Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-04 / 71. szám
2 TOLNA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK ldi'. szeptember 4. kell küzdeni, le kell győzni, mert ezt igy kívánja az állami és törvényhozási raison, a józan ész és minden jogos érdek, ami csak van ebben az országban. Azok az ellenzékiek, akik különben helytelenítik a mostani házszabályokat, azzal argumentálnak a módosítás ellen, hogy a mai házszabály alkotmányunk mentsvára, amely megóv egy esetleges abszolutisztikus kormánynak és többségnek garázdálkodása ellen. Hátha akad — amitől Isten óvjon — hazafiatlan és nemzetietlen kormá iy és többség, amely az erőszak eszközeivel nemzeti jogaink letörésére, alkotmányunk és törvényes intézményeink felforgatására képes és vállalkozik — akkor egy ilyen kormány nem fogja respektálni a házszabá lyokat sem, hanem az erőszak összes fegy vereivel keresztül fog gázolni törvényen, intézményeken és nem azt fogja előbb gondosan mérlegelni, hogy a házszabályok egyes szakaszai miként is rendelkeznek. Jussanak eszünkbe az elmúlt tiz év keserves tapasztalatai és emlékei és ne türjük, hogy könnyelmű kezek újból közprédává tegyék az ország legszentebb érdekeit. Kövessük a nálunk nem kevésbbé sza badságszerető és alkotmánytisztelő Anglia és más országok példáját es mindenekelőtt, habozás nélkül meg kell csinálni az uj házszabályokat. A nemzet helyeslése és hálája fogja kisérni a kormányt, ha erre a nehéz, de áldásos purifikálásra vállalkozik. Néhány szó a gyönki gimnázium áthelyezéséről. — Irta: Szilágyi Béla református magyar lelkész. — Másfél éve folyik immár a harc a gyönki gimnázium áthelyezése körül. Ezen harcban több Ízben nyilatkozott a gyönki tanari kar, amely különben is az áttelepítés kérdését felvetette, nyilatkozott memorandumokban, újság utján, a fentartó-testületi tag úrak többszörös információja által, megnyilatkoztak az ajánlattevő községek is, előnyeiket kérkedve s élénk színekkel ecsetelve hozták fel. Az eddigi küzdelemben épen csak Gyönk község nem igyekezett a nyilvánosságot kapacitálni s bizván a maga igazában, hallgatott. Most azonban, részint, miután az első fórum döntése megvan s a küzdelem a végső határozathozatal előtt áll, részint, mert Baky István professzor tollából egy Gyönk községet illető sok helytelen, hogy ne mondjam valótlan adatot is tartalmazó füzet jelent meg: szót kérünk mi is, Gyönk községe s pár szóval megvédelmezzük a mi igazainkat is. Őszinték fogunk lenni, nem hallgatjuk el a hibákat sem, melyek itt is, ott is felmerültek s előre is kérjük a nagy nyilvánosságot, valamint az érdekelteket is, hogy az igazmondás ne fájjon, a sebek feltárása csakis gyógyítás céljából történik. A fentartó-testület akként döntött s a professzor ür füzete is azt bizonyítgatja, hogy a gimnáziumot Gyönkről el kell vinni, mert itt elpusztul s Dunaföldvárra kell vinni, mert ott virágozni fog. Az áthelyezés mindkét indokára, lehetőleg minden aprólékos részletében reflektálunk. Lássuk: 1. Mik azok .az okok, melyeket a tanári kar a memorandumokban és Baky István professzor ur füzetecskéjében felhoz amellett, hogy Gyönkről elviendő az iskola a) Gyönk nem alkalmas gimnáziumra; csekély a népessége. Csodálatos érv ez és pedig épen a nevelés munkásaitól ! Tehát a nagy, népes városok alkalmasabbak tanintézetek számára, mint a romlatlan vidék ? Miért vannak Anglia egyetemei mind sokkal kisebb helyen, mint London ? Vagy miért teszik Amerikában épen a középiskolákat, hacsak lehet, városok szélére, vagy kisebb városokba ? Vagy hazánkban nincsen-e sok nagy s hires tanintézet aránylag kis helyen ? (Sárospatak, Felsőlövő stb.) Hisz igazán nevelni alsóbb osztályú diákot csak kis helyen lehet. Igaz ugyan, hogy Baky professzor ur füzetecskéjében az ellenkezőjét próbálja bizonygatni s nem veszi figyelembe azt az óriási előnyt, amit a gyönki gimnáziumban tanult ifjaknak a község a maga egyszerű erkölcseivel nyújt s bizony, ha megnézzük azokat, kik itt Gyönkön tanultak, úgy találjuk, hogy kerültek légyen az ország bármely iskolájába, ott is megállották helyüket, de még az életben is. Ne féltse hát a tanár ur az ezután következő nemzedéket sem ; lehet az élet számára Gyönkön is nevelni, csak akarni kell! Panaszolja Baky professzor ur azt is, hogy igen kevés a helybeli tanuló. De hát melyik