Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-11-30 / 96. szám

2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911. november 30. vannak zsúfolva, bizony elnyomják egymást, aztán ha éretlenek találnak maradni a vesszők és rőt hadni a fürtök, még eszébe jut valakinek, hogy ama bunkóé botnak két vége van —j Isten őrizz tőle ! Jó fekvésekbe én is csak a mi áldott ka darkánkat ültetném, de hidegebb helyekre bizony csak a heves vérü, korán érő nagyburguudit. A szőlőmetszéshez ma jd a tél végén írótól - lal és szőlőmetsző ollóval munkába állok. Most hagyjuk pihenni ezt a dolgot, mert a metszés ideje csak korán tavasszal van. A gyepmesteri viszonyokat én nem ismerem, de annyit megint igy Mindre merek állítani, hogy az a nagy trágya érték, ami a gyepmesteri telepre kerül : nincs kihasználva. És igy jutna abból a cikkíró ur által emlitett bárókon kívül más ember fiának is. A városi hulladék trágyá­nak való feldolgozásához egy kis berendezés is kellene, amit az egyes ember nem állíthat be, hanem a szekszárdi szőlősgazdák szövetkezete (ami meg lesz, mert meg kell lennie) ezt a dol­got is nagyon szépen megoldhatná. Hogy ezelőtt egy néhány évvel nem lehe tett összehozni a szőlősgazdákat, annak talán lehetett oka a rossz recept, de nem ám az, amely szerint a szekszárdi szőlősgazda készült * hanem az, amely szerint az egyesülésnek kellett volna készülnie. Élhetetlen, maradi és irigy ember min­denütt és mindég volt, van és lesz ; de van itt bizonyára sok olyan szőlősgazda is, aki tudja, hiszi és vallja, hogy szőlőkulturánk érdekeit csak úgy leszünk képesek megvédeni és előbbre vinni s a belé fektetett anyag és erőnk gyümölcsét a magunk számára biztosítani, ha e célra össze­fogunk és igy egyesült erővel és egy akarattal a helyesen kitűzött célok felé igyekszünk. Én itt még egészen idegen, uj ember vagyok, de köte­lességemnek tartom az itteni szőlészeti viszonyo­kat minél előbb megismerni, a szőlőbirtokosság- gal az érintkezést felvenni. És ha találok itt egy bármily kicsiny, de lelkes csapatot, melynek zászlajára, minden politikai, társadalmi, vagy magán érdek kizárásával tisztán szőlőművelésünk érdekeinek képviselete, védelme és előmozdítása lesz felírva: e zászló alá én is egész munka­kedvemmel beállók s hiszem, hogy még'többen is beállanak. És ha e ielkes csapat minden tagja meg fogja tenni kötelességét, úgy nem maradhat el az eredmény és siker. így volt ez Szilágysomlyón is, ahol szőlé­szeti felügyelőségem legszebb 13 évét eltöltöttem. Összeállóit 12 tagból, 93 darab 100 koronás üzletrésszel egy lelkes kis csapat; az első évben 400, másodikban 900, harmadikban 1600 hekto­liter bort vett át tagjaitól, az idei, negyedik esz­tendejében épitett egy 200 méter hosszú szikla­pincét s ezt a szükség szerint építeni fogja to­vább; őzen pince ebbe épitett egy szép prés házat, vendéglőt, nyári és téli mulatót. En már szüret előtt eljöttem onnan s igy nem tudom, hogy az idén mennyi bort vettek át. E sz'övet­magyarázni. Nem lesz száraz és elvont, mint a szaktudomány, de nagyképü és koturnusos se leszek, mint a fél tudósok. E helyett a te ked­ves íróid nyelvén és a te tanulmányaidhoz vagy tájékozatlanságodhoz alkalmazva, tőled semmi szellemi guzsbakötöttséget nem követelve, el fogom neked mondani, hogy áll ez a dolog. Rövid leszek, hogy el ne unj, de jóhiszemű, hogy bárhol bátran hivatkozhass rám. Ilyen a Kincses De minek ezt