Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-17 / 66. szám
XXI« (VII») évfolyam. 66. szám. Szekszárdi 1911 augusztus 17. MJIAVÄM3 A KÖZÉRDEK Egész évre . . Fél évre . . Negyed évre . Egy szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér.-Bllöfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- h vatalon kívül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereskedés r.-t. Szekszárdon, POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felűgyel&ség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Eoyes számok ugyanott kaphatok. Szerkesztőségi teleton-szám i 18 és 24. — Kiadóhivatali teleton-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal : Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre he küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dp. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Dr. Hollós László. — Egy tudós kálváriája. — Szeptember hó elsejétől Szekszárdnak érdekes lakója lesz : Dr. Hollós László, a M. Tud. Akadémia tagja, a hires gombatudós, akit a külföldön, ha jobban nem is ismernek, mint idehaza, de bizonyára jobban — megbecsülnek. Dr. Hollós Lászlót elkeseredett lelke, a szülőföldhöz ragaszkodás eltéphetlen köteléke hozza haza, mert itt született s nagy reményekkel innen indult a világba. Útját azonban Kecskeméttől, hol valami 20 éven át főreáliskolai tanár volt — sürü vér- cseppek jelzik, melyek mélyen megsebzett szívéből hullanak idáig. A fővárosi lapok leírták e tudós lérím kálváriáját. Évtizedeken át a tudománynak élt, még pedig olyan tudománynak, amelyet egy pár. úttörő kísérletet leszámítva, voltaképpen ő tett hazánkban —- tudománnyá. Vaskos könyveket irt a különféle gombafajokról s emellett bámulatos, mondhatni egyedül álló szorgalommal ritkaság számba menő gombagyüjteményt szedett össze, amelynek látására messze külföldről is Kecskemétre sereglettek a tudósok. Egy egész kis vagyont s egy jó fél emberéletet áldozott e nemes passzióra, értékes, tudományos gyűjteményére, amelynek azonban immár szomorú vége lett. Egyszerűen felmondták neki a szállást, mivel az iskola iskola és nem ritkásággyüj- temény s hogy a hatalmas, egész termeket betöltő gyűjtemény az utcára ne kerüljön, a tudós tanár részint elégette, részint a szemétdombra dobta annak jelentékeny részét. Küldötte ekkor már a Nemzeti Muzeum a maga tisztviselőjét ama bizonyos mentő övvel, de a tudomány örök kárára, legfeljebb csak tallózni lehetett ott, ahol a hazai tudomány asztagja számára egész kévék, sőt buzákeresztek voltak azelőtt felhalmozva; Tehát megsemmisült egy ritka-értékes gyűjtemény, miért, mert gazdája nem tudta elhelyezni ? ! Dehogy 1 Ne tartsa dr. Hollós Lászlót, a jeles tudóst senkise ilyen naivnak, se ilyen — mondjuk ki nyíltan — bolondnak. Utóvégre bérelhetett volna ő, ha már ezereket áldozott az összegyűjtésre, egy pár szerény szobát kedvelt gombáinak a saját pénzén is, vagy eladhatta volna gyűjteményét szép kis anyagi haszonért a müveit külföldre is, de az ő megbántott szivének szüksége volt a sírásra, erre a hatalmas errupcióra, mert lelkében nem egy röpke pillanat alatt, de évtizedeken át gyűlt fel a keserűség mérge, amely aztán elementáris erővel sarkalta erre a végzetes tettre. Dr. Hollós Lászlót, hogy úgy mondjuk, a protekció ölte meg. Nem a saját magáé, de a másoké, mert neki sohasem volt, csak két ökle, amellyel annyira-mennyire mégis előretörte magát. Képzeljük el ezt a ritka talentumos embert a maga széklábfaragó munkája között, Rossz nebulókkal vesződik évtizedeken át s hogy a tudománynak is élhessen, reggel 3— 4 órakor kelve, járja be Kecskemét óriási határát, keresve, kutatva eddig soha-| nem látott gombafajok után. Őt esztendei 1 szizifusi munka után születik meg legnagyobb műve: «Magyarország Gasteromycetai». — A M. Tud. Akadémia 300) koronás pályadiját nyeri el vele s az is adta ki magyarnémet nyelven, olyan kiváló dísszel, miit a milyen e fajta műveknél ritkaság, (ára 60 korona.) Harmincegy tábla eredeti rajzzal és fényképpel 1903-ban jelent meg ez a hatalmas mű, egyszerre hirt-nevet szerezve szerzőjének itt és külföldön. Megvan tehát a siker, a tudós régi álma, de ezzel csak nő a nemes ambíció. Dr. Hollós László még nagyobb szorgalommal lát a munkához. Érzi azonban, hogy zaklatott állása, a vidék, nem alkalmas talaj a további repüléshez. Nincs egy segédkönyv, kutatásra alkalmas gyűjtemény ilyen helyen, pályázik tehát mindenfelé. El-el, nem a kenyérért, de a tudomány érdekében. Ismerik, tudják már képességét, de például a Selmecbányái akadémiai tanári állást — politikai szolgálat jutalmazásául adják oda az orra elől valakinek. Menne Budapestre. Megelégednék bármily szerény állással, egy zugot, egy íróasztalt kér csak a Nemzeti Múzeumnál, ezért kilincsel éveken át, de nincs pénz, nincs állás. S aközben három állást is rendszeresítenek ott, de mindig — másoknak. S ő csak tovább dolgozik igy is. Bámulatos