Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-26 / 8. szám
2 1911 január 26. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK még, hogy ez a rettenetes pusztítás, a jövő évi termésre nem les»-e kihatással s amikor kétségbeesve kapkodnak azon gondolaton, hogy vájjon miből is fedezik azokat a terhes költségeket, amelyeknek okvetlen elő kell kerülni, a szőlők nagyon is drága munkáltatásaira. Tudjuk azt, mert már a tapasztalat bebizonyította, hogy nem csak a hazai szőlők, hanem a tizedik ültetési év után már az amerikai alanyba oltott szőlők is szénkénegezendők, mert többé-kevésbé azokat is megtámadta a filokszera; — tehát akkor, amidőn már az ilyen minőségű s nagy költséggel ültetett szőlők is már szén- kénegre szorulnak, — az állam által adott szén- kéneg megdrágul. A tapasztalat már azt is bebizonyította, hogy a rendes évi, egyszeri szénkénegezés nem is elégséges, hanem szükséges, hogy minden 4-ik 5-ik évben kétszer.rszérikénegezzünk egy évben. Megesett ugyanis, hogy dacára a gyakorlati előírás szerint minden évben megejtett szénkénegezés műveletének, mégis visszaesést mutattak a szőleink, mert jóhiszeműségünk, csak jóhiszeműség maradt, s nem vettük számításba, hogy egyszer az őszi nagy szárazság, másszor a nagy esőzés, egyszer a szénkénegezőgép rossz adagolása, másszor a felületes munkásaink nemtörődömsége okozza azokat a hibákat, amik miatt a szénkéneg ott, ahol kell és úgy, ahogy kell, nem tud hatni — s ilyen körülmények számbavételével a szénkéneg megdrágul. Azon szőlők, melyeket szénkéneggel tartunk fenn, kétszeres és erős trágyázást. kívánnak a nem szénkénegezendő homoki szőlőkkel szemben s mibe kerül a trágya, — jobb ha számításon kívül hagyjuk. Tessék csak megfigyelni a polgárembereket, akiknek kezében mégis csak nagykiterjedésü szőlők vannak, hogy mennyire számításba veszik a szénkéneg mennyiségét és árát, sok kiadásuk mellett itt is takarékoskodnak saját kárukra s nem vesznek kellő mennyiségű szénkéneget, mert az drága, az sokba kerül s a szükségletnél mindig kevesebb mennyiséget szereznek be, azon képtelen reményükben, hogy annak is megvan a kellő hatása — nem törődnek azzal, hogy szőleik lassan és fokozatosan visszaesnek —■ s ekkor még drágul a szénkéneg. Nem is „ szólok a nagyobb szőlősgazdákról, azok már megszokták a drágaságot — a munkánál, az anyagnál, a trágya beszerzésénél, azok szó nélkül fogják fizetni ezt is — a szénkéneg árának felemelését. Magyarországnak pedig egyik legfontosabb termelési ága a boitVrmelés, tehát az ezer féle betegséggel megtámadott szőleinknek fentartását nem nehezíteni kell, hanem kedvezményekben részesíteni. S ha már tudunk is a filokszera ellen védekezni a szénkénegezéssel, — de nem tudunk védekezni kedvezőtlen, rossz időjárás esetén semmiféle nagy költséggel és odaadó, fáradhatatlan munkával a peronospóra, a bőrrothadás, a lisztharmat, a fakórjDtjiadás, a szürkerothadás, a szőlőfekély, a szőlőszömör- csök, stb. ellen, amire példa volt az elmúlt 1910, esztendő s ha ezen betegségek ellen csak némileg is tudtunk védekezni, hát befejezte egyes vidékeken aratását a jégverés, amire példa szintén az elmúlt év s ha most betekintünk ezekután a szőlősgazdák számadásaiba, — kedvetlenül nyomorúságot tapasztalunk. Az előző években nagy és jó bortermések ! voltak, de nem voltak borárak, — most volna a bornak ára — de nincs bor, — a nagy kiadá I sok azonban mindig és mindig megmaradnak Az államkincstár évről-évre emeli a bor ! fogyasztási adót s nem enged belőle akkor sem I ha szőlők és termések oly nyomorultul elpusz. tulnak mint a múlt évben, — az állam jövedelme tehát megmarad, minek tehát fokozn; a gazdák súlyos terheit. A szénkéneg ára nem felemelendő, hanem i lesszállitandó lenne, mert nagy a száma azoknak a kisgazdáknak s földművelési napszámosoknak, akik nem tudják beszerezni a mostoha viszonyok miatt a szénkéneget s kénytelenek pusztulásnak engedni kis szőlejüket — mert a szénkénegnél hitel nincs — pedig ezt engedni nem szabad, ezen segíteni kell. Tolnavármegye gazdasági egyesülete mindenkor a tapasztalati gazda szemével vizsgálta ügyeit s hiszem, ho^y illetékes helyen, ezen esetben is fel fogja emelni védő szavát — a szénkéneg drágulása