Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-11 / 73. szám
XXI« (VII.) évfolyam. 73. szám. Szekszárdi 1911 szeptember II. UMHEGYE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár . A A ■ w ■■ ■ ■■ ■ ■ H W ■ M m Szerkesztősé« : Egész évre . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér. Hiöfizetéseket és hirdetéseket & kiadó- h Tataion kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon, POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egye, «rámolt ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: BezerédJ István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Bacsinszky Vladimír. Lehetett volna ennek a cikknek azt a címet is adni: »Végre«, »valahára«. A hála mélységes érzelme azonban akaratlanul is a fenti nevet Íratja velünk e lap élére s tesszük ezt a legnagyobb örömmel annál is inkább, mert kevés olyan érdemes, arra igazán rászolgált emberünk van ez időszerint, aki mélységes hálánkat s elismerésünket jpbban megérdemelné, mint éppen az a férfiú, akivel most eldicsekedni akarunk. Bacsinszky Vladimir ez időszerint a M. A. V. zágrábi üzletvezetője. Működési köre szép, nagyon szép. — Egy, pláne két országrész vasutügyeit dirigálni nehéz s mindenesetre megtisztelő feladat. Nagy szaktudást, hivatali pontosságot, teljes ügyszeretet igényel. Mindez fokozottabb mértékben megvan Bacsinszky Vladimir üzletvezetőben, de megvolt elődeiben s bizonyára meglesz utódaiban is, mert elvégre a máv. van annyira körültekintő, óvatos sőt önző, hogy mindenkor az arra való embereit ülteti be az ilyen állásokba. Bacsinszky Vladimírban azonban ezeken felül van még valami, ami másokban, legalább a mi tudtunkkal nem igen volt meg s még utána is nagyon sokakban nem lesz meg. Megvan benne ugyanis a határozott jóakarat, de nem csak ama bizonyos egyszerű jó szándék, amellyel a pokol tornáca is ki van kövezve, de az ő jóakarata párosulva van ezzel a nemes ambícióval., hogy a jó szándék ne maradjon csak bizonyos pium desiderium, de mert jó, éppen azért érvényesülni is tudjon s szélesebb körben is igazi áldássá váljék. Bacsinszky Vladimir éppen ezzel a nagy, értékes tulajdonságával érdemelte ki Szekszárd és Tolnavármegye örök háláját. Amikor ez év elején itt járt közöttünk, jól látó szemével nemcsak felismerte ennek a vármegyének elhanyagolt s mondhatni kritikán alóli közlekedési állapotát, de azóta, amint bizalmas utón, a legmegbízhatóbb forrásból tudjuk, nyílt, egyenes, becsületes eljárással, mondhatni vaskövetkezetességgel és a legszívósabb kitartással mindent elkövetett, hogy végtére megszűnjék a szekszárd—rétszilas—sárbogárdi vasút az országos nevetség s nekünk végső elkeseredésünk tárgya lenni. Október elsejével űj menetrend lép életbe ezen a vonalon. Négyszer mehetünk Sárbogárdra, illetve Budapestre és viszont onnan vissza. A most járó vonatok indulási ideje változatlanul megmarad ugyan, értékes, fontos újítás azonban, hogy az eddig Budapestről este 10 óra 25 perckor indult vonat, mely reggel 8 óra 17 perckor érkezett Szekszárdra, november 1-től február 14- ig már reggel 5 óra 40 perckor, február 15- től október 31-ig pedig 6 óra 49 perckor Szekszárdon lesz, a vármegye ügyesbajos emberei tehát már erről a vidékről is korán itt lehetnek s megnyílik a szekszárdi piac eme vidék számára is. Legfontosabb, életbevágó újítás azonban a 4004. szám alatt beállított uj vonat. Vagyis reggel 7 órakor Buda« pesten vonatra ülve, II óra 31 perckor Szekszárdon leszünk, így megszűnik amaz anomália, hogy a pár száz kilométerrel távolabb eső Károlyváros előbb olvasson reggeli újságot, mint mit Viszont november 1-tól bezárólag február 14-ig Szekszárdról reggel j óra 07 perckor indulhatunk Budapestre s 8 órakor már ott vagyunk, február 15-től október 31-ig bezárólag pedig csak 5 óra op perckor kell itt felülnünk, amikor p óra 33 perckor vagyunk, fenn Budapesten, ahol kereskedőnek, ügyes-bajos embernek bőven futja az ideje, hogy dolgát végezve, délután 2 óra 55 perckor visszajöhessen, — Amellett a mos- innen Budapestre délután 1 óra 40 perckor s az este 8 óra 05, illetve 9 óra 35 perckor érkező vonatok is megmaradnak. A teljes menetrendet lapunk más helyén közöljük, azt hisszük azonban, hogy már az itt kiemeltekből is meggyőződhetett mindenki, hogy végre-valahára Szekszárd és Tolnavármegye uj, mindjárt hozzá is tehetjük, szerencsésebb vasúti korszak küszöbére jutott, vagyis mi is eljutottunk a kedvezőbb összeköttetés révén immár odáig- ahol mások már évtizedek óta vannak. Lehetetlen e fontos újításnak nagy horderejét be nem látni. Az uj menetrend főleg Szekszárdra kedvező, igazi vármegyei központ csak ezután lehetüek. Most már mindkét oldalról a kora reggeli órákban megközelíthetők leszünk. Kétségtelenül legnagyobb vívmány azonban a Budapestté való, végre, tűrhető összeköttetésünk. Mosl még csak a postai járást kell úgy berent dezni, hogy például az esti lapokat s más TÁRCA. Külföldi levél. — Irta: Koritsánszhy Ottó. — Keleti tenger, S. S. Kong Hakon hajón, 1911. siept. 