Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-16 / 83. szám
2 TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK l^il. október 16. Az osztrák miniszterelnök azonban még tovább megy. Megemlékezett azokról is, akik a husdrágaság' miatt legtöbbet szenvednek: a lateinerekről, a fix fizetésű hivatalnokokról s az osztrák törvényhozásnak egyenesen kötelességévé tette, hogy ezek részére drágasági pótlékot folyósítson. Hogy a törvényhozás megadja részükre mindazokat az eszközöket, amelyekkel elviselhetőbbé lehet tenni a drágaságot. Ez a dolog azt bizonyítja, hogy osztrák szomszédaink a drágaság kérdésében sokkal világosabban látnak és sokkal világosabban gondolkoznak, mint ideát minálunk. A husdrágaságot megérzi mindenki. Megérzi elsősorban a munkásember. Ámde a munkás az utóbbi évek folyamán jóval kedvezőbb helyzetbe jutott, mint volt azelőtt. Beigazolt tény, hogy az ipari munkabérek az utolsó 10 év leforgása alatt 50—100 percenttel emelkedtek. Bizonyos mértékig ez is hozzájárult a drágaság előidézéséhez. Teremtett egy csomó uj igényes fogyasztót. Ebbe azonban belenyugszunk, joga van a munkásnak is ahhoz, hogy libapecsenyét egyék. Ámde ezt a kiterjeszkedést leginkább a lateiner osztály szenvedte meg. A húsos fazék köré, amely semmivel sem lett nagyobb és teltebb, jóval több fogyasztó sereglett, akik természetesen mind készpénzzel fizetnek. Aki többet fizet, azé lesz a hús. A hivatalnok embernek nincs módjában többet fizetni, igaz ugyan, hogy a tisztviselői fizetéseket is emelték bizonyos mértékig, de ez az emelkedés korántsem áll arányban az ipari munkabérek emelkedésével. A tisztviselőtől, a lateinerembertől megkívánják azt is, hogy jól szabott ruhában járjon és legalább 1—2 szobás lakásban lakjék. A munkásnep, ha teheti is ezt, különösen az utóbbi két dologban letudja szorítani az igényeit. Kiöltözködni csak vasárnap szokott, a lakását pedig legfeljebb alvásra használja s igy a bútorok között legbecsesebbnek az ágyat tartja. Ágy pedig nagyon sok fér el egy szobában. Ha mindezt figyelembe vesszük, be kell látnunk, hogy a drágaságot leginkább a közép- osztály szenvedi meg. Csodálatosképen mégis sem Budapest éhező hivatalnokai, sem pedig a vidéki városokban nyomorgó hivatalnokok még eddig nem rendeztek tüntető körmenetet az argentinai hús- érdekében. A gondolkozó lateiner különben is tudja, hogy az argentinai hús nem orvosszer a hús drágasága ellen. Tudja azt is, hogy a husdrágaság orvosszere nem készül el egy hét alatt, hanem ahhoz évek kellenek, amig a fej- ■ lődö állatenyésztés ismét lépést tart a fogyasztással. A lateinerek e jobb belátása azonban nem akadályoz meg bennünket abban, hogy az illetékes körök figyelmét fel ne hívjuk rájuk. Ha a kormányok már mindenáron olcsóbb húst akarnak adni a népnek, adjanak a középosztálynak is. Az adakozás módja pedig legyen olyan, mint a milyent az osztrák miniszter helyezett kilátásba, t. i. gyarapítsák a fix fizetésű alkalmazottak jövedelmét. Népgyülés. A szekszárdi 48-as függetlenségi párt tegnap népgyülést tartott Szekszárdon, melyre a kerület képviselőjén, gróf Batthyány Tivadaron kívül lejöttek még Désy Zoltán, a Kossulh-párt alel- noke, Vertan Etele, gróf Eszterházy Mihály, Ivánka Imre (Kossuth-párt) és Madi Kovács János orszgy. képviselők. " > A vasútállomáson a pártvezetőség Boda Vilmossal az élén fogadta az érkezett