus örökét, a gyermeket szereti, a maga gyermeke boldogságáért abban hálás, hogy italt, ételt és orvosságot kíván nyújtani az elhagyottak és elesettek ártatlan gyermekeinek; aki bé akar menni a boldog szív, a nyugodt elme és a békés lelkiismeret földi paradicsomába; aki szereti gyermekét, istenét és az álmát, melyben testi és lelki ereje megújul: az jöjjön az tárja ki szive kapuját szózatom előtt és áldozzon az oltáron, melyet papokként nemzetünk legszebb, legdicsőbb, legnemesebb asszonyai és legtiszteletreméltóbb, légiónkéi tebb, érzésben, gondolatban és cselekedetben legfényesebb férfiai vesznek körül.

Az áldozati tűz meg van gyújtva, a láng‘ég, füstje égnek száll: hozza el ki-ki azt a hasáb fát, amelytől a legtisztább, legideálisabb oltár tüze messze világitó máglyatüzzé lesz; abban égjen el ezrek nyomora; százezrek gondja, milliók elhagyottsága.

És a nemzet szeretete gyermekei iránt, hite önmagában és reménye jövőjében szálljon égre a füsttel, mely az Istennek kedves áldozati oszlopként emelkedik a magasba.

Szőlőművelésünk.

Lapunk nov. 13-iki számában a fenti cim alatt Csiszár Zsigmond m. kir. szőlészeti felügyelő ur tollából szőlősgazdáinkat közelebbről érdeklő cikk jelent meg, amelyhez egy szekszárdi szőlősgazda a T. Közlönyben reflexiókat fűzött. E reflekxiókra Csiszár felügyelő úrtól választ vettünk, amelyet, elhagyva a személyi vonatkozásokat, közérdekű voltánál fogva itt közlünk :

Az 50 cm. tőketávolságra igy blindre azt mondom, hogy. nix vizi, még a kadarkánál se; dupla vagy semmi, még a bnnkós bottal szemben is. A szőlőtőke gyökérzetének föld kell, a hajtásoknak napsugár és levegő, ha ezekből nem kap eleget, akkor nem fejlődhet és nem érhet ki jól a venyige és a rajta levő rügy, már pedig jó fürttermést, csakis a tökéletesen kifejlődött és kiérett rügyekből várhatunk. Ha a tőkék össze

TÁRCA.

Kincses Kalendáriom.

— Itt van az uj KincsesJ — a viszontlátásnak ezzel az örömmel télt fölkiáltásával fogadja mindenki a régi, ismerős, fehérmezőkkel megszaggatott pirosköntösü jóbarátot, mely immár 16-ik folyamában kerül szemünk elé, a legérdekesebb, legeredetibb és legtartalmasabb magyar naptár, a régi magyar kalendáriomi hagyománynak friss, ötletes és irodalmi megújhodását revelálva.

Ma már túl vagyunk azon a patriárkális korszakon, mikör a kalendáriom a magyar udvarházak eszmekörében még elsőrendű szerepet játszott. Ez a mag} ar korszak derűs világával, muskátlis ablakával, gerendás mennyezetével, bodor pipafüstjével és adomázó, kvaterkázó magyarjaival, akik el-elbusulták magukat a hon- állapotján, tovatűnt. Olvasmányát, a Lőcsei Kalendáriomot exoíikus ritkaság gyanánt őrzik itt-ott. Rozsdás kardját, ólomkupáját, boglárját, mentekötőjét, koppantóját, guzsalyát, pipaszur- kálóját, ekvipázsát, meg azokat, akik a Lőcseiből tudományt merítettek, a rozsdás kardot, vagy a fürge orsót forgatták, g mentébe, vagy selyem- viganóba felöltöztek, az előfogatos ekyipázson dagasztották a rossz országutak sarát, ez mind, ez- az egész világ eltűnt szemünk elől: beretilált a múzeumok üvegszekrényébe, vagy levonult a föld alá, melyek hátán mi maiak gyorsvonaton, repülőgépen utazunk, telefonon diskurálunk, befogott villámmál, vagy benzinnel sétakocsi- zunk . . . Más izgatja ma a társadalmot, más gondolat gyújtja lángra a hideg eszü tudóst és más dalokat dalolnak a költők. A magyar tálen- tumtól kieszelt telefonhírmondóban van egy

folyvást ismétlődő monoton szócska, mely egy elmondott újság temetését és egy következőnek a beköszöntését jelzi. Ez a szócska: «Más». A társadalom éleiének befejezett akkordja s az újabb kezdete közt, a kettő határmesgyéjén is örökké hallható ez a szó : Más! Az örökkö haldokló és örökké újból születő idők e varázsszója, mely temető dala annak, ami volt és születését énekli meg annak, ami lesz.

