Tolnavármegye és a Közérdek, 1911 (21./7. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-10 / 64. szám
XXI« (Ilii.) évfolyam. 64. szám. Szekszárdi, 1911 augusztus 10/ •t 9 ÍOLHAVARHEGYE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: A W ■ mm ■ ■■ m m U HM ■ ■ mm* Szerkesztőség. Egész évre . . Eél évre . , Negyed évre . E?y szám ára 16 korona. 8 „ 16 fillér. Bliöfizetéseket és hirdetéseket a kiadó* h vatalon kivül elfogad a Molnár-féle könyvnyomda és papirkereske'dés r.-t. Szekszárdon. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer s hétfőn és csütörtökön. Egyes »ámok ugyanott kaphatók. Szerkesztőségi teleion-szám: 18 és 24. — Kiadóhivatali telelon-szám : 18 és II. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Vármegye-utca 130. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide, küldendők. Néptanítóknak, ha az előfizetést egész évre előre be küldik, 8 kor. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Schönaich. (L. Ej Budapesten, a dunaparti Bristol- szálló éttermében, a téli estéken, nap-nap után, pontosan, ahogyan csak egy katona tud, megjelent egy őszhaju, magas, délceg generális, akinek derült,' joviális arca, barátságos, bizalomgerjesztő ábrázata inkább vallott magyar földesurra, mint a mi hadseregünk közös részének legfőbb tábornokára. Amikor pedig az étterem muzsikáló órája a kilencet ütötte, az asztalfőn ülő generális összeütötte sarkantyúját, társasága: csupa renerális és magasrangu tiszt diszkrét tisztelgése közben, egy fiatal őrnagy —- magyar titkárja — kíséretében szobájába vonult. És mig a delegáció többi urai jobb ügyhöz méltó buzgalommal fogtak az éjszakai Budapest kínálkozó gyönyöreinek kóstolgatásához, odafönn, az. emeleten a tábornok aki ák fölé görnyedve, tanulmányozott, készült, ellenvetéseket cáfolt meg, kinevezéseket szignált, manőverek terveit nézegette, pedig tudta, hogy az ő ideje lejárt. Schönaich hadügyminisztert az buktatta meg. ami a. katona legfőbb erénye: a bátorság. Tudta és meg merte mondani, hogy a mi hadseregünk — bármennyire is tudja a masirozást — a korral már nem képes együtt haladni. Az idő lépései gyorsabbak és nagyobbak, vele a hadsereg ily állapotban lépést tartani nem tud. A hadak elfulladnak a versenyben, az idő pedig nem ismer kíméletet, csak halad és vissza se tekint azokra, akik kidőlnek mellőle. Tudta és látta, hogy az uniformis és a mundér immár nemcsak a császár kabátja, a profunt nem a császár kenyere többé. A legfőbb hadar is az ország katonája, az országé, amely keserves kenyerét áldozza bátorságáért, hogy nyugodtan, a biztonság tudatában fejlődhessen és gyarapodhasson. És tudta és meg merte mondani, hogy nem szabad, nem lehet, képtelenség szemet hunyni a monarchia amaz országának paritásból folyó követelményei elől, amely az áldozatból, bátorságból, lelkesedésből csak úgy kiveszi a maga részét, mint a monarchia másik állama. Megtanították rá Königgrätz és Solferino. Be szomorú tanulság volt, be szégyenteljes lecke. Tudta, látta, ha ezt a hadsereget fenn akarjuk továbbra is tartani, életképessé tenni, a haladó kor és eme bizonytalan idő követelményeivel akarjuk, hogy lépést tartson, újabb és nehéz áldozatokra van szükség, megpróbáltatásokra és mindenre, amit ez, az immár évtizede kisértő szó kifejez í létszámemelés. És Schönaich, a bátor katona, nem beszélt engedményekről, nem ajándékokról, sem nagylelkű nemzeti koncessziókról, hanem