Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-11 / 73. szám
2 Budapesten a későbbi délutáni órákban feladott csomagokat s egyébb küldeményeket, ne a Dombóvár—Bátaszéken át való kerülő utón, hanem direkt Sárbogárdon át, vagyis reggel 5 óra 40, illetve 6 óra 49 perckor kapjuk, ezzel megszűnik a kereskedők s különösen a hivatalok s pénzintézetek ama panasza is, hogy a most kezeikbe legjobb esetben fél 11 órakor jutó postát aznap délelőtt feldolgozni rpár nem bírják, hiszen így 8 óra után már mindenkinél ott lehetne a Budapestről jövő esti posta. Szóval újból ismételjük, Szekszárd és Tolnavármegye, az ország eme nem kevésbbé jelentős kulturvidéke most október elsejétől kezdve, minden tekintetben nagy horderejű menetrendváltozás elé jutott. A sokat zaklatott, mondhatni agyonkinzott nagyközönség nevében nem is késünk a legmélyebb, hálás köszönetét nyilvánítani mindazoknak, akik ebben az ügyben bármit is tettek. Hálásak vagyunk a vármegyének, de különösen alispánunknak, ki ezt a nagy horderejű kérdést felszínen tartotta, főispánunknak, ki több deputációt vezetett, kerületünk képviselőjének, ki interpellációjában a bajok orvoslását sürgette, hálánk oroszlán- része azonban Bacsinszky Vladimir üzletvezető urnák szól, akinek jóakarata, nyílt, egyenes, korrekt, gavalléros eljárása nélkül aligha nyert volna ez az évtizedek óta húzódó ügy, ilyen általános megelégedést keltő megoldást. Fogadja tehát e közlekedési tekintetben eddigelé nagyon is elhanyagolt vidék őszinte köszönetét s kérve kérjük, hogy eddigi jóakaratát — nemes ambícióját tartsa meg a jövőben is, sőt terjessze ki a lapunk múlt számában Bartal Béla kir. kamarás ur által kifejtett irányban, a bátaszék— mohács—baranyavári vasút ügyének istápo- lására is, igy ez a mi most részünkről megnyilvánult hála és forró köszönet még általánosabbá lesz s mondhatni, egy, a világforgalomba igy becsatolt félországrész áldó imádságává válik. B» Ot Kérjük azon t. előfizetőinket, kiknek lapunkat már régebben küldjük s előfizetési dijaikat még nem küldték be — hátralékos tartozásaikat lapunk kiadóhivatalába beküldeni szíveskedjenek. nekiindul messze északi utjának, ágyuk dübörgése jelzi a német dicsőséget.... Elhagytuk az Odert, kint vagyunk a nyílt Keleti-tengeren. Majd kievez Európa lomha, kompakt testéből, azután jő a végnélküli viz s csak úgy azok a kis államok: Dán-, Svéd- és Norvégországok, amelyek kultúrában és józan becsületességben is példaadóak. Reggeli négy óra van, hogy a szőke, mély kék tekintetű norvég hajósfiu fölkelt: up, up, sunsi líp — szól be a Kojem (kabinom) ajtaján. Gyorsan fel a fedélzetre... Méla csend mindenfelé. Hajónk ivlámpái messze bevilágítanak a szürkeségbe, de erejük egyre gyengül, ahogy a pittymalat közeleg. Körülöttünk fekete, tompa fényű szikla olvad a tengerbe. A messze tájak köde mind feljebb emelkedik... A viz szürke lesz, ott, ahol az ég a vízbe szalad, kigyullad egy pont. Mintha gigászi erő egy óriási bengáli gyújtót gyújtana meg. A tüzes pont eltűnik. Ezüst fény ül az ég aljára, amely olvadó arany ragyogásába megy át. És előbukkan a nap. Vele elül a köd, a szürkeség. Ezüst sáv siklik végig hajónkig. Az óriási terület kigyullad, de csak egy pillanatra, mert azután fölemelkedik a nap a viz tükre fölé. A tenger haragos zöld lesz. Sima színét megtöri a sok ezer fodor, a gép zakatolásával hatalmas harmóniába olvad a hullámfodrok összecsattanása... Itt a regg! Kabinjaikból előjönnek a marcona képű globtrotterok, a sállal lekötött kalapu nők és a haza megtérő, szelíd tekintetű északországbeliek. Kényelmes fekszékekre dűlnek a fedélzeten, hogy folytassák a pihenést ott, ahol a kényelmes Kojeban elhagyták. De most már az éjszakai nap nem bántó langyossága és a kissé csipős, de enyhe sós-légáram asszisztál hozzá... TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK Feminizmus nálunk és északon. Irta: Vórtcs József. Az északi népek — ezek az igazi kultur- népek — nemcsak a humanizmus, az antialko- holizmus