intézet az, melyet egyetlen város tanulóinak kedvéért állítanak fel ? Nem a vidék adja-e a tanulók létszámának nagyobb kontingensét ? Még a legnépesebb intézet tanulóinak száma is felénél alább szállana, ha pusztán székhelyének tanulni vágyó ifjúságát fogadná kebelébe. Tehát Gyönk csekélyebb népessége nem lehet érv amellett, hogy az iskolát innen el kell vinni. Hiszen nem is Gyönk van hivatva az intézetet tanulóifjúsággal ellátni, hanem az a nagy protestáns vidék, melynek számára ez az iskola eredetileg alapittatott. b) Az állomás messze van, tehát nehezen hozzáférhető. Ezen érv abszolúte nem állhat meg. Vasútvonala fővonal. Az állomás 7 kilométerre van. De ez sem lehet baj. Hisz Bonyhádon is messze van az állomás s nem igen van olyan iskola hazánkban, hol az állomás közvetlen az iskola mellett legyen. Itt csak az lehetne a panasz tárgya, hogy sok a fuvar az állomásról, ezen pedig segített a község s bizonyára sehol az országban nem kevesebb az állomástól a községbe vivő fuvar, mint nálunk. c) Gyönk hátramaradt s nem fejlődő hely. Nézzünk e vádnak is szemébe. Hogy a múltban nem sokat fejlődött, az tagadhatatlan, de aki a mostani vezetőség munkáját megnézi, kénytelen bevallani, bármennyire Gyönk-ellenes is a hangulata, hogy bizony fejlődik, természetesen egyszerre nem megy minden. De tudja-e Baky professzor ur, hogy Bonyhád, mikor a gimnázium odakerült, mi volt ? Ott azonban a tanári kar vállalkozott a vezető szerepre, a községi ügyek iránt érdeklődött, érzékkel birt, a községet szükebb hazájának nézte, érte mindent, ellene semmit sem tett! De nálunk ugye tanár ur, egészen másképen volt s különösen másképen van. Elég sajnos ! De nagyobb baj a gimnázium épületében levő hátrány, minek tán csak nem a község az oka ? De ha ez az arra hivatott fórumok előtt nem volt baj, sőt az iskolalátogatók egyháziak s államiak, annak dacára a legnagyobb elismeréssel szóltak az igénytelen és sok időn át élet- szükségletet képező, hiányokkal küzködő intézetben tapasztalt munkáról és munkásokról: ne legyen baj a község helyzete sem. Igaz, történtek hibák itt is, ott is, a község is tehetett volna többet, de a tanári kar még többet. Jól tudjuk, hogy a község s vele együtt a nagy nyilvánosság a múlt esztendeig nem ismerte az iskola helyzetét. Olyan nebántsvirág volt az iskola, annak helyzete, élete, hogy ahhoz hozzászólni nem lehetett. Jobban elzárták azt eddigi vezetői nemcsak a kritizáló, hanem még az érdeklődő szemek elől is, mint a dalai láma birodalmát. Féltékeny gonddal őrködtek afelett az intézet vezetői és tagjai, hogy az intézet valódi helyetét meg ne ismerjék nemcsak az érdeklődők, hanem az intézet elöljárói sem. Csak a múlt évben pattant ki a hagy titok, s csak Baky professzor ur indiszkrét leleplezései engedtek betekintést az iskola belső életébe, hogy tulajdonképen az intézetnél baj van, sőt a főigazgatók kifogásait is kénytelenek uj szövegezéssel enyhíteni s a valótlan állapotot venni fel a jegyzőkönyvekbe. A község mihelyt tudomást szerzett a bajról s tisztán látta a helyzetet, azonnal az iskola sec gitségére sietett s megmutatta, hogy nem olyan »nyomorult falu« s 70,000 koronát szavazott meg az intézet számára. Ha csakugyan annyira szivén fekszik Baky professzor urnák s általában a tanári karnak az intézet sorsa, mint a füzetecskéből kilátszik, ha csakugyan segíteni akart volna az intézeten: akkor előbb eszmét kellett volna adni a bajok orvoslására; s ha nem talált volna készséges segítőtársra nemcsak Gyönk községben, hanem annak minden egyes tagjában, akkor, de csakis akkor gondolhatott volna az áthelyezésre, mert abból a szavaiból, melyekkel a gimnáziumot mindenütt felülvirágoztathatónak tartja, csak Gyönkön nem, sokkal inkább Gyönk ellen való gyűlölete tűnik ki, mint az iskola iránt való szeretete. S biztosítom, ha bizalommal lesz, vagy lett volna az iskola eddig is közvetlen közönsége iránt, soha sem merült volna fel ama vád, hogy Gyönkön senki sem törődik az iskolával. Mert bizony ahová az embert nem invitálják, sőt a honnan az embert egyenesen kinézik, oda nem szívesen megy az ember. Ez az igazság 1 Ezt el kellett mondanunk, hogy a dolgot való képében lássuk. d) Látszólag nagy érve a tanári karnak az áthelyezés mellett »az a veszedelem, mely bennünket fenyeget az esetre, ha Dombóváron megnyílik az uj középiskola.