egyenesen és nyíltan oly- képerí készítette és-terjesztette elő javaslatát, hogy ne követelőző, de jogos követelő legyen. Azt akarta' hogy ezért a hadseregért lelkesedjék a két ország minden lakója, tudja és érezze mindkét ország, hogy a katona az ő kenyerét eszi, az ő fegyverét viseli, És amikor a javaslat elkészült, hiába jöttek az osztrák intrikusok, a tanulni nem tudók, a tanulni nem akarók, hiába helyeztek ezer apró tűt a miniszter bársonyszékébe, a legfőbb hadúr, a magyar király melléje állott hűséges katonájának. Hisz ő is harcolt egykor Solferinónál. Hisz ő is könnyezett Königgrätz után. Hiszen már ő is hallott valamit arról, hogy — még a magyar anyák se tudnak kétszer szülni egy évben. A Fremdenblatt és más bécsi szócsövek hiába beszéltek ellentétekről. Cseh és osztrák arisztokraták hiába főzték nagyfejüket, ármánynak, gyüllőetnek, részrehajlásnak, lakájtempóknak, mindennek meg kellett hajolnia a szükségszerűség törvénye előtt. De most, amikor 20—30 ember küzd egy ideálért, amelynek megvalósulásától maga fél legjobban, amikor magyar eszmék névleges harcosai a magyar állameszme vé- | delmének megkönnyítése elé gördítenek akadályokat, most igazán inog az a bársonyszék. Schönaich távozik — mert azokkal kellene birkóznia, akikért harcolt, mert azok hagyták cserben, akik miatt Bécsben elejtették, mert akikben bízott, azok nevezik a hadsereget — hóhérnak. Azt Schönaich hadügyminiszter nem gondolta, hogy az ország | biztonságánál fontosabb Vertán ur négyhetes szabadsága, hogy húsz ember névszerinti szavazás iránti kérelme elodázhatja húsz millió ember védelmét és hogy Pozsgay ur ökle ‘a politika tárgya ilyen válságos időben. Az ősz katona azt hitte, ismeri a magyarokat és mi magunk se ismerünk ránk. Katonai karrierje áldozata lett tudásának és bátorságának, mi pedig áldozatai leszünk tudatlanságunknak ~es tehetetlenségünknek. Schönaich tudott tanulni, a mieink meg csak ábrándoznak, álmodnak és ha az álmuk egyike közéig a megvalósuláshoz, akkor — névszerint szavaznak. A huszadik században. A Munka idején VÁRMEGYE. Közigazgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága f. hó 9 ikén délelőtt 9 órakor tartotta augusztus havi ülését Simontsits Elemér alispán elnöklésével. Jelen voltak: Éry Márton dr. tb. főjegyző, Papp Gyula h, árvaszéki elnök, Gallér János h. pénzügy igazgató, Dragits Imre dr. tiszti főorvos, Alacs Zoltán műszaki tanácsos, Padányi Andor kir. tanfelügyelő, Bernrieder József, Bernrieder János, Őrffy Lajos, Török Béla, Fekete Ágoston, Sasé László közgazdasági előadó, Szabó Károly, Kovács S. Endre, Fischer Imre kir, ügyész. Elmaradásukat igazolták: Perczel Dezső és Széchenyi Sándor gr. vbt. tanácsosok és Schell József báró. A főbb határozatokból adjuk a következőket: A szekszárdi kir. pénzügyigazgatóság elő-, terjesztést tett a Szekszárd rt. városnak magasabb lakbérosztályba való sorozása tárgyában folyamatba tett vizsgálatról. Az előterjesztésből kitűnik, hogy számos szekszárdi háztulajdonos hamis lakbérbevallást adott, minek következtében Szekszárd alacsonyabb lakbérosztályba jutott, mi a szekszárdi tisztviselőkre érzékeny jogsérelemmel járt. A pénzügyigazgatóság felhivatott, hogy a hamis lakbérbevallások miatt indított eljárások eredményét jelentse be. Sióagárd község határozata a közmunka egy részének kötelező megváltására, jóváhagyatott. Krausz Samu kölesdi lakos felebbezése el- utasittatott, Nagy