szorgalommal, ritka tudással, ugyancsak a M, Tud. Akadémia megbízásából, megírja másik hatalmas müvét »Magyarország földalatti gombái« címmel, amelyet a Magyar Természettudományi Társulat, mint az előszó mondja, a folyó évben azért adott ki, .»hogy nemcsak a növénytani tudománynak, hanem a gyakorlatnak is hasznos szolgálatot tegyen s ezenkívül a természet egy hivatott kutatóját újabb tevékenységre buzdítsam. Szép, szép, csakhogy megnövekedett hírnévvel is hasztalan kopogtat, ismét nincsen állás a fővárosban, az irodalmi központba vágyakozó tudósnak ; ottani állásában pedig folyton apró tűszurásokat érez s hogy a pohár csordultig teljék: hires gyűjteményét egyszerűen fel akarják rakatni a — padlásra. Nincsen tehát hely, se neki, se húsz éves verejtékes munkával szerzett, külföldön is hires gyűjteményének. Csoda-e igy, ha a tudós lelkét elönti a vér, ökle ösuzeszorul s egy elkeseredett pillanatában, mint egyik gombatudós elődje, Schulzer cselekedte halála előtt, elégette, megsemmisítette ő is a gyűjteménye java részét, melyet hangya- szorgalommal, a tudós ember lelkesedésével, hosszú évtizedeken szerezgetett össze. Aki a derék tudós vaskos köteteit ismeri, az tudja csak értékelni a tudományt ért veszteséget és megbecsülhetetlen nagy kárt. E könyvek sok százra menő ábrái között egyetlen egy sincs, amely az ő gyűjteményében eredetiben vagy meg ne lett volna, vagy amelyeket legalább saját színiével ne látott volna valahol, mert a tudós-ember becsületes lelkiismeretességével csakis azokat a gombafajokat vette fel könyveibe, amelyekről saját két biztos szeme után mondhatott ítéletet. Itt van ennek a kiváló embernek egész kálváriája. Hollós László dr. bizonyára nem jól cselekedett, hogy azt tette, amit tett, de tette emberileg menthető. Egyre azonban nincsen mentség. Arra, hogy minálunk a magyar tudományosság igazi kárára olyan kevésre értékelik az embereket s olyan könnyen a sutba dobják. Igaz, hogy dr. Hollós László maga kérte szabadságoltatását, illetve nyugdíjaztatását, de igazi kulturbotrány lesz, h i azt a miniszter egyszerűen csak aláírja. Ezt az elkeseredett tudós embert ki kellene engesztelni. Még most sem késő. Ha nincs, kreálni kell neki olyan Mállást, ahol igazán és egyedül tudományának élhessen. Nem kért egyebet, csak egy zugot, egy íróasztalt Budapesten, adják meg tehát neki, hogy tovább búvárkodva, még nagyobb dísze lehessen a magyar tudománynak, dicse- kedése a magyar géniusznak. így kellene lenni, de nem igy lesz, Mert azt fogják mondani ismét: nincsen hely, mert nincsen pénz reá. Pedig Magyar- országon mindenre jut garas, még a tudományra is, csakhogy ehhez is protekció kell. Dr. Hollós Lászlónak azonban nincsen pro- tektora. Egyedül áll ő erős énjével, nem hajló derekával, az ilyen emberekre pedig — eget verhetik a tudományukkal — éppen nincsen szükség, sőt örülnek, ha megszabadulhatnak tőlük, az örökké »békétlenkedő, izgága elemtől». • A miniszter tehát szépen alá fogja írni a nyugdíjazási okmányt s dr. Hollós László Szekszárdra jön lakni. Csak jöjjön. A szülőföld lelkes szeretető vei várjuk. Itt talán megenyhül elkeseredett lelke s ha a honi földet érezi lábai alatt, mint Anteus, ismét uj erőt nyer a további küzdelemre. Isten hozza! Én mindenesetre boldog vagyok, hogy itt legelsőnek üdvözölhetem. Érezze e pár sorban egész városunk meleg kézszoritását.... B« A szabadoktatás országos szervezess. Gróf Zichy János vallás és közoktatásügyi miniszter nagyjelentőségű rendeletet bocsátott közre a szabadoktatás országos szervezése tárgyában. Rendeletét nemcsak a tanügyi hatóságokhoz intézte, hmem a közművelődési egyesületekhez és az összes törvényhatóságokhoz is. És pedig főképen az utóbbiakhoz. Rimutat egész nyíltan, hogy a szabadoktatás társadalmi felad it s igy annak általánosítását a társadalmi szervezetektől és a humánus érzékkel biró közigazgatási -— nem hatóságok, — hanem tisztviselőktől várja, kik a tanítók és tanárok mint alaptényezők mellett nagyobb cselekvési hatáskörrel rendelkeznek. A rendelet azon alapelven épül fel, hogy ha szabadoktatás, akkor legyen szabad, vagyis ment legyen mindsn iskolaszerüségtől. Szakított azért a miniszter azon irányzattal, mely az Apponyi minisztersége idején, aJancsó B medek áltat készített szabadoktatási Szervezet-szabályzatban nyilvánult, három tagozatra osztván a szabadoktatási intézményeket és sok olyant tartalmazván, melyek az igazi szabadoktatás eszméjével nem egészen férnek össze. Teljes szabadságot enged a miniszter a szabid oktató tanítóknak, tanároknak, szervezeteknek, csak azt - kívánja, hogy az oktatás szervezve legyen helyileg, törvónyhatóságilag és országosan, hogy egyesült erővel haladjon és nem elkülöaözve, elszórt érőkkel, mit mir Apponyi is hangoztatott utóbbi reodeleteibea. Legfontosabb az a rendelkezés, hogy minden egyes hetyeu, hol szabadoktatás már történt vagy tervbe van véve, azt valami szervezet egyöntetűm
