Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-11-27 / 95. szám

TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1911. november 27. nem rendelkezik, felerészben a vármegyei nyug­díjalap nevelésére fordittassék, felerészben pe­dig a közegészségügyi alapítvány kamatjövedel­mének gyarapítására. A pénzügyi szakosztály nemcsak köszönet­tel adózott az alispánnak előterjesztéseért, ha­nem az elnök javaslatára egyhangúlag elhatá­rozta, hogy az alispánnak évi 3600 K személyes pótlék adassák, ami nemcsak méltányos hanem illő is, mert eltekintve attól, hogy az alispáni fizetés aránylag csékély, akárhány kisebb város polgármestere is nagyobb fizetésben részesül, mint Tolnavármegye alispánja, akinek vállaira az egész megye minden ügyének gondozása nehezedik és akinek nemcsak reprezentálnia, de dolgoznia is kell a megyéért, akinek kezében futnak össze a vármegye ügyszálai és akire hárul nemcsak az intézkedés joga és kötelessége, de az ellen­őrzés és a felelősség terhe is. Ily aránytalanul nagy elfoglaltság és munkakör megfelelő dija-' zást is érdemel és mi csak helyeselhetjük, hogy a pénzügyi szakosztály az alispáni állás nagyobb javadalmazásának biztosítására az időt elérke­zettnek látta, mert meg vagyuna arról győződve, hogy ez a javadalmazás nemcsak az állás fé­nyét fogja emelni, hanem annak viselőjét is arra fogja buzdítani, hogy az elismerésből fa­kadó melegség sugaraitól megedzett lélekkel, ambitiőval és akaraterővel tudását és energiáját kifejtve Tolnavármegyét nagyá, gazdaggá, igazi kulturterületté. tegye. A alispán kezdeményezését különösen a közegészségügyi alapítvány létesítésében látjuk alapvetőnek. Oly novum ez, mely nemcsak a hazában hanem a külföldön is követendő pél­dául fogja feltüntetni Tolnavármegyét. Ily pél­dából látjuk, hogy miként válik egy ember agyá­nak munkája megyéjének és nemzetének, sőt az egész emberiségnek javára és egyúttal dicsősé­gére is, amely dicsőségből az oroszlánrész Tolnavármegyét illeti. Az alispáni időszaki jelentése. SimontsitsElemér, Tolnavármegye nagy­érdemű alispánja a csütörtöki közgyűlés elé terjesztendő jelentésében mindek tekintetben hű képét adja a vármegye utolsó pár havi közállápotának. Érdekes és értékes jelenté­sének országos fontosságú részleteivel lapunk más helyén foglalkozunk, itt csupán csak a jelentés egyes kimagasló részleteinek közlé­sére szorítkozunk: A külső közigazgatás legfőbb gondját a vármegye területének az ázsiai kolera be- hurcolása ellen való megvédelmezése ké­pezte. S bár nem tagadhatom, hogy az evégből életbe léptetett különféle preventív intézkedések a közönség cselekvési szabad­ságának többféle korlátozásával a közjó érdekében egyeseket anyagi károkkal is súj­tottak, nagy örömmel konstatálom, hogy amig a velünk szomszédos Pest-Pilis-Solt- Kiskun, Bácsbodrog, Baranya, Veszprém és Fehér vármegyék területén az ázsiai kolera a folyó évben is meg tudta vetni a lábát, a mi vármegyénkben egyetlen egy eset sem merült fel. Nem üres hiúság ébreszt örömet ben­nem ennek a ténynek konstatálása nyomán, hanem a dolog jelentőségének s a valóban feltűnő siker forrásának helyes felismerése; mert csak a vármegye területét érintő és átszelő vasúti és vizi utakat s a mi föld­rajzi fekvésünket, mint a kolera terjedésének a szomszédos törvényhatóságokéval hasonló viszonyainkban adott azonos feltételeit szem elől tévesztő felületesség tudhatná be ezt az eredményt a puszta véletlen javára. Nem •a véletlen, hanem a vármegye Jközlakosságá- nak magasabbfoku intelligenciája és