Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)

1911-09-18 / 75. szám

2

TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK

ldí?. szeptember 18.

nyomról szóló jegyzőkönyvi kivonatot megküld- tem szeretett főszolgabiránknak báró Jeszenszky György urnák, aki az eskü kivétele iránt kifejlődött eddigi gyakorlaton nem óhajt változtatni, mivel ez a gyakorlat a vármegye egész területén szokásossá vált. Hogy .a jegyző hivatalba iktatása az egyesület részvételével történjék, ezt a főszolgabíró ur teljesíthetőnek találta, a módozatokat azonban előbb megbeszélendőknek tartja. S habár a múlt évi közgyűlési jegyzőkönyvbe foglalt indítványom a módozatokat is megjelöli, főszolgabíró ur pedig a javaslatnak sem ellene, sem mellette nem nyilatkozik, ennélfogva közgyülésileg elfogadott indítványomat továbbra is fentartom és az egyesület újabb elhatározása alá bocsátom.

Kérvényt nyújtottunk be a szekszárdi m. kir. pénzügyigazgatósághoz az iránt, hogy az állami fizetéskiegészitést élvező jegyzők és tanítók IV. oszt. kereseti adója az alaplajstromban vettessék ki, a községnél irassék elő és ezután a közvetlen adófizetőkre nézve fennálló mód szerint a község által mutattassék ki az adóhivatalnak.

A pénzügyi igazgatóság azonban a kérel-, met nem találta teljesíthetőnek, mert az e tekintetben fennálló pénzügyminiszteri rendeletet meg nem változtathatja. Egyben értesíti egyesületünket, hogy a jegyzék kivonatának közszemlére tétel s a megyei pótadók kivethetése végett való kiküldése iránt idejekorán, intézkedett, azonban a gyönki adóhivatal ujabh rendeletre csak akkor küldte ki, mikor egyik községi elöljáróság már felszólalt.

A második kérvényt a törvényhatósági bizottsághoz nyújtottuk be,; melyben azt kértük, írna fel a belügyminiszter úrhoz avégett, hogy a községi és körorvosok-még 24 órára se távozhassanak el anélkül, hogy helyettesük ne legyen.

Alispán ur a kérelem következtében 16121 —1910. szám alatt kiadott rendeletében elrendelte, hogy mindazon esetekben, mikor a községi vagy körorvos akár hosszabb, akár rővidebb időre székhelyét el akarja hagyni, köteles távozását a járási főszolgabírónak bejelenteni, erről a körhöz tartozó községek elöljáróságait értesíteni, állandó helyettesről gondoskodni, a helyettes nevét és lakhelyét úgy a járási főszolgabírónak, mint a körbeli községek elöljáróságainak bejelenteni. A rendelet következtében feleslegessé vált tehát, hogy a végrehajtási utasítás módosi tása végett felirat terjesztessék a belügyminiszter úrhoz.

Felirtunk harmadsorban az igazságügyminiszter úrhoz avégett,' hogy a bűnügyekben hozott ítéleteket a kir. bíróságok a nyilvántartásra kötelezett elöljáróságokkal közöljék.

Erre nézve a mai' napig nélkülözzük az igazságügyminiszter ur válaszát.

Albrechtovics Imre kartársunk közgyülésileg elfogadott indítványából kifolyólag megkerestük negyedsorban a vármegyei jegyző-egyletet az iránt, hogy a jegyzők rriagánmunkálkodásából

folyó jövedelem címén 1000 korona általány összeg számíttassák be a nyugdíj alapjául szolgáló javadalomba

A vármegyei községjegyzői egyesület múlt évi december hó 1-én foglalkozott a kérdéssel, de rövid idő múlva folyó évi február hó 12-én megjelent a belügyminiszter ur 11459. sz. rendeleté, melyben kijelenti, hogy a magánmulatok- ból folyó jövedelmet nem tekinti rendes, állandó és olyan jövedelemnek, . melyet egy általány összeggel mértékelni lehetne. E helyett a belügyminiszter ur ugyanazon rendeletéből kifolyólag megindult a törekvés az iránt, hogy a törvény értelmében természetben kijáró lakás egyenértéke fejében 600 kor. számitassék be:

A mi egyesületünk ezzel a tárggyal tudvalevőleg múlt hó 31-tn tartott rendkívüli köz- I gyűlésében foglalkozott s tudvalevőleg abban állapodott meg, hogy a jegyzők fizessenek 600 korona után, azok a jegyzők pedig, kiknek természetbeni lakásra törvényes igényük nincs, 400 korona után 30 százalékot, azután pedig évente a személyes járulékok után megállapított évi százalékot.

Az a nyugdíj intézeti tag, aki a szóban levő lakbér beszámítás életbeléptétől számított 10 évei belül megy nyugdíjba, köteles lenne a lakbér cimén beszámítandó összeg után kiszabott járulékot 10 év tartamán át folytatólag fizetni. Ez a kötelezettség az, illető nyugdijintézeti tag, illetőleg özvegyének elhalálozásával megszűnnék.

A megállapodásnak az a része bővebb magyarázatot kiván. A kérdés oly formán állhat elő, hogy az életbeléptetéstől számítandó ez a 10 év, vsgy a nyugdijintézeti tag nyugdijazta- tásától?

Ami a nyugdijintézeti tagok ilyetén megadóztatásából nem tellenék, annak fedezéséről gondoskodjék a törvényhatósági bizottság. Számítás szerint a községek évi hozzájárulását 3 fillérrel kellene emelni lélekszám szerint.

A vármegyei jegyző-egyesület a legközelebbi közgyűlésében tárgyalja a kérdést, a járási egyletek megállapodásai nyomán.

Ötödsorban Győré Pál indítványa folytán hozott közgyűlési határozat vonatkozó kivonatának csatolása mellett felirtunk az igazságügyi és a belügyminiszter urakhoz az iránt, hogy a hagyatékok leltározásának elrendelése körül, akkor, ha az elhaltnak lakhelyén 'kívül, de a járásbíróság területén levő más helyen is van vagyona, a járásbíróságok egyforma gyakorlatot kövessenek.

Az igazságügyminiszter ur a fennálló állapot megszűnésének nem látta szükségességét s a járásbíróságokat a kért egyöntetű eljárásra nem utasította.

A belügyminiszter ur a kérelem felől még nem intézkedett. De be kívánta az egyesület alapszábályainak egy példányát, amit ,foly,ó évi március hó 8-án, a főszolgabíró ur utján fel is terjesztettem.

Ezzel beszámoltam a múlt évi közgyűlési határozatból folyó utasítások teljesítése felől.

VÁROSI ÉLET.

Szekszárd r. t. város képviselőtestülete f. hó 16-án, dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklete alatt közgyűlést tartott, melyen az előadói tisztet Matzon Béla adóügyi jegyző töltötte be. Jegyzőkönyv hitelesitőkül felkérték Vesztergombi Antal és Mutschenbacher Lipót képviselőtestületi tagokat. 1. Dr. Horvát Jenő indítványára a vasúti menetrendünkben előállt kedvező változás alkalmával a képviselőtestület üdzözli Lukács László kér, minisztert, Bacsinszky Vladimir üzletvezetőt és az elért eredmény sikere érdekében sokat fáradott országgyűlési képviselőt, gr. Batthyány Tivadart s nekik köszönetét szavaz. 2. Az 1911. évi államsegélyt felosztották. 3. Az Alkotmány-utcai szabályozási vonalat megállapították. A szabályozási vonalon belül eső területeket- az egyeseknek ölenkint 5 K-ért eladták. 4. A Szekszárd szállóban Erdős Nándor által bérelt helyiségre tartott árverést jóváhagyták. 5. Az adott szabadságokról szóló jelentést tudomásul vették. 6, Az Augusz-alap Wosinsky-utcai kertjeinek eladása ügyében való határozathozatalra október 18-ára közgyűlést hívtak egybe. A kert bérletét felmondták. 7, A zászlók kitűzéséről, utcán való hordozásáról és a sárkányozás eltiltásáról szóló szabályrendeletet megállapították. 8. Az Augusz-árvahazban üres helyekre felvették: Fekete József, Kliegl Erzsébet, Csóry Ilonka és Béla és Palaczki Terézt. 9. Perti József illetősége ügyében elismerték, hogy itt eredeti illetőséggel birt. 10—16. Vig József, özv. Fehér Józsefné, Nagy József boritaladó leírás iránti kérvényét elutasították. Takács Gábor, Nits Istvánné, Ettenberger Lajos és Stern Adolfné ily tárgyú kérvényét teljesítették.