elmondani, mikor 15 éven át a magyar közönség már meg­ismerte, hallatlanul megkedvelté, bizalmas tanács­adójává tette ezt a könyvet ? nem, ezt az újságot, mely egész évre készült, hogy kiegészítse azt, amit a lapok részünkre még csak ezután fognak megírni, hogy fölvilágositással szzolgáljon ott, ahol restelnénk másokhoz fordulni, részben magunkért, részben másokért Magunkért azért, mert tájékozottságunk látszatát féltékenyen meg szeretnők őrizni mások előtt, másokért azért, mert megtörténhet, hogy azokat is nagy zavarba ejthetné kandi kíváncsiságunk. A Kincses kisegít ilyenkor zavarunkból. Mint egy bizalmas bará*, aki megőrzi titkunkat és soha ki nem ad rajtunk, aki nem nevet ki és nem néz le bennünket azért, mert a közép­iskolát vagy az egyetemet 10, 20, vagy 30 év­vel ezelőtt végeztük s azóta nem tartottunk lépést a szaktudománnyal, mert a kenyérharc- ban nem értünk rá, hogy egész könyvtárt végig olvassuk. Olvahassa a Kincsest a sok- és a kevésműveltségü ember egyaránt. Amaz gyö­nyörködhet velős, szabatos, irodalmi és gondolat- ébresztő stíljében, előadása közvetetlenségében, nyelve gráciájában, kifejező erejében, egyszerű értelmességében, csodás világosságában, mon­danivalója . kristályos áttetszőségében, mellyel egy gyermek értelme is megbirkózhat, melyből a kézi munkás esze is megtermékenyülhet. A megoldott és megoldatlan problémák egész kezet hatása alatt a Lorárak érezhetően emelked­tek, ezen felül a szövetkezet is minden évben szép haszonnal zárta lé számadásait. Ezen szép példán felbuzdulva Tasnádon is alakult egy ilyen szövetkezet és Zilahon is alakulóban van. E három szövetkezet aztán egy szövetségbe egye sülni fog és fel fogja, ölelni egész Szilágymegyé nek borkereskedelmét. Egész Szilágymegyében 4200 kát. hold szőlő van ; Tolnában 24 000. Szi­lágysomlyón 350 ; Szekszárdon 3684. Ha ezt az arányt az itt alakítandó szövetkezetnél is meg lehetne tartani, milyen hatalmas intézményt nyerne általa" szőlőgazdaságunk. De vegyük csak elő az idei szekszárdi szü­retet. Szüret alatt átlag 34 - 36 korona volt a must ára, ilyen árban ment el a termésnek fele, becsüljük ezt a mennyiséget 20.000 hektóliterre ; ma 44—46 korona a seprős bornak hektója, tehát 200.000 koronát menthetett volna meg sző- lőbirtokosságunk, ha lett volna egy borközrak­tára, ahol a heti beraktározáson ki.vül, egyebet semmit se csinált volna a borral. Mit lehetne el­érni, ha ez uj bor teljes kikezelés után a szek­szárdi szőlősgazdák szövetkezetének budapesti, bécsi, berlini, szentpétervári üzletei utján kerülne forgalomba Mint reklámok is milyen óriási szol­gálatot tehetnének ezen üzletek. A hajdan vbág hirü szekszárdi vörös bor megint elfoglalhatná méltó helyét. Elismerem, hogy az 1908. évi XLVÍI. tör vénycikk itt nem volt végrehajtva, de éppen a múlt napokban adott ki vármegyénk alispánja egy erélyes rendeletet ezen törvény szigorú vég­rehajtására A földmivelésügyi miniszter ur pedig csak pár héttel előbb adott megbízást nekem arra, hogy Tolna és Somogy vármegyék terüle­tén az ellenőrzést teljesítsem és az esetleg szük­séges eljárásokat foganatosítsam. Egyelőre csak szépszerével, de aztán a törvény büntető határo­zatainak alkalmazásával fogunk gondoskodni ar ról, hogy ezt a törvényt betartsa mindenki, akit illet. A legnagyobb baj az, hogy szőlőbirtokossá- gunk nem ismeri kellőleg ezt a törvényt, mely pedig az ő érdekében a tisztességes bortermelés és