köz­igazgatásának ébersége és lelkiismeretes, ernyedetlen kötelességtudása a forrása en­nek a sikernek. Maga a nagyközönség nemcsak a köztisztaság széliében való megjavítása ut­ján, de a belátás által irányított célszerű magatartásával is hatékony tényezője lett a sikernek. A vármegye tisztikara pedig, s itt különös nyomatékkai a járási hatóságokra kívánok reá mutatni, valamint a községi elöl­járóságok, értékesítve azokat a bőséges tapasztalatokat, melyeket a múlt évi kolera elleni védekezés rendjén szereztünk, nemcsak, hogy a kolerafertőzés szokásos időszakának egész hosszú tartama alatt rögtöni beavat­kozásra képesítő állandó készenlétben vob tak; hanem a kiadott rendeletek pontos végre­hajtásával s azok intencióinak az életbe való átültetése és érvényre emelése körül ki­fejtett buzgalmukkal, egyenesen ezt az ered­ményt célozták és szolgálták. Amidőn tehát e két tényezőnek egymást erősitő össze- müködésében jelölöm meg az okát annak, hogy ebben a vármegyében — amelyik terü­letével az ázsiai kolera magyarországi fel­vonulásának útjába esik] '— ugyanakkor, amikor a szomszédos törvényhatóságok mind­egyikében volt kolera, egyetlen egy eset sem fordult elő, egyúttal a jövőnek még megoldandó feladataira gondolva bizalommal mutatok reá arra a nagy nemzeti erőfor rásra, mely a hivatása magaslatán álló köz- igazgatásnak a nagyközönség belátása ál­tal [támogatott példás kötelességtudásában rejlik. A drágasági pótlék megállapítása és felosztása tárgyában kidolgozott javaslatom azon az alapelven épül fel, hogy a drága­sági pótlék nem fizetésjavitás, hanem az alkalmazottaknak az életviszonyok megdrá­gulásával szemben fizetési osztályaik szem­eiéit tattásával lehetőleg olyan arányban való segélyezése, aminő arányban ez a drá­gaság a maga hatását az alkalmazottakkal szemben azok családos vagy családtalan állapotához képest nagyobb vagy kisebb suly- lyal érezteti. Az a megoldás tehát, melyet javaslatba hozok, családi pótlék jellegével biró drága sági pótléknak lenne leghelyesebben nevez­hető. A pótlék az alkalmazottak Összjavadal- mának 20 százaléka s a gyámpénztári tar­talékalap megtakarított jövedelméből nyer fedezetet; s igy legnagyobb örömömre ki­térhettem azon már már kikerülhetetlennek látszó - kényszerűség elől, hogy erre a célra megyei pótadó igénybe vételét hozzam javaslatba. Minthogy most már a drágasági pót­lékra vonatkozó concrét javaslat előter­jesztésével eleget tettem a tekintetes Törr vényhatósági Bizottságtól e részben nyert megbízatásomnak, melyet úgy fogtam fel, hogy a megoldásnak a tényleges viszo­nyokkal számolva olyannak kell lennie, mely ha, — mint aféle emberi alkotás, — nem is tökéletes, a méltányosság és osztó igaz­ság követelményeit mégis a lehető _ leg­jobban megközelítse: úgy a tisztikar, vala­mint a többi vármegyei alkalmazottak nevé­ben hálás köszönetemet nyilvánítom az erre vonatkozó indítvány megtételéért Szinger Bá­lint megyebizottsági tag urnák, s a Tekin­tetes Törvényhatósági Bizottságnak a való­ban nagy szükséget enyhíteni hivatott drága­sági pótlék felajánlásáért. A pénzügyi szakosztály által tárgyalt és fentebb már említett másik javaslatom, melyet a Tekintetes Törvényhatósági Bizott­ság elvben már a mull évi koleravédekezés alkalmával szerzett tapasztalataim felől be­számoló jelentésem kapcsán elfogadott, lénye­gében abban áll, hogy ugyancsak a gyám­pénztári tartalékalap megtakarított jövedel­meiből egy 125000 koronás alapítvány léte­sittessék arra a célra, hogy ennek- kama­taiból részben ragályos betegek