3. A stettini nagy katasztrófa (bizonyára hirt adtak róla magyar napilapjaink is) gyászba öltöztette Németország nagyságra és forgalomra nézve harmadik helyen álló kikötővárosánaK minden lakóját. A hajókazán felrobbanása a hatalmas és gazdag német birodalomnak aránylag kis anyagi veszteséget jelentett s mi az az egy pár emberélet — gondolhatnánk — ott, ahol a birodalmi főváros egymagá több lakót számol, mint^ egyik-másik kisebb ország egészben véve. És mégis: menten a helyszínére sietett egy királyi herceg, hogy megjelenésével a. királyi ház részvétét jelezze. A mentő és segítő munkák is tüstént kezdetüket vették s a birodalom legelsőbb méltóságai intézik a dolgokat. Egy nap és a katasztrófával sújtott város, buját-baját feledve, ünnepli a német diadalt, hódol a császárnak, eme hatalmas nagy urnák, akinek hatalmát az növeli, hogy a nemzettel együtt érez, hogy a német néphez húz, hogy nem növeli a nemzetet alkotó polgárság és a magas trónon székelő egy család közötti távolságot, hanem vele van örömében, bujában minden időkben. Szokatlan nagy ünnepség mellett folyt le ez évben az úgynevezett Herbst parade. A sedáni ütközet emlékére tartják meg minden évben ezt a nagy katonai ünnepet Berlinben is s a birodalom többi nagy katonai központján. Eredetileg Sedan-feier volt a neve, de azután a császár, tekintettel a francia nemzetre, amelyet bánthatott önérzetében ez az elnevezés, katonai díszszemlére redukálta az ünnepséget és hogy még kevésbbé érintse a franciákat, pendantja- ként tavaszra is elrendelt egy katonai díszszemlét, amaz a Frühjars Parade, ez pedig a Herbst-Parade. Egész Németország eggyé olvad ilyenkor íenkölt gondolkodású császárjával, aki nagyon jól érti, hogy kell úgy uralkodni, hogy a trónöröklés ne lássék elavult intézménynek. A császár is, mint fiai, a királyi hercegek igen gyakran elvegyülnek a polgári elem közé. Tanulmányaikat nem privátim végzik, hanem nyilvános intézeteket látogatnak (mint József főherceg fia). Tagja mindegyik egy-egy Burschen- schaftnak, elmegy közéjük, viseli a couleurt, előtte az ezüstveretü sörös kancsó : »Prosit«-ot mond és «Komme nach«-ot iszik, énekel, kecet fog régi diák társaival. Innét van, hogy nem tart papírlapot a kezében, ha pohárköszöntőt mond. Es innét van az, hogy lelkes hurrá-zás fogadja családja minden tagját. Berlin zászlódiszt öltött szeptember 1-én. (Ekkor volt az idei őszi parádé.) Reggel félhatkor iszonyú sürgés-forgás. Mintha a rendesnél is több automobil száguldott volna a dísztérre, ahol a szemle lefolyt. Halvány sejtelmem sincs róla, hányán lehettünk az ott jelenlevők, de hogy 3—4 száz ezer főre tehető a tömeg legalább is, azt az újságok híradása sejteti. És annyi jelenléte dacára, az eltávozásnál — négy perc alatt előteremtette kocsinkat a rendőr a jármüvek tömkelegéből. Ez a közmondásos német rend, amely este még jobban érvényre jutott. Este van ugyanis a hires Zapfenstreich. A császárnak szerenádot is adnak ilyenkor. Elgondolható, hogy milyen emberáradat hömpölyög ekkor végig az Unter den Linden széles medrén. És semmi szerencsétlenség, elgázolás, még csak lökdösés sem volt. A rendőrség nem brutalitásával félemliti meg a tömeget s igy kíván rendet tartani, hanem közvetlen barátságával (porosz barátságot értsünk itt és ne puszi- pajtáskodást). És ez a parádé nyomot hagyott mindenkinek lelkében. Nem mondom: van ebben valami tüntetésféle. Ötvenezernél több snájdig katona talpig ragyogó vértben — már a gondolat is elég ahhoz, hogy gyávább lelküek megiramodjanak. És jóllehet, főként katona állam Poroszország, megértjük erős pozicióját a gazdasági téren is: előbb jött az ipar, a kereskedelem utján való meggazdagodás s csak azután a katonaság nagy arányokban való fejlesztése. Németországban rég ideje használják fordítva a jelszót; nálunk azt mondjuk fiainknak : ha nem tanulsz, lakatosnak vagy suszternek adlak (a legnagyobb átkok egyike ez). Németországban úgy variálták ezt, tanulj jól és — lakatos lehetsz. És ebben a fordított jelszóban van benne Németország egész ereje, gazdagsága, szóval az előrehaladás biztos alapja. Mikor lesz ez igy nálunk ? tHa nem sietünk annak felhagyásával, hogy »uri« proletárokat neveljünk; hogy tanárokat a különböző felekezetek arányában nevezzünk ki; hogy fontos, csaknem mindennél az, hogy milyen felekezetüek vagyunk ; ha nem barátkozunk meg azzal a gondolattal, hogy az uri a becsületest jelenti; hogy a becsületes földmives, iparos úribb ember a sikkasztó »uri foglalkozásu«-nál, vagy a népet kiszipolyozó akárkinél és ha mindenütt a protekció virágzik, akkor továbbra is hátramaradunk s nem tudunk semmiben sem lépést tartani a haladó nemzetekkel. És Stettin is ünnepelt. Veszteségéből részt kért a császár, a császár részvétében osztoznak a gyászolók is. A kikötő fényben úszott és- miközben hajónk lassú, lomha fordulatokká^