József és F ü r i Mihályné nagykónyi lakosoké elfogadtatott. Pallós Ignác vasúti vállalkozó felebbezése elutasittatott, úgyszintén a kultúrmérnöki hivatalé is a dunaföldvári kenderkikészitő telep viz- használati engedélyezése ellen. A győr-veszprém-dombóvári vasút 781/784 szelvénye között engedélyezett rakodó elnevezésére „Szemcse-puszta“ javasoltatott. Az államépitészeti hivatal főnökének jelentése tudomásul vétetvén, Simontsits Elemér alispán elnök, meleg szavakkal emlékezett meg a Pécsre kinevezett Alacs Zoltán műszaki tanácsosnak Tolnavármegye utügyei érdekében tanúsított odaadó buzgóságáról és elért szép eredményeiről. Távozása alkalmából mély sajnálkozásának adott kifejezést, egyben őszinte szavakkal kívánva szerencsét uj hatáskörében, mit a távozó Alacs Zoltán műszaki tanácsos meghatottan köszönt meg. A kereskedelmi miniszter rendelete, melyben tudatja, hosry az államépitészeti hivatal vezetésével Tóth Henrik kir. főmérnököt biz a meg, tudomásul vétetett. A tolnai holt Dunaás hajózhatóvá tétele. Tolna község képviselőtestülete legutóbbi ülésében elhatározta, hogy felterjesztést intéz a földmivelésügyi miniszterhez, holt Danaáguk hajózhatóvá tétele érdekében. A felterjesztés hivatkozik a vizi beruházásokról szóló 1908. XLIX. te. indokolására, mely a tolnai Dunaágról azt mondja, hogy „az általános Hunaszabályozási munkák a tolnai Dunaág felső torkának elzárását vonták maguk utáD. Ezáltal a 3T25 km hosszú tolnai Dunaág felső része a Sió torkolatáig megszűnt élő viz lenni, poshadt, mocsaras jelleget öltött. Ez állapotot rosszabbitotta végül még az is, hogy a Sió durvább hordaléka a •Sió torkolatánál a holt Dunában lerakódott s a viz időszakos felfiissülésének alulról is útját állta. Tolna városnak a helyzet gyökeres javítására irányuló ismételt kérelmére több terv készült a Dunaág élővízzel való ellátására és a poshadó viz szülte állapot elhárítására, amelyek közül azonban a rendezéssel járó nagyobb költségfedezet hiánya .miatt egyik se lett foganatosítva ; a város helyzete továbbra is mai állapotában meg nem hagyható“. így szól az indokolás, mely a helyzetet igen találóan festi. A Dunaág vize annyira bűzös és ezt a selyemfouodából beömlő elhasznált viz még fokozza, hogy nemcsak a környéken való tartózkodás kellemetlen, hanem a mocsaras váltólázak ié az egész község területén napirenden vannak s a tifuszos megbetegedések gyakoriak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a faddi holt Duna posványos vizét is egy csőzsilipen a tolnai Duna- ágba eresztik be és hogy annak mentén a közelmúltban mintegy 2000 hold erdő irtatott ki. A felterjesztés állást foglal a Sió hajózhatóvá tételére vonatkozó azon tervmódozat kivitele ellen, amely az országos vízépítési igazgatóság által, mint legolcsóbb ajánltatott 1907 ben, mert hiszen a vizi beruházásokról szóló törvény indokolása megállapítja, hogy a tolnai Dunaáq szabályozására a Sió hajózhatóvá tételétől eltekintve is szükség van. Tolna község a Dunaszabályozással évtizedek óta mostoha elbánásban részesült, mellyel fejlődésében mesterségesen megakasztatott. A boyt]iszlói átvágás az élő Duna irányát változtatta meg. Mig a Duna a 60-as évekig közvetlenül Tolna alatt hömpölygött tova Tolnát most az élő Danától 12 kilométernyi ut választja el s a régebben Tolna alatt elhúzódott élő Duna posvánnyá változott át. Ei a változás óriási hanyatlást hozott magával a község fejlődésében.