elkülöní­tésére szolgáló épületek létesítése körül megyebeli községeink anyagilag támogatas­sanak; részben azon napi keresetre utalt szegénysorsuak kártalaníthassanak, akik a családjukban előforduló ragályos betegség miatt a másokkal való érintkezéstől elzá­ratván, a betegség tartama alatt kerese­tüktől hatóságilag megfosztatnak, akiket tehát igy a törvény érvényesülése megél­hetésük tekintetében veszéllyel fenyeget. Hogy az alap szolgáltatási képessége az első időkben különösen nagyra tehető szükségletnek megfelelhessen, előterjesztésem alapján a pénzügyi szakosztály a Vármegye Közegészségügyi Alapítványának még külön évi 9500 koronával való támogatását hozza javaslatba. Ezen összegnek és az alapítvány évi kamatainak lelkiismeretes és céltudatos felhasználásával olyan eredményeket vélek elérhetni, melyek úgy a gyermekhalandóság csökkenése, valamint .a különféle járványok visszaszorítása által s mivel ezen az utón a jelenleg úgyszólván mindennapos iskolabezára- -tások is feleslegessé válnak, a népoktatás fellendülése által is, a tekintetes Törvény- hatósági Bizottság ezen intézkedésének gya­korlati értékét és céltudatos voltát már néhány év leforgása alatt igazolni fogják. De nem becsülhetem kevesebbre ezen intézkedés várható erkölcsi hatását sem. A jelenlegi helyzet ugyanis az, hogy a családjával egy szobában élő' szegény ember vagy akként fosztatik meg kerese­tétől, hogy a ragályos betegségek esetében érvényesített hatósági rendszabálynak magát a betegség tartamára aláveti; vagy amennyi­ben ezeket a rendszabályokat kijátsza, akkor akként, hogy a reá kirótt pénzbüntetést meg­fizetni képes nem lévén, azt elzárásra, vál­toztatják át. Holott ha a közérdeket szol­gáló törvény által okozott ezen károsodá­sok közpénztárból ellensulyoztatnak, akkor ezen esetek egyikének sem kell 'szükség­képen bekövetkeznie. Akiknek tehát most a szegény és gaz­dag között különbséget nem ismerő törvény szigorú érvényesítése a nélkülözéssel olyan könnyen társuló elkeseredést teszi sötét tanácsadójává, azoknak lelkében ez az in­tézkedés, mint minden igazságtétel, a ki­engesztelés munkáját hajtja végre, mely­nek eredményeként megszűnvén az az igaz­ságtalanság, mely ma a törvény előtti egyenlőségből fakad, a létért való küzdelem­ben amúgy is elég próbára tett szegény- sorsú polgárokat a törvényes renddel »való megbékélés s az' ő érdekeiket is szolgálni hivatott törvény tiszteletben tartásának útjára vezeti. Nemzeti erőgyarapodás szempontjából nagy horderejű hatásai e kezdeményezésnek természetesen csak akkor lehetnének, ha ugyanilyen intézkedéseket minden törvény- hatóság, vagy ezek összesége helyett maga az állam léptetne életbe, de minden körül­mények között elvitázhatatl an marad, hogy e téren a kezdeményező lépést Tolnavármegye közönsége tette meg. A szekszárdi vízvezeték. A folyó hó 16-iki város.i közgyűlésen, a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával, dr. Kramolin Gyula interpellációt intézett a polgár- mesterhez az utcaöntözés és ezzel kapcsolatban a közel három éve vajúdó vízvezeték, illetőleg vízvezetéki tervek ügyében is. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester -— tudomásul vett, megnyugtató válaszában — már „CLIMAX“ nyersolajmotor. Legolcsóbb, legbiztosabb üzemerő. Versenyképes árak. Elsőrangú minőség. Több ezer referencia. = Pénzt = takarít met! Bach rich és Társa motorgyári fióktelep Budapest, V/40., Szabadság-tér 17. sz. (Tőzsde-palota). Telefonsz.: 71—01. Sürgönyeim: „CLIMAX“.

Next

/
Thumbnails
Contents