képviselőket. Fehérruhás lányok csokrokat nyújtottak, át, majd kocsikra ülve, bandérium vezetésével a Polgári Olvasókörbe hajtattak. Itt a szekszárdi, bátai és decsi nem állami tanítók küldöttsége tisztelgett Batthyány Tivadar és Désy Zoltán pártvezérek előtt, kiket Horváth Ignác igazgató- tanító. a küldöttség szónoka arra kért, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával újból hangoztassák a tanítók igazságos, jogos kívánságát és hasonló elbánásban részesítsék őket, a velük €gy képzettségű tisztviselőkkel. Úgy Batthyány, mint Désy nagyon szimpatikusán fogadták a tanítók deputacióját és megígérték a legmesszebb menő támogatásukat, mire a küldöttség éljenzése között a képviselők a Polgári körben rendezett bankettre távozták. Ebéd alatt az első pohár köszöntőt Boda Vilmos mondotta s éltette a szövetkezett ellenzéket. Majd Désy Zoltán emelkedett szólásra, aki gróf Batthyány Tivadarra, küzdelmük sikerére és a függetlenségiek közt most fennálló benső viszonyra ürité poharát. Utána Vertán Etele Szek- szárd polgárait és Batthyányit élteti, Batthyány gróf pedig a kerület függetlenségi pártjának elnökét, Boda Vilmost. Boda Vilmos a függetlenségi eszmék egyik előharcosára Désy Zoltánra emeli poharát, gróf Eszterházy Mihály Batthyánra és végül Mádi Kovács János a város és kerület függetlenségi polgáraira. Délután fél 5 óraikor kezdetét vette a népgyülés, a belvárosi templom előtti téren. A gyűlést Boda Vilmos nyitotta meg pár szóval, mire Désy Zoltán foglalta el a szószéket és csaknem egy óráig tartó beszédben részletesen foglalkozik a szőnyegen levő katonai reformokkal és a véderő fejlesztésével. Szerinte az enneK következtében beálló költségtöbbletet a magyar államháztartás meg nem bírja más jövedelmi források megteremtése nélkül. Több katonát besorozni már nem lehet. Az ígért két éves szolgálatot, mely nincs az égész hadseregre kiterjesztve, nem találja a nagymérvű fejlesztésért kellő ellenértéknek. Kívánja, hogy a hadseregbe belevigyük a magyarságot, hogy a magyar nemzeti jelleg külsőleg és belsőleg is. kidomborodjék. Majd áttér az obstrukcióra, bizonyítja annak jogosultságát, foglalkozik Tisza gróf cikkével, melyben a katonai reform keresztül-vitelének meg kell történni. Erőszakos módon ez meg nem történhetik, mert ők is el vannak készülve hasonló fegyverrel küzdeni. Kívánja a demokratikus fejlődést és a választói jog reformját. A népgyülés zajosan éljenezte Désy Zoltánt a beszédje végén. Ezután I Batthyány Tivadar gróf lépett az emelvényre s köszönetét mondott Désy Zoltánnak beszédjéért, a polgárságnak pedig a lelkes fogadtatásért, majd áttér előbb a helyi vonatkozású dolgokra, a Sió hajózhatóvá tételé, a tolnai holt Dunaág megnyitásának munkálatai már a jövő. évben megkezdetnek, a vasúti menetrenden örvendetes javulás állott be, aminek bekövetkezését ő sem szűnt meg sürgetni. • Foglalkozik Bártól Bélának, lapunkban megjelent kiváló becsű cikkével, melyben kézzel- foghatólag bebizonyítja a budapest—-sárbogárd _szekszárd—szerajevói útvonal kiépítésének na gy fontosságát, mert ezen utón juthatunk legkevesebb kiadással, a legrövidebb utón a a Boszniával való kapcsolathoz. ígéri Batthyány, hogy ez irányban ő is mindent elkövet a siker érdekében. — A borközraktár Szekszárdon való felállítását, valamint a Sédpatak szabályozási költségekhez való állami, támogatást