KÖZSÉGI ÜGYEK.

Jegyzők gyűlése.

Véttük a simontornyai járás jegyzőegylete aug: 23-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyvét, abból általános érdekénél fogva közöljük a következőket. — Ludvig József elnök jelentése :

Tisztelt közgyűlés 1

Múlt évi közgyűlésünk megtartása óta ismét ■egy esztendő repült át felettünk. Szabályaink szerint tehát az elnöknek kell előállani és felmondani, mi történt, miféle jelenségeket figyelt meg az elmúlt esztendőben.

A legelső kötelességem azonban beszámolni azoknak az utasításoknak teljesítéséről, melyeket a múlt évi közgyűlésünkről szóló jegyzőkönyvben kaptam.

Az utasítások jegyzőkönyvi rendjében jelentem, hogy a jegyzői állás elfoglalásának módja iránt tett, Klimes Antal tagtársunk javaslatával kiegészített és határozattá emelt inditváTÁRCA.

Régi földindulások emlékei.

Irta: Holub József dr.

Mintha nem lett volna elég baja, nyomorúsága Szegény agyonzaklatott országunknak a török időkben, a XVI. században, még a természet is ellenségévé szegődött s egyik csapást a másik után zúdította nyakára. Régi történeti emlékeinket forgatva, majd óriási szárazságról olvasunk, — mint például az 1585-iki, amikor nyár derekáig négy álló hónapig nem esett annyi eső sem, hogy a föld porát elverte volna — majd nagy károkat okozó kései fagyokról, majd sáskajárásról és pusztító cserebogárjárásról, majd megint borzalmas hosszú pestis-járványokról és állatvészről s mindehhez járult még a gyakori kisebb- nagyobb földindulás, néha egy esztendőben kettő-három is. A XVI. század közepétől kezdve, amikortól már sűrűbb és. bőbeszédűbb emlékeink maradtak ránk, alig volt év, hogy naplóiróink, történetíróink ne jegyeztek volna fel földrengést. Hogy egy-egy ilyen földrengés mennyire foglalkoztatta az embereket s mily hatással volt rájuk, beszédesen mutatja az 1614-iki váradi földrengés emlékének forrása, amely nem más, mint a földrengés napján kiállított céhszabályzata a szabó-céhnek, ennek keltezése ugyanis az oklevél végén igy hangzik : »Kelt Várad városában hamvazó-szerda napján, azaz februárius hó 12-én, mely napon reggel 10 órakor borzasztó földrengés volt itt Váradon.«

