Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-11-27 / 95. szám

XXI. <VM ) évfolyam. 95. szám. Szekszárdi 1911 november 27­Előfizetési ár: Egész évre . .16 korona. Eél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Egy szám ára . . 16 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyel&ség hivatalos lapja. 'Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő Összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. ■jioflzetéseket és hirdetéseket a kiadó* b vatalon kivül elfogad a Molnár féle könyvnyomda és papirkereskédés r.-t. Szekszárdon, Egyes számok ugyanott kaphatók. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleton-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. &.Z előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be* küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL. | Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Fómuhkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A IMIeM) ut Boszniába. — Bar tál Béla kir. kamarás indítványa a vármegye f. hó 30-iki közgyűléséhez. — Bartal Béla, vármegyei közéletünk eme jelese ki, mint az egykori Cató Karthágó lerombolását, már évtizedeken át sürgeti a Szeksüárdon át vezető legrövidebb boszniai ut kiépítését, ez ügyben ismét nagyszabású indítvánnyal lép a vármegye csütörtöki köz­gyűlése elé. ■ A7 ő nagy tudása, magas nézőpontról szinte szédítő perspektívában lárja elénk ez országos fontosságú kérdés nagy hord- erejét, meggyőző érveléséhez, nagy, súlyos argumentumaihoz, amelyek mint kemény pörölyütések döngetik s zúzzák porrá a vele netán szembekerülő ellenvéleményeket — felesleges egy szót is hozzá csatolni, épp azért biztosra vesszük, hogy ezt a nagy- horderejű indítványt általános helyesléssel emeli közhatár ozattáf. hó 30-iki közgyűlésünk s hogy az megdönthetien igazságával most már barátainkká, küzdőtársainkká teszi még azokat a közeli szomszédokat is, akik saját jobb boldogulhatásuk reményében eddig velünk szemben ellentétes irányban fejtettek ki nagyobbszabásu akciót. Bartal Béla indítványa a következő : Tolnavármegye közönsége — még az utolsó kiegyezés alkalmával — sürgette azt, hogy az abban elvállalt dalmát vasútépítés által aránk nézve megbontott forgalmi egyen­súly Boszniára nézve — egyrészt a vukovár samáci Duna-Száva csatorna, másrészt a Budapest—Bátaszék—Eszék—szerajevői leg­rövidebb vasúti összeköttetés létesítése s az erre szükséges — bátaszék—mohácsi, illetve baranyavár! szakasz sürgős kiépítése által egyenlittessék ki. Sajnos, egyik irányban sem történt semmi. A boszniai vauthálózat kiépítése pedig, — különösen a Banjaluka—jajcei szakasz, mellyel közvetlen .összeköttetés létesül Bécs és Spalató, illetve Serajevó közt, — for­galmi helyzetünket — e mulasztások foly­tán direkt válságossá teszi, mivel az úgy is óriási befektetési és üzemköltségekkel építendő Károlyváros—lika—spalatói vonal­ról a Bécs—dalmát forgalmat a rövidebb, könnyebb üzemü Zágráb—Banjaluka - spala­tói vonalra vezeti, úgy, hogy kivált a Knin — Petrovác—Ribnika iparvasutnak a bosnyák tartománygyülés által tervezett megvétele után, a mi Károlyváros—likai, a tenger­forgalom által legjobban szorított vonalunk úgy is kis teher és személyforgalmát a banjalukai vonalra elveszti s az osztrák- trieszti hajózás pedig úgy a Knin, mint a jajce—banjalukai vonal által két uj bevo­nuló utat nyer Bosznia belsejébe. Elismeri ugyan Tolnavárríiegye közön­sége azt, hogy a likai vasutak kiépítésének kötelezettsége nem csupán a múlt kiegye­zésből, hanem társországunk iránti termé­szetes kötelezettségünkből is ered, hogy annak forgalmát is vezetve, annak termé­szetes forgalmi szükségleteiről is gondos­kodjunk ; elismeri továbbá azt, hogy úgy poli­tikailag, gazdaságilag, mint hadászatilag — különösen a megtörténi annexió után a leg- elhibazottabb dolog lenne, ha mi Bosziia épen legelhanyagoltabb nyugoti részének feltárását, Dalmácia fejlődését a fenti vas­utak megakadályozásával meglassítanánk s evvel az eddigi horvát vasúti politikánk némi tévedései által szült ódiumot meg Boszniá­ban és Dalmáciában is hatványoznánk ; elismerve továbbá azt, hogy a Banjaluka— jajcei összeköttetés a dalmát személy- és gyümölcsforgalom óriási fellendítését ered­ményezve, nemcsak Zágráb környékének, hanem a Dunántúlnak, különösen Somogy, Vas és Zalának is hasznára fog válni, mégis a forgalmi diszparitá-» varható hatványozása folytán a legsürgősebben követeli most már először is a budapest—boszniai legrövidebb vonalnak, a magyar forgalmi politika kez­detén is már Slavonia közelebb csatolása cél­jából kontemplált és a Magyar Hitelbank által kidolgozott bátaszék - mohács- baranyavári csatlakozásnak a bosnyák vasúti építkezésekkel kapcsolatos, sőt azokat megelőző kiépítését, továbbá a vukovár— samáci csatornának, a tervbe vett Duna— Tisza csatorna helyett való megépítését. A bosnyák személyforgalomnak a gombosi vonalon való