sürgeti. Megismételni nem akarja Pünkösdkor elmondott politikai fejtegetéseit, hanem csatlakozik mindenben a Désy Zoltán által elmondottakhoz. Végül gróf Eszterházy Mihály mondott rövidebb beszédet, melyben tiltakozik a vármegyék obstruk- cióéllenes határozatai ellen, mert azok szerinte nem a nép millióinak hangulatát s véleményét tükrözik vissza. Úgy Batthyány grófot, mint Eszterházy Mihályt a népgyülés lelkesen megéljenezte, mire határozati javaslatot terjesztett Boda Vilmos a népgyülés elé, melyben helyesli az obstrukciót, bizalmat szavaz a küzdő ellenzéknek s követeli az általános, egyenlő, titkos választói jogot, mire a népgyülést berekesztette. A közönség a Hymnus eléneklése után rendben eloszlott. Batthyány Tivadar gróf és Désy Zoltán képviselők a népgyülés. után a Molnár nyomdai müintézet és iróalzatgyár r. t. telepét látogatták meg és nagy figyelemmel hallgatták Molnár és Schneider igazgatók magyarázatait és a legnagyobb örömmel tapasztalták egy magyar ipar- vállalatnak már külföldön is elért nagyarányú fejlődését és sikerét. A képviselők vacsorára Döry Lászlóhoz yo'tak hivatalosak, majd ellátogattak- a kath. Olvasókörbe, hol a fehérruhás leányok táncát-nézték meg. Bathyány Tivadar ma reggel az ötórai vonattal Budapestre utazott I vissza egész kíséretével. A népgyülés iránt nem mutatkozott valami rendkívüli nagy "érdeklődés. HÍREK. — Személyi hírek. Peresei Dezső vbtt, a munkapárt elnöke, tegnap érkezett haza Bony- hádra — a Bécs melletti Badenból, ahol gyönge) kedése miatt huzamosabb időt töltött. Amint örömmel értesülünk Perczel Dezső egészségi állapotában örvendetes javulás állott be s van remény, hogy nemsokára ismét visszanyeri a közélet, eme régi, kipróbált harcosát. Simontsits Elemer alispán hazaérkezett külföldi útjáról s újból átvette az alispáni hivatal vezetését Forster Zoltán főjegyzőtől. A katona nevetett. — Mi bajom lenne, vénség ? — Megmondom a sidi Iieutenantnak, hogy lövessen agyon, vagy csuxasson el. Legalább is kapsz tőle husznötöt, te — rumi. A katona nevetve ment be hadnagyához. — Ugyan büszke lett az a vénség, mon lieutenant. — Nyergelj. Kilovagolok. Lassan, lépésben fordult az arab negyed főutcájába. A nap már közel volt múlásához. Sugarai elvesztették forróságukat. Csak világítottak még, már nem égettek. Végső erejükkel pirosra festettek néhány nagy, fönt úszó felhőrongyot. A nap körüli felhők olvadt aranyként ragyogtak. Mellettük lila szint vett föl az ég. A búcsúzó sugarak színei összekeveredtek a kezdődő esti pirosság hirhozóival. A távoli ciprusfák éles vonalban rajzolódtak az ég aljára. A csendesen léptető hadnagy nyugtalanul vizsgálta a virággal díszített, lapos házfedeleket. — Hogyan ismerem meg az igazit, mikor mindegyik eltakarja az arcát. A lapos, kertté varázsolt háztetőkön arcukra borították fátyolukat a mór asszonyok. A paripa tompa dobogása figyelmeztette őket. A föl-fölnéző lovas csak burkolt alakokat láthatott, elfedett arccal. Az utca vége felé szive kissé erősebben hajtotta ereiben a vérpatakot. A kaid házához közeledett. A kaktuszos, leanderes tetőn egyszerre takaróztak humuszaikba az ott mulató nők. Az elhaladó tisztnek úgy tetszett, mintha az egyik magas, sudár növésű alaknak egy pillanatra föllebbent volna a fátyola. Mintha találkozott volna a tekintete egy égő, fekete, ragyogó szempárral. Csak egy pillanatra. A fátyol