Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-10-16 / 83. szám

XXL (Vlf.) évfolyam.

83. szám.

Szekszárd, 1911 október 16'

T8UWWÄRNEG51 E ÉS A KÖZERŐIK

Előfizetési ár: M A B _ _ __ _ — m9 _ _ _ . . Szerkesztőség :

Egész évre .

Fél évre . . Negyed évre . szám ára

16 korona. 8

16 fillér.

Bllöflzetéseket és hirdetéseket a kiadó- b vatalon kívül elfogad a Molnár-fii. könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon,

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön.

Egye« .zömök ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon*szám : 18 és iim

Szerkesztőség:

Bezerédl Istvin-uica 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő össze, közlemények.

Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések ids küldendők.

Néptanítóknak,

ha az előfizetést egész évre előre be - küldik, 8 kor.

Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL.

Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN.

Fómunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY.

Laptulajdonosok a szerkesztők.

Szélcsend.

A béke angyala repkedett pár napig a t. Ház felett. Többen azonban azt hiszik, hogy csak amolyan «kormos angyal» volt s elkurottyolta a békét legalább-— egyelőre.

A nagy «alkuszok»- szétmentek a szélrózsa minden irányában. Ki Geszten, ki Terebesen, ki Lovránában, ki Eberhardon, ki Solton, ki Makón üdül. Legfeljebb Polónyi Géza maradt Budapesten, a béke éberen őrködő angyalának.

Ez a nagy szélcsend azonban mégis csak jelent valamit. Héderváry nem ok nélkül utazott Bécsbe.

A miniszterelnök bizonyára nem a szemorvoshoz, de egy másik nagyobb orvoshoz, a királyhoz ment, ami mégis csak jelent valamit.

Hogy mit ? bizony mi nem igen tudjuk, a mi kis eszünkkel. Héderváry már jobban tudja — há nem is egészen,_ de a valamiből mégis csak tud valamicskét.

Egy bizonyos, bárhogy hirdetik alapban, sőt beavátottabb politikai körökben is: a béke-kilátások szappanbuborékai még nem pattogtak szét teljesen. A Budapestről való tömeges «apostoloszlás» éppen azt jelenti* hogy valami mégis csak történt, amire a király is kiváncsi. Ha egyáltalán semmi kilátás nem lenne a békére, akkor a bennfentesekre nem volna'olyan bántó á főváros nagy nyilvánosságának veséket is átkutató árgus szeme. De hogy ezek a nagy politikusok mindannyian valósággal elmenekültek BudaTÄ R C A.

Éjf élkor*.

— Irta: Legioner. —

— Egy fekete asszony, keresi, móri- lieutenant.

— Fiatal ?.

— Óh nerr,. Ráncosbőrü, vén negresse.

— Mit akar ?

— Nem tudom. Kérdeztem tőle, de nem akarja megmondani.

— Hát ereszd be. \

— Oui, mon lieutenant.

■ Az ajtón rut, fonnyadtképü vén asszony lépett be, Száradt, eres kezeit összetette a mellén, aztán meghajolt.

— Te vagy a spáhik hadnagya, sidi ? (uram).

Morrey hadnagy mosolyogva felelt:

— Én hát, mukhejra (asszony). Mit akarsz ?

A néger vénség gyanakodva nézte végig.

f|| No, mert én n:m ismerlek. Igazán te

vagy ?

A hadnagy kissé türelmetlenül válaszolt:

— Én, én. Mondtam már. Mi bajod velem?

A vén asszonyt nem ijesztette meg a türelmetlen hang.

— Hát ha igazán te vagy, akkor tegye fényessé Allah a napjaidat.

Kissé reszkető ujjával a közkatonára mutatott.

— Hát ez a sidi kicsoda ?

A hadnagy nevetett is, boszankodott is.

— Az a sidi az én szolgám, ha tudni akarod. Meg vagy most elégedve?

— Meg. Hanem akkor küld ki, ha csak szolga.

pestről, ez azt mutatja, hogy mégis csak kifőztek valamit a béke nagy boszorkány- konyhájában, melyet kitálalni még korai. S az, hogy a félhivatalos jelentések szerint a király is érdeklődik a politikai helyzet iránt, a józan logika szemüvegén átnézve, nem jelenthet egybet, mint hogy a helyzet kulcsa jelenleg (sőt talán mindég is !) Becsben van — vagyis hogy Héderváry most kapja meg a királytól azt a bizonyos tógát, amelynek egyik felében a háború, a másik leiében pedig a — béke van.

Pár nap múlva már bizonyára tisztábban látunk. Addig reméljük a legjobbat.

Annyi bizonyos, hogy szomjúság üli a lelkeket.

Ellenzék, kormány áhitja, óhajtja a békét. Nem hisszük, hogy odafenn Bécsben is másként lenne.

Borul a Balkán: Kár lenne a nagy történeti pillanatot elszalasztani, amikor tisztességes békét lehet kötni, -vagyis hogy nem lesz győző, sem legyőzött.

Mi nálunk ma talán még csak egy komoly akadálya van a békének — amint a lapok írják, Justh Gyula, ki Tisza miatt el sem ment ama bizonyos béke — gyűlésre, ahol oly^n nagy volt a békeszeretet, hogy hat- ember közül négyerv nem is parpláztak. Abból azonban, hogy Berzeviczy Batthyány Tivadar gróífal és Holló Lajossal is tárgyalt, egyebet nem gondolhatunk, minthogy Justh Gyula talán még sem olyan korlátlan diktátor a saját pártjában. A felfogásban kell, hogy legyenek ott is eltérések, bizonyos jellegzetes nüanszok, mert a párt hajthatatA hadnagyot kezdte mulattatni a dolog.