tisztességes borkereskedelem védelmére hoza­tott. Pedig a kormány nagyon is bőven gondos­kodik arról, hogy e törvényt mindenki meg­ismerhesse, mert a törvény fontosabb rendelke­zéseit tartalmazó nyomtatványt a községek elöl­járóságaihoz a kellő számú példányban megküldte azzal a rendelkezéssel, hogy ez a nyomtatvány a községházánál, minden bormérésben, nagyobb présházban és pincében kifüggesztessék. — így tehát szeme előtt áll minden szőlőbirtokosnak a törvény szövege, olvassák hát el és ha valahol ezen törvénybe ütköző esetet észlelnének, azt az illetékes szolgabirósághoz, vagy szőlészeti fel­ügyelőséghez jelentsék be. A kormány és a ha­tóságok megteszik kötelességüket, tegyék hát ezt meg azok is, akiket a dolog a leginkább érdekel : a szőlősgazdák. Csiszár Zsigmond. raja valósággal meglepte a modern Magyar- országot a legutóbbi évtizedben. Akinek az is­kolás műveltsége tiz évvel ezelőtt véget ért, az az újabb fölfedezések, újabb találmányok, újabb filozófiai megállapítások és újabb szellemi, tár­sadalmi áramlatok egész tömegéről nem tud. Ezen igazi jótétemény a Kincses. Vannak, akik hallanak itt is, ott is félfüllel az újabb haladás­ról, de bővebb felvilágitáshöz nem tudnak hozzá­jutni, ilyen emberekből .rekrutálódik a Kincses Kalendáriom hűséges tábora, erdekes hadserege, melyben egyforma lelkesedéssel látjuk sorakozni az egyetemi tanárt és a tanulni vágyó iparost, aki tudja, hogy a tudás megsokszorozza minden­nek és mindenkinek az arcképét. És micsoda pazar szinpompás világ tárul föl előttünk a modern műveltség e gazdag forrás­művében, melyben, mint egy csöpp vízben, ami egész világunk minden törekvésévelj gondolko­dásával, érzésével visszatükröződik. Nem elég azonban igy mondani, hozzá kell tenni, hogy a szem, mely a Kincsesben foglaltakat meglátta, a fő, melyben kristályos ismeretté formálódott mindez, a kéz, mely leírta ezeket s a nyelv, mely a magyar stilus erejével, mélységével, művészi egyensúlyával, szépségével eldiskurál velünk, a Kincsest forgatva, magyar ember .szeme, agya, keze és nyelve volt s amit meglá­tott és visszatükröz, azt .speciálisan úgy látja és úgy tükrözi, ahogyan a magyar glóbuson látják és értik a világ folyását. Ez tehát az egyéni és nemzeti műveltségnek a legérdekesebb produktuma. Valóságos dokumentum a jövendő számára, melynek. Kincses évfolyamai el fogják mondani, hogyan érzett, hogy gondolkodott és hogyan Ítélt a körülötte folyó" világról anno ekkor és ekkor a magyar ember ? Mik formál­ták érzését, gondolatát, mi feszitette tetterejét cselekvésre, mily kérdések izgatták értelmét és mily föladatok gyújtották lángra teremtő erejét ? A szekszárdi munkásgimnázium. 1 E ézep hazafias cél érdekében a vezetőség a következő felhívást1 bocsátotta ki : Iparosok I Munkások !. Szekszárd varos állami gimnáziumának tanári kara, vállvetve a vármegye szabadon gondolkozó vezető férfiai közreműködésével, az iparosság és munkásság lelkületének ^ és érzé­seinek nemesebb kiművelését célzó, vetített képekkel és szabad előadásokkal ismeretterjesztő felolvasó-tanfolyamot nyit. A tanfolyam évszá­zadok, évtizedek mulasztásait van hivatva helyrepótolni és a magyar iparosság, valamint a munkásság magasfoKÚ kiképzését a szellemi és gyakorlati téren előmozdítani Ezért állította fel a munkásgimnáziumot, hogy ott az iparosok és munkások elhanyagolt szükséges szellemi ki­képzésüket megszerezhessék. A szekszárdi