lehullt s eltakarta a pillanatra mutatott gyönyörű arcot, lángoló szemet.... Morrey önkéntelenül érintette lova oldalát a sarkantyúkkal. A berber mén fölvágta acél- zablás fejét s rohanni kezdett teljes vágtatással. A ciprusoknál megállította a paripáját. Az erős lovaglás — talán valami más is — kimele- gitette. Levette fövegét. Tüzelő homlokának jól esett a fák közt gyengén lebbenő szellő. A blúzát is kigombolta. Feszülő mellét hűsítette a a légáramlat. Leszállt a lóról s odavetette neki a kantárszárat. A jól kezelt állat csendesen . legelészett. A kezdődő esté árnyéka feketébe játszó kék szint adott a haragoszöld C'prusok- nak. Szórakozottan nézte a mindinkább egybeolvadó fákat. A homályosodó tömegben mintha a sötétségnél is. feketébb szempár tűnt volna fel s egy gyönyörű, halavány barna arc. Az előbb föllebbent fátyol mutatta asszonyi fő. Mintha nagy messzeségben lenne s mégis közel. Behunyta szemét. Akkor is látta. Az az egy villanásra előtűnt arc bevésődött s életre kelt lelkében. Mozdulatlanul, egy helyben állt s nézte a fák sötétét, mintha félt volna, hogy legkisebb mozgására is eltűnik az a csábos kép. Az a tündérarc. Az a forróégövi asszonyi szépség. Álmodozásához jó kiséret volt a harapott fü egyenletes harsogása s az acélzabla halk csengés. Hozzájárult a nyereg s szijjainak folytonos, száraz pattogása, amint egyik lábát meghajlítva, elnyújtotta testét a paripa, hogy könnyebben érhesse a füvet. Az égen már fent ragyogott néhány csillag. A városka falai között elhallgatott minden. Körülötte a természet rejtelmes, gyorsan múló, nem ismert, percegésszerü zaja hangzott. Csak a csöndet növelték a halk, titokzatos hangok. Talán az elmúlt nappal susogott ^még az eljött éjszakával. A csendet messziről támadó, magas, nyújtott hang zavarta meg. A hadnagy fölriadt: — Kilenc óra. A kaszárnyában szól már a trombita. Nyeregbe ült s megindult lassan, tovább álmodozva hazafelé. A kaid háza aludni látszott az éjszakában Lapos fedelén egyedül maradtak a virágok. A többi virágok, az asszonyok, — már nem voltak ott. Nem bánta. Őt már úgyis kisérte az a lopva meglátott és — megszeretett arc.... Átadta lovát a legényének -s megindult a szobája fele. A kapitány jött vele szembe. Valamit mormogott neki, hogy fáradt, a feje is fáj és hogy nem vacsorázik vele. A százados visszatartotta egy kicsit. — Jó, jó. Én nem bánom, ha nem jösz is vacsorázni. Csak azt akarom mondani, hogy a mekaria körül újra lázong egy törzs. Lehet, hogy nekünk is bele kell avatkoznunk. — Bánom is én, ha az egész Afrika föllázad is.... A kapitány csodálkozva nézte hadnagyát. — Mi bajod, Morrey ? — Semmi, — dörmögte a hadnagy. — Fáj a fejem.... Ott hagyta a kapitányt s szobájába ment. Ágyára vetette magát, nyitott szemmel álmodozni. Sötétben maradt. Úgy jobban látni az álomképeket. Cigarettje vetett csak pillanatnyi világot, egy-egy erős szívásra. A sötétben újra maga előtt látta azt az arcot, azt a szemet. Azon vette magát észre, hogy töredezett, forró szavakat susog. — Szeretlek,. tündérasszonyom... Felült az ágyán s uj cigarettre gyújtott. Türelmetlenül számlálta a perceket, a negyedórákat. Annak az arcnak varázsszépsége teljes lángra gyújtotta fiatal szivét.' A könnyen lobbanó emberek romboló szenvedelme erőt vett rajta. Alig várta az éjfélt, a nosszalilt. Szerette volna siettetni az időt, hogy ölelhesse azt a