ellen. Tárkony! Imre. HÍREK. — Bezerédj István szobra. A Bezerédj IsWSrT'Szobor-alap vagyona most január hó 1-én 30620 korona 70 fillér. A Garay szobor lassú növekedéséből ítélve pár évvel ezelőtt még senkisem remélhette, hogy ily hamar hozzáfoghatunk a szobor végleges kiviteléhez. Simontsits Elemér alispán lelkes munkájának, páratlan agilitásának köszönhető ez, aki pár év alatt összeteremtette a fenti összeget, úgy hogy nemsokára állni fog már a szobor is. — A Szekszárdi Kaszinó választmánya tegnap tartott ülésén, Simontsits Elemér választmányi tag indítványára elhatározta, hogy a most vasárnap tartandó közgyűlés elé javaslatot tesz a szobor felállítása előmunkálatainak még ez évben való megkezdése iránt. Az indítvány lényege az, hogy a nyílt pályázatot mellőzzék, de ehelyett Jankovich Gyula és Horvai János jeles szobrászművészeinket hívják fel, szükebb pályázatra, illetve minták nes éveinek gazdasági mozgalmából sajátítottak ki a progresszív adózás követelésével együtt s ezeknek első hirdetői között ott volt már a nagy Bezerédj István is.... Homályos tehát, zavaros s meglehetős széles ecsetvonásokkal van odavetve az úgynevezett kisgazda programm. Bizonyos tartózkodással fogadjuk ezért az egész mozgalmat, mert nem igen tudjuk hova növi ki magát. Ma még nem látunk egész tisztán, mert csak világba kidobott jelszavakat hallunk, pedig mindez nem elég, sőt még az apróra kidolgozott programm sem elég, a módok, az eszközök megmutatására vagyunk kiváncsiak, amelyekkel megvalósítani kívánják az igazi kisgazdák jogosult törekvéseit. Készpénzként vesszük tehát a szekszárdi közgyűlés szónokának szavait ,,hogy az egyesület semmiféle országos politikai párt ellen, sem pedig társadalmi osztály ellen nem tör, hanem még ennek megakadályozására vállalkozik mindenkor. Célja a mezőgazdaság és állattenyésztés minden ágának felvirágoztatása, községekben a társadalmi egyetértés, a gazdasági érdekek előmozdítása s a kisgazdák helyzetének javítása“. Sőt, hacsak ennyiről van szó, ezt a magunk csekély erejével támogatjuk is. Nem szeretnénk azonban, ha a kisemberek hátát az „ügyesek“ a „szemesek“ megint csak lépcsőnek használnák fel, hogy rajtuk keresztül, előre, magasabbra\ törtessenek. Úgyis az a baj, attól marjul ki a legtöbb szegény embernek a háta, mert napról-napra több lesz a hegyes csizmasarok, amely rajta felkapaszkodva, egész a csontig belevágódik a kis ember eleven húsába... B. A szénkéneg árát felemelték. A földművelésügyi miniszter, tekintve azon körülményt, hogy a termelési viszonyok általános drágulása, a szénkénegtermelésre is kihatással van, kénytelen volt a szénkéneg árát a pénzügyminiszterrel egyetértőleg 1911. évi január hó 1-től métermázsánkint 2 koronával felemelni. Ez a kénytelen felemelés, a legrosszabbul megválasztott időben jött, akkor, amidőn a szőlősgazdák az egész országban kétségbeesve nézik még most is a peronospóra által nyomorulttá lesilányodott szőleiket, amikor nem tudják a tanári kar s a nagyközönség nevében is az egykori tanítványt: »Kedves Vendégünk! Engedje meg, hogy e helyen, ebben a teremben üdvözöljem. Alkalmasabb helyet az Ön üdvözlésére keresve sem tudtam volna találni, mert ebben a teremben volt ezelőtt 25 évvel az a nevezetes szinielőadás, amely lángra lobbantotta az Ön lelkét, kimondhatatlan, epedő vággyal töltve el egész valóját a színművészet után. Két kis képet akarok ez alkalommal az Ön leikébe felidézni. Tudom, hogy a színművészek, akik legtöbbet és legtöbbnek beszélnek, a legjobban unják a beszédet, kivált, ha az, üdvözlőbeszéd. A két kép közül az egyik itt játszódott le ezen teremben, ahova ön tanári engedetem nélkül besurrant, mintegy ellenállhatatlan erőtől vonzat- va, hogy meghallhassa azt az édes, azt a bűvös szinielőadást. Kipirult arccal hallgatva, lesve a szinészek minden szavát, észre se vette, hogy valamelyik tanárának fürkésző szeme meglátta. Nem is, gondolt arra, hogy ebből egy kis baj lehet. És azután kilépett Ön a mi szerény, kis iskolánkból, vágyakkal, reményekkel telve, mint más ifjú, A szerető szülék és rokonok már lelki szemeikkel látják Önt a kétyi nótáriusi székben, sőt tán a hőgyészi főnótáriusiban, vagy ha ez nem, hát Pista bátyja nyomdokán