átvezetését, pedig—annál is inkább ideiglenes és elégtelen intézkedésnek tekinti, mivel a budapest—zimonyi egy vágányu, avult sinű vonal — nagy inter- nacionális feladatának t. i. nemcsak a foly­ton fejlődő közel Kelet, hanem a kisázsiai bagdad - rendszer, a kap—kairói nagy kelet­afrikai és a szalonik—pyreus—alexandria— indiai posta- és málhaforgalom jövőbeni le­bonyolítására napról napra elégtelenebbé válik s ennek elégtelensége az országot és a fővárost is annak a nagy veszélynek teszi ki, hogy az ezután fejlődő természetes, reális és lukrativ, nemzetközi, nagy idegen és teher forgalom Kis-Ázsia, India, Afrika és a Balkánról, ezen természetes vonal magyar szakaszának silány volta folytán a hosszabb, de jobban vezetett trieszt-müncheni, Oroszország-felé pedig a Constanca—cser- novici irányra terelődik. Minthogy pedig sem Bosznia tehertor- galmát, sem pedig Szlavónia és Dél Bara­nyának a drávavölgyi vonal által hatványo­zott forgalmát a zimonyi vonal még másod- vágányositásával sem veheti át, viszont a fiumei vonal tulterheltetése sem pénzügyi, sem forgalmi szempontból fenn nem tart­ható s ezenfelül a főváros iparának, élel­mezésének is eminens érdeke — különösén a hatványozott osztrák versennyel szemben az, hogy ez Szlavónián át Boszniával mi­hamarabb egy egyenes vonal által bonyolit- tassék le s viszont igy a Baranya vármegyében létesített cukorgyár és Tolnamegye nagy mezőgazdaságának s a baja—bátaszéki hid által teremtett uj forgalmi rendszer kiegé­szítésének okvetlen szüksége az, hogy a mohács —bátaszéki kapcsolat létesüljön s ezen eszek—bátaszék—sárbogárdi vonallal az ország és főváros, már kevés költséggel (18 resp. 31 kilométer Baja—Mohács, Mohács—Baranyavár) és a legrövidebb idő alatt egy olyan vonalat nyer, mely a fiumei vonalnak Adony Szabolcsig már jövő évben, Sárbogárdig -pedig két év alatt létesülő másodvágányositásával, a boszniai forgalmat lebonyolítja, a fiumei és zimonyi vonalakat teher mentesiti, Slavómát a fővároshoz közelebb hozza s a Bécsböl Boszniába menő forgalom egy részét a budapesti irányban megtarthatja, az osztrákoknak a likai és banjalukai vona­lakkal nyújtott előnyöket kiegyenlíti és nél­külözhetetlen előfeltételét képezi a brbd— szex aj evői vonal teljes vágán\\ositásának \ Tolnavármegye 1. felír ezen vonal, illetve a Bátaszék Baranyavár, vagy leg­alább a bátaszék—mohácsi szakaáznak sür­gős, már az 1912. évben való létesítése iránt a) a főrendiház és képviselőházhoz, b) a magas kormányhoz, 2. felhívja hasonirányu állásfoglalásra jelen határozatának megküldésével, Buda­pest fővárosának, Fejér- és Baranya vár­megyének közönségét, Mohács, Eszék váro­sokat, a budapesti és pécsi kereskedelmi és iparkamarákat és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségét, 3. megküldi e határozatot a megye összes országgyűlési képviselőinek és fő­rendiházi tagjainak is. Kiváló tisztelettel Fadd, 1911 november 22. Bartal Béla» Megyei drágasági pótlók és köz­egészségügyi alapítvány. Nagyszabású, országszerte feltűnést kelteni hivatott javaslatot dolgozott ki Simontsits Ele­mér alispán, melynek célja elsősorban, hogy a vármegyének a gyámtári tartalék alapok fel- használásához való kétségtelen jogát, melyet azonban a koaliciós belügyminiszteri omnipoten- cia elhomályosított, biztosítsa és érvényesítse, to­vábbá, hogy a szűkölködő tisztviselői nyugdíj­alapot gyarapítsa, a vármegyei tisztviselők drá­gasági pótlékára — pótadó kivetése nélkül — fedezetet adjon és egy nagy, százezer koronát meghaladó megyei közegészségügyi alapot léte­sítsen, melynek kamataiból az egészségügyi zár­latok alkalmával keresetükben meggátolt sze- génysorsu megyei lakósok kártérítést kapjanak, a községek pedig járványkorházak létesítésében segélyben részesíthetők legyenek. A megyei pénzügyi szakosztály folyó hó 14 én Kovács S. Endre elnöklésével tartott ülésé­ben foglalkozott az alispán javaslatával, melyet nem csak elfogadott, hanem érette az alispánnak köszönetét szavazott. A gyámtári tartalék alapoknak a megyét illető és felhasználható évi részletei 1904-től kezdve az 1911 év végéig felszaporodtak 193148 koronára, mely összeg egyszersmindenkorra felhasználható; 1912-től kezdve pedig évenként 22614 K áll a vármegye rendelkezésére. Ez összegek felhasználására az alispán javasolja, hogy a) 2000 K fordittassék a múlt évi kolerajárvány alkalmával magukat kitünte­tett 4 tisztviselő jutalmazására, amely jutalom részökre már előzőleg megszavaztatott, b) 16148 korona 83 fillér adassék a megyei nyugdíjalap nevelésére ; c) 50000 K adassék a vármegyei tisztvise­lők drágasági pótlékára, amely drágasági pótlék nyújtását a vármegye közgyü’ése Szinger Bá­lint indítványára már előzőleg megszavázta. d) 125 ezer koronából pedig egye várme­gyei közegészségügyi alap létesittessék­e) az évenként esedékes 22614 K pedig, mindaddig mig a vármegye é tekitetben másként

Next

/
Thumbnails
Contents