— Miért küldjem ki ?

A vén asszony megvetően nézte végig a közlegényt.

— Mert csak szolga. Nem ő hozzá küldtek. A közkatona dühösen ment ki hadnagya

intésére.

— No, most már beszélhetsz. Kiment.

A v<;u asszony hirtelen fölrántotta az

ajtót.

— Látod, sidi i?§ .;'. Tudtam, hogy hallga- tódzni akar. Minden szolga egyforma.

Morrey hadnagy rövidre fogta a dolgot.

— Eredj az istállóba, megnézni a lovakat. Akkor jöjj csak vissza, mikor hívlak. Te meg mukhejra, beszélj.

— Ha csakugyan te vagy a spáhik hadnagya, akkor vegyen kegyelmébe a Próféta.

— Én hát. Mondtam már, hogy én vagyok.

. — Te lovagolsz el minden délután a kaid

háza előtt, mikor öt órát kiállt a műezzin ?

— Én.

A vén asszony mosolygott.

— Akkor ez igazán neked szól, sidi. Szétnyitottá a ruháját s valahonnan a

melle körül elővett egy kendőbe takart levelet.

— Olvasd el, sidi. Neked szól. Úrnőm küldte.

Lieutenant Morrey élénken nyúlt a levél

után.

— • A kaid felesége ?

— Igen. Az első asszonya.

— A fiatal tiszt mohón olvasta.

«Ha-látni akarsz és bátor szived .van, — várlak, mikor a hold mutatja a riosszalilt (éjfélt). A szerecsen asszony majd hozzám vezet. Áldjon meg Mohamed, Allah prófétája.»

A hadnagy szive sebesebben kezdett dobogni.

lanságát, harci kedvét eléggé képviselhette volna Justb Gyula is, a maga hires tokosával.

Várjuk meg tehát a hat órai gyorsvonatot, amellyel Héderváry hazaérkezik. Biztos feleletet hoz ő a nagy kérdésre, addig pedig reméljük, hogy talán-tán meg fogja cáfolni egyik előkelő fővárosi lapnak azt a szellemes helyzet-kritikáját, a béke valódi akadályát, bogy: t. i. a politikusok jobban gyűlölik egymást, mintsem szeretik a — hazat!

Azokért, akiknek legdrágább a — hús.

Ha a hús árak alakulására kedvező befolyással volnának a drágaságról elmondott mértföldes beszédek, akkor ma valósággal ingyen húst ehetnénk. Úgy látszik azonban, hogv a hús árak alakulása független minden beszédtől. Ezt a felfogást vallja az osztrák miniszterelnök is, aki minapában tartott beszédében nagyon világosan mutatott rá az élelmiszerek drágaságának igazi okaira. Megdrágult a hús, megdrágult minden élelmiszer, de korántsem azért, mert a gazdák összebeszeltek volna, hanem mert a fogyasztás nagymértékben emelkedett világszerte. A növekedő fogyasztásnak pedig természetes következménye a drágulás.

Ha a fenti állítást elfogadjuk alapigazságnak, könnyűszerrel megállapíthatjuk az olcsó húsnak a feltételeit. Ha a kínálat nagyobb lesz mint a kereslet, leszáll a hús ára. Csakhogy ahhoz, hogy a kínálat nagyobb legyen, több állat szükséges. Fejleszteni kell tehát az állat- tenyésztést, akkor olcsóbb lesz a hús.

Csodálatosképen ezt az aranyigazságokat a túlnyomó részben iparos jellegű Ausztriának a kormánya hirdeti.

— Hé, mukhejra. Tudod mi van ebben a levélben ?

— Tudom, sidi. Azért mondtam, hogy küldd ki a szolgádat s azért kérdeztem annyiszor, hogy te vagy-e a spáhik hadnagya ? . . . Én majd segitlek benneteket, ha akarod. Mit izensz viasza ?

A hadnagy kissé gondolkozott.

— Milyen az úrnőd ? Szép ?

A negresse tisztafekete szeme megvillant.

— Óh, sidi, még kérded ? . . . Olyan az arca, mint a sivatagi tündéreké, a kikről álmo- dik'az ember, mikor langyos éjszakán elalszik a virágok illatától A szeme fekete, mint a feneketlen mélység s ragyog, mint mikor harmatgyöngyöt ér kaktusz-levélen reggel a napsugár. Azt kérded, sidi, hogy szép-e ? ... Nincs a mi népünknek csiokája (költő), aki olyan szépről dalolna. A hangja is, mint a gézba (rózsafafurulya), a teste, mint a pálma. . . .

Morrey hadnagy félbeszakította a vén asszony beszédét.

— Mondd meg úrnődnek, hogy bátor szivem van és elmegyek, mikor a hold mutatja a nosszalilt.

A szerecsen asszony meghajolt.

— Áldjon meg érte Allah, ha eljösz. Úrnőm beteg, a mióta meglátott téged. Csak te gyógyíthatod meg. Elpusztul, ha nem jösz.

— Elmegyek.

Az asszony eltávozott. Az udvaron találkozott a közlegénnyel. Emelt fővel, büszkén vonult el előtte, mint aki jóban van a gazdával. A legény dévajkodva csípte meg a karját.

—i Hallod-e, negresse, mikor állsz már be kisértetnek ?

A vén asszony dühösen lökte el magától.

— Elmenj innen, rumi (hitetlen), mert bajod lesz mindjárt.