haladva, valahol, mint állomásfőnök parancsol megállást a robogó vonatnak. És az Ön szeretettéinek álma mind szétfoszlott, semmivé lett; Ön szakította azt szét egyetlen lépésével. Azzal, hogy a lelkében égő lángtól űzetve, itt hagyta az ismerősöket, barátokat, rokonokat, ment, hogy igyék a halhatatlanságot adó italból, amelyből bármennyit igyék is valaki, örökké szomjas, de halhatatlanná lesz. A kétyi szerény postamesteri lakban ebben az időben sok könny hullott ki a megtévelyedett, a világgá ment fiú után, A két kis kép közül, amelyet az Ön figyelmébe akartam hozni, ez az egyik. A másik, ez a mostani. A színpad itt ketté van osztva. A kétyi postamesteri lakba egyre- másra érkezik a hir, a világgá ment fiúról. A vágy, ami lelkében égett, valóra vált. Egyik dicsőséget a másik után aratja, egyik várost a másik után hódítja meg, s mint a győztes hadvezér, az ország szivében : a fővárosban állapodik meg. És a főváros rajongó szeretettel, állandó ünnepeltetéssel veszi körül. A kétyi postamesteri ház most is olyan egyszerű, mint volt ezelőtt 25 évvel. Most is könnyeznek benne a világgá ment fiú után. De ezek a könnyek: örömkönnyek. A világgá ment ifjúból — Isten kegyelméből, az Ő lelkének erejéből és a fenséges nép akaratából — nagy ember lett. Uralkodik a lelkek felett Naponként ezeren, meg ezeren melegednek lelke tüzénél, amely először itt e teremben fogott lángot. Tudom, Művész, hogy legnagyobb részben mi hozta önt most ide ebbe a terembe. Oda néz Ön most abba a sarokba, hogy vájjon legalább az árnyékát nem látja-e meg annak a fiúnak lelkiszemeivel, akit ezelőtt 25 évvel olyan lázba hozott egy szinielőadás. A 25 év alatt, ami azóta eltelt, sok minden megváltozott; Szekszárd egy kicsit megszépült, az Ön volt tanárai közül azok, akik életben maradtak, egy kicsit megkopaszodtak, megőszültek, de mindenek felett legjobban megváltozott ön. Fogadja el volt tanáraitól és azoknak társaitól elismerésük jeléül ezt a kis bokrétát. Tudom, kapott Ön ennél már sokkal drágábbat, sokkal szebbet, de nagyobb lelki örömmel soha egyet se adtak Önnek, mint amilyen nagy lelki örömmel én ezt most Önnek átadom. Isten éltesse soká!« A halk, lassú hangon, mély érzéssel elmondott beszéd leírhatatlan lelkes hatást keltett. És Hegedűs Gyula ott állt szerényen, szinte pironkodva. Meglátszott ezen a derék, szerény művész-emberen, hogy nem barátja az ünnepeltetéseknek. — Vannak, akiknek, ha csak felényire is felvitte Isten a sorjukat, már sietnék megragadni az első alkalmat, hogy szü- kebb hazájuk elismerésének babér-adóját az utólag mindig hálás közönséggel nem egyszer, de minden kedvező alkalommal lábuk elé rakassák. Hegedűs Gyula 24 évig váratott magára. Azóta a legkecsegtetőbb meghívások dacára, sem volt mi nálunk, még csak Szekszárdon se. Ezen az első vendégjátékán is a lehető legszerényebben hárított el magától minden nagyobb dicséretet. Válaszában ezt a mai szép ünneplést is nem annyira művészi nagyságának és érdemének, mint a régi, kedves összeköttetés, ide- füződés felelevenedésének, megújulásának tekinti s különben jól esik neki, hogy egykori tanára, aki vele szemben csak az igazságos mértéket alkalmazta, amikor bizonyos tantárgyakból megbuktatta, most a számtan szekundája helyett, a művészetből — egyest ad neki. (Hangos derültség.) Hálásan köszöni úgy ezt, valamint a nagy- közönség szives ovációját. Hegedűs Gyulának egyszerű, keresetlen szavait elnyelte a taps- és az éljen-zaj, amely többször megújult, s alig, hogy lehullt, már ismét felgördült a függöny. Megkezdődött az Ördög előadása. Erről az előadásról felesleges sokát szólam. Hegedűs Gyula most is teljes ragyogásában mutatta be brilliáns tehetségét, amely, ha igazságosak akarunk lenni, eg^ík hatalmas tényezője volt, az egyébként pompásan és foszforeskáló szellemességgel megirt darab — világsikerének. Tökéletesebb Ördögöt el sem lehet képzelni, mint ő. Legfeljebb, hogy a gúny, szárkazmus mezében sohasem bántó, nyers, cinikus, fölényt fitogtató, pláne kárörvendő, de finom, diszkrét, szellemes. A keserű életbölcseletre kifogyhatatlan humora rá-rácsillant egy mosolygó sugárt, mint mikor az orvosságos üvegen keresztültáncol egy-egy napsugár . . . Ahogy Ő beszél, ahogy ő néz.