« Mi ebben semmi veszedelmet nem látunk. Először az a középiskola még nagyon is a jövő zenéje. Másodszor, ha megnyílik is, furcsa volna, hogy egy szomszédos iskola, mely már 100 év óta fenn áll, rögtön szedi a sátorfáját, mert nagyon megijed. Nem vásár a tanítás, hol az egyik kereskedő rögtön menekül a helyszinről, ha mellette hasonló árucikkekben dolgozó kereskedő üt sátort. Minden iskolának megvan a maga közönsége. Tessék a tanári karnak ezt a közönséget megtartani, sőt jó hírneve által minél többet meghódítani. Ha persze erre nem igyekszik^ sőt . . . . ......................, akkor bizonyos, hogy el fogják ha gyni, mint erre több példát tudnánk felhozni. Baky professzor ur füzetecskéjében az az adat is szerepel, hogy Dombóvár kath. közönsége adja a tanítványok egyharmad részét, ha tehát ott középiskola létesül, ezt a harmadrészt elveszítjük. A kezünkben levő értesítő adatai szerint nem tudunk 8 olyan rk. tanulót összeszedni, akit Dombóvár kath. vidéke szolgáltatna; 8 pedig ugye a 94-nek nem harmadrésze ? Ezt bajos volna bebizonyítani. Attól pedig ne féljünk, hogyha a gimnázium Gyönkön marad, Dombóvár is, Tamási is, Dunaföldvár is azonnal középiskolát, vagy legalább is polgári iskolát fog nyitni. Az oly köny- nyen nem megy, abba az intéző körök is bele szólnak, de meg a józan ész is azt diktálja, hogy egy aránylag kis vármegyében, minő Tolnavármegye, a jelenleg meglevő 3 középiskola s 3 polgári iskola mellé ne állítsanak fel még 3 gimnáziumot, v^gy polgári iskolát, mikor az egy állami s két államilag segélyezett iskolát támadna meg esetleg létében. Ha pedig véletlenül reáliskola, vagy ipariskola létesülne ezen helyeken, az nemcsak nem veszélyeztetné iskolánkat, hanem csak emelné. e) Az elneptelenedés s a diákszerzésről is néhány szót. Baky professzor ur azt mondja, hogy az elnéptelenedés állandó jelenség. Hogy a múltban, hogy volt nem tudom, de merem állítani, hogy az elnéptelenedés oka akkor is a vezetőség, közelebbről a tanári kar volt. Bizonysága ennek az, hogy abban az időben, midón mindenki tudta, hogy a tanári kar mennyire Gyönk ellen van, midőn az áthelyezés kérdése felszínen volt, egy kis prospektus-szerű füze- tecskének szétküldése nem ugyan 6 vármegyébe, csak 4-be, azt eredményezte, hogy a tanulók szama 60-ról 94-re emelkedett és pedig azért, mert tudomást szereztek arról a szomszéd vármegyékben, hogy Gyönkön is van gimnázium. Korántsem a segélyezés hozta őket ide, mint ahogy Baky professzor ur füzetecskéjében állítja. Mert elég sajnos, hogy a szomszéd vármegyék papjai, tanítói sem tudják ezt, nem is szólva a világi emberekről s ezen csodálkozni nem is lehet, ha meggondoljuk, hogy az intézetről soha sehol nem esik szó, kivéve a hivatalos fórumokat s azoknak csak igen kevesek áltál olvasott jegyzőkönyveit. A múlt évi tanuló anyag ellen is kifogást emel Baky professzor ur, ezt igazan nem értem; átnéztem Magyarország néhány gimnáziumának értesítőjét, kiszámítottam az I-ső osztályban el- bukottak, kimaradtak százalékát s úgy találtam, hogy sehol sem volt jobb első osztály, mint Gyönkön, mert itt csak 27% a kimaradtak s elbukottak szama, (másutt sokkal nagyobb. Kiskunhalason 45°|o, Kecskeméten 43°|0 stb.) A segélyező bizottság igenis tekintettel volt a bizonyítványra is, különben nem kérte volna be a folyamodóktól az iskolai bizonyi.ványokat; de természetes, első sorban szegény tanulók segélyezését célozta. Ennek működését úgy tüntetni fel, mint Baky professzor ur szeretné, csak a tájékozatlan nagy közönség előtt lehet, de a mi igazunk elolvasása után, hiszem, az is máskép gondolkozik. f) Végül még a diáktartó helyek ellen emelt vádra szabadjon röviden válaszolnom. A füzetecske szerint 10—15 olyan csalad van, ahol a növendékek megfelelő ellátásban és elszállásolásban részesülnek, én 25 olyan helyet is tudok, ahová a szülök nyugodtan adhatják gyermekeiket, de ha szükség volna többre, még több hely is van, anélkül, hogy a mesteremberek műhelyében lenne kénytelen a tanuló diák lakni s ha a növendékek szama nem 100, mint a most következő évben, hanem 120—150 is lenne, még mindig van igen jó s tisztességes hely azok számára is. íme, ezek voltak az érvek a memorandumokban s a Baky professzor ur füzetében, azt hiszem, fejtegetésem után, amaz erveket senki sem veszi készpénznek.