munkásgimnázium ezidei tanfolyamát december hó 4 én, hétfőn este nyolc órakor Simontsits Elemer. alispán ur nyitja meg a múzeumban, amelyre minden munkást és munkásbarátot tisztelettel meg­hívunk. Az előadások folytatásai lesznek a. tavaszi előadásoknak. Belépő dij nincs, csupán azt óhajtjuk, hogy azt minél tömegesebben láto­gassák. Az előadások hetenkint hétfőn, szerdán és pénteken este nyolc órakor és vasárnap dél­után tartatnak meg. Beiratkozhat minden Írni és olvasni tudó iparos és munkás. Felhívjuk a t. iparosokat és munkásokat, hogy e tanfolyamra a saját jól felfogott érde­kükben lehetőleg mielőbb beiratkozni szíves­kedjenek. Részletes programmot a megnyi ás napján adunk 1 Iparosok ! Munkások! Aki a haladás ba­rátja és lépést akar tartani a haladó korral, az ne mulassza el magát felvértezni a szellemi fegyverekkel, mert jaj annak a népnek, mely tudomány nélkül vagyon. A jó pap is holtig tanul. Magyarország kultúráját és iparát csak művelt iparosok vihetik előre. Ne feledjük el, hogy a munkásság az a szikla, amelyre a. jövő temploma épül. Agitáljunk e nemes terv érde­kében, hogy e szép ügyünket siker koronázza. Fel tehát iparosok és munkások, dönges­sük a szellemi vár kapuit, hogy annak kincseit magunknak megszerezhessük, mert a tudomány — hatalom! Jelszavunk legyen: «Műveltséggel — szabadságra!« HÍREK. Dömök Péter halálára. 1911 november 26. Igaz ember voltál teljes életedben, Harag, bosszuállás nem lakott szivedben, Sírva kísérünk most sötét sírba téged, Örök világosság fényeskedjék néked 1 KÁLMÁN DEZSŐ. Éppen ezért nem lehetne, a Kincsesből német, francia, vagy angol naptárt gyúrni, mert míg magyar nyelven, a mi vérünkből, a mi húsúnk­ból való, idegen értelem előtt talán egzotikummá válna, mint mi előttünk is valami speciálisan nemzeti idegen naptár A közel 600 oldalas pompás, hűen a szö­veghez tartozó képekkel illusztrált kötet, éles, tiszta, apró betűvel csodálatos sokat ölel föl. Mintegy' másfelszáz oldal tartalmazza benne a rendes naptári részt, a megszokott ötletes szag­gatottsággal, mely nem engedi, hogy a naptári sablon lenyűgözhessen unalmasságával, hanem ami életet, szint, eleven változást visz ebbe a részbe is belé, hogy egy pillanatra sem tamad bennünk a sivár unalom erezete, hanem ellen­kezőleg úgy lapozzuk at ezeket a dolgokat is, mintha a naptárak ezt a részt még el nem kop­tatták volna. Az eltördelés művészétének ez a módszere, mely a modern ember rapszódikus, csapongó, türelmetlen nyugtalansagara épit, oly lebilincselő/ mint egy patak,- mélynek haián fes­tői .partok közt ringat végig csónakunk, minden fordulónál uj meglepetést, uj élvezetet, uj bámu­latot tartogatva. Azokat az ásittató unalmakat, melyék a régi fajta naptárak avatag sablonjának láttára elfognak bennünket, itt nem. érezzük, mert amit az elmés tipagrafizálás csak nyújthat, az gazdag szertárának minden fegyverével a mi "foglalkoztatásunkon, lekötésünkön igyekszik. A rendes szövegrészben a tárgymutató tánuisága szerint közel 12U0 ismeretkörből nyer­hetünk fölvilágositást, részint légióra menő apró jegyzetek, részint önálló cikkek keretében, amik­ből 60-at tartalmaz a Kincsesnek ez a kötete. E cikkek mindenike számot tarthat mindenkinek az érdeklődésére, mert egy sincs közte akadé mikus jellegű, hanem rnindenik belevág a mi napi életünk, napi kíváncsiságunk, népi problé­máink eleven húsába. Egyikben megelevenedik

Next

/
Thumbnails
Contents