Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-26 / 8. szám
XXI. (Ilii.) évfolyam. 8. szám Szék szárd. 1911 Január 26 Előfizetési ár: Egész évre .... 16 korona. Fél évre .... 8 „ Negyed évre ... 4 „ Efiy szám ára . . 16 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szára. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szára. Bliöfizetéeeket és hirdetéseket a kiadó- fa Tataion kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon. Egyet számok ugyanott kaphatók. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirat. - Telelőn. - Express. — A Tolnavármegye és a Közérdek eredeti tudósításai. — A képviselőház ülése. Budapest, jan. 26. d. u. 2 óra. A képviselőház mai ülésében Berzeviczy Albert elnökölt. Ivánka Imre, Kossuthpárti a javaslat ellen szónokolt. — Beszéd közben hirtelen rosszul lett, mire befejezte beszédét és a Házból eltávozott. Ivánka szívbajos. Egy orvos, aki megvizsgálta kísérte haza és otthon súlyos betegen fekszik. Rosszulléte a Házban nagy riadalmat és részvétet keltett. Utána Szterényi József beszélt, hosz- szasan foglalkozva a legutolsó kiegyezéssel és a koalíciós kormány ellen a kiegyezés és bank ügyében intézett támadásokkal. Elfogadja a javaslatot, de annak 5-ik szakasza ellen aggodalmai vannak. Szünet után Batthyány Tivadar gróf polemizált Szterényivel és sajnálatának adott kifejezést afölött, hogy Szterényi, mint államtitkár nem nyilvánította ki a Házban, hogy a bankközösség hive, ellenben tagja maradt a függetlenségi párt által támogatott koalíciós kormánynak és államtitkára a függetlenségi párt vezérének, Szterényi József személyes kérdésben kért szót és kijelentette, hogy ó, mint államtitkár se csinált abból titkot, hogy nem hive az önálló banknak. Utána Csermák Ernő, pártonkivüli 48-as beszélt a javaslat ellen. Elfogott anarkista. Budapest, érk. délután 2 20 óra. A fővárosi rendőrség ma délelőtt letartóztatta a Bástya-utca 10. számú házban Feratinov Péter, várnai születésű, 35 éves orvosnövendéket híres orosz anarkistát. Megmotozásakor a kragujeváci anar- kista összeesküvés egy iratát találták nála, melyen a világ összes anarkistái fel vannak jegyezve. Feratinov Moszkvából menekült, hol halálra ítélték és két hét óta tartózkodik Budapesten. Tagja a moszkvai anarkista- terrorista pártnak és gyilkossági merényletet kísérelt meg a cár ellen. Távirataink folytatása a Hirek kötöttA kisgazdák szövetkezése. A különféle társadalmi osztályok tömörülésének, szövetkezésének divatja van ma Magyarországon. Annyi lesz maholnap az egyesület, a különféle érdekképviselet, a hány a vármegye, a község, avagy úgyszólván, az — ember. A szövetkezésben kétségtelenül nagy társadalmi erő rejlik. Körültekintőn felhasználva, nem is mondjuk, hogy nincs meg benne bizonyos indító, előrevivő energia az általános haladáshoz. Fő azonban, hogy okosan bánjunk a tűzjfceí, ameiy iehet áldás, de lehet veszedelem is. Újabban különösen sokat hallunk a kisgazdák tömörüléséről. Megvalljuk még bizonyos ossiani köd és homály borítja azt a célzatot, amely ezeket az egyre szélesebb körű szervezkedéseket létrehozza. A nagybirtok, a nagytőke elleni küzdelem a jelszó, de hogy miként, mi módon, mily eszközökkel, erre nézve más a véleménye Szemere Kálmánnak, egészen más Szabó István országgyűlési képviselőnek és más a mozgalom élén álló többi férfiaknak. S még csak azt sem igen tudjuk, hogy kik voltaképpen azok a kisgazdák? Látunk a szövetkezetben nagyobb vagyonú, sót gazdag polgárokat. Ezekről nem tudjuk, mit keresnek az egyesületben, hiszen ők a falu burzsoái, tehát épp úgy irigység tárgyai odahaza, mint akárcsak a sok ezer holdas nagybirtokosok. Meg aztán az ő helyzetükön nem is kell a szövetkezés utján Valami sokat könnyíteni, hiszen az ilyen, saját lábán meg- állani tudó, kisebb telkes gazdának van ma a legjobb dolga, egész Magyarországon. Kevés igénye mellett megvan mindene, ami az élethez szükséges, sőt magas áron keló termény feleslegei igazi jó módot biztosítanak neki. Ha tehát sarokba szorítjuk, igazán nem tudja bevallani ehhez a mozgalomhoz való csatlakozásának igazi okát. Vagy hát kik a kisgazdák ? A napszámosok, a zsellérek, akiknek alig, vagy egyátalán nincsen egy talpalatnyi löldjük. Az ilyenek bizony nem kisgazdák, de szegény, szánnivaló emberek, akiken nem igen segít semmiféle szövetkezés, csak dolgos kit kezük. A kenyeret termő földhöz, vágyakozásuk eme Mekkájához csakis törvényes utón, becsületes, hangya szorgalommal juthatnak, hiszen földet ma már a kisgazdák legradikálisabb szószólói sem ígérnek, legfeljebb örökbérletet, amelyet a múlt század negyve. .. S még egy nóta, még egy-egy pohár bor, egyre szaporodtak a visszaemlékezések: Szekszárd .. . Tamási, az onnan való szinpadra- lépés. Bolyongás, küzdelem, a szülék, kivált az édes anya kétségbeesése ... És itt két olyan hatalmas könycsepp