A földrengéseket ép oly csodajeleknek, prodigiumoknak tekintették, mint például az üstökösöket, a nyolclábu malacot, vagy a harmadnapos kukorékoló csirkét s rendesen ily csodajelekkel hozták összefüggésbe az eseményeket ; s amint az ötlábu borjúról jövendölt a kiváló történetiró, Szamosközy István, hozzá- tevén : »De ezeket az eventus mutatja meg, ha igy leszen vagy különben«, épp úgy az 1571-iki földrengésnél, mely Jáno,s Zsigmond halála évében volt, megjegyzi, hogy ez a baj kétségtelenül a fejedelem halálát jósolta meg s azt, hogy háborúk fogják feldúlni; Erdély nyugalmát s nagy változásokra lesz kilátás. Tulajdonképpen az ezen évi földrengés mint Christianus Thobiae brassói polgár feljegyzéseiből tudjuk, a fejedelem halála után történt, de azért mégis úgy tünteti föl Szamosközy, mintha előhírnöke lett volna a gyászos eseménynek : pedig Szamosközy, aki nagyon kiemelkedik a korabeli történetírók közül, igen lenézte a korában divatozó alchimiát, asztrológiát s a csodajelek magyarázását s mégis kapcsolatba hozza ezt a két eseményt. 1590 április 30-ikán meghalt Hirscher Lukács brassói szenátor s mint Czack Simon naplójában olvassuk, az ő halálát is ez a különös csodajel, t. i. földrengés adta tudtul. Plinius szavai s a római történetírók felfogása jutnak eszünkbe, amikor ezeket olvassuk: »Nunquam Roma tremuit, ut noq futuri alicuius eventus id praenuntium esset«. — »Sohasem rendült meg a föld Rómában, anélkül, hogy ne lett volna valami nagy esemény előhírnöke.« 1590-ben nagy földrengés pusztított nálunk épp úgy, mint Ausztriában, különösen Béesben s Gyulaffy Lestár ezzel hozta összefüggésbe a töröktől azon évben szenvedett vereségeket. »E dolog után — írja, bevégezvén a földrengés pusztításainak elsorolását — mindgyárast Bihácsot Horvátországban az német megvette és az török

15.000 németet vágott le, gyalogot-és egyéb hadát is megverte az németnek. Az- Sziszek dolga is ezután lett.«

Az 1585-iki földindulásról Istvánffy Miklós emlékezik meg Históriájában, amikor január elején Pozsonyban, Zágrábban s Magyarországban és Erdélyben sok más helyt is éreztek erős földindulást; ezt ő mint különös prodigiumot említi fel a nálunk akkor pusztító pestis mellett s rögtön utána, mint szintén csodás dolgot, elmondja, hogy Óvár mellett a föld nagy területen tüzet fogott, úgy hogy három láb mélységre égni látszott s lángokat vetett ki magából, amelyek sok helyt meggyujtották az összehordott takarmányt

Brassói följegyzésekben olvassuk, hogy különféle előjelek közt földrengés is jelezte Báthory Zsigmondnak bukását, mikor 1599-ben Nagyszebenben tartózkodott Hutter Albertnál.

1531-ben és 1550-ben földinduláskor üstököst is láttak; természetesen siettek feljegyezni e különös találkozást s elképzelhetjük, milyen nagy veszedelmeket jósoltak e kettős pro- digiumból.

Az j590. évi földrengések, amelyek oly nagy veszedelemmel jártak Bécsre, nálunk aránylag kis kárral múltak el, bár Pozsonytól kezdve Brassóig s le Horvátországig érezhetők voltak. Brassóban husvét vasárnapján érezték először, majd augusztus 10-én este kilenc óra tájt két erős lökés alakjában, úgy hogy a cserepek lehullottak a tetőkről, harmadszor pedig október 28-án. Isvánffy Miklós, aki szintén szól e földindulásról munkájában, azt írja, hogy i számos épületet döntött romba s nagy rémületet keltett mindenütt.

Rendkívül erős és hosszú volt Béesben, mint Gyulaffy Lestár leírásából látjuk. «Rettenetes földindulások, a kik Béesben kezdettenek — írja —19. Septembris aprónként, amig oztán derekasan, az mint következik, megindultanak.,

Szombaton azaz 15. Septembris az uj cálendarium szerint estve öt órakor itt -Béesben -