Mikor igy az uj Kincsest a viszontlátás régi örömével, de uj lelkesedésével a kezünkbe vesszük, nem tudjuk elfojtani magunkban meg- illetődésünk érzetét. Mert ez a kalendáriom, mely már a jövő év jöttét hirdeti, egy pillanatra megállít bennünket a múltból a jövőbe futó életűtől és hangosan kiáltja a fülünkbe: Más! Múlik a mi világunk és jön egy uj, egy más, melynek minden titka ott rejtezik az uj naptár lapjai közt, melyeket elfogódva forgatunk át, mert nem tudhatjuk előre, hogy ebbe az idő könyvébe hol van az örömünk és hol bánatunk láthatat an betűkkel előre leirva

Minden naptárt ezzel az érzéssel veszünk a kezünkbe s éppen ezért ez az a műfaj, mely egészen bele tud illeszkedni a magyar ember lelke világába, mely úgy is hajlandó az elmélyedésre, a magába-szállásra, a múltnak és a jövőnek hittel való összekapcsolásával. Éppen ezért nagy kár lett volna, ha a magyar naptárt, a magyar ember nyugalmas és bölcs elmélkedésének ezt a teremtményét elhagyták volna veszni, avulni s nem tették volna avatott kezek alkalmassá arra, hogy a modern korhoz, a modern eszmeáram’áthoz, a modern igényekhez alkalmazva létjogosultságot adjanak neki újból, sőt egyenesen nélkülözhetetlenné tegyék.

Bátran állithathatjuk, hogy a Kincses Kalendáriom szerkesztőségének sikerült az a művészet, hogy az avatag naptárt, melynek föladata már a napok száraz fölsorolására s néhány sablonos Útmutatás közlésére zsugorodott, ebből a begubózott, dohos és megkövesedett állapotából kiragadják, uj életet öntsenek belé s oly frissé tegyék, hogy az ember, ha kezébe veszi, sohase érezze, hogy holt és haldokló dolgot tart a keze közt, melynek létjogosultsága egy időhatáron megszűnik. Hanem ellenkezőleg azt érezze, hogy a napi élet eleven újságát, a mi korunk könnyebb lekszikonát lapozza, mely ma, holnap, holnapután egyformán érdekelheti, mely a napi élet ezer fölvetődő kérdésében tájékoztatja, mely a tudomány haladásának s a művészetekben tükröződő mély emberi érzéseknek mindentudója.

Ifert a kincses mindent tud és mindent megmagyaráz nekünk is, amit ő tud. Nincs napi vagy örökbecsű probléma, amihez alapos és megbízható tájékozottsággal hozzászólni ne tudna. És milyen elfogulatlanul, mily könnyedséggel teszi ezt. Nem nyom el bennünket, mirit a könyvtárak foliánsai, melyek ha hozzájuk nyúlunk, ezt dörgik a fülünkbe : Térdre előttem rabszolga! Én vagyok a tudomám ! . . ., A Kincses, mely a. nagy, komoly könyvek egész tömegének tömör, világos és amellett a napi igényekhez, a napi fölvilágositásökhoz tartozó foglalata, nem igy tesz. Ellenkezőleg, ő rejtve mindazt, amit magában tartalmaz s amivel el is ijeszthetne, ha tudásának tömegét kérkedően kitárná előttünk, igy szólít meg bennünket:

, — Mire vagy kiváncsi jóbarátom ? Akarod tudni, hogy miből áll a naprendszer, hogyan számítják ki a Centaurus állócsillag távolságát, a Jupiter tömegét, vagy hogyan állapítják meg, hogy a tejut szélén, ahonnan csak 7000. év alatt ér le hozzánk a fénysugár, miből áll egy hatalmas égitest, melyet te szabad szemmel nem is láthatsz ? No hát ne ijedj meg, ne menekülj el hanyaithomlok tőlem és. ne is ásíts .... Én meg fogom neked érdekesen, röviden és értelmesen