gördült ki a színművész szeméből, hogy ha az a két könycsepp gyémánt lenne, az volna a világ legnagyobb drágaköve... A régesrégen elhunyt édesanyának szólt ez, az egykor okozott szomorúságért, de egyúttal rés, nyitva feledt ablak volt talán Hegedűs Gyula leikébe is, hogy még a művészpálya zenitjén is vannak keserűségek, apró tűszurások s a babér- és rózsakoszorunak a — szív felé áll a tövise ... * De legyen elég. Ne incselkedj velünk pajzán ördög, mikor az igazi ördögről akarunk írni. . . Tehát az Ördög . .. vagyis az ördög Szekszárdon ... Zsúfolásig megtelt a nagyterem. Igazán bajba kerülne az a bizonyos tű, ha valaki le akarná ejteni. A színigazgató azonban valószinü- leg kievickélt a — bajból, olyan szép volt a bevétel . . „ Pedig még jön, egyre özönlik a közönség, úgy, hogy várni kell, míg e nagy mozgolódás elcsitul. Ott áll Hegedűs, az Ördög ismert kosztümjében. Frakk, piros betétes cipő, de a gúny, a szarkazmus helyett, ajkán valami sajátságos, jóságos mosoly ül. — Vele szemben áll meg- indultan Kovács Dávid, az egykori — számtan és fizika tanár . . . Mielőtt szólásba kezdene, a színigazgató neje hatalmas csokrot nyújt fel, majd felemelik a szekszárdi közönség óriási babérkoszorúját is és Kovács Dávid nagy hatást keltve, keresetlen szavakkal, az érzés belső melegétől áthatva, a következő, igazán szép kis beszéddel üdvözölte TÁRCA. Hefedtts Gyűlő Szekszárdon. — irta: Bodnár István. — Hegedűs Gyuláról sokat lehet, de azért nem kell, nem szükséges sokat összeirni. Ismeri őt mindenki. Művészete az eredetiség, az egyszerű, természetes felfogás s a hatás eszközeinek keresetlenségében páratlan, mondhatni egyedül álló s minden darabnak, legyen az vig, avagy komoly, már bizonyos sikerét jelenti s neki, a teremtő művésznek pedig újabb dicsőségét. Ezt a fényes tehetségű s mindenki által méltán megcsodált művészt hozta le most egy esti vendégszereplésre — nem impresszáriója, Fehér Vilmos színigazgató, hanem a — saját szive. Éppen megírta ő a lemondólevelet, az őt mindenképpen megnyerni akaró igazgatónak, amikor meglátogatta Budapesten egy régi gyerekkori barátja, Sass László földbirtokos s animálni kezdte, hogy igy, meg úgy, csak jöjjön le, inkább egy kis vargabetűvel elviszi előbb szülőházába, Kétyre, ott lakó öreg édesatyjához... Ez az igazi argumentum aztán győzött. Eggyel megszaporodott az »Ördög« által elküldeni elfelejtett levelek száma, vagyis Hegedűs nem küldte el a lemondó levelet, hanem hétfőn, a reggeli vonattal leutazott Ketyre, a régi udvarházhoz, ahol a művész szokott mondásában sokat emlegetett »egy fedélen, egy kis szalonnán, egy pipa dohányon s egy pohár boron kívül, amely az embernek saját magának terem« volt része egy, most már végleg megbékélt, sőt büszke öreg embernek meleg, forró ölelésében is . . . Innen jött aztán estefelé Zombán keresztül, hol ifjú Bemrieder János úri házánál egy kis pihenőt tartott, Szekszárdra. így ezzel a kocsikázással, — amely lehetett egy kis furfang is, kikerült minden fogadtatást és ünnepeltetést s Sass Istvánná úrnőnél szállt meg. Vacsora után aztán lenézett egy kis cigányzenére a Szekszárd szállóba, ahol szűk baráti társaságban felelevenedtek a régi kedves emlékek. Huszonöt huszonhat évvel ezelőtt bizony sóváran nézegetett, az akkor még régi állapotában volt »nagykorcsmai« épületre Hegedűs Gyula, a polgári iskolai kis diák. Színészek játszottak akkor is az emeleten s őt otthon- maradásra kényszeritette az iskolai és házi fegyelem. De túltette magát mindkettőn. — A »Cornevillei harangokat« adták, ment hát, vonzotta az a kiolthatatlan, égő vágy. Már akkor színész akart lenni, amikor még azt sem tudta, mi a — színészet. De felgördül a függöny, belemászik a fülbe az a pompás muzsika, amelynél szebbet mai napig sem írtak .. . Jön Gáspár apó remek őrülési jelenete. Bizony ő is majd belebolondult . . . Egész éjjel ott bolygott, ott csatangolt lenn, a vásártéren, a gimnázium helyén állott cédulaház körül. Igaz, hogy be sem me- j hetett volna lakásába, mert egyszerűen kiaukták hazulról. A szabadban töltötte tehát az éjszakát, de a csípős éjszakai szél sem tudta lehűteni a forró vágyat, mindinkább-inkább többet ólálkodott a nagykorcsmai épület körül s órákig kisérgette, persze madár) áttávlatból a színésznőket és színészeket s mindjobban jobban közel- gett felé a katasztrófa, amely a Vl-ik polgáriban a számtanból, a fizikából, meg a szorgalomból való szekunda alakjában a legkönyörtelenebb deus ex machinaként le is sújtott reá. Igaz, hogy miniszteri engedély utján kijavította a kellemetlen — »érdemjegyeket«. Még az áldott lelkű, jó Krammer János igazgató meg is dicsérte zlz — édesapját, hogy oly erélyesen kezelte a fiát a vakációban. Végre édesapja nem állhatta a sok dicséretet s kibökkentette, hogy biz fia egy szót sem tanult, mérgében még a jegyzeteket is a tűzbe dobta.