és a közoktatás terén járnak elől, hanem a feminizmus mesgyéjén is, de jelezzük tüstént: az egészséges feminizmus terén. A norvég stortingnak van már egy nőképviselő tagja is, a dán folkething pedig, hogy az alkotmány-revíziót tárgyalja, a törvényjavaslatba felvette a nők választó jogát is és a konzerva- tiveken kívül el is fogadta az összes pártárnyalat. A miniszterelnök ezeket mondta egy, a dán képviselőházban elmondott beszédében : »A nők választójogát illetőleg az az én legmélyebb meggyőződésem, hogy a nemzet fejlődése természetesebben fog haladni, ha a nők és férfiak egymás oldalán fognak a közérdekért működni, mert nincs az államnak olyan ügye, mely iránt a nők ne érdeklődnének ép úgy, vagy néha jobban is, mint a férfiak. Ha az ellenzék ellenvetése, hogy mi még nem értünk meg a nők választójogához — igaz, akkor én azt hiszem, hogy azokát a nagy összegeket, melyeket a népnevelés céljaira fordítottunk, hiába költöttük el.« S ebben fekszik az egész feminizmus nyitja. A női választójoghoz a nemzetnek politikailag és társadalmilag érettnek kell lennie, és az északi három nemzet: a norvégek, svédek és dánok, ahol az analfabéták száma a legkisebb egész Európában, teljes mivoltában érett erre a modern reformra. A feminizmus végokát voltaképen abban kell keresni, hogy átlag minden 1000 férfira 1090 nő esik, tehát ez a 90 nő nem kap férjet. A feminizmus mozgalmát pedig még csak növelte az a körülmény, hogy a nehezebb meg- élési mód folytán a férfiak nehezebben határozzák el magukat legitim családot alapítani. A pártában maradt-90 leányzó tehát maga kénytelen kenyerét megkeresni. Hogy azonban az aggszüzi mivoltot megszépítsék, nagy haraggal hirdetik, hogy nem is akarnak férjhez menni, egyenlő jogokat követelnek, versenyre kelnek a férfiakkal és amelyik percben kivetkőznek női gyöngédségükből, törékenységükből, elvesztik a közönség rokonszenvét. A skandináv nő keres, dolgozik, tanul, de megmaradt mivoltában nőnek, gyöngédnek. A skandináv feminizmus nem tagadja meg a nő legszentebb-hivhtását‘»hitvesnek,-anyának és gazdasszonynak lenni, hanem szerényen, csendben kenyeret keres, egyetemre jár. Ott nem női mivoltukból kivetkőzött szufragettek, nem nagyhangú, erőszakos vén kisasszonyok viszik előre a feminizmust, hanem maga a társadalom ! Ott a feminizmus kérdését nevetséges arrogancia és durva erőszakoskodás által nem tették népszerűtlenné, mert a nők nem sülyed- nek utcai kofákká és közönséges szájhősökké, ott a nők megmaradnak nőknek és bocsánat a kemény szóért, akadt kereső nő szemrevaló arccal és tetszetős alakkal is, tehát nem látszik ki a lóláb, mint nyugaton, hogy savanyu a szőlő, azért nem akarnak férjhez menni. A skandináv nő, ha doktor, elsősorban nő s ha férjhez megy, jó hitvessé, jó anyává válik, édes fészekké tudja tenni ura számára az otthont, mert erre is ránevelik s mert érzi, hogy ez a legszentebb hivatása! E nyáron másodszor jártam az északi országokban, ügyet vétettem erre a kérdésre. Elsőbben is az tűnt szemembe, hogy az észak női jól megtermett, fenyőszál alakok, de arcuk nem oly szép, szinte nem olyan nőiesen szép, mint a mi nőink arca. A férfias kifejezésben csupa önérzetet, csupa akaratot látunk. S tényleg több is bennük az önbizalom. A legfinomabb leány egyedül jár késő este is; felül áll minden gyanún, csakhogy már az ő nevelési módjuk is olyan, hogy a nyilt őszinteséggel lehetőleg megszüntetik a nemek között való rejtelmesség, titokzatosság által való ingert s igy az érzéki hatást lehetőleg tompítják. Csak egyet említek. Fürdőruha nélkül fürdenek a gőzfürdőkben, a férfiakat is nem egy helyütt nők szolgálják ki és maszirozzák — egy nagy közös teremben. És az északi erkölcsileg határozottan felette áll a nyugatinak. Hát még társadalmilag ! Belép az ember a fogadóba: az igazgató, a portás, a pincér, mind nő ; kocsiba, automobilra ül az ember, soffőr, kocsis nő; elmégy borbélyhoz, kérsz cicerónét, jön egy nővezető, leányzó borotvál, Stockholmban, Upszalában, Krisztiánjában csak úgy hemzsegnek a deák- sipkás egyetemi hallgató nők; Kjöbnhavnban érdekes nézni, hogy reggel 8 és 9 óra között hogy tódul be biciklin a sok ezer női munkás, női tisztviselő, női elárusító, női hivatalnok és női alkalmazott. Mert minél kevesebb lett a nőt kereső, annál több lett a nő-kereső. Fent északon az írónők, festőnők, művésznők többen vannak s híresebbek és társadalmilag is többre vitték. Nem is szólva arról, hogy vannak hires ügyvédek, orvosok és tudósok is közöttük, az egyetemi tanszéken sem ritkák már. Sőt dr. Bonnevie kisasszonyt, a krisztianiai zoológiái laboratórium vezetőnőjét, tagul ajánlották a tudományos akadémiába. Schjöldager Dorottya tanítónőt kinevezték az állami egyház reformálására kiküldött királyi bizottság tagjává. Ragstadt Anna tanítónő tagja a stortingnak, Krog Gina szerkesztője egy tekintélyes lapnak, de ki tudná őket rendre elsorolni. Csakhogy ott, északon a társadalomnak ez az átalakulós processzusa természetes fejlődés volt, mert a társadalom megérett reá, maga a társadalom teremtette meg az evolúciót, mert természetes okok és lassú fejlődés idézték elő. Itt tehát a feminizmus rokonszenves maradt, mert a nő azért megmaradt nőnek s nem változott át olyan felemás valamivé, mint nálunk a feminista, aki jóformán se nem nő, se nem férfi. Nálunk ellenben a társadalom, a közélet, a közfelfogás még nem alakult ki annyira, hogy a feminizmus természetes utján kijegece- sedhetett volna, hanem időnek előtte, erőszakkal akarták lármás agitációkkal és nőkhöz nem illő garral felidézni 1 Nálunk a feministák kivetkőztek női mivoltukból, szinte azt mondanám, férfiakká sülyedtek, nálunk egyenesen versenyre kelnek a férfiakkal, ezért nem tudunk még az eszmékkel megbarátkozni. Benne fekszik az ember természetében.- hogy amig lehet, szereti a nőt a maga gyöngéd méltóságában megtartani — amig lehet. Azontúl ezek a nők nem nők a mi szemünkben. Ez az oka annak, hogy nálunk a nők ma még csak azért tudnak a férfiakkal versenyezni, mert munkájuk olcsóbb s ez az oka annak, hogy mig fent a feminizmus csak kialakult mozgalom, nálunk nem tud népszerűvé válni. Itfíi. szeptember 11. Liszt Ferenc emléke. Itt van Liszt Ferenc születésének 100-ik évfordulója. A művészet-történet e kimagasló alakját az egész világ magának vindikálja. — Ahol járt — kelt, megfordult, sietnek összeszedni a reá vonátkozó adatokat s megjelölik azt a helyet, amelyhez a nagy halhatatlant valami kis emlék köti. Liszt Ferenc emléke soha el nem felejthető jellegzetes alakja Szekszárdon is élénk emlékezetében van még a régi öregeknek. Gyakran látták őt, mint báró Augusz vendégét s nem egyszer gyönyörködtek művészi játékában. Szekszárd tehát bátran részt kérhet magának az általános ünnepségből, sőt illik is részt kérnie. Ezért nagyon is alkalomszerű.az a lelkes indítvány, amelyet Csapó Vilmos «kir. kamarás, ki csak most szerzett kiváló írói és irodalmi érdemet Liszt Ferenc leveleinek kiadásával, vet fel a hozzánk intézett következő levélben: Tisztelt Szerkesztőség ! Világszerte megindult a mozgalom Liszt Ferenc születése századik évfordulójának megünneplésére. Tolnavármegye is, melynek székvárosát oly gyakran felkérésé, megörökíthetné az által, hogy az Augusz féle háznak, a Garay' téren állő sarokfalán elhelyezne egy márvány emléktáblát, Liszt domborművű arcképével és a házban való tartózkodásának évszámaival. Amennyiben ezen kegyeletes indítványom a közönségnél és a városi hatóságnál visszhangra találna és a »Szekszárdi Casino« mint háztulajdonos engedélyével hozzájárulna: készséggel fáradoznék az eszme megvalósítása érdekében. Tengelic, 1911 szept. 8. Kiváló tisztelettel Csapó Vilmos. A szép tervet tehát a legmelegebben ajánljuk az illetékesek szives figyelmébe|s hisszük, hogy nemsokára emléktábla jelöli meg azt az ismert házat, amelyben a halhatatlan mester éveken át olyan kellemes időket töltött s itt időzésével Szekszárdot olyan sokat emlegetetté tette az ujabbkori művészet történetében.
